Von Boeselager a máltai lovagrend tevékenységéről: Nem képviselünk semmilyen hatalmi érdeket
2018 májusában új uralkodó nagymestert választott a Szuverén Máltai Lovagrend, ezzel lezárulni látszik a másfél éve kirobbant vezetői válság, és az átmeneti időszak után újra legfontosabb feladataira koncentrálhat a szervezet.
A
keresztény világ egyik legrégebbi, csaknem ezer éve működő egyházi rendje ma
százhúsz országban tevékenykedik, szükséget szenvedő emberek millióinak nyújt
segítő kezet, származásra, nemre, vallási hovatartozásra tekintet nélkül.
Nemrég belső reformok indultak, ezek részeként a szervezet megerősíti a
Katolikus Egyházhoz tartozását. Az új korszak kihívásairól Albrecht Freiherr
von Boeselagerrel, a Szuverén Máltai Lovagrend nagykancellárjával
beszélgetett Romhányi Tamás.
–
Mekkora szervezet ma a Szuverén Máltai Lovagrend?
–
Jelenleg körülbelül 13.500 tagunk, és több mint 120.000 munkatársunk van. Ez
utóbbi szám úgy értendő, hogy 80.000 önkéntesünk végez napi rendszeres munkát,
és van 42.000 rész- vagy teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónk.
– Mikor
lett világméretű a rend?
– Mit
értünk világméret alatt? A középkorban Európa és Afrika alkotta az ismert világ
kereteit, a szervezetünk ilyen értelemben akkor is világméretű volt. Gerard
testvérnek, a rend első nagymesterének nagyon karizmatikus személyiségnek
kellett lennie, ha el tudta érni, hogy a kisebb-nagyobb seregek élén
Jeruzsálembe érkező keresztes lovagok letegyék a fegyvert, és a kórházban
kezdjenek szolgálni. Olyan hatása lehetett abban az időben, mint Teréz anyának
a huszadik században. Negyven évvel az első keresztes háború és a jeruzsálemi
kórház megalapítása után Európában már létezett a rend, majd fokozatosan jelent
meg újabb és újabb országokban. Az 1920-as években megalapították az Egyesült
Államokban működő szervezeteit, a ’70-es években megérkezett Latin-Amerikába,
napjainkban pedig Ázsiában fejlődik.
– Jól
gondoljuk, hogy önök alkalmazzák a világon a legtöbb orvost?
– Tény,
hogy a legtöbb dolgozónk orvos, vagy egészségügyi szakápoló. Több tízezer
egészségügyi szakemberről beszélhetünk.
– Mi az
oka az orvosok ilyen magas számának?
– A
Máltai Rend történelme a 11. században, az első jeruzsálemi kórházzal
kezdődött. Küldetésünk a hit védelme és a szegények szolgálata. Alapításunk óta
az jellemez minket, hogy ahol szükséges, ott létrehozunk egy kórházat, vagy
odaviszünk egy mobil klinikát, esetleg szervezünk valamilyen egészségügyi
ellátást, amit azután kiegészíthetünk szociális tevékenységekkel is.
– A
Haiti szigetén 2010 januárjában pusztító földrengés egész városrészeket
semmisített meg, az áldozatok száma meghaladta a 170 ezret. Óriási
összefogással nemzetközi segítség szerveződött, ám amikor a katasztrófa
lekerült a címlapokról, a külföldi segítők eltűntek a szigetről. Nyolc év után
még emberek tízezrei élnek táborokban, de a nemzetközi alakulatok közül ma már
szinte csak a máltaiak maradtak velük. Miért vannak még ott?
– Mert
még mindig szükség van a segítségünkre. Haiti a régió legszegényebb országa.
– Ki
dönti el, hogy meddig maradnak?
–
Általában elmondható, hogy nem az elsőként érkezünk a helyszínre, viszont
hosszú távra tervezünk. A Máltai Rend szervezete horizontális. Nem a központ
határozza meg, hogy hol mit kell csinálni. Valószínű nem is lehetne a római
irodából irányítani a világ távoli részén zajló programokat. A központ inkább
útmutatást ad, a döntéseket pedig helyben kell meghozni. Ez teret ad egyéni
kezdeményezéseknek, a megszokottól eltérő megoldásoknak is.
–
Létezik a segítségnyújtásnak általános irányelve önöknél?
– A
legfontosabb szempont az ember méltósága. Az összes többi ebből következik.
– És ez
minden helyzetben elégséges útmutató?
– Azt
értjük ez alatt, hogy nem felülről nézünk a segítségre szoruló emberekre, hanem
megpróbáljuk az ő szemszögükből nézve megérteni a helyzetüket. Nem nagyvonalú
adományosztóként szeretnénk támogatni őket, hanem arra a problémára keresünk
megoldást, ami a legjobban fáj nekik. Ez elegendő a kiinduláshoz. Ezt a
szemléletet viszik magukkal mindenhová a máltai segítők. A különböző
szakterületeknek azután megvannak a konkrét szabályzatai, például arra, hogyan
működik egy máltai kórház.
– A
szervezet éves jelentésében az olvasható, körülbelül 1.500 egészségügyi
központjuk, ezen belül húsz kórházuk van. Palesztin területen önöké az egyetlen
szülészeti kórház, ahol 1990 óta csaknem 80.000 kisbaba látta meg a napvilágot.
Van annak valami üzenete, hogy éppen Betlehemben működik a leghíresebb máltai
kórház?
– Három
üzenetet is tulajdonítunk ennek. Az első, hogy a Szentföldön nyitott máltai
kórház szorosan kötődik a rend eredetéhez, ismét aktívak vagyunk a régióban,
ahol csaknem ezer éve megalakultunk. A második, hogy támogatást és menedéket
nyújtunk az édesanyáknak abban a városban, ahol Máriát nem fogadták be, és egy
istállóban hozta világra gyermekét. A harmadik pedig, hogy a várandós asszonyok
palesztin területen ezt az egy kórházat érhetik el. Nálunk pedig biztonságos
körülmények várják őket, bármilyen zavaros körülmények közül jönnek is, a
máltai épületben legalább néhány napra békét és nyugalmat találnak.
– Melyik
a legfontosabb humanitárius programjuk?
– Nem
mondhatjuk egyik tevékenységünkről sem, hogy fontosabb lenne a másiknál. Napi
munkánk 90-95 százalékát rutinfeladatok teszik ki a kórházakban, az
idősotthonokban, az ételosztó helyeken, a fogyatékkal élő embereket segítő
intézményekben. Ez a munka nem látványos, a közvéleményt sem érdekli
különösebben, de ettől még nagyon fontos. A fennmaradó 5-10 százalékot adják a
konfliktusok, természeti katasztrófák helyszínén végzett humanitárius
műveletek, és persze a menekültek segítése különböző kontinenseken.
– Miben
különbözik a Szuverén Máltai Lovagrend által nyújtott segítség a többi
nemzetközi szervezet, vagy a különböző kormányok segítő programjaitól?
– A
katolikus, keresztény szervezetek a Biblia tanításait követik, tevékenységük a
szeretetre épül. Ezen felül a Szuverén Máltai Lovagrend semleges szereplőként
jelenik meg a helyszínen. Mindenki számára egyértelmű, hogy nem képviselünk
semmilyen hatalmi érdeket, tényleg azért megyünk oda, mert segíteni akarunk.
Keresztény meggyőződésünk az egyetlen motivációnk. Ez főleg a Közel-Keleten
nagyon nyomós érv, sokkal elfogadottabbak vagyunk, mint a világi segítő
szervezetek. Sokszor olyan helyszínekre is eljutunk, ahová mások nem.
–
Mondana erre példát?
–
Kelet-Kongó harcok dúlta területeire például csak a máltai szervezet mehetett
be, mert az ottani humanitárius programunk személyzete a konfliktusban érintett
több mint harminc féllel egyformán kapcsolatban állt. Én személyesen kétszer
jártam ott. A kormányzó hatalmas pompával fogadott a repülőtéren, azután kiderült,
az ünnepléssel azt akarta elérni, hogy csatlakozhasson hozzám, mert ő már nem
utazhatott volna biztonságosan az ország belső területein. Mianmar egy másik
olyan helyszín, ahol az összetűzések alatt kizárólag a Máltai Lovagrend
szervezetei voltak jelen, az elűzött ellenzéket fogadó menekült táborokban
létesítettünk egészségügyi ellátást. Napjainkban ilyen példa Libanon, ahol
kilenc klinikánk működik siíta és szunnita ellenőrzés alatt álló területeken.
Az ország déli részén van egy olyan egészségügyi központunk, ahol muzulmán
hölgyek dolgoznak ápolónőként, és munka közben is az előírt, hagyományos
öltözéket viselik. Igaz, van rajtuk máltai kereszt is.
– A
Máltai Lovagrend munkatársai évek óta mentik a Földközi-tengeren csónakokban
érkező embereket. Mi az álláspontja a migrációról?
– A
menekültek megsegítése már száz éve központi kérdés nálunk. Emlékezetes
nemzetközi fellépésünk volt 1956-ban, amikor az Ausztriába érkező magyaroknak
kellett segítséget nyújtani. A menekült táborokban végzett munka hatására
indult fejlődésnek az osztrák, majd a francia és a német máltai segélyszervezet
is. Hasonló nagy akció zajlott a 90-es években az afrikai nagy tavak
térségében, egy harmadik pedig a jugoszláv háború alatt. Az életveszély elől
menekülőket egyik esetben sem lehetett elkülöníteni a gazdasági menekültektől.
Más kérdés, hogy az akkori menekültek a befogadó országokban nem voltak annyira
furcsák és idegenek, mint Európában a Közel-Keletről, vagy Afrikából érkezők.
–
Változott a Máltai Rend álláspontja a menekült és migráns emberekről az utóbbi
három évben?
– Nem.
– Mi az
álláspontjuk?
– A rend
missziója segítséget nyújtani a szükséget szenvedőknek, fajra, nemre, vallási
meggyőződésre tekintet nélkül. Nem számít az sem, hogy miért kerültek bajba. Ez
az első. A második, hogy szembe kell néznünk a valósággal. A gazdasági helyzet,
a klímaváltozás és a globális felmelegedés, a világ egyes részein növekvő
népesedés és a kontrollálatlan városi fejlődés hatásainak köszönhetően tömegek
indulnak útnak. Ezt senki nem tudja megállítani, és a vándorlás évtizedeken át
tart majd.
– Miért
számol évtizedekben?
–
Azokban a térségekben, ahonnan az emberek elindulnak, egyre több kormány dől
be, és egyre több a fegyveres konfliktus. Nem látszik sem olyan hatalom, sem
olyan fejlődés, ami ezt a folyamatot megállíthatná. Afrika népessége 1,25
milliárd, ez az előrejelzések szerint 2050-re 2,5 milliárdra nő, tehát 30 év
alatt megduplázódik. Az észak-afrikai országokban és a Közel-Keleten minden
évben 5 millió új fiatal lép be a munkaerőpiacra. Afrika egészét tekintve
évente húszmillió munkahelyet kellene létrehozni csupán a jelenlegi szint
megőrzéséhez. Ehhez adódnak a klímaváltozás hatásai. Egyiptom már ma is több
ivóvizet használ fel, mint amennyi rendelkezésre állna. Nagyon sok intézkedést
kell meghozni Afrikában ahhoz, a legalább a jelenlegi helyzetet megőrizhessük.
