Húsvét ötödik hetének csütörtökje

Húsvét ötödik hetének csütörtökje

Néri Szent Fülöp áldozópap emléknapja

A Szentlélek emlékezete

Az Úr lelke rajtam, kiválasztott és megjelölt engem,

Ő küldött, hogy az üdvösség örömhírét vigyem

A szegényeknek és meggyógyítsam a

Megtört szívűeket, alleluja.

Könyörögjünk!

Istenünk, te mindenkor az életszentség dicsőségével tünteted ki hűséges szolgáidat. Gyújtsd lángra bennünk is a Szentlélek tüzét, amely Néri Szent Fülöp szívét oly csodálatosan áthatotta. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Sicut dilexit me Pater, et ego dilexi vos.”

(János 15, 9a.)

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Vallja be a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolainak az utolsó vacsorán mondott beszédében, amikor már csupán tizenegyen voltak jelen körülötte. A mai Szent Jánosi evangéliumi szakasz tulajdonképpen nem más, mint a tegnap felolvasott evangéliumi szakasz folytatása, magyarázata. A szőlőtő és a szőlővessző hasonlatának teljes értelmezése nem lehet más, mint az, hogy Jézus Krisztus tanítványai maradjanak meg a szeretetben és ezzel tudják biztosítani a későbbi korok, a későbbi nemzedékek számára a Jézus Krisztusi szeretet folytonosságát, öröklődését. Tulajdonképpen úgy is értelmezhetnénk ezt a mai modern korban, mint az olimpiai lángot, amelyet egyszer régen meggyújtottak és azóta is őrzik, körbe hordják a földön mindig arra a helyszínre, ahol a következő játékok lebonyolításra kerülnek. Jézus Krisztus szeretette azonban ennél sokkal bonyolultabb, sokkal komplexebb láng, amelyet nem kézről kézre adva hordanak körbe a világon, hanem a tanítványokon keresztül szívtől szívbe kerül átadásra, őrzésre, hogy onnan később tovább adható legyen gyermekeinknek, barátainknak, ismerőseinknek. Ez a küldetés egy olyan monumentális vállalkozás, amely lényegesen túlszárnyalja az ember által rendezett játékokat, olimpiákat, próbatételeket. Ez a láng, amely a szőlőtőről fakad, és minden szőlővessző részesülhet belőle két ezer éve újra és újra kihajt, fellángol az emberi szívekben. Az evangélium szerinti élet indítóoka maga a názáreti Mester, a Jézus Krisztus iránt való szeretet, de ez a szeretet nem tereli el a figyelmet az emberekről. Ezzel szemben az olimpiai játékok résztvevőinek szívében is fellelhető a rendezvény iránti szeretet, de ez a szeretet a győzni akarás, a kitűnni akarás szeretet, amely maximum némi hazaszeretettel párosul olykor. Jézus Krisztust nem így szereti a Mennyei Atya, és így maga a Fiú sem így szeret bennünket, hanem úgy, mint az Atya, gyermeki szeretettel. Ahhoz hogy ez a szeretett bennünk megvalósulhasson felülről kapjuk a segítséget a felebaráti szeretet megvalósítására: „Amint engem szeret az Atya, én is úgy szeretlek titeket.”, ti is úgy szeressétek egymást. Sajnos a mai világban ebből a szeretetből van a legkevesebb az emberek lelkében. Szeretet van, de sokszor önző, önmagunkat imádó szeretet, vagy a nagyra vágyás, a kitűnni akarás szeretete az, amely lángol bennünk és motiválja életünket. Ki akarna úgy szeretni, mint Néri Szent Fülöp? Úgy szeretni, hogy közben önmagunkról teljesen lemondunk, és nem létezik többé más az életünkben, mint azok, akikért a szeretettünket feláldozzuk. Tehát annak a jóindulatnak és megértésnek kell uralkodnia közöttünk, amelyet Jézus Krisztus az Atyától hozott a földre le az embereknek. Ezzel egyúttal átélhetjük, megélhetjük az ő örömét is. Jézus Krisztus tanítása arról szól, hogy a zsidóknak ajándékba adott szentföldi szőlőskertek és máshol is található gyönyörű szőlőültetvények igen nagy ajándékai Istennek, hiszen a szőlőt és a belőle sajtolt és érlelt bort különleges adományként kezelték az Ószövetség idejében: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét”, Jézus Krisztus ezt a különleges ajándéknak ismert növényt használja fel arra, hogy rávilágítson: Istennek igazán nagy ajándéka megtestesült Fia, Jézus Krisztus. Ő az igazi szőlőtő. Titokzatos kegyelmével az Atya hozzáfűzi a Jézus Krisztusban hívőket, akik nemcsak a krisztusi tőke erejét élvezik terméstöbbletükben és minőségükben, hanem az Atya gondos kezét is, amivel a termés többletét elősegíti. Jézus már az egész föld Megváltója. Aki benne marad a krisztusi tőke életközösségében, és él benne Jézus tanítása, az kérhet bármit Istentől, megkapja.
„Azzal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek”. Az Atya dicsőségét tehát az szolgálja, ha az Ő kegyelmeivel a szeretet tényeit bőven gyakorolják. Jézus Krisztus szava pedig az a kinyilatkoztatás, amit hirdetett a nyilvános működésében. A kettőnek tehát meg kell maradnia együttesen: az igazság és a szeretet együtt alkotja Isten országát.„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben”. Feltehetjük a kérdést: hogyan szerette Jézus Krisztust az Atya? Az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy istenséget, vagyis a végtelen értelmes és mindenható isteni természetet. Öröktől fogva születik a Fiúisten. Más szóval Isten öröktől fogva ismeri önmagát. Ez a kimerítő, tökéletes isteni önismeret önálló Személy, hiszen Istenben nem létezhet más, csak lényeg (természet) és személy. A születő isteni Személynek szüksége van természetre. Az Atya az egyetlen isteni természetet nem szaporíthatja, nem darabolhatja, végtelen szeretetében odaadja tehát a Fiának úgy, ahogy van. Erre utal Jézus Krisztus. Persze a Fiú is tudja, hogy Atyja sem maradhat természet nélkül, tehát azonnal visszaajándékozza Atyjának. És így örökös oda-vissza ajándékozással közös birtokuk marad. Az emberi szülésben a szülők adják a gyermek testét, Isten teremtéssel a lelkét (ez a kettő együtt jelenti az emberi természetet), ehhez Isten teremti az emberi személyt és a személynek ajándékozza a frissen teremtett emberi természetet. Az Atya és a Fiú szeretete a teljes önátadás, ami végtelen érték körül történik. A jézusi akarat: „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen”. Krisztusban szeretett Testvéreim! Képzeljük el Jézus Krisztus ellenségeinek nagypénteki örömét, és tanítványai végtelen szomorúságát. Velünk is gyakran előfordult már, hogy jóra törekvésünket kisiklatták. Úgy éreztük, minden és mindenki összefog ellenünk, itt a vég. A kétségbeesés helyett jobb ilyenkor Jézus Krisztushoz fordulni: kinyitni az evangéliumot, betérni egy templomba, elbeszélgetni egy pappal, vagy meggyónni. Hamar megtapasztaljuk, hogy bánatunk örömre változik. A lelki szárazságot betölti Isten kegyelmének éltető forrása. Mintha újjászülettünk volna! Jézus Krisztus rövid példabeszéde is erre utal. A szenvedés, a testi-lelki fájdalom nem a földi élet végét jelenti. Hasonlatos ez a szülő asszony kínjaihoz, melyből új ember születik a világra. Életünk során elszenvedett, megélt fájdalmak, kínok nem hiábavaló nehézségek, hanem mind arra vezetnek bennünket, arra segítik a lelkünket, hogy új ember szülessen belőle, rajta keresztül. A legfontosabb, hogy bármiként is éljük életünket, a szívünk szeretette sohase aludjon ki, soha ne üszkösödjön el, hanem mindig izzón parázslódjon, és ezt legyünk képesek tovább adni embertársainknak, ahogy Jézus Krisztus is kérte ezt az utolsó vacsorán tanítványaitól bár jól tudta akkor már, hogy néhány óra múlva a gyötrelmek napjai jönnek számára, és mégsem a bosszúra sarkalta apostolait, hanem az ellenség szeretetére. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.”

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, engedd, hogy mi, akiket a mennyei lakomában részesítettél, Néri Szent Fülöp példáját kövessük, és vágyva vágyódjunk az igazi élet után. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!