Ferenc pápa sajtótájékoztatója
baltikumi apostoli látogatásáról
Szeptember 22-25-e között tett apostoli látogatást Litvániában,
Lettországban és Észtországban a pápa, ahol nagy benyomást tett rá e kis
országok hősies ellenállása, küzdelme szabadságukért, identitásuk megőrzéséért.
A Tallinnból Rómába visszatérő repülőgép fedélzetén válaszolt a vele utazó
újságírók kérdéseire. Első rész: Gyökerek és identitás, ökumenizmus és
hitátadás a diktatúrák idején
Az
identitás megőrzése és a gyökerek fontossága
A litván,
lett és észt média munkatársai a nemzeti önazonosság megőrzéséről kérdezték a
pápát. Mit jelent hídnak lenni a Baltikumban, ahol Kelet és Nyugat
találkozik egymással és ez gyakran feszültséggel jár? – kérdezte a litván
újságíró. Ferenc pápa kifejtette: Litvánia kétségtelenül a nyugati politikát
követi, ezért is tagja az Európai Uniónak, de tragikus múltja a kelethez köti.
Hídnak lenni erőt igényel, nemcsak a nyugathoz való tartozás, hanem saját
identitásuk miatt is. A három balti ország ebben az értelemben mindig
veszélyben van, tart a leigázástól. Ezt a félelmet mindennapos munkával
lehet legyőzni, a párbeszéd és a kultúra segítségével.
Elvándorlás
és demográfiai csökkenés
A lett
rádió munkatársa elmondta, hogy a három balti államból folyamatos a kivándorlás,
sokan gazdagabb országokban keresnek boldogulást és ott vernek gyökeret. Európát
demográfiai gondok gyötrik az alacsony születésszám miatt. Mi a teendő?
Válaszként Ferenc pápa Argentínát hozta föl példának, ahová sok litván
kivándorol. Kétszeres erőfeszítésükbe kerül, hogy beilleszkedjenek és
megtartsák saját identitásukat. Népviseletbe öltöznek az ünnepeken, népdalokat
énekelnek, ahányszor csak tehetik, hazalátogatnak. Az identitás megőrzéséért
vívott küzdelem megerősít, annál is inkább, mert ezt az identitást a szenvedés,
a védekezés, a munka és a kultúra formálta. Fontos, hogy ezeket a gyökereket
továbbadják az eljövő nemzedéknek, tehát az idősek és a fiatalok
párbeszédben álljanak egymással.
Jogos
megvédenünk határainkat
Az észt
újságíró a fegyverkezésről és az Európa keleti határán élő katolikusok
aggasztó helyzetéről faggatta a pápát. Botrányos mennyiségű pénzt költenek
fegyverkezésre világszerte – annyit, amennyiből egy évig jóllakhatnának az
éhezők. A fegyvergyártás, a fegyverkereskedelem és az illegális fegyverek
adásvétele a korrupció egyik legkiemelkedőbb esete. Ez szörnyű –
jelentette ki a pápa. Jogos ugyanakkor az önvédelem, a hadsereg ésszerű, de nem
agresszív megléte. A határok védelme jogszerű, a gond akkor van, ha ez
agresszívvá válik és határháború alakul ki a másik ország gyarmatosítására. A haza
védelme dicsőség, ésszerű hadsereget tartani saját határaink védelmére,
mint ahogy megengedett nálunk tartani a kapukulcsot – védelmi célokból.
Migráció:
ésszerű befogadás
A litván
rádió és televízió újságírója a migránsok befogadásával kapcsolatban
kérdezte a pápát, miután vita alakult ki amiatt, hogy a repülőtéren Litvániába
érkezésekor egy színes bőrű (részben olasz származású) kislány üdvözölte. Vajon
mennyire vevők a balti országok a pápa nyitásra buzdító üzenetére?
A
Szentatya szerint a litván, lett és észt elnökök beszédéből kiderül, hogy
eléggé nyitottak a befogadásra, nincsenek erős populista fészkek. Integrálni
akarják a migránsokat, de nem tömegével, mert nem lehet, a kormány
óvatos. A hely, a munkalehetőség és az integrálás lehetséges mértéke
határozza meg a befogadást, továbbá az, hogy az ne veszélyeztesse a helyi
identitást. A migráció súlyos probléma az egész világon, nem könnyű
tanulmányozni. Minden országban, minden helyen más jelentéssel bír – magyarázta
a pápa.
Az
emberi kegyetlenség ma is jelen van a világon
Ferenc
pápa ezután megosztotta a kíséretében utazó újságírókkal benyomásait, amelyeket
a balti államokban szerzett. Elsőként a történelmük során elszenvedett megszállások,
diktatúrák, bűncselekmények, deportálások döbbentették meg, különösen a vilniusi
Terror Házában, a nagy gettóban és az elítéltek, meggyilkoltak,
megkínzott és deportált emberek emlékművénél tett látogatása. Megvallotta,
hogy a nap végére teljesen meggyötörték a látottak és ez elgondolkodtatta az
emberi kegyetlenségről. A rendelkezésünkre álló információk azt mutatják, hogy
ennek a kegyetlenségnek nincs vége. Tovább él a börtönökben, az Iszlám Állam
terrorakcióiban: akik élve elégették a jordániai pilótát, a líbiai partokon
lefejezték a kopt keresztényeket, és sok más. Ez a kegyetlenség a mai kultúra
és társadalom súlyos botránya.
A hit
elleni gyűlöletből az élő ökumenizmusig
Szintén
nagy hatással volt a pápára a Litvániában, Lett- és Észtországban megélt
üldöztetés, a vallás elleni gyűlölet. Találkozott egy jezsuita
püspökkel, akit tíz évre Szibériába küldtek koncentrációs táborba. Ma ez az
idős ember mosolyog… Sok férfit és nőt megkínoztak és elhurcoltak Szibériába
csak azért, mert megvédték hitüket, ami identitásukat adta. Sokan nem tértek
haza. E három balti országban erős a hit, mert ebből a vértanúságból
születik. Ez a fontos hitélmény pedig egy egyedi jelenséget hozott létre:
olyan élő ökumenizmust, ami más országokra nem jellemző. Itt valódi
ökumenizmus van a lutheránusok, baptisták, anglikánok és ortodoxok között. A
rigai székesegyházban tartott ökumenikus találkozón ezt megtapasztalhatta a
pápa is: a keresztény testvérek mind együtt voltak egyetlen templomban.
A
kultúra, az identitás és a hit átadása
Szintén
érdekes jelenség, amelyet tanulmányozni kell a pápa szerint a kultúra, az
identitás és a hit átadása. Általában ezt a nagyszülők végezték. Hogy miért?
Azért, mert a szülők dolgoztak, be kellett lépniük a pártba – mind a szovjet,
mind a náci rendszerben – és az ateizmusra nevelték őket. A nagyszülők viszont
át tudták menteni a hitet és a kultúrát. Amikor Litvániában tilos volt a litván
nyelv használata, a nagyszülők tanították meg a gyerekeket írni-olvasni az
anyanyelvükön. A pápa tehát azt javasolta az újságíróknak, hogy írjanak
cikket a kultúra, a nyelv, a művészet és a hit átadásának szépségéről a
diktatúra és az üldözés időszakában.