Néki adja Urunk, Istenünk, atyjának Dávidnak trónját.
Írja Lukács evangélista könyvének első fejezetében. Majd néhány fejezettel később így folytatja. Az Úr lelke rajtam, kiválasztott és megjelölt engem, ő küldött, hogy az üdvösség örömhírét vigyem a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.
Ma a 2010. év január 28.-án csütörtökön, amikor a két fő ünnepünk közti köznapokat éljük, ma Aquinói Szent Tamás egyháztanító áldozópapról emlékezünk meg kötelezően világszerte a katolikus keresztény gyülekezetekben. Továbbá ma a Szentlélek emlékezetét is ünnepeljük, amely különösen is fontos volt Szent Tamás számára is. Ahogy a képen is jól látható ábrázolása, mely szerint egyik kezében a tudományokat ábrázoló könyvet tartja, addig a másikban az Oltáriszentséget markolja jelezve, hogy egyikőjük sem lényegtelen a másikkal szemben.
Mind az ész, mind a hit fénye Mennyei Atyánktól, az Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással, hanem egymás mellett kell állniuk egymást segítve és kiegészítve. Olvasható Szent Tamásról, II. János Pál pápa "Fides et ratio" kezdetű enciklikájában. Amikor a hit megvilágosítja, az ész megszabadul a törékenységtől és a bűn engedetlenségéből fakadó korlátoktól, s megkapja a szükséges erőt ahhoz, hogy felemelkedjék a Szentháromság egy Isten misztériumának megismerésére. Aquinói Szent Tamás térdelő filozófus és teológus volt. Talán ezért is tudott olyan nagyszerűen írni az Oltáriszentségről, mint senki más.
Higgyük el, hogy fennállva egészen másként látni a világot, mint a földre térdepelve. Amikor mi magasodunk egyre feljebb a világ és embertársaink fölé, akkor eltorzul látásunk, bedugul a fülünk és mind távolabb kerülünk a valóságos világtól. Amikor letérdepelünk, amikor közel hajolunk a földhőz, amelyből vétettünk, akkor alulról feltekintve sokkal élesebben látunk, akkor sokkal finomabban hallunk. A világ, amelyben élünk sokkal csodálatosabb és egyszerűbb lesz. A túlzott tudásvágy és minden nagyra vágyás pontosan attól szakít el bennünket, ahová tartozunk. Ettől aztán elveszítjük mindazt, ami fontos az életben. Szent Tamás mindig közel járt a földhöz, gyakran megszagolta, és megnézte közelről, hogy soha ne felejtse el honnan jött és hová tart.
Ha betartjuk az élet alapvető szabályait és törvényeit, ha nem helyezzük magunkat embereket, embertársaink, vagy környezetünk főlé, akkor megvalósulhat mindaz, amit Lukács apostol írt, és amit ma a válaszos zsoltárunk feleleteként újra és újra elmondunk, megvallunk:
Néki adja Urunk, Istenünk, atyjának, Dávidnak trónját.
Írja Lukács evangélista könyvének első fejezetében. Majd néhány fejezettel később így folytatja. Az Úr lelke rajtam, kiválasztott és megjelölt engem, ő küldött, hogy az üdvösség örömhírét vigyem a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.
Ma a 2010. év január 28.-án csütörtökön, amikor a két fő ünnepünk közti köznapokat éljük, ma Aquinói Szent Tamás egyháztanító áldozópapról emlékezünk meg kötelezően világszerte a katolikus keresztény gyülekezetekben. Továbbá ma a Szentlélek emlékezetét is ünnepeljük, amely különösen is fontos volt Szent Tamás számára is. Ahogy a képen is jól látható ábrázolása, mely szerint egyik kezében a tudományokat ábrázoló könyvet tartja, addig a másikban az Oltáriszentséget markolja jelezve, hogy egyikőjük sem lényegtelen a másikkal szemben.
Mind az ész, mind a hit fénye Mennyei Atyánktól, az Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással, hanem egymás mellett kell állniuk egymást segítve és kiegészítve. Olvasható Szent Tamásról, II. János Pál pápa "Fides et ratio" kezdetű enciklikájában. Amikor a hit megvilágosítja, az ész megszabadul a törékenységtől és a bűn engedetlenségéből fakadó korlátoktól, s megkapja a szükséges erőt ahhoz, hogy felemelkedjék a Szentháromság egy Isten misztériumának megismerésére. Aquinói Szent Tamás térdelő filozófus és teológus volt. Talán ezért is tudott olyan nagyszerűen írni az Oltáriszentségről, mint senki más.
Higgyük el, hogy fennállva egészen másként látni a világot, mint a földre térdepelve. Amikor mi magasodunk egyre feljebb a világ és embertársaink fölé, akkor eltorzul látásunk, bedugul a fülünk és mind távolabb kerülünk a valóságos világtól. Amikor letérdepelünk, amikor közel hajolunk a földhőz, amelyből vétettünk, akkor alulról feltekintve sokkal élesebben látunk, akkor sokkal finomabban hallunk. A világ, amelyben élünk sokkal csodálatosabb és egyszerűbb lesz. A túlzott tudásvágy és minden nagyra vágyás pontosan attól szakít el bennünket, ahová tartozunk. Ettől aztán elveszítjük mindazt, ami fontos az életben. Szent Tamás mindig közel járt a földhöz, gyakran megszagolta, és megnézte közelről, hogy soha ne felejtse el honnan jött és hová tart.
Ha betartjuk az élet alapvető szabályait és törvényeit, ha nem helyezzük magunkat embereket, embertársaink, vagy környezetünk főlé, akkor megvalósulhat mindaz, amit Lukács apostol írt, és amit ma a válaszos zsoltárunk feleleteként újra és újra elmondunk, megvallunk:
Néki adja Urunk, Istenünk, atyjának, Dávidnak trónját.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése