2018. január 13., szombat

Katolikus templomokat támadtak meg Chile fővárosában a pápalátogatás küszöbén



Katolikus templomokat támadtak meg Chile fővárosában a pápalátogatás küszöbén


Január 11-éről, csütörtökről péntekre virradó éjjel Chile fővárosában, Santiago de Chilében három katolikus templom ellen intéztek ismeretlen tettesek támadást – tájékoztatott a chilei rendőrség hivatalos közleménye.


Támadás érte a főváros központjában, a főpályaudvar mellett a Santa Isabel de Hungría-, vagyis az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomot: ismeretlen tettesek üzemanyaggal átitatott rongyokat dobáltak az épület bejáratára, valamint homlokzatára. Az égő rongyokról az épületre átterjedő tüzet a helyszínre érkező tűzoltók eloltották. A tettesek maguk után hagytak egy szórólapot, mely szerint szabadulást követelnek a világ valamennyi politikai foglya számára, illetve megfenyegették a hét elején az országba érkező Ferenc pápát is. A Szentatya január 15. és 22. között tesz apostoli látogatást Chilében és Peruban.
Fernando Ibanez, a Szent Erzsébet-templom egyik káplánja a helyi rádióknak elmondta: „Hallottam, amint éjjel fiatalok vonultak el nagy zajjal és üvöltöztek a templom előtt, de nem gondoltam volna, hogy ilyen gyújtogatás megtörténhet. Majd amikor egy nagy villanást láttam, szóltam a plébánosnak, közben hallottam, hogy a környékbeli lakók kiabálnak. Lementem, és én is nekiálltam a tűzoltásnak”.
Ugyancsak a hajnali órákban a főváros Recoleta negyedében az Emmánuel-kápolnát is támadás érte: bombát dobtak az épületre, mely kitépte a bejárati ajtót és betörte a kápolna ablaküvegeit.
Mahmud Aleuy, chilei belügyminiszter január 12-én, a kora reggeli órákban helyszíni szemlét tartott a templomoknál. Elítélte a merényleteket, mondván: Chile demokratikus ország, ahol az állampolgárok szabadon kinyilváníthatják véleményüket, de nem ilyen eszközökkel, éppen ezért felkutatják a tetteseket és törvényesen felelősségre vonják őket.


Ferenc pápa üzenete a migránsok és menekültek világnapjára (2018. január 14.)



Ferenc pápa üzenete a migránsok és menekültek világnapjára (2018. január 14.)


Migránsok útban Európa felé 

Ferenc pápa üzenete a migránsok és menekültek világnapjára (2018. január 14.)
„Befogadni, védelmezni, támogatni és integrálni a migránsokat és menekülteket”
Kedves Testvérek!
„A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Lev 19,34).
Pápaságom első éveiben ismételten kifejezésre juttattam különleges aggodalmamat számos migráns és menekült szomorú helyzete miatt, akik háborúk, üldözések, természeti katasztrófák és szegénység elől menekülnek. Kétségtelenül az „idők jeleiről” van szó, melyeket megpróbáltam elolvasni, a Szentlélek világososságát kérve, a Lampedusa szigetén 2013. július 8-án tett látogatásomtól fogva. Az Átfogó Emberi Fejlődés új dikasztériumának alapításával egy különleges tagozatot akartam létrehozni, egyelőre („ad tempus”) saját irányításom alatt, mely kifejezésre juttatja az Egyház gondoskodását a migránsok, a kitelepítettek, a menekültek és az emberkereskedelem áldozatai iránt.
Minden idegen, aki az ajtónkon kopogtat, alkalom a Jézus Krisztussal való találkozásra, aki azonosul minden kor befogadott vagy elutasított jövevényével (vö Mt 25,35.43). Az Úr az Egyház anyai szeretetére bízza az összes emberi lényt, aki saját hazája elhagyására kényszerül egy jobb jövő kereséséért. [1] Ennek a gondoskodásnak konkrétan ki kell fejeződnie a migrációs tapasztalat minden állomásán: az indulástól az utazásig, a megérkezéstől a visszatérésig. Ez nagy felelősség, amit az Egyház megoszt minden hívővel és minden jóakaratú férfival és nővel, akik arra kaptak meghívást, hogy a jelenkor migrációi által teremtett számos kihívásra válaszoljanak nagylelkűen, serényen, bölcsen, előrelátóan, mindenki saját lehetőségei szerint.
E tekintetben szeretném leszögezni, hogy „közös válaszunkat négy olyan ige körül lehet taglalni, melyek az Egyház tanításának alapelveire épülnek”. [2]
Figyelembe véve a jelenlegi állapotokat, a befogadni ige mindenekelőtt azt jelenti, hogy a migránsoknak és menekülteknek a biztos és törvényes belépés legtágasabb lehetőségeit nyújtjuk a célországokban. Ebben az értelemben konkrét elköteleződés kívánatos humanitárius vízumok fokozottabb és egyszerűsített engedélyezésére és a családegyesítésre. Egyidejűleg azt kívánom, hogy mind több ország alkalmazzon magán és közösségi támogatói programokat és nyissanak meg humanitárius folyosókat a legsérülékenyebb menekültek számára. Hasznos lenne ezen kívül különleges ideiglenes vízumok előirányozása olyan személyeknek, akik a konfliktusok elől a szomszédos országokba menekülnek. Nem megfelelő megoldás a migránsok és menekültek kollektív és önkényes kiutasítása, főként amikor azt olyan országok felé foganatosítják, melyek nem tudják biztosítani az emberi személy méltóságának és az alapvető jogoknak a tiszteletben tartását. [3] Újból aláhúzom a migránsoknak és menekülteknek nyújtandó segítség szempontjából az első megfelelő és tisztességes elhelyezés fontosságát. „A migránsok szétosztásának befogadási programjai, amelyeket néhány helyen már bevezettek, úgy tűnik ellenben, hogy megkönnyítik a személyes találkozást, jobb szolgálatokat tesznek lehetővé és jobban garantálják a sikert”. [4] Az emberi személy központi szerepének alapelve, melyet szeretett elődöm, XVI. Benedek szilárdan leszögezett, [5] arra kötelez bennünket, hogy a személyi biztonságot mindig a nemzeti biztonság elé helyezzük. Ebből következik annak a szükségessége, hogy a határellenőrzések kinevezett személyzetét megfelelően kell kiképezni. A migránsok, a menedékjogot kérők és a menekültek körülményei feltételezik, hogy garantálják személyes biztonságukat és az alapellátáshoz való hozzájutást. Minden személy alapvető méltósága jegyében az őrizetbe vétellel szemben szükséges erőfeszítéseket tenni alternatív megoldások előnyben részesítésével azok számára, akik engedély nélkül lépnek be egy ország területére. [6]
A második ige, a védelmezni, intézkedések egész sorára tagolódik, a migránsok és menekültek jogainak és méltóságának védelmében, függetlenül a migrációs státuszuktól. [7] Ez a védelem a saját hazában kezdődik, biztos és elismert információk felajánlásából áll az indulás előtt, továbbá az illegális beszervezés gyakorlatától való megoltalmazástól. [8] Ezt tovább kellene folytatni, amennyiben lehetséges a migrálás földjén is, biztosítva a migránsoknak a megfelelő konzuli segítséget, a jogot személyi dokumentumaik megtartására, méltányos hozzáférést az igazságossághoz, személyes bankszámla nyitásának a lehetőségét, és a minimális megélhetés garanciáját. Ha megfelelően felismerik és értékelik a migránsok, a menedékjogot kérők és a menekültek képességeit és szaktudását, akkor ők a befogadó ország számára valóságos erőforrást jelentenek. [9] Ennélfogva kívánom, hogy személyi méltóságuk tiszteletben tartásával, kapják meg a szabad mozgás lehetőségét a befogadó országban, kapjanak munkalehetőséget és szabad hozzájutást a kommunikációs eszközökhöz. Azok számára, akik vissza akarnak térni a hazájukba, hangsúlyozom annak a lehetőségét, hogy fejlesszenek programokat munkahelyi és társadalmi beilleszkedésük számára. A gyermekjogokról szóló nemzetközi megegyezés képezi egyetemes jogi alapját a kiskorú migránsok védelmének. Migráns státuszuk alapján kerülni kell személyi szabadságuk bármiféle korlátozását, miközben biztosítani kell számukra az elemi és középfokú oktatást. Hasonlóképpen szükséges biztosítani nekik a szabályos maradandó ott-tartózkodást a nagykorúság elérésig, valamint a tanulmányok folytatásának a lehetőségét. A kíséret nélküli vagy családjaiktól elkülönített kiskorúak számára fontos az ideiglenes őrzésük vagy gyermekelhelyezésük programjairól gondoskodni. [10] Az állampolgárságra vonatkozó általános jog tiszteletben tartásával ismerjék el és okmánnyal igazolják minden kisfiú és kislány állampolgárságát, megszületésük pillanatában. Az állampolgárság nélküliség, amelynek gyakorta részesei migránsok és menekültek, egyszerűen elkerülhető az „állampolgárságról szóló törvénykezés révén, a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően”. [11] A migráns státusz számára nem kellene korlátozni a nemzeti egészségügyi ellátáshoz és a nyugdíjrendszerhez való hozzájutást, miként hazatelepülés esetén a hozzájárulásuk átutalását sem.
A harmadik, az előmozdítani ige lényegileg törekvést jelent arra, hogy az összes migráns és menekült, miként az őket befogadó közösségek számára olyan körülményeket teremtsenek, hogy olyan emberként tudják megvalósítani magukat minden szempontból, mint akik a Teremtőtől akart emberiséget alkotják. [12] Ezen dimenziók között el kell ismerni a vallásos mivolt igaz értékét, biztosítva minden külföldi számára az adott ország területén a vallás szabad megvallását és gyakorlását. Sok migráns és menekült rendelkezik szaktudással, amit megfelelő igazolással kell elismerni és értékelni. „Minthogy az emberi munka, természeténél fogva a népek egyesítésére irányul”, [13] arra buzdítok mindenkit, hogy törekedjen a migránsok és menekültek társadalmi és foglalkozási beilleszkedésének az előmozdítására, biztosítva mindenkinek, beleértve a menedékjogot kérőket, a munkalehetőséget, nyelvi és állampolgársági tanfolyamokat, továbbá megfelelő információt az anyanyelvükön. A kiskorú migránsok esetében a munkatevékenységbe való bevonásuk olyan rendszabályozást igényel, mely megelőzi a normális növekedésükkel szembeni visszaéléseket és fenyegetéseket. 2006-ban XVI. Benedek a migránsok kapcsán hangsúlyozta, hogy a család «legyen az élet kultúrájának helye és erőforrása, valamint az értékek integrációjának a megteremtője». [14] A család integritását mindig elő kell mozdítani, előnyben részesítve a családegyesítést, beleértve a nagyszülőket, testvéreket és unokákat, anélkül, hogy függővé tennénk azt a gazdasági követelményektől. A migránsok, a menedékjogot kérők és a menekültek közötti fogyatékosság esetén nagyobb figyelmet és támogatást kell számukra biztosítani. Jóllehet dicséretesnek lehet tekinteni sok ország erőfeszítéseit a nemzetközi együttműködés és humanitárius segélyek tekintetében, kívánatosnak tartom, hogy a segítség szétosztásában vegyék figyelembe a szükségleteket (például orvosi, társadalmi és oktatási ellátás) azokban a fejlődő országokban, amelyek migránsok és menekültek hatalmas áradatát fogadják, és hasonlóképpen foglalják be a segítségre szoruló címzettek közé azokat a helyi közösségeket, melyek anyagiak híján vannak, sérülékeny helyzetben. [15]
Az utolsó ige, az integrálni a kultúrák közötti gazdagodás kedvező lehetőségeinek a szintjén helyezkedik el, melyeket a migránsok és menekültek jelenléte teremt. Az integráció nem „beolvasztás, mely elnyomásra és a kulturális azonosság elfelejtésére indít. A másikkal való kapcsolat inkább rávezet felfedezni az ő ’titkát’, segít megnyílni feléje, hogy befogadjuk az értékes vonásait és hozzájáruljunk egymás nagyobb kölcsönös megismeréséhez. Hosszantartó folyamat ez, mely a társadalmak és a kultúrák alakítására irányul, hogy azok mindinkább Isten sokféle, az embereknek adott ajándékai visszfényei legyenek”. [16] Ezt a folyamatot meg lehet gyorsítani egy olyan állampolgárság felajánlásán keresztül, mely eltekint az anyagi és nyelvi követelmények és a rendkívüli szabályok előírásaitól, azon migránsok számára, akik hosszú ideje tartózkodnak az országban. Sürgetem továbbá annak a szükségességét, hogy minden módon ösztönözzük a találkozás kultúráját, megsokszorozva ezáltal a kultúrák közötti csere lehetőségét, dokumentálva és elterjesztve az integráció jó gyakorlatait, és olyan programokat fejlesztve, melyek a helyi közösségeket előkészítik az integrációs folyamatokra. Nyomatékkal hangsúlyozom azon külföldiek különleges esetét, akik humanitárius válság miatt kényszerültek hazájukból kivándorolni. Ezek a személyek igénylik, hogy biztosítsák számukra a megfelelő ellátást a hazatelepítéshez és a munkába való visszailleszkedést a hazájukban.
Lelkipásztori hagyományával megegyezően az Egyház kész arra, hogy elkötelezze magát első személyben a fent említett összes kezdeményezés megvalósítására, ám a remélt eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen a politikai közösség és a civil társadalom hozzájárulása, mindegyik saját felelőssége körében.
Az ENSZ közgyűlés 2016. szeptember 19-én tartott csúcstalálkozóján, a világ vezetői (leader) nyilvánosan kifejezésre juttatták akaratukat, elkötelezik magukat a migránsok és menekültek javára, hogy megmentsék az életüket és védelmezzék a jogaikat, megosztva a felelősséget globális szinten. E cél érdekében az államok elkötelezték magukat, hogy összeállítanak és jóváhagynak 2018 végéig két globális szerződést (Global Compacts), egyiket a migránsokra, másikat a menekültekre tekintettel.
Kedves Fivéreim és Nővéreim, ezen elindított folyamatok fényénél, a következő hónapok kivételezett lehetőséget jelentenek, hogy bemutassuk és fenntartsuk azokat a konkrét tevékenységeket, amelyeket a négy igén keresztül felsoroltam. Arra hívlak Benneteket tehát, hogy használjatok fel minden alkalmat arra, hogy megosszátok ezt az üzenetet az összes politikai és társadalmi szereplővel, akik a folyamat részesei vagy szeretnének abban részt venni, mely elvezet a két globális szerződés jóváhagyásához.
Ma, augusztus 15-én tartjuk a Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele ünnepét. Isten Anyja saját magában tapasztalta meg a száműzetés keménységét (vö Mt 2,13-15), szeretettel kísérte Fia útját egészen a Kálváriáig, és most mindörökké osztozik a dicsőségben. Anyai közbenjárására bízzuk a világ összes migránsa és menekültje reményeit és az őket befogadó közösségek vágyakozásait, hogy a legfőbb isteni paranccsal összhangban, mindnyájan megtanuljuk szeretni a másikat, az idegent, miként saját magunkat.
A Vatikánból, 2017. augusztus 15-én,
a Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele ünnepén
FERENC
 
 

Évközi első hét szombatja



Évközi első hét szombatja


Ezekben a napokban az Isten országát meghirdető és azt cselekedeteiben megvalósító Jézussal találkozunk az evangéliumokban. Az Úr üzenete, örömhíre mindenkinek szól, de nem tudja azt mindenki hittel elfogadni. A mai evangélium egy pozitív példát, Lévi meghívását mutatja be. A vámos foglalkozású Lévi személye azonosítható Máté apostol és evangélista alakjával. A megtérés szükségességét hirdető Jézussal már találkoztunk. Küldetése a bűnösökhöz is szól, illetve jócselekedeteiből a bűnösök sincsenek kizárva, miként a béna meggyógyításának története jól mutatta ezt. Lévi meghívásánál is megfigyelhető ez az elem, hiszen foglalkozása miatt bűnösnek tekintette őt mindenki. Míg az előző jelenet annak igazolására szolgált, hogy Jézus bűnbocsátó hatalommal rendelkezik, addig a mostani esetnél inkább a bűnösök felé megnyilvánuló jóakarata, jóindulata kerül előtérbe.
Jézus a kezdeményező, ő az, aki megszólítja és új útra hívja az embert. A barátságos megszólítás és meghívás oly erővel ragadja meg Lévit, hogy felhagy eddigi foglalkozásával és életmódjával, és azonnal Jézus követőjévé, tanítványává válik. Itt is láthatjuk az Úr szavának erejét, amely nem csak a betegségeket képes megszüntetni, hanem képes eltörölni az ember bűneit és elindítani őt egy új életúton. Én miért késlekednék, ha Jézus engem hív követésére?
© Horváth István Sándor

Imádság
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek! 


2018. január 12., péntek

Gyógyulás...



Gyógyulás...


„Isten oly sok embert meg akar menteni! Igazi gyógyulást akar hozni az életükbe, de rajtunk keresztül akarja meggyógyítani őket. Jézus maga is megtalálhatta volna a béna embert. De Ő azt akarta, hogy mások hozzák őt oda hozzá. Jézus meg akarta gyógyítani őt, de a négy férfi felebaráti szeretete nélkül talán soha nem következett volna be a gyógyulása.” – olvasom egy mai elmélkedésben. Eltűnődöm ezen! Mit látok ezzel együtt én, körünkben, keresztény köreimben? Mintha ezt is félreértelmeznénk!
’Az én személyem a fontos, hogy Jézus véghezvihesse a rá bízott feladatot.’ – Tévedés!? Hogyan kell ezt értenem helyesen? Én azt mondom, hogy nem a személyem a fontos abban, hogy Jézus eleget tudjon tenni az Atya szándékának, hanem az én személyem azért fontos, hogy velem véghezvihesse az Atya azt a feladatot, amire engem akar igénybe venni.
E két dolog abban nem azonos, hogy a motivációk eltérők: míg az egyikben a kényszerűség, a megfelelési kényszer a hajtóerő, addig a másik esetben az a szeretet kapcsolat, mely engedelmességgel, szelídséggel, szíves készséggel párosultan keresi annak kedvét, akivel ez a szeretet közösség fenn áll.
Jézus, a mai példabeszédben arra lett figyelmes, hogy e négy ember, egyikük sem kényszerből tette a dolgát, hanem az ötödik ember iránti szándék, hogy az meggyógyuljon, és Jézus iránti bizalom, hogy Ő az, aki tehet érte!
Láttam már ilyent, ismerek ilyen esetet, amikor ez a közösségi hozzáállás ilyen tőről fakad, és ez váltja ki a cselekvést? Közösségi létünk, azt gondolom, hogy erősen felülvizsgálatra szorul, és sokkal tudatosabb vizsgálatra kényszerít bennünket. Beszélnünk kellene róla többet, hogy bennünket milyen motiváció az, ami cselekvésre bír, és mi a mi cselekvésünk iránya, irányultsága, … illetve, mi mennyire ismerjük azt, hogy bennünket Isten milyen feladatra választ ki, szán, és mit szeretne velünk megvalósítani?
Felszínesség, és elkötelezettség. E két dolog nem azonos, és nincs is e két dologban hasonlóság sem. Mégis, összetévesszük őket. Talán azért, mert, ha nem vagyok képes elköteleződni, akkor megelégszem azzal, hogy megfeleljek valamilyen elvárásnak, kényszernek, annak az elismerésnek, amit azért kapok, és attól kapok, akinek sikerült megfelelnem. De, el tudom fogadni, hogy ez nem több mint megfelelési kényszer a magam részéről? Bizony, ez is az a kör, ami nem hitre épülő, hitből fakadó cselekvés, hanem hiedelmeimnek megfeleltetésem. Láthatjuk, az Ószövetségi példából, hogy ezzel, egy egész nemzetség, egy egész társadalom is félrevezethető. Miért ne gondoljam azt, hogy egy egész kor kereszténysége félrevezethető azzal, hogy hite helyett hiedelmeit erősítjük, tápláljuk! Tévedéseimtől ments meg engem Istenem! Ámen
 


Az imádság bátorságával megoldás születik – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája



Az imádság bátorságával megoldás születik – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája


Az imában való bátorságra buzdított 

Jézusban való hit és a nehézségeken túllépő bátorság, ahogy a szentek tették – állt Ferenc pápa péntek reggeli homíliájának a középpontjában, melynek gondolatát a napi evangéliumból vette. Márk evangélista, könyvének második fejezetében (Mk 2,1-12) ugyanis beszámol annak a bénának a meggyógyításáról, akit társai a lapos tető egyik nyílásán leengednek Jézus elé, aki nemcsak a beteg testét gyógyítja meg, hanem a lelkét is, amikor megbocsátja neki a bűneit.
Az imádság hitből fakad és hittel végzik
„Márk evangéliumában két gyógyítás-történetet  hallottunk, a leprás meggyógyítását tegnap csütörtökön, ma pénteken pedig a béna gyógyulásáról szóló beszámolót – kezdte beszédét a pápa. Mindkét esetben imádkoznak a gyógyulásért és mindketten hittel teszik. A leprás bátor felhívással fordul Jézus felé, amikor így szól: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem (Mk 1,41). Jézus azonnal válaszol: „Akarom, tisztulj meg!”. Tehát minden lehetséges annak, aki hisz, ahogy az evangélium tanítja – hangsúlyozta a pápa. Amikor az Úrhoz megyünk, hogy kérjünk tőle valamit, az imádságnak mindig hitből kell fakadnia és hittel is kell végezni azt. Uram, én hiszek abban, hogy Te meg tudsz engem gyógyítani, hiszem azt, hogy Te meg tudod tenni ezt. Legyen tehát bátorságunk, akár dacoljunk is vele, miként ez a leprás a tegnapi evangéliumban és a béna a mai történetben. Könyörgés hittel…!
Ne imádkozzunk papagáj módjára!
Az evangélium tehát azt a kérdést veti fel, hogy miként, hogyan imádkozunk – folytatta a pápa. Ne imádkozzunk papagáj módjára! – ajánlotta –, mintegy érdektelenül az iránt, amit egyébként kérünk. Kérjük az Urat, hogy segítse a mi kicsiny hitünket, még a nehézségekkel szemben is. Számos történet szerepel az evangéliumban, amikor a bajban lévőnek nehéz az Úr közelébe férkőznie. Ezért is segít bennünket ez a példa. A bénát, a mi evangélium tanúsága szerint, egyenesen a tetőn keresztül engedik le, csakhogy a hordágya az Úrhoz elérjen, aki éppen hatalmas tömeget tanít. Az akarat megoldást talál – emelte ki a pápa –, mert túllép minden akadályon.
Bátorság kell ahhoz, hogy eljussunk az Úrhoz. Bátorság kell, hogy legyen hitünk a kezdetben:  „Ha akarod, meggyógyíthatsz engem! Ha Te akarod, én hiszek! És bátorság kell ahhoz, hogy az Úrhoz jussunk, amikor nehézségek tornyosulnak, az a bátorság…! Sokszor pedig türelem kell és tudni kell kivárnia az időt és nem szabad feladni, hanem mindig tovább kell menni. De ha hittel jutok el az Úrhoz és azt mondom neki: „Ha tudod, add meg nekem ezt a kegyelmet!..., és aztán ha a kegyelem három nap után sem érkezik meg, az egy másik dolog.. és elfelejtem.
Ha az imádság nem bátor, nem keresztény imádság
Szent Mónika, Szent Ágoston édesanyja imádkozott és sokat sírt fia megtéréséért és sikerült neki elérnie azt – idézte fel őt a pápa a sok szent között, akik bátran és hittel imádkoztak. Bátran, dacolva az Úrral, bátran dobjuk be magunkat, még ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mert az imádságot „nagy tétben játsszák” és ha az imádság nem bátor, nem keresztény imádság – mondta bátran Ferenc pápa.
A keresztény imádság a Jézusban való hitből születik és hittel mindig túllép a nehézségeken. Egy mondatot hordozzunk a szívünkben a mai nap Ábrahámtól, atyánktól a hitben – kérte a pápa –, mert ez megsegít bennünket. Ábrahám ugyanis ígéretet kapott az örökségre: száz éves korában fia lesz. Pál apostol ennek kapcsán mondja: Ábrahám hitt (Róm 4,3) és ez megigazulására szolgált. Hitt és útra kelt. Vagyis hinni és mindent megtenni , hogy elnyerjük azt a kegyelmet, amit éppen kérünk. Az Úr maga mondta nekünk: Kérjetek és adatik nektek! (Mt 7,7). Vigyük magunkkal ezt az igét és bizakodjunk, de mindig hittel és merjük odaadni magunkat. Ez a bátorság a keresztény ima sajátossága. Ha egy imádság nem bátor, nem keresztény imádság! – zárta e kijelentésével Ferenc pápa péntek reggeli homíliáját a Szent Márta házban tartott szentmise során.