Évközi harmincnegyedik hét szombatja
Az
egyházi év utolsó napjának evangéliuma a végső idők hirtelen bekövetkeztére
figyelmeztet minket, ugyanakkor a virrasztásra való emlékeztetéssel már átvezet
minket a holnapi nappal kezdődő adventi időbe. A virrasztásnak és a lelki
éberségnek az a célja, hogy felkészítsen minket a Jézussal való találkozásra. Az
elmúlt napok leírásaiból kiderült, hogy a világ mulandó. A világ elmúlása nem
teljes megsemmisülést vagy pusztulást jelent, hanem a világ újjáteremtését
Isten által. Emberi lelkünket Isten megmenti és testünket is feltámasztja az
örök életre. Készüljünk erre a találkozásra, s ne engedjük, hogy az evilági
teendők és gondok elvonják figyelmünket végső célunkról.
Isten uralmának nem képes ellenállni az emberi erő, a sokszor győzedelmeskedő
hadsereg vagy a királyi hatalom. Isten uralma biztosan megvalósul. A
választottak elnyerik jutalmukat. A számukra készített és Isten által vezetett
országnak soha nem lesz vége.
Ne feledkezzünk el arról, hogy az Úr eljövetele bármikor bekövetkezhet és
mindenkor ébernek kell lennünk. Aki lelkileg ébren várja jövetelét, nem kell
félnie az ítélettől, hanem igazi öröm tölti el, hiszen az Úr érkezése az
üdvösséget hozza el számára. Az állandó imádság ezt az éberséget segíti bennünk
azáltal, hogy Istenre figyelünk.
© Horváth István Sándor
Imádság
Uram,
Jézus! Nagy öröm él szívemben, mert emberré lettél, beszálltál életem hajójába
és ezzel részt vállaltál életemből. Azért teszed ezt, hogy velem együtt indulj
a világ nagy tengere felé. Emberi erőm sokszor kevésnek bizonyul. Kudarc és
sikertelenség ér nap mint nap, de a veled való találkozás óta újra erőt érzek
magamban, és lelkesedést, hogy ismét érted fáradozzak. Taníts engem, hogy
mindig engedelmeskedjek szavadnak és emberhalász legyek, aki bátran indulok az
emberekhez, hogy hirdessem a te evangéliumodat.