Hogy
kieszközöld számunkra az állhatatosság kegyelmét
Kérünk téged, hallgass meg
minket!
Jézus
nem személyekhez, tehát zsidókhoz, vagy pogányokhoz, illetve keresőkhöz, vagy
hitehagyottakhoz küldi tanítványait, hanem városokba, ahova menni készül ő maga
is. Azt érzékeli, hogy sokan keresik az igazságot, de nincs, aki elvigye
hozzájuk.
Nézzük
meg, hogy ma mi a helyzet? Van közöttünk olyan, aki keresi az igazságot?
Hallunk olyanokról, akik keresnek, akik vágyakoznak az igazságra? Arra az
igazságra, mely Krisztusban lett Istentől szóló igazság?
Mintha,
emberi kapcsolatainkban nem lenne rá idő, mód, hogy kiderüljön az, hogy kinek
mire van szüksége. Nincs nyíltság, és őszinteség emberi kapcsolatainkban.
Talán, már azt is fel lehet vetni, hogy egyáltalán nincs mély emberi kapcsolat
ember és ember között. Mindenki fut valami után, amit nem képes elérni. Éppen
hogy csak azt a problémát sikerül megoldani, ami a legszükségesebb. De,
valójában mi a legszükségesebb, számomra? Nos, itt van talán az a kérdés,
amivel ma foglalkozni kellene: mi számunkra, emberek számára, az éppen
legszükségesebb? Hol találjuk meg a kérdésnek azt a mélypontját, hogy
kiderülhessen, miért nem kutatom – az én -, én az Igazságot?
Talán,
és ez is lehet a probléma egyik gyökere, hogy annyi igazsággal vagyunk
megfertőzve, hogy inkább feladjuk az Igazság keresését, mintsem, merjünk
vállalkozni arra, hogy a sok igazság között átverekedjük magunkat.
Szögezzük
le kiindulásként azt, hogy egyetlen igazság létezik! Ha ezt ki merem jelenteni,
akkor már arra képes lehetek, hogy a többi igazságot félre toljam magam elől.
Vagy, minden igazságot, mely elém kerül, hadrendbe állítsam azért, hogy az
egyetlen igazságra eljuthassak. Persze, ehhez kell bátorság, és rettenetesen
nagy annak a kockázata, hogy bűnbe esem! Ma nem állhatunk meg ott, hogy a
kísértéseket elutasítom. Erre szokták azt mondani: nehogy kiöntsük a
fürdővízzel a csecsemőt is!
Fel kell
vállalni a kísértéseket! Ahhoz, hogy rátalálhassak az egyetlen igazságra,
melyről azonnal ki fog derülni, hogy ez még nem az, de ezen az utamon, az apró
igazságokon keresztül eljuthatok az Egyetlenhez! Például, ha elfogadom azt,
hogy a Szentírás lehet olyan eszköz számomra, mely az Igazsághoz elvezet, és
melyhez társulhatok, és társíthatom a többi – például - olvasmányomat, amit
szeretek, de aminek mondanivalóját megszűrhetem a Szentírásból kapottakon!
Minden a javamra válhat, ha valamilyen alapot teremtek annak, hogy minden a
javamat szolgálhassa!
Eljutunk
oda, hogy a mai ember élete, alaptalan. Nincs semmi, amire alapozza a napjait,
az egymást felfaló napjait! Nincs keretrendszere az életünknek. Csak úgy múlik,
az élet. És nem telik! Meg, tartalommal. Amiből közös igazságunk lehetne. Mert
minden tézis, elmélet, és tan, sőt logika, és tapasztalás megingatható, és összedönthető!
Van számomra olyan, Valaki, vagy Valami, ami követhető és kétségbe sem vonható?
Sietve
kell visszatalálnunk Az Istenhez, Aki az Igaz, a Meg Nem Másítható, az Örök,
Aki a Minden Mindenben! Lám: elérkezek oda, hogy nem tudom megfogalmazni, hogy
mi az a szeretet, mely Éltető, mely maga az Élet! Istenem, Atyám! Segítsd meg
engem, akit a magad képére és hasonlatosságára teremtettél! Add, hogy higgyem
és érteni merjem, bírjam és alázattal elviseljem ezt a tényt! Ámen