Útravaló – 2019. szeptember 5.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Szeptemberben Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

A húsvét utáni Egyházban eleven volt a tapasztalat: az Úr választottjai vagyunk, de ott volt a keresztényekben a félelem is, amikor a biztosnak tűnő szárazföldről, Izrael köréből ki kellett lépniük a történelem tengerére, hogy egybefogják azokat, akiket a Mester hozzájuk hasonlóan meghívott. Ez az első közösség nem feledte az Úr jelenlétét és szavát, amely elevenebben dolgozott benne, mint jogos félelmeik. A kegyelem, amivel Isten megajándékozza övéit, nem olcsó mulatság; hogy elérjen azokhoz, akiknek szánja, legtöbbször emberi közreműködést vesz igénybe: erőfeszítést, kölcsönös segítségnyújtást, önmagunk felülmúlását – amiben a vele együttműködő is átalakul halászból emberhalásszá.

„Bocsánatot kérünk” – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gyermekvédelmi közleménye

Az alábbiakban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) gyermekvédelmi közleményét olvashatják.

Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy a közvélemény egyre fontosabbnak tekinti az ifjúság- és gyermekvédelem témáját az élet minden területén. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kijelenti, hogy mindenütt, különösen pedig az Egyházban elfogadhatatlannak tartja és minden lehetséges eszközzel fellép a kiskorúak bántalmazása és a sérelmükre elkövetett szexuális visszaélések ellen. Sajnálattal és együttérzéssel vagyunk mindazok iránt, akik gyermekként sérelmet szenvedtek el. Imádkozunk az ilyen jóvátehetetlen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk.

Akiről ilyen cselekedet bebizonyosodik, annak nincs helye a papság sorában. Az egyházi jog lehetővé teszi a legsúlyosabb büntetés alkalmazását számos olyan esetben is, amelyek a világi jog szerint nem büntethetők.

Az MKPK üdvözli Ferenc pápa 2019. május 7-én kelt Vos estis lux mundi kezdetű rendelkezését, amely a gyermek- és ifjúságvédelem kapcsán előírja, hogy az egyházmegyéknek a bejelentések kezelésére állandó rendszert kell felállítaniuk egy éven belül, amely könnyen elérhető.

Ennek szellemében az MKPK tagjai határozatot hoztak annak a szolgálatnak a felállításáról, amely az egyes egyházmegyék területéről fogad minden olyan panaszt, amely az egyházi személyek által történt bántalmazással vagy szexuális visszaéléssel kapcsolatos, különös tekintettel a kiskorúak és sebezhető személyek védelmére, hogy az ilyen eseteket az egyházmegyék, illetve a szerzetesrendek minél előbb kivizsgálhassák és a sértettek segítséget kapjanak.

Pécs, 2019. szeptember 4.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Évközi huszonkettedik hét csütörtökje

Évközi huszonkettedik hét  csütörtökje

Az első tanítványok meghívását Jézus tanítása előzi meg. Az esemény helyszíne a Genezáreti- tó partja, vélhetően Kafarnaum közelében. Az előzményekben azért mentek és azért vitték betegeiket az emberek Jézushoz, hogy számukra gyógyulást kérjenek. Most más szándékkal érkeznek, hallgatni akarják tanítását. Jézus tanítását itt nevezi először Lukács evangélista „Isten szavának.” Ez a kifejezés nem csak az evangélista személyes hitvallásának tekinthető, hanem az emberek vélekedését is tükrözi. A nép felismeri, hogy Jézus tanítása olyan bölcsességet sugároz, amelyet más tanítóknál nem tapasztaltak. Felismerik, hogy olyan erő rejlik szavaiban, amely felülmúlja az emberi képességeket. Jézus szavának különleges ereje van.
Ez a gondolat segít minket annak megértésében, hogy az elsőként meghívottak miért is mondanak azonnal igent, miért fogadják el rögtön a meghívást. Ők is érzik ugyanis az Úr szavainak különleges, magával ragadó erejét. Nem szükséges kérdéseket feltenniük és nincs idő a késlekedésre. Bizonyára ezt gondolják magukban: Aki így tud tanítani, annak érdemes tanítványává lenni. Mégpedig nem holnap vagy később, hanem ma. Bűnös vagyok és méltatlan vagyok, de az Úr megváltoztatja életemet.
Az első tanítványok bátorsága nekem is erőt ad: Uram, követni akarlak téged! A tanítványod, a követőd szeretnék lenni, mert szavad az Isten szava, tanításodban Isten szól hozzám.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Útravaló – 2019. szeptember 4.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Szeptemberben Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

Jézus Péter házába tér be, ahová zsinagógából érkezik; és zsinagógákba megy tovább, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse (Jn 11,52) az Egyházba. Szava, gyógyító és a gonosz hatalmát megtörő ereje Isten közelségét teszi jelenvalóvá népe számára. Ezt a jézusi működést és közelséget előbb nekünk kell befogadnunk, aminek első pontja a Mesterre szánt – életállapotunknak megfelelően kiszakított – idő, ahonnan erőt merítünk hivatásunk teljesítéséhez. Előbb meg kell nyílnunk arra, hogy Isten szólhasson hozzánk, minket gyógyítson, és bennünk törje meg a gonoszság erőit, majd engednünk kell, hogy Krisztus általunk folytassa, amit velünk és bennünk művelt.

„A Lelket ne oltsátok ki” – Diakónussá szentelték Orosz István Mokioszt

A görögkatolikus egyházi év első napján, szeptember 1-jén a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, Szocska A. Ábel a kállósemjéni görögkatolikus templomban diakónussá szentelte Orosz István Mokioszt.

A fiatal alszerpap diakónussá szentelését sokan kísérték figyelemmel, az egykor Rómában vele együtt tanuló latin és görögkatolikus rítusú papok, diakónusok, kispapok; a kállósemjéni hívek mellett többek között az ópályi és hodászi közösségek; húsz papi szolgálattevő, köztük édesapja, Orosz István atya, apósa, Tóth Elek atya, Papp Tibor főhelynök, valamint Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, illetve a templomban és kertjében összegyűlt hívek.

Szocska Ábel püspök néhány hónappal ezelőtt tett kánoni látogatást a kállósemjéni közösségben, akkor és most is szeretettel fogadták a hívek a főpásztort, aki tanításában ezúttal egy Szent Pál-i gondolatot állított a középpontba: „A Lelket ne oltsátok ki” (1Tessz 5,19).

A megyéspüspök a szertartáson végzett diakónusi feladatok közül egy mozzanatot emelt ki, mely a hívek elől elzártan, a behúzott függönyök és bezárt ajtók mögött történik: a szerpap forró vizet visz a szertartást végző papnak, aki azt ráönti a már egyesített szentségre. E forrásban lévő víz liturgikus megnevezése a zeon, melynek jelentése: ami forr, buzog, amiben élet van.

A szentírási igeszakasz és a liturgikus cselekvés összefüggésére a következőképp világított rá Szocska Ábel: a zeon használatára azért van szükség, hogy a hívek ne hideg adományokat vegyenek magukhoz a szentáldozáskor, hiszen az élő Krisztusban részesülnek. Ez a melegség, buzgóság, tűz átjár minket.

„Az ember életét betölti a buzgóság, elszántság, lelkesedés, mikor valamilyen különleges esemény történik: a diakónusszentelés is ilyen erővel visz tovább az Isten felé. De előfordulhat, hogy ez a buzgóság alábbhagy, kihűl” – ennek magyarázatát az egyházatyák tanításai alapján összegezte: a saját gyengeségünk, hiúságunk; a környezet hatása; esetleg, hogy tudatosan elfojtjuk a lelkiismeretünk szavát. Ez mind abba az irányba visz, hogy elfordulunk az Istentől, lelkesedésünk tüze alábbhagy, felszínes keresztényekké válunk.

„Mit tegyünk, hogy a buzgóság ne lankadjon az életünkben?” – tette fel a kérdést Szocska Ábel püspök, s a választ egy hasonlattal adta meg: azt, amit egy áthűlt, átfázott ember felmelegítéséért tennénk. „Térjünk be egy meleg szobába: lelki értelemben a templomba, az egyház közösségébe, hogy az Istentől kapott tűz lángra lobbanjon újra. Egy forró tea: a lelkiatya gondolatai; a kályha, mely meleget ad: a Szentírás; zsibbadt részeink dörzsölése: a karitatív jócselekedetek; a gyógyszer: a szentségek – ha kezd kihűlni a tűz, ezek segítenek, hogy a Lélek ne oltódjon ki. A forró zeon minden szertartáson emlékeztessen a Lélekre, mely benned kell, hogy buzogjon” – tanította Orosz István Mokioszt, s vele a hallgatóságot is.

A prédikáció után az oltárra helyezték az adományokat, a diakónusjelölt ezek mellé hajtotta oda fejét, melyre a főpásztor ráborította omoforját, kereszt alakban megjelölte, s kézrátételével, csöndes és fennhangon mondott imáival a Jóistennek ajánlotta. A diakónusi öltözék és jelvények felöltése után az új diakónus megkezdte szerpapi szolgálatát.

A szertartás végén Szocska Ábel tájékoztatta a híveket az újszentelt megbízatásáról: Orosz István Mokiosz püspöki diakónusként és személyi titkárként szolgál szeptember 1-jétől a püspöki hivatalban.

Orosz István Mokiosz szentelése után elmondta, hogy a János evangéliumában olvasható szeretetre való felszólítást szeretné magáévá tenni, s életével tanúságot adni az Úr irántunk megnyilvánuló szeretetéről –, ezért választott jelmondata is innen való: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn13, 35).

Orosz István Mokiosz 1991. május 9-én született Debrecenben, papi családban nevelkedett. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban végezte.

Áldozópap édesapja mellett gyermekkorának szerves része volt a folytonos ministránsszolgálat, ám a meghívás a gimnázium utolsó évében, egy ifjúsági zarándoklaton érkezett hozzá, ekkor döbbent rá, hogy az út számára az Istenhez a papi hivatáson keresztül vezet. Az érettségi után 2010-ben felvételt nyert a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. Az előkészítő évet Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben töltötte, majd két évet a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán.

Képzése 2013-tól Rómában a Pápai Német-Magyar Kollégiumban folytatódott. A Pápai Gergely Egyetemen szerzett teológia diplomát 2016-ban. Közvetlenül ezután a Pápai Lateráni Egyetem Szent Ágoston Patrisztikus Intézetében folytatta tanulmányait, ahol 2019-ben szerzett licenciátust.