Bagnasco
bíboros a genovai áldozatok temetésén: Kapcsolataink lehetnek a híd, hogy
átlépjük az űrt
Augusztus 18-án, szombaton, az
olaszországi nemzeti gyász napján temették el Genovában a Morandi-híd
összeomlásakor életét vesztett 19 embert. Húsz család az állami temetés helyett
családi körben vett búcsút szeretteitől. A gyászszertartást Angelo Bagnasco
bíboros, genovai érsek vezette.
Az
áldozatok száma jelenleg 42-re emelkedett, a tűzoltók tovább folytatják a
kutatást a romok között.
Szombaton délelőtt a genovai vásár területén lévő Jean Nouvel pavilonban
megtartott gyászszertartás főcelebránsa Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek
volt. Jelen volt Sergio Mattarella államfő, a kormány képviselői, Giuseppe
Conte miniszterelnök, Matteo Salvini belügyminiszter, Luigi Di Maio munkaügyi
miniszter és Danilo Toninelli közlekedésügyi miniszter, valamint az Itáliai
Autósztrádát kezelő társaság vezetősége. A legfiatalabb áldozat a nyolcéves
Samuele volt, aki szüleivel együtt veszítette életét. A temetésen tapsvihar
köszöntötte a mentésben résztvevőket, a hősiesen helyt álló tűzoltókat.
„A Morandi-híd összeomlása a Polcevara folyó fölött kettéhasította Genova
szívét. A seb mély, főleg a végtelen fájdalom miatt, amelyet azokért érzünk,
akik életüket vesztették, a még hiányzó személyekért, hozzátartozóikért, a
sebesültekért és a sok kitelepítettért” – kezdte homíliáját Bagnasco bíboros,
genovai érsek. A döbbenet és a közelség számtalan megnyilvánulása érkezett
nemcsak Olaszországból, hanem a világ minden részéről is. A Szentatya, Ferenc
pápa imájával együtt – aki tegnap este is, egy szeretetteljes telefonálással ki
akarta nyilvánítani közelségét – ezekben a napokban mindenütt imahullám
emelkedik Isten felé. A világ Genovára tekint a meghatottság, a szeretet és a
várakozás nagy ölelésével.
Azért
vagyunk itt, hogy rábízzuk magunkat arra az irgalmasságra és vigasztalásra,
amelyet csak Isten tud adni. Tudjuk, hogy bármilyen emberi szó, legyen bár
őszinte, kevés a tragédiával szemben, csakúgy, mint ahogy bármilyen jogos és
szükséges igazságszolgáltatás sem tud semmit eltörölni és visszaadni. A kezdeti
hitetlenség és később a katasztrófa növekvő nagysága, az általános
eltévelyedés, a feltörő érzelmek sokasága, a nyugtot nem hagyó „miértek”
hatására ismét kézzel foghattuk, méghozzá brutális módon az emberi lét
könyörtelen törékenységét. De éppen ebben a tapasztalatban, amely valamilyen
módon mindenkit érintett, feltűnik egy halvány fénysugár. Minél inkább
ráébredünk, hogy gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk, annál inkább érezzük,
hogy szükség van az emberi kapcsolatokra: nemcsak a család és a barátság
szövetére, hanem egy olyan társadaloméra is, amely civilizáltnak mondja magát.
Ezek a kapcsolatok, amelyek egymással összefűznek bennünket, szilárd és állandó
megbízhatóságot igényelnek: egy megbízható szeretet nélkül ugyanis nem
élhetnénk együtt. A többiek puszta jelenlétének öröme az, ami lehetővé teszi,
hogy éljük az életet, hogy osztozzunk örömökben és fájdalmakban: mint egy híd,
ami lehetővé teszi, hogy átlépjük az űrt, így a bizalom lehetővé teszi, hogy
áthaladjunk a földi út könnyű vagy meredek körülményein.
Kedves testvérek, Jézus megmutatja, hogy bízhatunk Istenben, még akkor is, ha
nem mindig világosak számunkra az emberi események. A hit ugyanis nem oszlatja
el minden sötétségünket, de megvilágítja utunkat lépésről lépésre, nap nap
után. Válasza gyötrelmeinkre mindenekelőtt egy jelenlét, amely elkísér
bennünket: a keresztre feszített Jézus és Fia keresztje alatt a Szűzanya, ezek
a legnyilvánvalóbb képei és jelei annak, hogy az Úr nem hagy magunkra minket,
hanem megelőz bennünket.
