„Mária népe vagyunk” – Országos Magyarok Nagyasszonya Találkozót tartottak Budapesten

A X. Országos Magyarok Nagyasszonya Találkozót (OMNT) szeptember 15-én rendezték a rákospalotai Magyarok Nagyasszonya-főplébánián, ahol ez alkalomból Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét.

Az impozáns rákospalotai templom adottságai, a helyi közösség vállalása és Erdő Péter bíboros, prímás támogatása az alapja annak az országos találkozónak, amely immár tizedik alkalommal valósult meg. A Magyarok Nagyasszonyának szentelt hazai templomokhoz tartozó hívő közösségekből idén több százan jöttek el a jubileumi rendezvényre, amelyen zenei áhítatokat hallhattak, rózsafüzér-imádságokon, szentmisén vehettek részt, és meghallgathatták Eperjes Károly Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész előadását a Szűzanya tiszteletéről.

A szentmise elején a plébániák képviseletében ajándékot adtak át a főcelebráns bíborosnak, aki egyben a találkozók fővédnöke, s aki kezdettől szorgalmazta, hogy az OMNT közösségei „legyenek egyek az imádságban és a szeretetben”.

Erdő Péter homíliájában arról beszélt, mit jelent az, hogy „Mária népe vagyunk”. Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

* * *

Kedves Paptestvérek! Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Nagy szeretettel köszöntök mindenkit, aki a Magyarok Nagyasszonya nevét viselő plébániákról hozzánk érkezett a mai ünnepre. A Boldogságos Szűz Máriát, mint hazánk pártfogóját, a művészet és az irodalom már évszázadok óta kifejezetten is említi, a hívő emberek pedig mint hazánk védasszonyához könyörögnek hozzá. Pázmány Péter imádságos könyvében a Szűzanyához fordulva kéri, hogy szabadítsa meg és vezesse az igaz hitre a rábízott magyarokat. A XVIII. században pedig elterjed a Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk kezdetű ének, amely szinte a nemzeti himnusz szerepét töltötte be. Eszterházy Pál nádor is meg volt győződve arról, hogy Szűz Mária közbenjárása végigkíséri népünk történetét. Harmonia Coelestis c. munkájában külön imádságot találunk a Magyarok Nagyasszonyához. Felajánló imáját – modernebb változatban – minden évben augusztus 20-án ünnepélyesen megismételjük. De a Magyarok Nagyasszonya elnevezés megtalálható már abban az 1661-ben megjelent munkában is, amely a máriavölgyi kegyhelyen történt csodás gyógyulásokat gyűjti össze . A török alóli felszabadulást pedig, különösen Buda visszafoglalását (1686) és a zentai csatában aratott győzelmet, egyértelműen a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. Ezért I. Lipót császár és király hazánkat 1693-ban ismét felajánlotta Szűz Máriának, követve ezzel Szent István példáját. Lipót király pénzein is megjelenik a Szűzanya, mint Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyarország Pártfogója. Így jutunk el ahhoz a bensőséges kapcsolathoz, amely a Magyarok Nagyasszonyának és a bűn nélkül fogantatott Szűzanyának a tisztelete között fennáll.

2. A mai evangéliumban a lényegét hallottuk Szűz Mária szerepének. Hogy az Úr van vele és teljes a kegyelemmel. Isten kiválasztotta őt saját ajándékozó szeretetéből, kivette őt az áteredő bűn súlya alól, azért, hogy nagy tervet valósítson meg vele, az Üdvözítő édesanyjává tegye. Akivel az Úr van, az telve van kegyelemmel. Az ember boldogsága Isten közelségétől valósul meg. A mai evangéliumi részlet a Szeplőtelen Fogantatás dogmájával függ össze, annak bibliai alapja. Hiszen itt mondja ki a kegyelemteljes szót az angyal. S hogyan lehetne az áteredő bűnben fogant ember teljes a kegyelemmel Krisztus megváltó műve előtt, ha nem Isten különleges ajándéka folytán? És éppen ez az, amit a Szűzanyáról hiszünk és vallunk, amit dogmaként is kihirdetett az Egyház: a Szűzanya fogantatásának pillanatától mentes az áteredő bűntől, azaz szeplőtelenül fogantatott.

Tehát nem véletlen, hogy minden hívő ember számára ő a remény csillaga, mert az egész emberiség reménysége is őáltala jött a világra. Így lehet neki sok nép a gyermeke. Mert persze nemcsak a Magyarok Nagyasszonya ő, hanem a körülöttünk élő keresztény nemzetek is – ha szabad így neveznünk őket – mind a saját édesanyjuknak, Nagyasszonyuknak tisztelik. Ha manapság sokan nem gondolnak is a hitre vagy a saját kultúránk keresztény gyökereire, azért a közösségek hagyományában és a valóban hívő emberek szívében tovább él Szűz Máriának ez a fajta tisztelete. Megtalálhatjuk ezt az osztrákok, a szlovákok, a lengyelek, a csehek és a körülöttünk élő többi népek körében. De saját pártfogójukként tisztelik Szűz Máriát a katolikus népek szerte a világon. A hívő katolikusok és ortodoxok népük pártfogójaként tisztelik Szűz Máriát. És rendben is van ez így, mert egy anyának sok gyereke lehet, de egy-egy gyereknek édesanyja csak egy van. Tehát kizárólagos és különleges kapcsolat az, ami bennünket közösségként is Máriához fűz, de nem úgy kizárólagos, hogy más népeket zár ki belőle, hanem úgy, hogy ráébreszt bennünket: egyetlen égi Édesanyánk van, Szűz Mária személyesen.

3. Ebben a bizalomban gondoljuk át ma újra, mit is jelent nekünk, hogy Mária népe vagyunk. Eszünkbe juthat nagyon sok történelmi adat. A régi magyar zászlók, közepükön a Boldogasszonnyal. És nem kell szégyellni azt, hogy számszerűen is, meg köztudatunkban mennyiségileg is a katolikus kultúra Magyarországon ma is jellemző. Nem tudunk egészséges nemzet lenni sem anélkül, hogy a saját vallási és kulturális azonosságunkat el ne fogadnánk. Ez ma azt jelenti, hogy népünk több mint fele katolikusnak van keresztelve, hogy kultúránkban, köztudatunkban erőteljesen jelen van a katolikus örökség. Ez az örökség pedig egyszerre jelent bizalmat a Gondviselésben és a jövőben, nemzeti sajátosságaink értékelését és elfogadását, de jelenti azt is, hogy megnyitjuk a szívünket minden más nép felé. Mindez olyan tény, amit el kell ismernünk, amivel lélekben harmóniába kell jutnunk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk. Ezután pedig tovább kell lépnünk. Mindezt el kell mélyítenünk, hiszen nem pusztán kulturális tény a mi katolicizmusunk, hanem személyes, életre szóló, vallási meggyőződés. És itt találunk vissza a Szűzanyához, aki mindnyájunk édesanyja.

Imádkozzunk hát tovább nemzetünkért, de imádkozzunk a szomszéd népekért, de különös szeretettel a lengyelekért is, akik ma is hívő szimpátiával kísérnek és lélekben segítenek minket.

Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!

* * *

A bíboros a szentmise végén az egybegyűltekhez szólva elmondta: „Fontos, hogy olyan közösségnek érezhetjük magunkat, akinek egy az Édesanyja. Ennek örömét, erejét, bizakodását vigyük haza, mert nap mint nap szükségünk van arra, hogy átéljük és éljük is ezt a közösséget.”

A szentmisét agapé követte, majd zenei áhítat a helyi – több évtizede fennálló – kórus közreműködésével.

Az áhítat után következett Eperjes Károly előadása. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész színészi, prófétikus előadásában költői asszociációk és teológiai igazságok váltakoztak az Isten misztériumára figyelő hívő szemével egybelátott rendben. Az előadás mozaikszerűen épült fel a Szűzanya személye, az Eucharisztia, magyarságunk és megmaradásunk nagy témáiból.

„Az első élő tabernákulum a Szűzanya” – kezdte Eperjes Károly, és megvallotta, amióta megváltozott az élete, napi áldozóvá vált, rendszeresen imádkozza a rózsafüzért, és a Szűzanyát, a „mamát” követve így válik maga is élő tabernákulummá. Megdöbbent, amikor „Ferenc testvér” (a színész így nevezte Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt) azt találta mondani, hogy a Szűzanya levette a kezét Magyarországról, „ez volt a mélypont ünnepélye” – tette hozzá. „Azóta is imádkozom érte, hiszen, mint tudjuk, az Úr mindnyájunkért eljött” – mondta Eperjes Károly, akinek a meglátása szerint többek közt az sem véletlen, hogy 2020-ban nálunk rendezik az eucharisztikus világkongresszust, hiszen oda jön a Szűzanya, ahol a legnagyobb a baj, ahol a legnagyobb a szellemi, lelki, fizikai támadás a hit ellen. „Mi vagyunk a világ engesztelő népe” – folytatta a színművész. „Mária nagyon szeret minket, hiszen gondoljuk meg, milyen csodálatos, hogy itt és most magyarul beszélhetünk, misén vehetünk részt. Hány nép eltűnt már, s mi megmaradtunk, a germán, szláv, latin népek tengerében, tatár, török, szovjet, náci, nihilista, globalista hatalmak kereszttüzében. A Szűzanya vigyáz ránk!”

Eperjes Károly ezek után leszögezte, hogy a 2020-as eucharisztikus világkongresszus, melyet hazánkban szerveznek meg, a világtörténelem egyik legnagyobb eseménye lesz, valamilyen nagy figyelmeztetést kap ezen az eseményen a világ. „A feladatunk vezekelni, és másokért engesztelni” – mondta, majd arról beszélt, hogy Szent Pió atya Magyarországról szóló második látomása szerinte a Szeretetláng mozgalomban vált valóra, amely magyar kezdeményezés, és világméretűvé vált, és ami a Szűzanya szívében fogant.

A rózsafüzérről szólva Eperjes Károly hangsúlyozta, hogy az nem más, mint „üdvtörténet, tökéletes teológia, amely minden titkot átelmélkedik, és az eucharisztiára nevel”. A színművész arról is beszélt, hogy a Szűzanyát nem szabad imádni, de nagyon kell szeretni, ő többek közt példa arra is, hogy benne megvalósult a szív és az agy harmonikus egysége is, ahogy azt az angyali üdvözlet evangéliumi szövegéből is láthatjuk.

A kísértő, a sátán erős, de „nem kell félnünk – hangsúlyozta az előadó –, az öntörvényű ember eszköze a félelem, a hívő emberé a szeretet”. Jézus Krisztus pedig azt mondta: „Veletek leszek a világ végezetéig”.

Isten és a világ, benne Európa és a magyarság sorsát, a hívő ember küzdelmét és az Eucharisztia misztériumát Eperjes Károly előadása végén három vers segítségével érzékeltette és közelítette meg: Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa, József Attila Ne légy szeles és Babits Mihály Eucharisztia című költeménye hangzott el a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész szuggesztív előadásában.

A színész előadása végén bocsánatot kért azoktól, akiket a mondandója esetleg megbántott. Hozzátette, hogy furcsa és vicces mivoltát karizmaként éli meg, és úgy gondolja, élnie kell ezekkel az adottságokkal. Két esetet is elmondott, ami arról szólt, hogy előadása után emberek megváltoztatták életüket: egy orvos nem végzett tovább abortuszt, egy másik megtért.

Közvetíteni a világnak Isten szeretetét – Ferenc pápa a gyöngédség teológiájáról

Assisiben háromnapos konferenciát tartanak szeptember 14–16. között „A gyöngédség teológiája Ferenc pápánál” címmel. A Szentatya csütörtökön délelőtt fogadta a Vatikánban a tanácskozás résztvevőit.

Az audiencián Ferenc pápa emlékeztetett: a teológia nem lehet elvont – különben ideológia lenne –, hiszen a megtestesült Igével való találkozásból születik.

Két fő gondolatot bízott a Szentatya a „Gyöngédség háza” családsegítő központ szervezte tanácskozás résztvevőire. Az egyik annak szépsége, hogy Isten szeret minket, a másik pedig azé, hogy Isten nevében szeretnek minket. A központ 2003-ban jött létre Perugiában, Carlo Rocchetta atya és néhány házaspár jóvoltából azzal a céllal, hogy a válságban lévő házasfeleknek segítséget nyújtson. A közösség alapítója elmondta, évente mintegy 600 pár vesz részt a „Gyöngédség háza” által szervezett szemináriumokon és képzéseken. A válságban lévő párok 60 százaléka a segítő munkának köszönhetően együtt marad. Jelenleg a központ 10 családból áll, akik összesen 35 gyermeket nevelnek.

Ferenc pápa elismerő szavakkal méltatta a családsegítő központ munkáját, majd a gyöngédség teológiájának lényegéről elmélkedett. Teológia és gyöngédség – látszólag egymással szemben álló kifejezések. Az előbbi az akadémia világára, a második a személyes kapcsolatokéra utal. Valójában azonban hitünk szilárdan összekapcsolja őket. A teológia nem is lehet elvont, hiszen akkor ideológia lenne: annál is inkább, mert egy egzisztenciális megismerésből fakad, a megtestesült Igével való találkozásból születik. A teológia persze nem lehet pusztán érzelem, ugyanakkor arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a világ számos részén az emberek személyes érzéseikből kiindulva közelítik meg az élet fő kérdéseit. A gyöngédség teológiájának lényege, hogy Isten szeretetét nem elvont eszmeként, hanem személyes és konkrét módon közvetítse az embereknek a Szentlelken keresztül.

Az utóbbi időben az egyik legerősebb üzenet az, hogy Isten szeret minket: a Szent Szív, az irgalmas Jézus, a Szentháromság és a keresztény élet lényegi eleme, az irgalmasság mind erről üzen nekünk. A gyöngédség megmutatja, hogyan foghatjuk föl ma az isteni irgalmasságot. Bármi történjék is, bármit is tegyünk, Isten biztosan ott áll majd mellettünk, megindítja őt sorsunk. Bíznunk kell Istenben, ezt jelenti az, hogy szeretve érezzük magunkat általa.

Az Egyháznak olyan „ízletes” teológiát kell adni, amelyik segít megélni a tudatos hitet, amelyet áthat a szeretet és a remény. Ezt megízlelve térdre borulunk, megérint, megsebez minket az isteni szeretet. Ebben az értelemben a gyöngédség Krisztus szenvedéséhez utal minket. A kereszt ugyanis az isteni gyöngédség pecsétje, amely az Úr sebeiből forrásozik. Szenvedése kőszívünket hússzívvé változtatja, szenvedélyes szeretetre gyújtja Isten, és általa az ember iránt.

Amikor pedig az ember szeretve érzi magát, akkor ő maga is jobban hajlik a szeretetre. Nem véletlenül, hiszen ha Isten végtelen gyöngédség, akkor az ő hasonlatosságára teremtett ember is képes a gyöngédségre. Isten gyöngédsége megérteti velünk, hogy az élet értelme a szeretet. Arra hív minket, hogy elárasszuk a világot az Úrtól kapott szeretettel, az Egyházban, a családban, a társadalomban – a szolgálat és az önátadás által.

Ez a kilépő egyház lényege, amelyik kézen fogja az embert, a közösség szolgálatába áll, nem ismételgeti a múlt paradigmáit, hanem a megtestesült Ige. Ma jobban, mint valaha szükség van a gyöngédség forradalmára, ez fog megmenteni minket – mondta a találkozó résztvevőinek a pápa.

Fájdalmas Szűz Anya

Fájdalmas Szűz Anya

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követően a mai napon a fájdalmas Szűzanyára emlékezünk, aki ott volt a Golgotán fiának, Jézusnak keresztje alatt. Mária minden bizonnyal ekkor érezte át legjobban, amit egykor, az újszülött Jézus templomi bemutatásakor az agg Simeon jövendölt: „a te lelkedet is tőr járja át.” Az apostolok félelmükben elfutottak, amikor Jézust elfogták és nem volt bátorságuk ahhoz, hogy ott legyenek Mesterük keresztre feszítésekor. Egyedül János apostol, a „szeretett tanítvány” van ott a Golgotán, aki támogatja szenvedésében Jézus édesanyját.
Mit tanulhatunk a fájdalmas Szűzanyától? Együtt élni és együtt szenvedni Krisztussal, ez a feladatunk. Ha az Úrral együtt szenvedünk és hordozzuk életünk keresztjét, vele eljutunk az örök életre. Ha az Úrral együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk az örökkévalóságban. Álljunk oda Máriával együtt a kereszt alá és egyesüljünk a szenvedő Jézussal! Tekintsünk fel Máriával együtt a keresztre, amely a szeretet teljességét sugározza felénk! A keresztre tekintve megtapasztalhatjuk Isten felénk áradó és szüntelenül megújuló szeretetét, amelyet az Atya Krisztusban ajándékozott nekünk, s amelyet nekünk is tovább kell adnunk embertársainknak. Tanuljuk meg Máriától, hogy minden fájdalom és minden szenvedés elviselhető, ha Krisztus mellett maradunk.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

Ferenc pápa: A kereszt arra tanít, hogy ne féljünk a kudarctól

Az életben jelen van a kudarc s a győzelem, de nem kell félnünk a sötét pillanatoktól: a kereszt világosságot gyújt, megmutatva, hogy Isten győzedelmeskedik a gonosz fölött – mondta homíliájában a pápa Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén, szeptember 14-én a Szent Márta-házban celebrált szentmisén.

Szemléljük a keresztet, amely egyszerre üzen Jézus kudarcáról és győzelméről. A kereszten elbukik mindaz, amit Jézus élete során tett, és elveszítik a reményt mindazok, akik követték őt. Péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa arra buzdított, hogy ne féljünk a kudarc, a bukás jeleként szemlélni a keresztet.

Pál erősen fogalmaz, amikor Jézus Krisztus misztériumáról elmélkedik. Azt mondja: Jézus kiüresítette, megalázta önmagát, bűnné lett a végsőkig, magára vette az egész világ bűneit. Egy kifacsart elítélt volt – fogalmazott a Szentatya. – Pál nem fél megmutatni ezt a kudarcot, és ez megvilágosíthatja kicsit sötét pillanatainkat, a kudarc pillanatait. A kereszt a győzelem jele is nekünk, keresztényeknek – hangsúlyozta a pápa.

A mai liturgiában olvastuk a Számok könyvéből (Szám 21,4b–9), hogy az egyiptomi kivonulás idején a nép zúgolódott, amiért az Úr kígyókat küldött rájuk. Ez az őskígyóra, a sátánra, a nagy vádlóra emlékeztet minket. Ám aki föltekint a rézkígyóra, meggyógyul a kígyómarásból, vagyis megmenekül. Ez prófécia. Jézus ugyanis bűnné lett, és így legyőzte a bűn előidézőjét, a kígyót. A sátán örült nagypénteken, annyira, hogy nem vette észre a történelem nagy kelepcéjét. Az egyházatyák szerint: a sátán annyira legyőzöttnek, megvertnek látta Jézust, hogy mint éhes hal, aki a csali után megy, bekapta a horgot, lenyelte Jézust. De abban a pillanatban lenyelte az istenséget is, mert az volt a csali a horgon. És akkor a sátán örökre elbukik, nincs ereje – fogalmazott Ferenc pápa. – A kereszt abban a pillanatban a győzelem jelévé válik.

A mi győzelmünk Jézus keresztje. Győzelem ellenségünk, a nagy őskígyó, a nagy vádló felett. A kereszten üdvözültünk: azon az úton, amelyet Jézus akart végigjárni a legnagyobb mélységig, de az istenség erejével. Jézus azt mondja Nikodémusnak: amikor fölemelnek engem, mindenkit magamhoz emelek. Jézus fölemeltetik, a sátán pedig elpusztul.

Jézus keresztje vonzzon bennünket! Nézzük, mert ez ad erőt a továbblépéshez! – buzdított a Szentatya. – Az elpusztított őskígyó még mindig ugat, fenyeget, de – ahogy az egyházatyák mondták – láncra vert kutya. Ne menj közel hozzá, és nem harap meg. De ha odamész, hogy megsimogasd, mert odavonz magához, mintha kiskutya volna, akkor számíthatsz rá, hogy elpusztít.

Életünk a győzedelmes és feltámadt Krisztussal halad előre, aki elküldi a Szentlelket; de ott van a megkötött kutya is. Nem szabad közel mennünk hozzá, különben megharap! – figyelmeztetett a pápa. – Az életben jelen van a kudarc és a győzelem: ezt tanítja nekünk a kereszt. El kell tudnunk viselni a kudarcokat, türelemmel viselni a bűneinket is, mert Jézus fizetett értünk. El kell viselnünk őbenne, bocsánatot kérni, de soha nem szabad hagynunk, hogy elcsábítson a láncra vert kutya!

Ma álljunk meg otthon öt-tíz-tizenöt percre a feszület előtt, vagy amink van otthon, vagy a rózsafüzér keresztje előtt, és nézzük! Ez kudarcunk jele, amiért üldöznek, ami elpusztít minket, de egyben győzelmünk jele is, mert Isten a kereszten győzedelmeskedett – hangzott el Ferenc pápa reggeli homíliájában.