227. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.25. szombat

Krisztus jelenléte

Szent Pál apostol Jézussal és az összes kereszténnyel való csodálatos közösségünket az emberi testtel hasonlítja össze. Azt állítja, hogy a hívek közössége, az Egyház ugyanúgy egy remek szervezet, mint amilyen az emberi test. A test is millió részecskéből áll. Ezek a részecskék élnek, rendeltetésük van, és akkor egészséges az ember, ha minden apró sejtje és a belőlük épült szervei mind kifogástalanul jól működnek, egészségesek. Minden testi részecskénk anyag, tehát munkáját végezve kopik, elfárad, elhal: ki kell cserélni, másként a tennivalóit a szerv nem tudja végezni. Ezt és minden más tevékenységet valami tökéletes központnak kell irányítania, Az apostol is érezhette, hogy ez a központ, ahová jelezni kell a részek állapotát, tevékenységét, a fej lehet. Oda futnak az idegpályákon a jelzések. Onnan viszont azonnal érkezik a válasz: az elhasznált anyag helyére újat, frisset küld a központ, rendelkezik a beépítésről. Az agy csodálatos központ. Az Egyház a megkeresztelt Krisztus-hívőkélő közössége. Szervezet, amelynek központja maga az Üdvözítő. Ő a Fő. Mindenkit ismer, akit befogad. Tudja, mire lehet alkalmazni: Fizikai munkára vagy szellemire, tevékenységre vagy szemlélődésre, cselekvésre vagy szenvedésre. Bátran rá kell bíznunk magunkat Jézusra, hogy a kereszténységet alkalmasan építsük, azaz hogy a szerinte fontos tetteket vállalni tudjuk. Lisieux-i Kis Szent Teréz fantáziáját nagyon izgatta, hogy ő milyen tevékenységre kapott meghívást eme krisztusi testben. Igen nagy örömmel vette észre, hogy neki a szív funkciója felelne meg igazán. Az a lényeg helykeresésünkben, hogy rábízzuk magunkat élő központunkra, Jézusra, aki nemcsak a nevünket, esetleg végzettségünket ismeri, hanem szívünket és vesénket is. Es éppen ránk vár, hogy alázattal elfogadjuk, amire Ő jelöl ki minket.

226. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.24. péntek

Mária, a szabadság és egyenlőség őrzője

Abban vagyunk egyenlők és szabadok, hogy Mária gyermekei vagyunk. Istengyermekségünk alapja az, hogy az Atya Fia mellé fogadott bennünket igazi gyermekeinek, tehát Istennek igazán gyermekei vagyunk:Jézus testvéreivé és társörököseivé fogadott minket. Erről tanúskodik Szent Pál: „Maga a Lélek tesz lelkünkkel tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk". (Rom 8,16-17) Eben az istenfiúságban rejlik szabadságunk is: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk". (8,14-15) Mária is úgy fogadta anyai szeretetébe az emberiséget, mint az édesanyák gyermekeiket. Nem az ő tisztük és lehetőségük tehetséget, hosszabb-rövidebb földi életet ajándékozni. Ezt Isten adja nekik. Mária Jézus rendelése szerint minden kegyelem közvetítője, amit Fia szerzett meg szenvedésével és halálával. Ezeket a kegyelmeket osztja szét Mária és ő vigyáz arra, hogy minden gyermekében hozzák meg gyümölcseiket. Sem Isten, sem Mária nem erőszakolja az embert a jó cselekedetekre, de vigyáz rájuk, imáival segíti gyermekeit, hogy kiteljesüljön mindenkiben Isten terve: teremje mindenki bőven a szeretet gyümölcseit abban a küldetésben, amit az Atyától kapott.Amint Mária a megváltás nagy művében a legnagyobb küldetést kapta, és ezt szabadon fogadta el, hogy a Megváltó Édesanyja legyen szülőanyaként, nevelőként, szenvedésben nemes társként, és erre a felkérésre így válaszolt teljesen szabadon: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint": (Lk 1,38) Erre közvetít nekünk is kegyelmet, hogy ezt a tökéletes, önzetlen szeretetet tudjuk gyakorolni mindenki javára, akit az Ur mellénk rendelt.

225. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.23. csütörtök

Összeköttetésben lévő tagok

A római Katolikus Anyaszentegyház nem demokratikus intézmény. Nem egyenrangúak, hanem a szent kiválasztottság alapján állók (hiera arché) közössége. Vannak vezetők és vannak vezetettek benne. Ezen nem kell csodálkozni, és nagy kár hadakozni ellene. Isten családja az Egyház. A család önmagában sem demokratikus intézmény. Ez természetes benne. A szülők teljesen birtokolják a tekintélyt gyermekeik felett. A Tízparancsolat negyedik parancsa: „Apádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked" (Kiv 20,12) Engedelmeskedj nekik! - Szent Pál is ezt írja: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. Tiszteld apádat és anyádat, ez az első, ígérettel egybekötött parancs."(Ef 6,1-2) Ez a szent „hierarchia" a család, a gyermekek nevelésében nélkülözhetetlen, hiszen a kisbaba magatehetetlen, később is sokáig fejletlen, döntésképtelen, felelőtlen. A szülők tanítják, taníttatják, nevelik, felkészítik az önállóságra. Hasonló a helyzet Isten nagy családjában, a hívek közössége az Ő titokzatos teste."Ő a testnek, az Egyháznak a feje" (Kol 1,18) Isten építette Fiára, Jézus Krisztusra az Egyházat: „íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban; aki hisz benne, meg nem szégyenül. Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig „ez az a kő, melyet az építők elvetettek, és mégis szegletkővé lett" (Zsolt 118,22) Ezen kívül a botlás köve és a botrány sziklája, mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor „nem nép" voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek". (lPét 2,6-10) a megtérőnek bele kell simulnia Jézus közösségébe,tőle és egymástól erőt merítve üdvözül és segít másokat is üdvözíteni.

224. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.22. szerda

A Lélek visszavisz az igazi értékhez

Nekem úgy tűnik, hogy az emberiség nagy része azt hiszi, hogy nincsen szükség Istenre. Az esze működik, rájön arra, hogy rengeteg lehetőség adódik mindabból, ami rendelkezésünkre áll. Játszani kezd tehát ezekkel a felfedezésekkel. Elgondolkodik: tudna sokkal igényesebb munkát is végezni, mondjuk világot teremteni. Erre nekiáll, felforgatja amit készen kapott, tönkreteszi, és csodálkozik. Lehetetett volna mást is teremteni, mint amit a kinyilatkoztatás szerint Isten ténylegesen megteremtett. Ugyanebből a forrásból azt is megtudjuk, hogy Isten millióféle egészen más fajta, más rendszerű, más célú világot teremtett volna, sőt! Isten ezt öröktől fogva percenként újra meg tudná tenni. De minek? Ezt az egyet sem tudta az emberiség tökéletesen kiismerni hosszú megléte alatt. Minden születő élet elégtelen ahhoz, hogy ezt a világot igazán kiismerje és kiélvezze. Azután pedig az életünk megszakítás nélkül folytatódik a mennyországban, ahol Isten végtelen szépségéből örökre megunhatatlanul mindig újat láthatunk. Isten megmondta ennek a világnak a teremtése során utoljára teremtett lénynek, az embernek: férfinak és nőnek teremtettelek. Ismerj meg és élvezz minden igazságot, szépséget jóságot! Aztán mindezt az élményt oszd meg másokkal. Minden férfi válasszon egy asszonyt, akivel önmagát meg tudja osztani. Közös kincseiket osszák meg életük titokzatos továbbadásával a születendő új emberi lénnyel, akit ők hoznak létre Istennel karöltve. Világra szülve közöljék vele, amit csak lehet. Tanítsák meg bámulva figyelni a világ kész örömeit. Tanítsd meg arra, hogy boldog csak akkor lehet, ha életében mindent mások boldogításáért tesz. Minden más esztelen időpazarlás lesz saját ítéleted szerint.

223. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.21. kedd

Semmiféle hatalmi harc

Az Isten országa valóban az igazság és szeretet közössége. Szellemiség, nem földi államok sorába állítható földrajzi táj és társadalmi alakulat. Az az igaz, ami megfelel a fogalmának. Annak a szellemi képnek, amelyet Isten a dolgokról alkotott. Szeretetnek mondjuk a legfőbb erényt, amely kizárólag Isten és felebarátaink, a mellénk rendelt emberek javát szolgálja. Nem könnyű a katolikus Egyházban sem megérteni és mindenkivel megértetni a szeretet elsőségét. Hiszen az összes többi emberi közösségben a hatalom áhítatos tiszteletét követelik meg egymástól a közösségek tagjai. A hatalommal (beleértve a pénzt is), mérik az emberek értékét. De Isten akarata szerint a hatalom is a szolgálat egyik formája, hiszen minden hatalom arra adatik, hogy többet tudjon tenni a rábízottakért. Körülbelül ez a gondolatsor igazít el bennünket a katolikus Egyház hatalomról vallott felfogásáról: minden hatalom Istené. Ő mindenható. Mindent megtehet, amit csak akar. Mindent azok javára működtet közre, akiket szeret. Tehát az emberekért él a hatalmával. Krisztus, a megtestesült Fiúisten mondja magáról:: „Nekem adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!" (Mt 28,18-20) És Ő mit parancsolt? „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért". (Jn 15,12-13) A katolikus papok olyan hatalmat kapnak a pappászentelésben, hogy ahhoz hasonló nincs a földön. Ez a hatalom teljes lényével szolgálhat. Az Egyházban minden hatalom szolgálat. Csak a szolgálatért szabad harcolni.

Pünkösd hétfő

Pünkösd hétfő

„A lélek adományait mindenki azért kapja, hogy
Használjon vele.”

Csodálatos erő a Szentléleké. Az apostolokat bátorrá, nyelvtudóssá, okossá, szerető szívűvé és gondoskodóvá tette. Isten igazi gyermekeivé és egymásnak testvéreivé. Az őket hallgatókat is átformálta, és egy Egyházzá ölelte össze. Két jelet kaptak: zúgást és a tüzet. Rohantak, láttak meg nem égett idegeneket, akik boldogok. Beszélnek, és mondókájukat húsz nyelven megértették tolmács nélkül. Mi ez? – kérdik! Péter felel: beteljesülés! Joel próféta már szólt róla, az ígéretet pedig a Názáreti Jézus beteljesítette: megváltott minket, majd elküldte a Szentlelket. Ő bennünk él, a mienk, de belőlünk felétek is árad, hiszen Jézus mindenkit megváltott, és az ajándékai mindenkié. Csodák-csodája pár perc alatt megértik az egész üdvtörténetet. Nemcsak értik, de kérik is Isten ajándékait, a keresztséget, a bérmálást és Jézust az Eucharistiában. A Lélek, a végtelen erő műveli mindezt. Egymilliárd katolikus él a világon, legtöbbjüket éveken át készítették fel a hit dolgaira. Ennek ellenére tekintélyes részük nem tud lelkesen hinni és egymásnak igazi testvére lenni. Nem békességesek, hanem önzők. Elhanyagolják az imát és a szentmisét is. Hol van a Lélek? Erőtlen? Nem adja a kegyelmeit? De igen. Csakhogy a kapott kegyelmek rajtunk keresztül mások javára áramlanak, s ha ezt nem akarjuk, eltorlaszoljuk magunknak, akkor elhalnak, és hatástalanokká válnak. A kegyelmek temetőivé válik az ilyen keresztény ember. A temető pedig nem az élet forrása. Szítsuk fel a már megkapott kegyelmeket, szolgáljuk általuk az emberek, a mások előnyét, békéjét és boldogságát, s akkor mi is eltelünk Istennel. Amilyen világot alakítunk, olyat kapunk mi maguk is.” Tegyetek tanítványommá mindennépet!”(Mt 28,19) Ez volt Jézus küldő parancsa. Sok fajta, sok érzésű és műveltségű, sok nyelvű az emberiség.„Ne induljatok addig, amíg a magasságból erővel nem ruháztak fel benneteket.”(Lásd: Lk 24,49) A jelek nem az apostoloknak és társaiknak kellettek, hanem a zarándokoknak, akik vagy húsz országból jöttek Jeruzsálembe keresni az üdvösséget. Zsidók és prozeliták, a zsidó templomban keresték. A küszöbig jutottak, ahol Jézus szerint „ültek” a törvénytudók, akik maguk sem mentek be az Isten igazi országába, és másokat sem engedtek be. Az üdvösség már az utolsó vacsora termében volt megtalálható. A vihar és tűz odavonzotta a tömeget, amelyből háromezren meg is tértek. A megtéréshez érteni kellett, miről van szó. Péter beszélt, és a Szentlélek adta, hogy a soknyelvű emberek meg is értsék azt, hogy a Názáreti Jézus beteljesítette Isten ígéretét, meghalt és feltámadt. Ő az üdvösség. A nyelvcsoda és az általa fakadó megértés, megtérés a Szentlélek nagy pünkösdi ajándéka.

222. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.20. hétfő

Az Egyház alaptörvény

A zsidók negyven éven át vándoroltak a sivatagban, mielőtt bemehettek abba a hazába, amelyet Isten nyolcszáz évvel korábban ígért Ábrahámnak és utódainak. Ezt a végcélt elérhették volna néhány nap alatt, hiszen Egyiptom és Palesztina szomszédos országok. De az Úr úgy látta jónak, ha a sivatagot megjáratja velük a Földközi- tenger vidékétől a Síni- hegyig, ami a Sinai-félsziget déli csücskén található. Ott kötött velük szövetséget, ott avatta őket népévé az összes nemzetek közül. Onnan visszavándoroltatta őket az ígéret földje déli határáig. Ott fellázadtak az ellen az Isten ellen, aki őket úgy kitüntette, mint soha egyetlen más népet sem. Vissza kellett térniük a félsziget sivatagjába. Negyven évet kaptak arra, hogy majd annak lejártával képesek legyenek felfogni, hogy mi az az erő, ami őket néppé gyúrja a sok száz év alatt felduzzadt tömegből, amely szervezetileg legpraktikusabban rabszolga népnek volt tekinthető. Visszaérve a nevelőtáborból Mózes heteken át összefoglalta Isten kinyilatkoztatott igazságait Moáb síkságán. Itt hangzott el először kodifikálva az alaptörvény, amely minden mást összefoglal: „Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és minden erődből".(MTörv 6,4-5) Ezt ők ezerkétszáz év alatt nem értették meg igazán. Egy vita után fordult Jézushoz egy zsidó törvénytudó azzal, hogy megkérdezi: „Melyik a legelső az összes parancs közül? Jézus így felelt neki: Az összes parancs közül a legelső ez: Halld Izrael!
A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és miden erődből. Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat"
(Mk 12,28-31) Az emberek nagy része ma sem érti. Az Isten országa, a katolikus Egyház az igazság és a szeretet közössége. Ezért támadja a sátán, a hazugság és gyűlölet ura.

Pünkösdvasárnap

Pünkösdvasárnap

„Vegyétek a Szentlelket!”

A Szentlélek a Harmadik Isteni Személy. Az isteni akarat működése következtében származik. Igaz Isten, mert az Atya és a Fiú az immár kettejük kincsét, a végtelen nagy isteni természetet neki ajándékozzák. Ő örökké kapja, de folyamatosan vissza is ajándékozza. A Szentlélek eljövetelének célja, hogy az Atya akaratából folytassa az Istenember üdvözítő tevékenységét, vagyis ossza szét a Jézus által a kereszthalállal szerzett kegyelmeket. Eljövetelét az Úr többször is megígérte. Első közlése húsvétvasárnap este történt, amikor a Feltámadott Jézus először találkozott az utolsóvacsora termébe bezárkózott tíz apostolával. Ezt örökíti meg a mai evangéliumi részlet: „Jézus megismételte (köszöntését): Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot”. (22-23)J Jézus hangsúlyozza, hogy Ő kereszthalálával megteremtette Isten és emberek között a békét, amikor mindenkiért kiontotta drága Vérét. Ezt árasztja most megszeppent tanítványaira. Az emberek békétlensége a bűneik következménye, azért átadja tanítványainak a kegyelemosztó Szentlelket, akinek közreműködésével megbocsáthatják embertestvéreik bűneit. Ez a csendes istenemberi lehelet működik a világ minden gyóntatószékében. Aki már megélt tudatosan egy halk szavú feloldozást nyomasztó bűn terhe alól, az jól érti, hogy ez a húsvéti Szentlélek-közlés erősebb, mint a száguldó vihar.A Szentlélek ünnepélyes kiáradása viszont ötven nappal később, a zsidók ősi pünkösdjén történt.„Amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok. Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol együtt voltak. Majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek indította őket”. (1-4) Az ünnepre Jeruzsálembe zarándokolt tömeg a pusztító vihar nélküli félelmetes zúgás okát kereste az égboltozaton, és ekkor észrevették a lángokat. Rohantak a ház felé, amelyre az égi tűz leereszkedett és eltűnt benne. Hamarosan meglepetve látták a széles mosollyal kilépő boldog embereket, akik különféle nyelveken beszéltek. Csodálkozott a mintegy húsznyelvű, egymást sem értő sokezres tömeg, hogy ők megértik a házból kitódult férfiak beszédét. Péter apostol örömmel fedte fel a titkot. Az a Názáreti Jézus, akit ti keresztre feszíttettetek Pilátus helytartóval, mint Isten és a császár ellenségét, maga volt a Megváltó, Isten földre szállt Fia. Meghalt értünk, bűneink bocsánatára, és a mennybe felemelkedve elküldte nekünk a Szentlelket, amint már régen megígérték a próféták.(Jo 3,1-5) Péter apostol beszédére háromezer ember megtért. Ezért ezt a pünkösdöt az Egyház születésnapjának tekintjük. A Szentlélek eme második kiáradása arra ösztönöz bennünket, hogy mi is bátran hirdessük: A Názáreti Jézus ma is él és uralkodik örökkön örökké! Ámen.

221. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.18. vasárnap

Mennyire szép az élet!

„Ha tudnánk, mennyire szeret minket a mi Urunk, meghalnánk az örömtől” Ha fel tudnánk fogni, hogy Isten nem szenvedésre teremtett, hanem örömre, ha bele tudnánk helyezkedni ősszüleink bűn elkövetése előtti boldog állapotába, akkor nyilván igazat adnánk Vianney Szent Jánosnak. Így viszont el tudom képzelni, hogy kevés embertestvérnek ujjong fel a szíve, hiszen nagyon nehéz elképzelni a boldog állapotot annak valami csekély megtapasztalása nélkül. A modern kor embere sokszor azt sem tudja, hogy van Isten, hogy Isten végtelenül jó, végtelenül boldog önmagban, és teremtményeit is boldogságra teremtette. A mai ember olyan világban él, amelyikben nincs általános tapasztalat a boldogságról.„A teljes boldogság minden jónak egyszerre történő élvezete a nélkül, hogy félni kellene, hogy ebből valamikor is elveszíthet valamit”. Tudom, ez a mennyország állapota, de azért jó lenne valamit tapasztalni belőle. A szent plébános írja ezt a bevezető gondolatot,aki kevés talentumot kapott, akit félve engedtek pappá szentelődni, aki megfőzve fazék krumpliját eszegette egy hétig, aki viszont csodálatos lelki örömöket kapott Istentől. Amit vigasztalásunkra szánt, azt ő nyilván át is élte. Ő valóban tudta, mennyire szeret minket a mi Urunk. Mi vagyunk a hibásak, hogy tele van az életünk minden mással, ami nem Isten és így nem is tud igazi boldogságot adni, és ha igazi boldogságot emlegetnek a ma átlagemberének, fogalma sincs arról, miről beszélnek. Élénk kontrasztnak hat másik megállapítása:„Egyesülés Jézus Krisztussal, egyesülés a kereszttel: íme, az üdvösség” Ezt már közelebbről ismerjük, mert szenvedése szinte minden embernek akad. Figyelembe kell tehát vennünk, hogy ősszüleink elrontották Istennel való boldog kapcsolatunkat. Ezt Isten megtestesült egyszülött Fiának rettenetes szenvedéssel és kereszthalállal kellett helyrehoznia. De boldogító tudat, hogy Ő ezért végtelen dicsőséget kapott Atyjától. Ha vele együtt szenvedünk, akkor vele együtt meg is dicsőülünk”.(Róm 8,17) Mivel szenvedésünk van bőven, csatoljuk Jézuséhoz a boldogság reményében!