2019. július 26., péntek

Útravaló – 2019. július 26.



Útravaló – 2019. július 26.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júliusban Földi István badacsonytomaji esperes-plébános ad útravalót.

Szent Anna talán nem is sejtette, kit bízott gondjaira Isten, amikor hosszú idő után Mária édesanyja lett. Becsülettel tette dolgát, hitre, imádságra, Isten szeretetére nevelte leányát. Sokszor mi is csak később vesszük észre, milyen nagy dolgot tett velünk az Isten. Legyünk mindig hálásak Istennek! Jézus Krisztus test szerinti nagyszüleinek, Szent Joachimnak és Szent Annának emléknapját tartja az Egyház. Az ő gyermekük volt a Boldogságos Szűz Mária. Adjunk hálát azért, hogy vannak olyan nagyszülők, akik családjuk lelki növekedésére is figyelnek. Akik megtanítják gyermekeiket, unokáikat hitre, imádságra és Isten szeretetére. Köszönjük nagyszüleink megélt hitét, és áldozatos szeretetét!


A vallások teológiájához: Jacques Dupuis SJ Krisztus-központú értelmezése



A vallások teológiájához: Jacques Dupuis SJ Krisztus-központú értelmezése

A vallások teológiájának alapvető kérdése a következő: Milyen a viszonya az emberiség vallási hagyományainak a hit alapjához, Krisztus elsőrendű misztériumához, nem pedig az Egyház misztériumához, amely már amabból ered. Vagyis az alapvető feladat: az egyház-központúságtól átmenni a Krisztus-központúsághoz.

Ez a szemlélet megköveteli a vallási hagyományok vertikális viszonyának elmélyítését a világban jelen levő és cselekvő Krisztus misztériumához, eltérően az Egyházhoz való horizontális viszonytól. Ezt kísérelte meg Jacques Dupuis[1] belga jezsuita, aki felsorakoztatja és megrostálja a különböző megoldási javaslatok/perspektívák színes spektrumát: Isten-központú, Krisztus-központú, egyház-központú, és mindez inkluzív – exkluzív.
Exkluzív = egyedül a kereszténység igaz vallás, és minden más vallás követője ki van zárva az üdvösségből: ez volt a zsinat előtti hagyományos felfogás; inkluzív = jóllehet a katolikus Egyház az üdvösség egyedüli eszköze, átmenetileg más vallások is lehetnek eszközei ennek az üdvösségnek, mert „tükrözik” az igaz és a jó „magvait”.


Évközi tizenhatodik hét péntekje



Évközi tizenhatodik hét péntekje


Szerdán a magvetőről szóló példabeszédet olvastuk az evangéliumban, ma pedig ennek magyarázatát. Érdekes, hogy Jézus „hatalmas tömegnek” (Mt 13,2) mondta el tanítását, de annak értelmezését csak tanítványainak fejtette ki. Életünk során nem csak Isten üdvözítő tevékenységét és segítő kegyelmét tapasztalhatjuk meg, hanem a gonosz működését is. Ne gondoljuk soha azt, hogy minket elkerülnek a kísértések. Ne higgyük azt, hogy a gonosz lemondott rólunk és tétlenül tűri, hogy egyenes utunk legyen az üdvösségre. Nem, a gonosznak az a szándéka, hogy összezavarjon és letérítsen minket Isten útjáról. A gonosz el szeretné érni, hogy ne tudjuk megkülönböztetni a jót és a rosszat, így aztán könnyen olyat teszünk, ami nem felel meg Isten törvényeinek.
Azt is világosan kell látnunk, hogy lelki fejlődésünk útján számos próbatétellel kell szembenéznünk. Az Úr nem könnyed sétára hív minket, amely végén a mennyország nyitott kapuja vár, hanem keresztútra, kereszthordozásra. Küzdelemre és tanúságtételre hív minket, amely során bebizonyíthatjuk, hogy választásunkat komolyan gondoljuk. Arra hív minket, hogy ne a mindennapi megélhetésért küzdjünk csupán, hanem legyünk az ő fáradhatatlan munkatársai a magvetésben, az igehirdetésben és a tanúságtételben. Így fog majd nem csak a mi szívünkben, hanem mások életében is bőséges termést hozni az örök élet tanítása.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! A hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanság. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján!


2019. július 25., csütörtök

Útravaló – 2019. július 25.



Útravaló – 2019. július 25.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júliusban Földi István badacsonytomaji esperes-plébános ad útravalót.

„Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” – kérdi Jézus, válaszul a Zebedeus-fiúk anyjának kérésére. Az édesanya szeretné pozícióba helyezni fiait abban az országban, ahol Jézus lesz a király. Nem érti sem ő, sem két fia, hogy itt Jézus nem arról az országról beszél, ami hagyományukban föllelhető. Ezért utal a szenvedések kelyhére, amit vele együtt ki kell inniuk. Ez is ellentétes várakozásukkal, mert a Messiás, vélik, nem szenvedhet. A többiek zúgolódására kifejti, hogy ennek az országnak, amit ő hozott, a szolgáló szeretet az alaptörvénye. Ő is ezért jött. Hozzá tartozol? A szolgáló szeretet ma is összeköt vele és a köztünk lévő Isten országával.


A vallások teológiájához - P. Szabó sorozatának 4. része



A vallások teológiájához - P. Szabó sorozatának 4. része

Karl Rahner a nem keresztény vallásokról - Előző alkalmakkor hangsúlyoztuk: napjainkban egyre élesebben merül fel az a kérdés, hogy a kereszténység milyen viszonyban áll a nem keresztény vallásokkal és általánosságban a vallási magatartással. Egy másik alapkérdés: milyen normatív jelentősége van ma a hitnek az emberlét szempontjából?

Az újabb irányzatok (felszabadítás teológiája, feminista teológia, mélylélektani írásmagyarázat és hitértelmezés) közös jegye, hogy nagy súlyt helyeznek erre a kérdésre: „Miként világítható meg a keresztény hit jelentősége a mai emberi tapasztalatok szempontjából?” Ezzel szemben az egyházi Tanítóhivatal legfőbb törekvése, hogy megőrizze a keresztény hit önazonosságát ezzel az elvvel: „Ami mindig is érvényben volt, annak ma és a jövőben is érvényesnek kell lennie.”
Karl Rahner német jezsuita teológus érdeme, hogy az áthagyományozott témákat mai szempontból közelítette meg, a legfontosabb teológiai kérdések tárgyaláskor igyekezett a mában élni, a mai ember problémáira választ keresni.[1] Számos új kérdésben, így a vallások teológiájának kérdésében is jórészt a német jezsuitára hivatkoznak.