Még mielőtt nekiállnék Uram

Még mielőtt nekiállnék Uram, hogy a mai tanításod részemmé lehessen, add meg számomra, hogy Veled közösségre lépni képessé lehessek! Mert ha hozzám szólsz, akkor, hogy érthesselek, el kell távolodnom magamtól, a magam nagyon evilági gondolkodásmódjától, és bele kell állnom a Te örökké való, szeretetből való, és szeretettel megszentelődésünket vágyakozó szándékodba.

Egyáltalán, tisztában vagyok azzal, hogy mennyire vagyok kész arra, hogy megszólíthass e két szóval, hogy menjetek, és hirdessétek? Mennyire vagyok közösségben Veled, és általad azokkal, akiknek e szavaid szólnak?

Aki bárkit is küld, a maga nevében, cselekvésre, annak hitében elkötelezettnek kell lenni annak, aki küldi őt, hogy a küldetésére alkalmassá legyen! Annyira, hogy értsem, megértsem, mit akarsz mondani azzal, hogy: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.” Nekem semmire se legyen szükségem ahhoz, hogy a küldetésnek megfelelni képes legyek, csak és kizárólag hitem legyen abban a tanításban, abban az ismeretben, ami Tőle való, attól, Aki a küldetéssel megbíz.

Ha Krisztus tanítása, az Ő ismerete hiányt szenved bennem, akkor nem vagyok Vele közösségben, akkor még nem hozzám szól, nem engem szólít rá, hogy hirdessem, hiszen még nem vagyok annak birtokában, mely hittel, Vele közösségre hozna engem.

Vannak tanítók, akik úgy értelmezik, hogy nekem kell felkutatnom azokat, akikhez küldetésem van. Hogy Jézusnak e szavai olyan ránk nehezedő parancsolata, melynek minden körülmények között meg kell felelnünk. Én úgy gondolom, hogy legelőször is alkalmassá kell lennünk, elkötelezettekké, és állhatatossá kell lennünk a hitben, a Vele való közösségben ahhoz, hogy a küldetésre alkalmassá legyünk. Jézus azokat a szavakat használja, hogy: „ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne”, hogy ki az, aki gyógyításra szomjas! Ehhez szükségem van arra a hitre, mely nem hagy kétséget bennem rá, hogy én Krisztus nevében eljárhatok!

Ne is olvassam tovább a mai evangéliumi fejezetet, ha úgy érzem, hogy nem vagyok még kész arra, hogy Krisztus nevében eljárni képessé legyek! Vissza kell fordulnom, Jézushoz sietnem, és előbb a közöttünk lévő közösséget kell elmélyítenem, hitemben, a Szentlélek erejében eltelnem, hogy majd újra indulhassak! Amikor már úgy érzem, hogy valóban, engem küld Jézus, a Krisztus, az Istenfiú, másokhoz a maga üzenetével.

Mert én csak küldött vagyok, közvetítő! Nem nekem kell gyógyítanom, csak a gyógyítás üzenetét átadnom annak, aki várja, vágyakozza! Vagyis, meg kell tudnom, hogy ki az, aki vágyakozza a megtérés kegyelmét, és nem nekem kell kitalálnom, vagy a csürhe közé szórnom azt amim van, amivel útra állított Isten.

Fel kell vérteznünk magunkat, ha úgy értjük, hogy Jézus elvárja tőlünk e feladatot. Erre a felkészülésre Pál apostol tanácsa lehet segítségünkre a Kol 3,9-10, és az Ef 6,10-20 verseken keresztül. Fel kell épülnünk erre szolgálatra, hiszen a környezetünk megköveteli tőlünk azt, hogy, ha Krisztust akarjuk szolgálni, akkor bele öltözzünk!

Készíts fel a feladatra, szolgálatra Istenünk, ha ezt a feladatot várod tőlünk! Ámen

Eltemették Jean-Louis Tauran bíborost – Sodano bíboros mondott homíliát a szertartáson

Eltemették Jean-Louis Tauran bíborost – Sodano bíboros mondott homíliát a szertartáson

Minden jószándékú emberrel párbeszédet folytatott, s a betegség nagy súlya ellenére is tovább szolgálta az Egyházat – jellemezte Angelo Sodano bíboros a július 5-én elhunyt francia bíborost. A július 12-i liturgia végén Ferenc pápa végezte a temetési szertartás búcsúvételi részét.

Csütörtökön délelőtt a Szent Péter-bazilika Cathedra Petri-oltáránál („katedraoltár”) tartották meg Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa elnökének temetési szertartását, amelyet Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja vezetett más bíborosok, érsekek és püspökök koncelebrálásával.

„Az evangéliumban Jézus emlékeztetett bennünket, hogy melyek a keresztények valódi boldogmondásai – fogalmazott homíliájában Sodano bíboros. – Mindig megható, ha ezeket halljuk az Egyházban: boldogok a lélekben szegények, a szelídek, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességesek. A nyolc boldogság mint ragyogó csillag világította be mindig Tauran bíboros életét.”

A bíborosi kollégium dékánja rávilágított az elhunyt érdemeire: életét a Szentszék, az Egyház szolgálatának, illetve a jóakaratú emberekkel folytatott párbeszédnek szentelte. Ilyen értelemben elkötelezettségében követte a II. vatikáni zsinat által kijelölt utat a Gaudium et spes kezdetű dokumentum szellemében, vagyis, hogy testvérként egyetlen emberi és isteni hivatásra kaptunk meghívást: arra, hogy erőszak és megtévesztés nélkül valódi békében építsük a világot.

A Vatican News francia munkatársa kérdezte Santos Abril y Castelló bíborost, akit szoros barátság fűzött a francia főpásztorhoz. A spanyol bíboros elmondta, emlékében úgy él Tauran bíboros, mint aki „már nagyon legyengült állapotában a kötelességet helyezte az első helyre: előmozdítani a közeledést a vallásokkal, elsősorban az iszlám világgal. Ezt mindenki iránti nagy tisztelettel, alapos felkészültséggel és párbeszédkészséggel, lehetséges megoldások felkínálásával végezte. Mindezt hatalmas áldozatvállalással tette, mert egészsége egyre jobban meggyengült az utóbbi időben.”

Évközi tizennegyedik hét csütörtökje

Évközi tizennegyedik hét csütörtökje

Az Isten országának meghirdetésével és eljövetelével kapcsolatban az evangéliumokban észrevehetünk egy bizonyos következetességet, folytonosságot. Keresztelő Szent János, a Megváltó előfutára így kezdte fellépését: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa” (Mt 32,). Nyilvános működésének kezdetén Jézus szintén ezekkel a szavakkal kezd tanítani (vö. Mt 4,17). Amikor pedig apostolait küldi Jézus missziós útra, akkor ezt kéri tőlük: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa!”, ahogyan erről a mai nap evangéliumában olvasunk. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy az Egyház küldetése is az idők végéig az, hogy ugyanezt hirdesse.
Jézus pontos utasításokat ad a küldetés teljesítésével kapcsolatban. A Márk szerinti változat még megengedi, hogy legalább sarut viseljenek és a vadállatok ellen legyen náluk vándorbot, de a Máté szerinti szöveg szerint ez is tiltott. Az apostoloknak semmit sem szabad magukkal vinniük, egyedül a küldőjük által rájuk ruházott erőben bízhatnak. Az Úr küldötte nem bízhat semmiféle vagyonban vagy földi eszközben. Mindarról, amire feladatának teljesítéséhez szüksége lesz, majd Isten fog gondoskodni, mégpedig azok által, akikhez az örömhírt elviszik. A küldöttnek tehát nincs szüksége semmire, amiben jobban bízhatna, mint az Úr tanításában, amit hirdet.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, ne engedd, hogy azt higgyem, a jóság, a barátságos magatartás csak afféle kis erény! Ellenkezőleg, igen nagy erény, mivel önuralmat, önzetlenséget, az igazság buzgó keresését, a testvéri szeretet ragyogó kifejezését jelenti: kegyelmeddel, ó, Jézus, az emberi és az isteni tökéletesség találkozik bennem.
Szent XXIII. János pápa

Hat jó tanács a szünidőre Kamill atyától

Noha már jó néhány hét eltelt a nyári szünetből, még időszerűek Varga Kamill OFM tanácsai, melyeknek köszönhetően talán nem úszik el az egész vakációnk az egyébként édes semmittevésben.

Végre itt a nyár. Kipihenhetjük az iskolaév fáradalmait, elmehetünk a barátainkkal kirándulni, táborozni, játszani, élvezhetjük a strandot vagy az otthoni medence hűsítő vizét. A szülőknek is szükségük van a fárasztó, munkával töltött hetek közben egy kis családi együttlétre vagy annak örömteli tudatára, hogy a gyerek biztos helyen van: egy mozgalmas táborban, aktív kikapcsolódás közben érzi jól magát. Most azt szeretném kérni mindenkitől, hogy rakjuk össze közösen az útibőröndöt. Mire is lesz szükségünk a nyáron?

1.
Először is nyilván szükséges egy tervszerű beosztás. Mikor és hol lesznek a nyári programok? Milyen eseményeken szeretnénk mindenképpen részt venni? A család egyes tagjai merre járnak éppen? Mikor tud a család együtt lenni? Mikor megyünk a szupernagyit meglátogatni, és mikor fogjuk befőzni a baracklekvárt?

2.
Bár furcsán hangzik, de mégis igaz: az egyes napokat is meg kell tervezni, legalábbis hozzávetőlegesen. Mikor kelek? Mikor fekszem? Hova megyek, és mit akarok elintézni? Kivel akarok találkozni? Az ellébecolt, eltékozolt nap sokkal fárasztóbb, kimerítőbb, mint egy nagy melegben tartott, unalmas tanítási óra! De a terv azért is kell, hogy egy nem várt, de izgalmas program, baráti társaság kedvéért felrúghassuk.

3.
Eszközlista. Egy otthon töltött naphoz, egy horgászkiránduláshoz, a strandoláshoz, egy ottalvós partihoz vagy a hittanos táborhoz mind más-más dolgokra van szükségünk.

4.
Egy jó könyv – eső esetére!

5.
A számítógéphez egy gomb: OFF!

6.
Jézus! Ezt talán furcsának találod, de igaz. Szeretném, ha magaddal vinnéd Jézust – az egész nyárra és az összes nyári programra! De mégis hogyan? A bőröndbe nem is lehet csak úgy bepakolni! Oda valóban nem, de a szívedben elviheted! Minden vasárnap, amikor szentáldozáshoz járulsz, Vele találkozol. A szívedben magaddal viheted akárhová! Sőt, vinned is kell! Jézus nemcsak egy óra erejéig akar veled lenni, hanem veled szeretne menni a nyári táborba, a strandra, a horgászstégre, a moziba, a lovastáborba, a pingpongszakkörre, a balettintézetbe… Veled és barátaiddal akar lovagolni, mozifilmet nézni, horgászni, sütkérezni a strandon. Ne akaszd fel keresztény mivoltodat, mint egy kabátot a lakásban, hanem vidd magaddal, bárhová is mégy!

És végül:

Kedves Szülők! A nyár folyamán ne küldjétek gyermekeiteket misére! Gyertek el együtt!

Szép nyarat, szép élményeket! Új barátokat! A régi barátokról se feledkezzetek meg!

 

 

 

Korzenszky Richárd: Az európaiságról – Szent Benedek Atyánk ünnepén

Korzenszky Richárd bencés szerzetes írását adjuk közre Szent Benedek, Európa fővédőszentjének ünnepén.

Mennyit beszélünk, beszélnek manapság Európáról! De vajon tudjuk-e, mi Európa? Földrajzi fogalom? Kultúrtörténeti jelenség? Politikai szövetség? Szabványok egysége?

Kevesen vannak – bár többen lennének! –, akik számára Európa értékrendet jelent. Sokan elfelejtették (vagy meg sem tanulták), hogy az európai kultúra az antikvitás és a kereszténység kettős pillérére épül. S ebben a pillanatban kitágul a látóhatár, mert az antikvitás és a Szentírás világa a mai szűk földrajzi európai keretekbe nem fér bele. Az antikvitás jelenti számomra azt az értékrendet, amely megfogalmazódik az igaz, a jó és a szép világában (Platon, Arisztotelész), s jelenti a választani tudást jó és rossz, – mi több: jó és még jobb között. Így tudott választani Antigoné, Szophoklész drámájának a hőse, aki tudja, hogy az isteni parancs fontosabb minden emberi parancsnál. S azonnal eszembe jut Szent Benedek Regulájából a következő figyelmeztetés: „Vajon valóban az Istent keresi-e?” És: „Krisztus szeretetének semmit elébe ne tegyenek.”

Európa védőszentjei között kiemelkedő, első helyet foglal el Szent Benedek, akit mi, bencések Atyánknak tisztelünk. Az a Szent Benedek, akinek követői a bontakozó európai kultúra képviselői, formálói voltak az Evangélium hirdetésével, az antikvitás értékeinek továbbadásával Itáliából indulva frank földön, az angolok, a germánok között, és – bár nem létezett még az európai unió gondolatának csírája sem – európai és keresztény kultúrát hozott a velencei apát, a bencés Szent Gellért Szent István udvarába is Szent Imre nevelőjeként. 996 óta él a pannonhalmi monostor, és meghatározták a mi magyar kultúránkat – európaiságukkal és kereszténységükkel – magyarországi bencés őseink, határokon és nemzeteken átívelő kapcsolataikkal Pécsváradon, Bakonybélben, Somogyváron, a többi bencés apátságban, és a 963 éves Tihanyban is. Számomra a tihanyi alapítólevél európaiságunk és magyarságunk jelképe: az európai kultúrát jelentő latin szövegben megjelennek első magyar írott szavaink: fuk, kurtuelfa, feheru uaru rea meneh hodu utu rea (a fok – Sió-fok, a körtefa, a fehérvárra menő hadiút) és a többi, idegeneknek talán nem sokat mondó magyar szó és nyelvtani elem. Nekem, nekünk azonban kincseket érnek: mert azt jelentik, hogy mi is létezünk, és nem olvadunk föl semmiféle olvasztótégelyben.

Szent Benedek Regulája kézikönyv lehetne mindenkinek, aki az európai gondolattal foglalkozik. Sőt: kötelező olvasmányként írnám elő. Mert nem ismer különbséget ember és ember között: mindannyian ugyanannak az Úrnak szolgálunk, ugyanannak a katonáskodásnak terhét viseljük. Nincs különbség a szabad vagy rabszolga sorból származó között a monostorban. Ugyanakkor nincs a személyiséget megsemmisítő egyenlőség sem: énekelni, felolvasni ne merjen akárki, csak az, aki erre megbízást kap, és a közösség épülésére szolgál. Vagy micsoda emberismeret: amikor az étkezés rendjéről van szó, azt írja, hogy főtt ételből legyen elég kettő, mert ha valaki testi gyöngesége miatt az egyikből nem tudna enni, a másikból vegyen és lakjék jól. Vannak öregek és fiatalok: a fiatalok az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek a fiatalabbakat pedig szeressék.

Az európai demokrácia kezdeteit ebben a szerzeteseknek szóló szabálykönyvben találjuk meg, ahol szó van az elöljáró megválasztásáról, ugyanakkor szó van arról is, hogy az elöljáró mindent tanácskéréssel tegyen. „A testvéreket meg kell hívni a tanácskozásra” – külön fejezet foglalkozik ezzel a témával. Vagy nem szabad, hogy figyelmen kívül hagyjuk: ha nagyobb a közösség, ossza meg az elöljáró, az apát a feladatát, és jelöljön ki „dékánokat”, akik külön törődjenek a rájuk bízottakkal.

„Imádkozzál és dolgozzál” – szokták mondani Szent Benedek szerzeteseiről. A Regulának kulcsszava azonban számunkra, bencések számára a béke, a Pax: „Keresd a békét és járj utána!” Régi meghatározás jut eszembe: a béke az a nyugalom, ami a rendezettségből származik („tranquillitas ordinis”). Vajon nem ez a célja minden igazi politikának, a köz ügyeivel való törődésnek? „Az Isten Országa igazságosság, béke és öröm a Szentlélek által” – olvassuk a Rómaiakhoz írott levélben (14,17).

Mit jelent európainak lenni? – tehetjük föl a kérdést. Jelenti a felelősségvállalást egymásért. És jelenti a gyökereink vállalását. Azt, hogy tudjuk, kik vagyunk. VI. Pál pápa 1964. október 24-én ünnepélyesen Európa védőszentjévé nyilvánította Szent Benedeket, akit már korábban is Európa atyjának tiszteltek. Az ősi bencés szentélyt, Monte Cassino monostorát, templomát elpusztította a második világháború. Újjáépítették, és ezen a napon újra fölszentelték. Nagy kihívás mindannyiunk számára egy olyan korszakban, amikor Európai Unióról beszélünk, amikor helyünket keressük egy szétesőben levő, de mégis egységet kereső világban, nagy kihívás és feladat, hogy újra szentnek tekintsük azokat az értékeket, amelyek pusztulóban vannak Európában: szentnek tekintsük az igazság keresését, a személyiség méltóságát, a különbözőségek elrendezéséből származó békét, az egymás iránti felelősséget, az Isten törvényeinek tiszteletben tartását.

Európa védőszentjének ünnepén föltehetjük magunknak a kérdést: van-e bátorságunk, hogy Európában sajátosságainkat megőrizve legyünk keresztények, és keresztényként európaiak? Életünkkel kell újraírnunk az Európai Unió alkotmányát. Most, amikor úgy érezzük, hogy recseg-ropog körülöttünk minden. Ehhez segít bennünket Szent Benedek Regulája: „Hallgasd meg, fiam, a Mester parancsait…” És: „Krisztus szeretetének semmit elébe ne tegyél!”