XVI. Benedek pápa üzenete a tömegtájékoztatás világnapjára

Igazság, hithirdetés és hiteles élet a digitális korban
Pápai üzenet a tömegtájékoztatás 45. világnapjára

Magyarországon idén május 29-én ünnepeljük a tömegtájékoztatás világnapját, ezen a napon a Szentatya hagyományosan üzenetet intéz a hívekhez. XVI. Benedek pápa írását az alábbiakban közöljük.

Kedves testvéreim!

A tömegtájékoztatás 45. világnapja alkalmából szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot, amelyek korunk egyik sajátos jelenségéből, a kommunikáció interneten való terjedéséből fakadna. Egyre általánosabb az a meggyőződés, hogy ahogyan az ipari forradalom a termelési körfolyamatba és a munkások életébe bevezetett újdonságokon keresztül mély változást hozott a társadalomba, ugyanígy ma a kommunikáció terén végbemenő mély átalakulás irányítja a nagy kulturális és társadalmi változások folyását. Az új technológiák nemcsak a kommunikáció módját változtatják meg, hanem önmagában a kommunikációt, így megállapíthatjuk, hogy széleskörű kulturális átalakulással állunk szemben. Az információk és ismeretek ily módon való terjesztésével a tanulás és a gondolkodás új módja van születőben, amely a kapcsolatteremtés és közösségépítés eddig ismeretlen lehetőségeit hordozza magában.

Olyan távlatok kerülnek elénk, amelyek nemrég még elképzelhetetlenek voltak, s most ámulatba ejtenek az új kommunikációs eszközök adta lehetőségekkel. Ugyanakkor egyre sürgetőbben egy sor gondolatot vetnek fel a kommunikáció értelméről a digitális korban. Különösen nyilvánvaló ez, amikor az internet rendkívüli lehetőségeivel és összetett alkalmazási módjaival találkozunk. Ahogy az emberi értelem minden más gyümölcse, az új kommunikációs technológiák is arra hivatottak, hogy a személy teljességének javát és az egész emberiséget szolgálják. Ha bölcsen használjátok, akkor ezek az eszközök hozzájárulhatnak az értelmezés, az igazság és az egység utáni vágy kielégítésére, amely még mindig az emberiség legalapvetőbb törekvése.

A digitális világban az információ közvetítése egyre gyakrabban az információ közösségi hálóba való helyezését jelenti, ahol az ismeretek megosztása személyes kapcsolatokon keresztül történik. Az információ létrehozója és fogyasztója közötti éles határ relatívvá válik, és a kommunikáció nemcsak az adatcserére, hanem egyre inkább megosztásra is szolgál. Ez a folyamat elősegítette, hogy új módon értékeljük a kommunikációs tevékenységet, amelyet mindenekelőtt párbeszédnek, cserének, szolidaritásnak és pozitív kapcsolatok teremtésének tekintünk. Másrészről mindez ellentétben áll a digitális kommunikáció néhány jellegzetes korlátjával. Ilyen például az egyoldalú kapcsolat, az a tendencia, hogy belső világunknak csak egyes részét tárjuk fel, és az önképépítés veszélye, amely utat enged az öntetszelgésnek.

Főleg a fiatalok élik át a kommunikáció változását azokra az emberekre jellemző aggodalmakkal, ellenvetésekkel és kreativitással, akik lelkesen és kíváncsian nyílnak meg új élettapasztalatokra. Az ún. közösségi hálók által megteremtett nyilvános digitális térben való egyre nagyobb részvételük a személyek közötti kapcsolatok új formáit alakítja ki, kihat az ember önképére, így elkerülhetetlenül felvetődik az a kérdés, hogy helyesen cselekszik-e az ember, és hiteles-e a léte.

A virtuális térben való jelenlét lehet a másikkal való személyes találkozás őszinte keresésének a jele, ha figyelünk arra, hogy elkerüljük a veszélyeket, mint például egyfajta párhuzamos világba való menekülést, vagy hogy túlzottan a virtuális világba helyezzük magunkat. A megosztás és a „barátságok” keresésekor találkozunk azzal a kihívással, hogy hitelesek legyünk, hűek önmagunkhoz anélkül, hogy abba az illúzióba esnénk, hogy mesterségesen alakíthatjuk nyilvános „profilunkat”.

Az új technológiák lehetővé teszik, hogy az emberek a tér és a saját kultúrájuk határait átlépve találkozzanak, megteremtve ezzel a lehetséges barátságok új világát. Ez ugyan egy nagy lehetőség, de nagyobb figyelmet és tudatosságot is igényel a lehetséges kockázatok miatt. Ki a „felebarátom” ebben az új világban? Fennáll-e a veszély, hogy kevésbé vagyunk jelen azok számára, akikkel a mindennapi életünk során találkozunk? Megvan-e annak veszélye, hogy szétszórtakká válunk, mert figyelmünk szétforgácsolódik és belemerül egy olyan világba, amely más, mint amiben élünk? Szánunk időt arra, hogy kritikusan átgondoljuk döntéseinket, hogy valóban mély és tartós emberi kapcsolatokat ápoljunk? Fontos mindig észben tartanunk: a virtuális kapcsolat nem helyettesítheti és nem is szabad helyettesítenie az emberekkel való közvetlen kapcsolatot életünk semmilyen szintjén sem.

Mindannyian szembesülünk annak szükségességével – még a digitális korban is – hogy hiteles és gondolkodó emberek legyünk. Egyébként a közösségi hálók sajátos dinamikája is azt mutatja, hogy az ember mindig érintett abban, amit kommunikál. Amikor az emberek információkat cserélnek, egyúttal megosztanak valamit önmagukból, megosztják világképüket, reményeiket, eszméiket. Ebből az következik, hogy a digitális világban is létezik keresztény stílusú jelenlét: ez a becsületes és nyílt kommunikációban nyilvánul meg, amely felelősség- és tiszteletteljes a másik felé. Az evangélium hirdetése az új médián keresztül nemcsak azt jelenti, hogy kimondottan vallási témájú anyagokat közvetítünk a különböző eszközökkel, hanem azt is, hogy digitális profilunkon és kommunikációs módunkon keresztül következetesen tanúságot teszünk az evangéliumhoz teljesen hű választásainkról, preferenciáinkról és ítéleteinkről, akkor is, ha ezt nem mondjuk ki nyíltan. Egyébként a digitális világban sem lehet üzenetet közölni a hírt adó személy következetes tanúságtétele nélkül. A keresztény ember az új kommunikációs környezetben és az új kifejezésformák között is arra hivatott, tudjon bárkinek, aki megkérdezi tőle, miből fakad a reménysége (vö. 1Pét 3,15).

Az elkötelezettség, hogy tanúságot tegyünk az evangéliumról a digitális korban is, mindenkitől azt kívánja, hogy különösképpen figyeljen ennek az üzenetnek a vetületeire, ezek ugyanis kihívást intézhetnek a világháló sajátos logikája ellen. Mindenekelőtt tudatában kell lennünk, hogy az általunk megosztani kívánt igazság értéke nem a „népszerűségéből” vagy a nézettségének mennyiségéből fakad. Ahelyett, hogy elfogadhatóvá próbálnánk tenni vagy akár felhígítanánk ezt az igazságot, sokkal inkább a maga teljességében kell megismertetnünk. Mindennapi táplálékká, nem pedig pillanatnyi látványossággá kell válnia. Az evangélium igazsága nem olyasmi, ami fogyasztási vagy felületes élvezeti cikk lehet, hanem ajándék, amely szabad választ kíván. Akkor is, amikor a világháló virtuális terében hirdetjük az evangéliumot, szükség van arra, hogy megtestesüljön a valóságos világban és azoknak a testvéreinknek az arcába tekintve, akikkel a mindennapi életünket megosztjuk. A hit átadásában ezért mindig alapvetőek maradnak a közvetlen, emberi kapcsolatok!

