2010. augusztus 30., hétfő

Augusztus 22. vasárnap



Fordulj hozzám és hallgass meg, Uram.
Szabadítsd meg, Istenen, szolgádat,
aki benned bízik. Könyörülj rajtam, Uram,
látod: egész nap hozzád kiáltok.


A kérdés a mai evangéliumban az, hogy kik ülnek majd asztalhoz, (ez a rész a magyar fordításból kimarad) az Isten országában, nemcsak Jézus Krisztus kortársait foglalkoztatta, hanem igen sok később élt keresztény is kíváncsi volt rá. Farizeusi környezetben a kérdés még sokkal időszerűbb volt, bár ma is hasonló környezetben élünk, mert ott, ahol az ember pontos előírások szerint rendezi be az életét, ott bizony a logika szerint kiszámíthatónak kell lennie az eredménynek is. Ez a fajta zsidó kereskedelmi lelkület nem kerülheti el az emberi lélek szemléletét: mi lesz az eredménye a befektetéseimnek. Hiszen a törvények megtartásával bizonyos "pontokat" gyűjtök az Isten előtt, s e pontok alapján kell, hogy megjutalmazzon. Mint minden ember, így a keresztények is szeretnének pontos válaszhoz jutni az üdvözültek hozzávetőleges számát illetően. Ebből kifolyólag keletkeznek a viták a gyermekek sorsáról, akik még keresztségük előtt meghalnak, de az ateisták, a tévtanítók és a gonoszok, a közismert gyilkosok, vagy a zsarnokok üdvösségének a kérdése is ebbe a kategóriába tartozik.

Jézus Krisztus nem válaszol közvetlenül a feltett kérdésre. Neki ugyanis nem az volt a küldetése, hogy kielégítse az emberi kíváncsiságot. Másrészt az üdvösség az ember beteljesülését jelenti. Ezt pedig nem lehetséges statisztikai adatok keretei, különböző sémák közé szorítani, de általános normákat sem tudunk ezzel kapcsolatban felállítani, még kevésbé közvélemény-kutatási adatok alapján eldönteni. A kíváncsiskodó a számokkal kifejezhető adat helyett követelményekről hall: "Igyekezzetek a szűk kapun bemenni." Ez a fontos. Minden más az ember életében eltörpül lényegtelenné válik.

A zsidóság és a nagy világvallások, beleértve a kereszténységet is, másfajta válasz felé hajlott. Egy zsidó azt mondja, hogy az igaz izraeliták üdvözülnek, a pogányok pedig mindenképpen elítéltetnek. A keresztények egykor úgy határozták meg, hogy azok üdvözülnek, akik az egyházhoz tartoznak, s elkárhoznak azok mind, akik kívül vannak (Extra ecclesiam nulla salus). Természetesen manapság mindkét részről igen óvatosan bánnak annak meghatározásával, hogy tulajdonképpen ki is az aki "kívülrekedt". Szerencsére az üres skolasztikus szemléletet ma már felváltja annak világos belátása, hogy Isten teljesen rejtély, megfejthetetlen titok az ember számára. Ebből kifolyólag nem lehetséges statisztikai adatok és a kíváncsiság remélte lemérhetőség korlátai között tartani.

Az evangélium mondanivalója mindazon által teljesen világos, nem a mások sorsa a fontos, hanem a sajátunk törekvése a bejutásra a szűk kapun keresztül. Az üdvösség nem kíváncsiság, hanem elkötelezettség kérdése. Valószínűleg érdemes lenne az evangéliumi kíváncsiskodó kérdéén is elgondolkodni: a saját üdvösségét biztosnak tartja, hiszen nem azt kérdezi, "bejutok-e", hanem "kevesen vannak-e" mások (a keveset sugallja - saját magát is ebbe a kiváltságos csoportban látva).

Jézus Krisztus válasza figyelmeztetés: ezt a dolgot igenis komolyan kell vennünk. Vannak olyanok azonban, akik jogot formálnak magunknak az üdvösségre, s ezért közeli barát módjára már követelőznek: "Uram! Nyisd ki nekünk!". Az ajtó, a kapu zárva maradása arra a veszélyes helyzetre utal, hogy az Úr családtagjainak, asztaltársainak tekinthetjük magunkat, de a valóságban éppen ezzel ellenségeivé válunk. Hányan esznek-isznak Jézus Krisztussal (áldoznak), hallgatják szavát és imádkoznak fennhangon, miközben keresztény életvitelük a lehető legmesszebb áll az evangélium követelte gyakorlattól. Jézus Krisztus az ilyeneket nem akarja ismerni, sőt a gonosztevő kifejezést alkalmazza rájuk.


Istenünk, szerető jóságos hozzon nekünk teljes gyógyulást. Segíts kegyesen és támogass, hogy mindenben tetszésedre éljünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése