Új apostoli konstitúció szabályozza a püspöki szinódusokat
Két héttel a fiatalokkal foglalkozó püspöki szinódus kezdete előtt, szeptember 18-án tették közzé a Vatikánban Ferenc pápa Episcopalis communio (Püspöki közösség) kezdetű apostoli konstitúcióját, amely a VI. Pál pápa által 1965-ben alapított püspöki szinódus intézményének struktúráját szabályozza.
Isten
népének tanácskozása szinodális egyház, amelyben a péteri primátus gyakorlása
is nagyobb jelentőségre tesz szert – üzeni az új konstitúció, melyet Ferenc
pápa szeptember 15-én írt alá. Az október 3-án kezdődő püspöki szinódust már ez
az új konstitúció szabályozza.
Az Episcopalis
communio bevezetője emlékeztet VI. Pál pápa napra pontosan 63 évvel
korábban, 1965. szeptember 15-én hozott döntésére, mellyel megalapította a II.
vatikáni zsinat egyik legértékesebb örökségét, a püspöki szinódus intézményét.
Ferenc pápa hangsúlyozza a „püspökök szinódusának hatékony együttműködését a
római pápával” az Egyház életét érintő legjelentősebb kérdésekben, amelyek
„különleges tudást és gyakorlati bölcsességet igényelnek az egész Egyház
javára”. A „mostani történelmi pillanatban, amikor az Egyház egy új
evangelizáló szakaszba érkezik”, a „püspökök szinódusának hivatása, hogy mind
alkalmasabb eszközzé váljon a mai világ evangelizálására”.
Már VI.
Pál pápa előre látta, hogy egy „ilyen intézmény utólagos tökéletesítésre
szorul”. Éppen ezt tette meg XVI. Benedek pápa az „Ordo Synodi”, a szinódus
rendjének legutóbbi pontosításával, mely megteremtette és egyre inkább
megerősítette saját funkcióiban a püspöki szinódus főtitkárságát, amely a
főtitkárból és püspökök különleges tanácsából áll.
Szem
előtt tartva a szinódusi eljárás hatékonyságát azon ügyekkel kapcsolatban,
melyek az Egyház pásztorainak azonnali és egybehangzó közbeavatkozását
igénylik, az utóbbi években megnőtt a vágy arra, hogy a szinódus legyen „a
püspöki szolgálat különleges megnyilatkozása és gondoskodásának hatékony
alkalmazása az összes egyház javára”. Ennek alapja az a szilárd meggyőződés,
hogy „az összes pásztor feladata, hogy Isten szent népének a szolgálatában
álljon”, amihez pedig „a keresztség szentsége jegyében tartoznak”.
Ferenc
pápa az új konstitúcióban leszögezi, hogy a püspök egyidejűleg „mester és
tanítvány”, ami egyszerre „küldetés és Krisztus hangjának a hallgatása”, aki
Isten népén keresztül beszél, oly módon, hogy „azt tévedhetetlenné teszi a hit
világában”. Éppen ezért a szinódus váljon mindinkább „olyan sajátos eszközzé,
mely Isten népét hallgatja a helyi egyház híveivel folytatott tanácskozásokon
keresztül”. Jóllehet lényegét tekintve püspöki szervezetről van szó, „mégsem
élhet a hívektől elkülönítve”. A „püspöki szinódus így tehát olyan szerv, mely
hangot ad Isten egész népének a püspökökön keresztül”, miközben a „hit őrzője,
magyarázója és tanúja”. „A püspöki szinódus összejövetelről összejövetelre
ékesszóló kifejezése az Egyház szinodalitásának”, melyben visszatükröződik a
„különféle kultúrák közössége”. A püspöki szinódus működése másfelől a hívek és
a pásztorok, valamint a püspökök és a római pápa közötti „mély közösséget” juttatják
kifejezésre.
Ferenc
pápa azt reméli, hogy a szinódus tevékenysége „a maga módján hozzájárulhat az
összes keresztény közötti egység megteremtéséhez”, az Úr szándéka szerint,
ahogy II. János Pál pápa is óhajtotta az Ut unum sint kezdetű enciklikájában:
„Találják meg a péteri szolgálat gyakorlatának olyan formáját, mely miközben
egyáltalán nem mond le lényegi küldetéséről, megnyílik az új helyzet előtt”.