Szeretném arra hívni a keresztényeket, hogy bizalommal, tudatos és felelősségteljes kreativitással csatlakozzanak ahhoz a kapcsolati hálóhoz, amelyet a digitális kor lehetővé tett. Nem egyszerűen az ottani jelenlét iránti vágy kielégítéséért, hanem mert ez a háló szerves része az emberi életnek. A világháló hozzájárul az intellektuális és spirituális tudat új és összetettebb formáinak kifejlődéséhez és meggyőződéseink egymással való megosztásához. E téren is arra vagyunk hivatva, hogy hirdessük hitünket, hogy Krisztus Isten, az ember és a történelem Üdvözítője, az, akiben minden dolog eljut a beteljesülésére (vö. Ef 1,10). Az evangélium hirdetése a kommunikáció tiszteletteljes és diszkrét módját kívánja meg, amely ösztönzi a szívet és megmozgatja a tudatot. Ez a forma a feltámadt Jézus stílusára emlékeztet, amikor útitársul szegődött az emmauszi tanítványok mellé (vö. Lk 24, 13-35): közelsége által fokozatosan elvezette őket a titok megértésére, párbeszédet folytatott velük, tapintatosan megláttatta, ami a szívükben volt.

Végső megközelítésül, az igazság – maga Krisztus – a teljes és valódi válasz az embernek a kapcsolat, a közösség és az értelem utáni vágyára. Ezeket a vágyakat tükrözi a közösségi hálókban való nagyarányú részvétel is. A hívők azzal, hogy tanúságot tesznek legmélyebb meggyőződéseikről, nagyban elősegítik, hogy a világháló ne váljon olyan eszközzé, amely kategóriákká alacsonyítja az embereket, érzelmileg manipulálni próbálja őket, vagy amely lehetővé teszi, hogy akinek hatalma van, kisajátítsa mások véleményét. Éppen ellenkezőleg, a keresztények bátorítanak mindenkit, hogy elevenen tartsák az ember örök kérdéseit, amelyek tanúsítják a természetfeletti iránti vágyát és a hiteles, méltó módon élhető életformák iránti vágyakozását. Éppen ez a sajátosan emberi, lelki törekvés az, amely az igazság és közösség iránti szomjunk mögött áll, és amely arra ösztönöz, hogy feddhetetlenül és becsületesen kommunikáljunk.

Mindenekelőtt a fiatalokat hívom, hogy jól használják a digitális térben való jelenlétüket. Találkozni fogok velük a következő Ifjúsági Világtalálkozón Madridban, amelynek előkészítésében nagyon sok minden köszönhető az új technológiák előnyeinek. A kommunikációs munkatársak számára kérem Istentől, Szalézi Szent Ferenc közbenjárására, hogy lelkiismeretesen és pontos szakmai tudással tudják végezni tevékenységüket, és mindenkire apostoli áldásomat adom.

XVI. Benedek pápa

Húsvét ötödik hetének szombatja

Húsvét ötödik hetének szombatja

Aquitániai Szent Vilmos hitvalló bencés szerzetes emléknapja

Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya emlékezete

A keresztségben Krisztussal együtt eltemettek titeket,

Vele együtt fel is támadtatok

Az Isten erejébe vetett hit által,

Aki feltámasztotta őt a halálból,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te a keresztségben újjáalkotva meghívtál minket a mennyei életre, és megadtad, hogy a megigazulás által alkalmasak legyünk a halhatatlanságra. Kérünk, vezess el egykor az örök dicsőségbe, hogy ott beteljesedjék megváltásunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Si mundus vos odit, scitote quia me priorem vobis odio habuit.”

(János 15, 18.)

„Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt.” Jelenti ki búcsúbeszédében az utolsó vacsorán a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolainak, és velük együtt nekünk is. Ez a kijelentés nagyon fontos jelzés a tanítványok és a mi számunkra is, hiszen ezáltal előre magyarázatot kapunk mindenre, ami vele nagypénteken történt, és magyarázatot kapunk arra is, ami velünk történik életünkben, amikor nehézségekkel, gondokkal kell szembenéznünk. Nem hinném Testvéreim, hogy van közöttünk olyan, aki legalább csak egyszer, de ne került volna szembe a világgal, a világ akaratával. Ráadásul többnyire mindig alul is maradunk ezzel a szembenállással, ezzel a gyűlölettel, amely gyakorta felbukkan életünkben. Jézus Krisztus nagycsütörtöki búcsúbeszéde beletartozott az apostoli küldetés keresztútjának a megjövendölése is. Miért? Mert bennünket Testvéreim, Jézus Krisztusnak kereszteltek meg, az ő életére, az ő és tanítványainak küldetésére. A bérmálásban pedig olyan Szentlelket, olyan szent tűzet kaptunk a lelkünkbe, amely örökre kitörölhetetlen jel lesz a világ számára. Ezeket a jeleket a világ látja rajtunk keresztény katolikus híveken és e jelek miatt a világ gyűlölete valóban felerősödik ellenünk, mert mi ezáltal mások vagyunk, mint a világ. Ehhez kapcsolódik rögtön a názáreti Mester magyarázata is: „Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit.” Csakhogy mi nem olyanok vagyunk, mint ez az anyagias világ, hanem mi olyanok vagyunk, mint Jézus Krisztus, aki bár felvette az anyagi világot magára, de kínszenvedésével és kereszthalálával le is vetette azt ezzel példát mutatva nekünk, hogyan is kell élnünk lelki módon. Jézus Krisztus természetesnek veszi, hogy a „világ”, az ösztönös, földhözragadt emberek nem viselik el a magasabb erkölcsi követelményeket. Ezért az igehirdetésnek számolnia kell az ellentmondással. Bátorításuk és vigasztalásuk legyen az, hogy ebben is hasonlítsanak a názáreti Mesterhez. A szolga örüljön, ha olyan lehet, mint az Ura. Jézus Krisztus éppen ezzel adott hitelt tanításának, hogy vállalta érte a vértanúságot. Türelemre hangol bennünket az is, hogy azok fordulnak a vallás ellen, akik nem ismerik sem az Atyát, sem Jézus Krisztust, a Fiút. Ebből kifolyólag kell, hogy első feladatunk keresztény küldetésünk útján mindig a tanításnak, a felvilágosításnak kell lennie. Nehogy azt higgyük egy pillanatra is, hogy nekünk Jézus Krisztus kései tanítványainak könnyebb sorsot szán a Mennyei Atya, mint Egyszülött Fiának! Nem, és ezt Jézus Krisztus tudatosítja is apostolain keresztül velünk és minden leendő tanítványával: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” A másik csodálatos mondat Jézus Krisztus ajakán: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket”. Jézus Krisztus szavaiból kettős öröm árad: az Ő küldetése az Atya által elsősorban arra utal, hogy az Atya a legnagyobb kincsét, egyetlen Fiát is odaadta, hogy az Ő szeretetéről szóljon eltévedt embergyerekeinek. Amikor iszonyú szenvedéseivel megváltotta a világot, tehát igazolta szeretetét, Ő is erre hivatkozik az apostolok, nyomukban a többi pap küldésének pillanatában. Miért hangsúlyozta ezeket a nagy tényeket a küldötteknek? Nyilván azért, hogy az ő szívük is ezzel az isteni szeretettel legyen tele, amikor a felszentelésben, majd a püspöki első vagy sokadik áthelyezésben részesülnek. Milyen kiváló öröm töltheti be azoknak a híveknek szívét, akik papjuk szentbeszédeiből érzik, hogy kiválóan képzett, az isteni tanítást nagyszerűen ismerő lelkipásztoruk van. Az is öröm, ha a pap türelmes a gyónókhoz, szívesen tanítja a hittant az iskolában. De a legboldogabb az a közösség, amelyik minden téren érzi, hogy a mi papunk szíve, egész lénye tele van szeretettel. A papnak tehát arra kell törekednie, hogy soha el ne tévessze, mi a legnagyobb erény, mire van szüksége ennek az eltorzult, beteg világnak elsődlegesen. Amennyiben a pap ezt a krisztusi szeretetet nem tudja sugározni, ne csodálkozzék, hogy szeretet híján üres beszédjük nyomán lassan-lassan a templom is ürülni kezd. Urunk Jézus szavai mindig tele voltak felemelő szeretettel. Ha a pap élete is szeretettel teljes, ha érdekli a fiatalok élete, megérti problémáikat, ha a családok benne békéltető jó barátot lelnek, az öreg emberek panaszát is meghallgatja szívesen, akkor szeretete igaznak bizonyul. Papjuk nyomán a templomot, Istent és egymás kezét is megtalálják a hívek. Krisztusban szeretett Testvéreim! Jézus Krisztus, ahogy Szent János apostol leírja nekünk a mai evangéliumi szakaszban előre figyelmezteti tanítványait és leendő követőit, hogy őmiatta gyűlölni fogja őket a világ. És tapasztalhatjuk, hogy szavai valóban beteljesednek még napjainkban is, hiszen nincs mindenütt vallásszabadság. Sok országban ma is üldözik vagy börtönbe zárják a keresztényeket, de az is előfordul, hogy papokat, missziós szerzeteseket vagy más híveket megölnek keresztény hitük miatt. Egyes országokban, ahol esetleg törvények garantálják a vallásszabadságot, az egyház tevékenységét rafinált módszerekkel próbálják a templom falai közé szorítani. Ha egyházi személyek megszólalnak társadalmi kérdésekben, azonnal a sajtó fegyveréhez nyúlnak, amely kíméletlenül támad, arra hivatkozva, hogy ez nem vallásüldözés, hanem a sajtószabadság megnyilvánulása.
Az elkötelezett keresztény nem ijed meg az ilyenféle támadásoktól. És azt látnunk kell, hogy a nehéz időkben derül ki, hogy kik azok, akik komolyan veszik hitüket, és elviselve a nehézségeket hűségesen kitartanak. Egy mai egyszerű ember így fogalmazza meg ezeket a gondolatokat:

A gyűlöletről és a szeretetről.

Látod a rosszat körülötted,
látod, hogy őrültek az emberek,
gonoszak, bántják, öldöklik egymást,
és mindent eláraszt a gyűlölet.

Mondhatnám: nincs így,
de oly sokan tényleg így élnek.
Mégis van számodra egy jó hír:
a Te életedben Te szabod meg, mi a mérce.

Ha Te jó akarsz lenni,
ezt senki meg nem akadályozhatja,
ha mással jót akarsz tenni,
nincs, aki ebben meggátolhatna.

Ezért ne másra mutogass,
de belül keresd, amit mástól vársz!

Ha a kincset,
amiben nem is hiszel
magadban megtalálod;
hidd el -
megváltozik egész világod.

Körülötted szeretet - benned nyugalom.
Mert az önbecsülés: hatalom!

Kísérjenek imáim utadon.

Testvéreim a kincs, amit magunkban kell keresnünk az ima, és az isteni szeretet lángja, és ha ezt valóban megtaláljuk nem kell félnünk, hogy a világ gyűlölete árthat nekünk.

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, folytonos atyai jóságoddal őrizd megváltott gyermekeidet, hogy akik Fiad szenvedése árán szabaddá lettek, az ő feltámadásának örömében éljenek. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!

Húsvét ötödik hetének péntekje

Húsvét ötödik hetének csütörtökje

Húsvét ötödik hetének csütörtökje

Néri Szent Fülöp áldozópap emléknapja

A Szentlélek emlékezete

Az Úr lelke rajtam, kiválasztott és megjelölt engem,

Ő küldött, hogy az üdvösség örömhírét vigyem

A szegényeknek és meggyógyítsam a

Megtört szívűeket, alleluja.

Könyörögjünk!

Istenünk, te mindenkor az életszentség dicsőségével tünteted ki hűséges szolgáidat. Gyújtsd lángra bennünk is a Szentlélek tüzét, amely Néri Szent Fülöp szívét oly csodálatosan áthatotta. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Sicut dilexit me Pater, et ego dilexi vos.”

(János 15, 9a.)