Szembe kell néznünk azzal, amire Ferenc pápa csaknem minden nap emlékeztet,
hogy ezt a helyzetet nem lehet megoldani, amíg a gazdag és a szegény országok
között nem lesz igazságosság. Ezt a Szuverén Máltai Lovagrend nem tudja
megoldani, ez a politikusok feladata. A mi szerepünk, hogy a tudatosságot
erősítsük, hangot adjunk azoknak, akiknek a hangja nem hallatszik el a döntéshozókig,
nagykövetei legyünk azoknak, akik nem tudják kifejezni magukat.
– A
Máltai Lovagrend 2013-ban ünnepelte a kilencszázadik évfordulóját annak, hogy
II. Pascal pápa 1113-ban pápai bullában nyilvánította ki szuverenitását. Milyen
most a viszonyuk a Katolikus Egyházzal?
– A Rend
része a Katolikus Egyháznak.
– Miben
áll a 2017-ben kezdődött reformfolyamat lényege?
– A
Szuverén Máltai Lovagrend tagsága három osztályba sorolható. Az elsők az
úgynevezett hivatásos lovagok, akik a szerzetesekhez hasonlóan szegénységet,
tisztaságot és engedelmességet fogadnak. A második osztályba tartozók
elkötelezik magukat a Katolikus Egyház és a Máltai Rend útmutatása szerinti
életre. A harmadik osztály tagjai a rendért dolgoznak és az egyházi tanításokat
tiszteletben tartva élik mindennapjaikat. Ferenc pápa a rend első osztályának
megerősítését kérte tőlünk, és feladatunk a spiritualitás megerősítése is.
– A
Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete a jövőre harmincéves
Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az elmúlt évtizedekben ön gyakran járt nálunk,
figyelemmel kísérhette a szervezet növekedését.
–
Fejlődésünk legragyogóbb példájának lehettem tanúja Magyarországon. Ha a
harminc évvel ezelőtti állapotot nézzük, a máltai szervezet tevékenysége
csekély volt, 1989 augusztusában azonban gyújtóbombaként robbant a keletnémet
menekültek befogadása. Történelmi események sorozatát indította el ez a tett,
és ezek hatására erősödni kezdett maga a Szeretetszolgálat is. Ma már a
legjelentősebb máltai szervezetek között tartom számon a magyarországi
Szeretetszolgálatot. Nem csupán egy segítő szervezet, hanem a szociális
ellátórendszer egészében is nagy jelentőséggel bír a tevékenysége, ezt mutatja,
hogy az ország mindenkori kormánya is elismeri és támogatja.
– A
Szuverén Máltai Lovagrend olyan mintha egy terület nélküli ország lenne,
kormánya van, diplomáciai kapcsolatokat létesít más államokkal,
nagykövetségeket tart fenn, saját útlevelet állít ki, és még sorolhatnánk. A
kormány tagjaként ön korábban nagyispotályos volt, most pedig nagykancellár.
Mai fogalmakkal az előző tisztségét humanitárius segítségért felelős
miniszternek, a mostanit külügy- és belügyminiszternek nevezhetnénk. Miért ragaszkodnak
ezekhez a régi titulusokhoz a huszonegyedik században?
– A
hagyományok tisztelete miatt. Ez a rend 970 éve létezik. Az emberek évszázadok
óta bíznak bennünk. A hagyományainknak láthatónak kell maradniuk, még akkor is,
ha ez a mai korban idejétmúltnak tűnik.
– Idén
májusban új uralkodó nagymestert választott a rend, csaknem ezer év alatt ő a
nyolcvanadik vezető a sorban. Ez tényleg kézzelfogható közelségbe hozza a
történelmet és a hagyományokat. Ugyanakkor az előbb egy okostelefont vett elő a
zsebéből, és éppen láttuk, hogy egy közösségi platformon írt valakinek. Ez
viszont azt üzeni, hogy az ezeréves rend képes modern válaszokat adni a mai
korban. De meddig engednek teret a modernizálódásnak?
–
Modernek is vagyunk, és a hagyományokat is tiszteljük. Egyvalamit biztosan
leszögezhetünk, a rend vezetője a jövőben is nagymester lesz, hiába lenne
modern, mégsem fogjuk elnöknek nevezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése