Évközi huszonkettedik hét keddje
Názáret után Kafarnaumban találjuk Jézust,
amely település galileai tartózkodásának legfőbb helyszíne. Az evangéliumi
jelenet azt mutatja, hogy miként telhettek Jézus napjai. Szombatonként a
zsinagógában tanít és meggyógyít egy ördögtől megszállt embert. Jézus tanítását
és különleges cselekedetét összekapcsolják az emberek. Mondhatjuk, hogy
tanítását hitelesíti a csoda, amit utána tesz. Az emberek joggal gondolják,
hogy aki képes megszabadítani valakit a gonosz lélektől, annak szavai
hitelesek, tanítása valóban igaz. Bizonyára ez váltja ki csodálkozásukat,
ámulatukat. Itt ugyan nem találkozunk olyan ellenséges viselkedéssel, mint
Názáretben, de arról sincs szó, hogy az emberek hinnének benne. Csupán kérdések
merülnek fel bennük, mert nem értik, honnan származik a tanításában rejlő
bölcsesség és honnét van rendkívüli ereje.
A jelenet sajátossága az embert megszállva tartó tisztátalan lélek Jézusról szóló vallomása, illetve Jézus némaságra felszólító parancsa. A gonosz lélek felismeri, amit más emberek még nem látnak meg, ezért mondja: „Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” A gonosz elismeri azt is, hogy Jézusnak nagyobb a hatalma, mint az övé, s ez meg is mutatkozik a szabadításban, az ördög kiűzésében. Az Úr azért nem engedi beszélni őt, mert nem szeretné, hogy messiási titka már most kiderüljön, hiszen még nem tudhatja senki, hogy szenvedésében és halálában fog feltárulni az, hogy ő a Messiás, a Megváltó.
© Horváth István Sándor
A jelenet sajátossága az embert megszállva tartó tisztátalan lélek Jézusról szóló vallomása, illetve Jézus némaságra felszólító parancsa. A gonosz lélek felismeri, amit más emberek még nem látnak meg, ezért mondja: „Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” A gonosz elismeri azt is, hogy Jézusnak nagyobb a hatalma, mint az övé, s ez meg is mutatkozik a szabadításban, az ördög kiűzésében. Az Úr azért nem engedi beszélni őt, mert nem szeretné, hogy messiási titka már most kiderüljön, hiszen még nem tudhatja senki, hogy szenvedésében és halálában fog feltárulni az, hogy ő a Messiás, a Megváltó.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze a
templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Együtt
keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket
élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól,
ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is.
Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget
Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk
kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése