Teremtésvédelmi kalendárium – Hová vezet a vidék és a város szétszakítása?
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a vidék és a város szétszakítása mennyire végzetes következményekkel járhat. De még van visszaút!
Sir
Patrick Geddes várostervezőnek, biológusnak, társadalmi aktivistának
tulajdonítják a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elvének első
megfogalmazását. A jó várostervezőnek, úgy is mint tájtervezőnek, sajátja a
holisztikus megközelítés. Geddes is ebben az értelemben közelíti a város
fogalmát az 1915-ben megjelent, Városok evolúciója című könyvében
írja le először fenti fogalmat. Úttörő elképzelései voltak, abban az
értelemben, hogy szervesen látta a várost és vidékét. Az építészek tőle
tanulták meg a „régió” koncepcióját, és biológusként jelentősen hozzájárult
ahhoz, hogy megértsük a környezeti szempontok fontosságát; levezette, hogy nem
környezetünk ellen, hanem vele együtt kell működnünk. A „gondolkodj globálisan,
cselekedj lokálisan” felhívás azóta, de különösen az 1960-as évek közepétől a
környezetvédelmi mozgalmak vezető jelszava lett.
Az
elmúlt hetekben a hazai sajtóban is reflektáltak két USA-beli kutató, Gavin A.
Schmidt (NASA Goddard Intézet) és Adam Frank (NY Rochester Egyetem) írására,
amely az emberiség lehetséges kihalásának forgatókönyv alapú, statisztikai
modellezését kísérli meg. A cikk címe Sziluriai hipotézis: lehetséges-e egy ipari
civilizáció nyomait kimutatni geológiai módszerekkel? A
földtörténeti korokban öt nagy kihalási időszakot ismerünk. Az első kihalási
időszak az úgynevezett ordivíciumban volt, amikor még nem volt élővilág a
szárazföldön. A második kihalási időszak az ordivícium és a szilur határán
(körülbelül 444 millió éve), a harmadik a szilur és a devon határán (ún. felső
szilur) jelentkezett. A „sziluriai hipotézis” nyilvánvalóan a kihalási
időszakokra rímel.
A két
kutató és kollégáik azt feltelezik, hogy az emberi civilizáció nyoma, hatása a
környezetre leginkább az energiafogyasztáson keresztül mutatható ki. Az
emberiség nagyjából háromszáz éve használja intenzíven az energiahordózókat,
különösen a nem megújuló, fosszilis eredetű energiát. A fenti cikkükben
bemutatott módszerek alapján, számításaikban a kutatók olyan energiaintenzív
társadalmú „modellbolygókat” használtak, amelyekben a népességrobbanást, az
elérhető erőforrásokat, valamint az energiahasználatokat – ideértve a megújuló
típusú energia termelését is – különböző bemenő és határértékekkel
változtatták. Úgynevezett környezeti egyensúlyi és népességi egyensúlyi
folyamatok egymásra hatását vizsgálták, szakszóval úgynevezett equilibrium
modellek együttes eredményeire voltak kíváncsiak. A legtöbbször kapott
eredmény az „összeomlás” volt, de gyakori eredmény volt egy ennél szelídebb
visszaesés, amihez természetesen át kellett állítani a bemenő paramétereket
valóságos – és nem csak színlelelt – környezettudatos módra.
Kiss
Károly, a Corvinus Egyetem környezetgazdaságtan professzora az elmúlt
hónapokban több riportban is figyelmeztetett arra, hogy térjünk vissza
– és térjenek vissza a zöld NGO-k is az eredeti megközelítésükre, azaz – a
„gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” gondolati keretei közé. Mit is
jelent ez? A helyi erőforrások helyben történő használatát, a helyi megoldások,
helyi munkahelyek fejlesztését, a helyben maradáshoz való feltételek
megteremtését. Mindez nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő világra, Afrikára és Ázsiára
is egyaránt igaz. Mi kell ehhez? Sok-sok pénz. Van erre forrás, nemcsak az
EU-ban vagy más nemzetközi pénzalapokban, hanem a multinacionális vállalatok
tulajdonosainál is. Annyi igaz, hogy az EU 2021–2027-ra szóló költségvetéséből
negyvenmilliárd eurót – mintegy afrikai Marshall-tervként – Fekete-Afrika
gazdasági fejlesztésére fordítana. De minimum tízszer ennyire volna szükség
ahhoz (és ennél sokkal több pénz is rendelkezésre áll), hogy mindenkinek a
hazájában legyen megélhetése, és a helyi erőforrásokat ne multik hordják szét –
szinte fillérekért – a világ minden tájára, hanem a helyieknek hagyják meg
azt, ami az övék. Jelenleg inkább „elzavarják” az embereket, hogy könnyedén
kiaknázhassák a helyi természeti kincseket!
Szinte
érthetetlen, hogy manapság már nem fontos a nagy nemzetközi környezetvédelemmel
is foglalkozó szervezeteknek az egyetlen használható megoldás, a helyi
erőforrások helyben tartása az „összeomlás” megelőzésére. Azaz a „gondolkodj
globálisan, cselekedj lokálisan” elv érvényesítése minden szinten és helyen:
szakpolitikákban, a nemzetközi politikában, ideértve a migrációs ügyeket,
hiszen mindenkinek joga van a saját hazájához. Teremtsük meg a rendelkezésre
álló irdatlan mennyiségű pénzből a helyben maradás feltételeit, megszüntetve a természet
kirablását és az emberek kizsákmányolását!
A jövő,
azaz a gyermekeink, unokáink megmentésének kulcsa és a migráció megállításának
megoldása ugyanabban rejlik: „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”, és
védd, őrizd meg a helyi erőforrásokat, élőhelyeket, kis településeket, a
természet még épen maradt, védhető elemeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése