Útravaló – 2019. március 22.

Útravaló – 2019. március 22.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Vitalem)

Az elvetett, szenvedő férfiak állnak a mai liturgikus szövegek középpontjában. A verembe vetett József, aki népének váltsága lesz; a Fiú, akit az Atya a legjobban szeret, mégis odaad, ám őt kivetik örökségéből és megölik; valamint Szent Vitálisz (†70) vértanú, a stációs szent, aki megadta a végtisztességet egyik hittestvérének, s emiatt gödörbe vetették, majd megkövezték, a vértanúságban pedig később fiai is követték. A halálból élet fakad, erre utal az előkép József, a Kép, Krisztus, és akik hozzá hasonlóvá váltak, mert megtapasztalták szeretetét. Ma azon gondolkodjunk el, hogy a kényszerítő körülményekből, amelyekbe mások hibája, bűne sodort bennünket, hogyan fakadhat élet környezetünk számára?

Ferenc pápa Loretóban arra hív, hogy Krisztust hordozva lépjünk ki a világba

Ferenc pápa Loretóban arra hív, hogy Krisztust hordozva lépjünk ki a világba

Fabio Dal Cin loretói érsek szerint történelmi esemény, hogy március 25-én a Szentatya nem Rómában írja alá a fiatalokról szóló szinódust követő apostoli buzdítását. Az aláírás előtt Ferenc pápa szentmisét is mutat be egyedül a Szent Házban.

Fabio Dal Cin 54 éves, egy éve Loreto prelátus érseke. Izgatottan várja a pápa látogatását március 25-én, Krisztus születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony) főünnepén.

A Szentatya látogatása a Szent Házban egyedül bemutatott szentmisével kezdődik. Az apostoli buzdítás aláírása után Ferenc pápa üdvözli a betegeket, majd a kegyhelyen kívül beszél a hívekhez, és elimádkozza az Úrangyalát. Délben megszólalnak a harangok nemcsak Loretóban, hanem Marche tartomány minden templomában, megemlékezve az angyali üdvözletről és köszöntve a pápát. A továbbiakban az olasz SIR hírügynökség Dal Cin érsekkel készített interjúját tesszük közzé.

– Az elmúlt ötven évet tekintve ez lesz a kilencedik pápalátogatás Loretóban. Loreto már hozzászokott a pápákhoz. Hogyan éli meg a várakozást?

– A loretói egyházközség régóta vár erre a látogatásra. Alig több mint egy éve, amikor érkeztem, ezt kérdezgették tőlem az emberek: „Mikor jön el a Szentatya?” Most eljön, és a várakozás egyre növekszik, nemcsak a gyakorlati előkészületek gyorsultak fel, hanem a lelki készülődés is: tanúsíthatom, hogy minden plébánia sokat tesz, imádkozik, felajánlásokat tesz, mindenütt nagy az öröm, és mindenki fontosnak tartja, hogy jól sikerüljön a látogatás. 162 év után ez lesz az első alkalom, hogy egy pápa eucharisztikus liturgiát mutat be itt: az utolsó alkalommal IX. Piusz tette. A többi pápa imádkozott. Ferenc pápa eucharisztikus szertartást mutat be egyedül a Szent Házban. Olyan gesztus ez, amely nagyon erőteljes szimbolikus, vallásos jelentéstartalommal bír. Kifejezi azt a bensőséges egységet, ami egy kis családi egyház – mert itt élt a Szent Család – és az egyetemes Egyház nagy családja között létezik.

– XXIII. János úgy jellemezte Loretót, hogy „a világ minden kegyhelyének csodálatos szintézise”, és itt akart imádkozni a Szűzanyához, hogy a közelgő zsinatot az oltalma alá helyezze. Most pedig Ferenc pápa Loretót választja, hogy az ifjúsággal foglalkozó szinódus zárásaként megszületett apostoli buzdítást aláírja. Miért?

– Azt hiszem, történelmi esemény, hogy egy szinódus utáni dokumentumot Rómán és a Vatikánon kívül ír alá. Nem tudom, milyen okai voltak a pápának arra, hogy éppen Loretót válassza, de azt hiszem, a fő oka az lehetett, hogy itt őrzik a názáreti házat, az ereklyét, ahol Mária felnőtt, és ahol Jézus növekedett. Két különleges fiatal – és velük Szent József, aki eljegyezte Máriát –, akik a világ minden fiatalja, hívője és nem hívője számára is alapvető támpontot jelentenek. Nagyon sok fiatal zarándokol el Loretóba. Megható látni, milyen csendben lépnek be és imádkoznak a Szent Házban. Érezhető, hogy megtapasztalnak egy jelenlétet: Mária igenjének jelenlétét. Ezek a kövek a tanúi Isten igenjének, aki az emberiség között akar „hajlékot venni”, mindannyiunkban. És tanúi Mária igenjének is, egy fiatal nőének, aki megnyílt Isten terve előtt. Máriában minden ember példaképre talál: jelenléte bátorítja a fiatalokat, hogy bízzanak Istenben, támaszkodjanak Máriára, hogy igent mondjanak Isten róluk alkotott tervére. És főleg arra ösztönzi őket, hogy felfedezzék: az Atya terve mindig nagyobb, szebb annál, amit mi el tudunk képzelni.

– A pápa gyakran beszél az Egyházról úgy, mint „anyáról”, és Szűz Máriáról úgy, mint egy olyan nőről, aki olyan, mint a többiek. Mit tanít Mária alakja az Egyháznak?

– Az anyaság és a gyengédség a nők jellemző ismérvei: Mária ennek a hozzáállásnak a példaképe, amire minden hívő meghívást kap, hogy magáévá tegye mint keresztény életstílust. Szűz Mária az első hívő, aki befogadja Isten jelenlétének ajándékát, és ő lesz az első misszionárius is, aki kilép az otthonából, hogy elinduljon oda, ahol szükség van rá, unokatestvéréhez, Erzsébethez. Az angyali üdvözlet és Mária látogatása Erzsébetnél – e két esemény mély kapcsolatban van egymással. Az ajándékok, amelyeket mindannyian kapunk és az Egyház kap, nem olyan dolgok, amiket meg kell őriznünk magunknak, hanem el kell vinnünk őket másokhoz, a kilépésnek azzal a lelkületével, amit a Szentatya mindig javasol. Mária egy olyan Egyház jelképe, amely elindul a világ felé, mert tudja, hogy Krisztust hordozza magában, aki minden ember legmélyebb vágya.

– Ön a Szentatya mellett lesz végig a látogatása során: gondolt már arra, mit mond majd neki?

– Gondolkodom rajta, de túl azon, amit mondok neki, fontos, hogy a pápát családias légkör vegye körül itt Loretóban. Mária háza mindenki háza, a pápáé is. A Szentatya közénk jön, emlékeztet minket arra, hogy Isten jelen van, nem hagy el minket, velünk akar járni az úton.

Nagyböjt második hetének péntekje

Nagyböjt második hetének péntekje

Szent Máté evangélista művében, ugyanúgy mint Márknál és Lukácsnál, háromszor szerepel, hogy Jézus megjövendöli szenvedését. Ezeket a szavait apostolaihoz, szűkebb tanítványi köréhez intézi. Tulajdonképpen a mai evangéliumban olvasott példabeszéd is értelmezhető úgy, mintha ez volna a negyedik jövendölés. Beszéde ezúttal nem tanítványaihoz és nem is a néptömeghez szól, hanem a főpapokhoz és a vallási vezetőkhöz. Természetesen Jézus most nem kifejezetten beszél a saját sorsáról, szenvedéséről és haláláról, hanem jelképesen utal arra, és ezt meg is értik azok, akik hallják szavait. Megértésüket és az ebből fakadó elfogási szándékukat Máté evangélista hangsúlyozza is a történet lezárásakor. A hasonlat megértése azért nem okoz számukra nehézséget, mert Jézus szándékosan olyan képet használ, amit jól ismernek. Izrael népéről, mint Isten szőlőskertjéről, amely engedetlensége miatt nem akar gyümölcsöt hozni, Izajás próféta könyvében olvashatunk, s ezt jól ismerte a hallgatóság. Elődeik elutasították, bántalmazták és megölték Isten küldötteit, a prófétákat, most pedig Isten újabb küldöttét Jézust utasítják el.
Amikor Jézus az utolsóként érkező küldöttről, mint a szőlősgazda fiáról beszél, akkor világosan kimondja azt is, hogy ő az Isten Fia. Ő az, akit majd megölnek, de mégis az ő áldozatán, önfeláldozó kereszthalálán alapul a megváltás műve és az ő személyére, mint alapkőre épül fel az Egyház, mint a megváltás művének hirdetője és megvalósítója.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!

Útravaló – 2019. március 21.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Mariam trans Tiberim)

A dúsgazdag és a szegény Lázár példázatában az Egyház az Ó- és Újszövetség egyik szimbólumát látta, amire az is emlékeztette az evangélium hallgatóit, hogy ez a részlet a S. Maria in Trastevere templomban hangzott fel, Róma zsidók által lakott negyedének közelében. A gazdagot az Úr megáldotta jókkal, de ez elfedte látását, és nem vette észre azt, Aki a mi sebeinket hordozta. Krisztus azonban testének feláldozásával úttá és életté lett népe számára, és arra rendelte Egyházát, hogy közbenjárjon értük, ahogy majd nagypénteken is imádkozzuk a zsidókért végzett könyörgésben: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését, hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére.

Ferenc pápa Barbarin bíborosra bízta, hogy lemond-e

Philippe Barbarin bíboros, Lyon érseke úgy döntött, hogy egy időre visszavonul, miután a lyoni bíróság bűnösnek találta abban, hogy nem jelentette 2014 és 2015 között egy pap által évtizedekkel korábban kiskorúak ellen elkövetett visszaéléseket. A pápa nem fogadta el a francia érsek lemondását.

Ferenc pápa március 18-án fogadta Philippe Barbarin bíborost a Vatikánban. A lyoni érsek felajánlotta lemondását, amelyet a Szentatya nem fogadott el.

Az audienciát követően újságírói kérdésekre válaszolva Alessandro Gisotti, a Szentszék Sajtótermének ideiglenes igazgatója megerősítette, hogy a pápa nem fogadta el Philippe Barbarin bíboros, Lyon érseke lemondását. Mindamellett a Szentatya tudatában van a nehézségeknek, amelyeket az érsekség jelenleg megél. Barbarin bíborosra bízta, hogy meghozza a legjobb döntést az egyházmegye érdekében. A lyoni érsek úgy döntött, hogy egy időre visszavonul, és felkéri általános helynökét, Yves Baumgarten atyát, hogy vállalja el az egyházmegye vezetését. A Szentszék ismét megerősíti, hogy lélekben közel áll a visszaélések áldozataihoz, a lyoni főegyházmegye és az egész francia egyház híveihez, akik most különösen fájdalmas időszíkot élnek meg – mondta Alessandro Gisotti.

Március 19-én a lyoni főegyházmegye hivatalos közleményben tájékoztatott arról, hogy Barbarin bíboros benyújtotta lemondását Ferenc pápának. Az ártatlanság vélelmére hivatkozva a Szentatya nem akarta elfogadni az érsek lemondását, és rábízta, hogy szabadon döntsön arról, hogy szerinte mi lenne a legjobb a lyoni egyházmegye élete számára. „A pápa javaslatára és mivel a lyoni helyi egyház három év óta szenved, úgy döntöttem, hogy egy időre visszavonulok és a főegyházmegye vezetését az általános helynökre hagyom” – fogalmazott Barbarin bíboros. A döntés március 19-én lépett életbe.

* * *

Március 7-én Barbarin bíborost a lyoni bíróság vétkesnek nyilvánította, mert 2014 és 2015 között nem tett feljelentést kiskorúak ellen évtizedekkel korábban elkövetett visszaélésekről. Bernard Preynat atya estéről van szó, az egyházmegye papjáról, aki a cserkészek lelkészeként a hetvenes és nyolcvanas években Lyon külvárosában visszaéléseket követett el több mint hetven fiatal ellen. Barbarin bíborost hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ügyvédjei azonnal bejelentették, hogy fellebbezést nyújtanak be az ítélet ellen.