A viadukt összeomlott: mint ismeretes, nemcsak az autósztráda egy fontos része
volt, hanem szükséges útvonal sokak mindennapi életében, a város fejlődésének
létfontosságú artériája. Genova azonban nem adja meg magát: lakóinak lelkét
ezekben a napokban ezer gondolat és érzés hatja át, de tovább folytatja a
küzdelmet. Mint más esetekben, mi, genovaiak most is szívünk legjavát fogjuk
adni, kipréselünk magunkból minden jót és nagylelkűt, ami bennünk él és ami
gyakran nem kerül napfényre, csaknem rejtve marad. A szervezeti hálózat és a
gyors segítségnyújtás minden szinten – intézményes, szakmai és társulati
szinten –, mindenki szakértelme, sokak nagylelkű készsége, a sebesültekért való
ima és a szolidaritás, amely azonnal jelentkezett az egyházmegye minden
részéből, láthatóvá teszik városunk kollektív lelkületét. Reméljük, hogy a
számos kitelepített nem csak ideiglenes vendéglátásra talál, hanem hamarosan
ismét újból élvezheti az otthon szükséges melegét.
A nagy
közelség órája ez. Biztosak vagyunk abban, hogy mindannyiunk szívében növekedik
Genováért egy még nagyobb szeretet, abban a meggyőződésben, hogy a város ezt
megérdemli, hogy a várost senki nem feledheti el. Genova hivatása meg van írva
kitartó, kemény munkássága történetében, azon túl, hogy kapuként helyezkedik el
a tenger és a földrész között.
Emeljük fel tekintetünket: a mennyekbe felvett Szűzanya arra szólít bennünket
ebben a pillanatban is, hogy tekintsünk fel a magasba, Isten felé, aki a remény
és a bizalom forrása. Ha Őrá tekintünk, kerüljük a kétségbeesést és ismét
bátran nézhetünk a világra, az életre, szeretett városunkra. Egymásra
tekinthetünk és testvérnek ismerhetjük el egymást, mivel ugyanannak az Atyának
a gyermekei vagyunk, minden különbségen túl. Ismét megújíthatjuk akkor
kölcsönös bizalmunkat és megszilárdíthatjuk ezeknek az óráknak a közelségét. Új
hidakat építhetünk és együttesen haladhatunk előre.
A
szertartáson felolvasták az összes áldozat keresztnevét, amit hatalmas taps
kísért. A gyászmisét bemutató Bagnasco érsek 19 áldozat egymás mellett sorakozó,
fehér rózsakoszorúkkal borított koporsója előtt beszélt. A koporsókra a rokonok
és barátok fényképeket, üzeneteket, labdarúgó-csapatok mezeit, a
gyermekáldozatok koporsóira plüssállatokat is helyeztek. A genovai érsek a
szertartáson egyenként megáldotta a koporsókat.
Mivel a
hídomlás két albán áldozata muszlim volt, értük a katolikus szertartás végén a
genovai iszlám közösség imámja mondott imát. A muszlim közösség vezetője olasz
nyelvű beszédében a testvéri közelség jelentőségét emelte ki, Genova talpra
állását szorgalmazta.
A
hídomlás négy másik áldozatát augusztus 17-én, pénteken a Nápolyhoz közeli
Torre del Grecóban temették el: négy fiatalembert, akik autóval Genován át
Portugáliába tartottak nyaralni. Egyikük édesapja úgy nyilatkozott, nem akarja,
hogy fia puszta nyilvántartási szám maradjon a hatóságok számára.
A hidat
üzemeltető autósztráda-társaság bejelentette, hogy menedzserei szombat délután
bocsátanak ki újabb nyilatkozatot. Korábban tagadták, hogy karbantartási
mulasztást követtek el.
Olasz
sajtóértesülések szerint a genovai hídomlást a szerkezet egyik tartókábelének
elszakadása okozhatta.
A
dél-olaszországi Beneventóban hasonló baleset megelőzésére lezárták az ottani
Morandi-hidat.
A római
kormány továbbra is kitart a sztrádatársaság koncessziójának visszavonása
mellett. Ami a híd sorsát illeti, a legsürgősebb feladat a vasbetondarabok
eltávolítása lesz a híd alatti patak medréből, még az őszi csapadékos időszak
beállta előtt. Genova városa már a hídomlás miatti anyagi kárt számolja, hiszen
a jelentős útvonal megszakadása elszigeteli a város kikötőjét.