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Vallja be a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolainak az utolsó vacsorán mondott beszédében, amikor már csupán tizenegyen voltak jelen körülötte. A mai Szent Jánosi evangéliumi szakasz tulajdonképpen nem más, mint a tegnap felolvasott evangéliumi szakasz folytatása, magyarázata. A szőlőtő és a szőlővessző hasonlatának teljes értelmezése nem lehet más, mint az, hogy Jézus Krisztus tanítványai maradjanak meg a szeretetben és ezzel tudják biztosítani a későbbi korok, a későbbi nemzedékek számára a Jézus Krisztusi szeretet folytonosságát, öröklődését. Tulajdonképpen úgy is értelmezhetnénk ezt a mai modern korban, mint az olimpiai lángot, amelyet egyszer régen meggyújtottak és azóta is őrzik, körbe hordják a földön mindig arra a helyszínre, ahol a következő játékok lebonyolításra kerülnek. Jézus Krisztus szeretette azonban ennél sokkal bonyolultabb, sokkal komplexebb láng, amelyet nem kézről kézre adva hordanak körbe a világon, hanem a tanítványokon keresztül szívtől szívbe kerül átadásra, őrzésre, hogy onnan később tovább adható legyen gyermekeinknek, barátainknak, ismerőseinknek. Ez a küldetés egy olyan monumentális vállalkozás, amely lényegesen túlszárnyalja az ember által rendezett játékokat, olimpiákat, próbatételeket. Ez a láng, amely a szőlőtőről fakad, és minden szőlővessző részesülhet belőle két ezer éve újra és újra kihajt, fellángol az emberi szívekben. Az evangélium szerinti élet indítóoka maga a názáreti Mester, a Jézus Krisztus iránt való szeretet, de ez a szeretet nem tereli el a figyelmet az emberekről. Ezzel szemben az olimpiai játékok résztvevőinek szívében is fellelhető a rendezvény iránti szeretet, de ez a szeretet a győzni akarás, a kitűnni akarás szeretet, amely maximum némi hazaszeretettel párosul olykor. Jézus Krisztust nem így szereti a Mennyei Atya, és így maga a Fiú sem így szeret bennünket, hanem úgy, mint az Atya, gyermeki szeretettel. Ahhoz hogy ez a szeretett bennünk megvalósulhasson felülről kapjuk a segítséget a felebaráti szeretet megvalósítására: „Amint engem szeret az Atya, én is úgy szeretlek titeket.”, ti is úgy szeressétek egymást. Sajnos a mai világban ebből a szeretetből van a legkevesebb az emberek lelkében. Szeretet van, de sokszor önző, önmagunkat imádó szeretet, vagy a nagyra vágyás, a kitűnni akarás szeretete az, amely lángol bennünk és motiválja életünket. Ki akarna úgy szeretni, mint Néri Szent Fülöp? Úgy szeretni, hogy közben önmagunkról teljesen lemondunk, és nem létezik többé más az életünkben, mint azok, akikért a szeretettünket feláldozzuk. Tehát annak a jóindulatnak és megértésnek kell uralkodnia közöttünk, amelyet Jézus Krisztus az Atyától hozott a földre le az embereknek. Ezzel egyúttal átélhetjük, megélhetjük az ő örömét is. Jézus Krisztus tanítása arról szól, hogy a zsidóknak ajándékba adott szentföldi szőlőskertek és máshol is található gyönyörű szőlőültetvények igen nagy ajándékai Istennek, hiszen a szőlőt és a belőle sajtolt és érlelt bort különleges adományként kezelték az Ószövetség idejében: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét”, Jézus Krisztus ezt a különleges ajándéknak ismert növényt használja fel arra, hogy rávilágítson: Istennek igazán nagy ajándéka megtestesült Fia, Jézus Krisztus. Ő az igazi szőlőtő. Titokzatos kegyelmével az Atya hozzáfűzi a Jézus Krisztusban hívőket, akik nemcsak a krisztusi tőke erejét élvezik terméstöbbletükben és minőségükben, hanem az Atya gondos kezét is, amivel a termés többletét elősegíti. Jézus már az egész föld Megváltója. Aki benne marad a krisztusi tőke életközösségében, és él benne Jézus tanítása, az kérhet bármit Istentől, megkapja.
„Azzal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek”. Az Atya dicsőségét tehát az szolgálja, ha az Ő kegyelmeivel a szeretet tényeit bőven gyakorolják. Jézus Krisztus szava pedig az a kinyilatkoztatás, amit hirdetett a nyilvános működésében. A kettőnek tehát meg kell maradnia együttesen: az igazság és a szeretet együtt alkotja Isten országát.„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben”. Feltehetjük a kérdést: hogyan szerette Jézus Krisztust az Atya? Az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy istenséget, vagyis a végtelen értelmes és mindenható isteni természetet. Öröktől fogva születik a Fiúisten. Más szóval Isten öröktől fogva ismeri önmagát. Ez a kimerítő, tökéletes isteni önismeret önálló Személy, hiszen Istenben nem létezhet más, csak lényeg (természet) és személy. A születő isteni Személynek szüksége van természetre. Az Atya az egyetlen isteni természetet nem szaporíthatja, nem darabolhatja, végtelen szeretetében odaadja tehát a Fiának úgy, ahogy van. Erre utal Jézus Krisztus. Persze a Fiú is tudja, hogy Atyja sem maradhat természet nélkül, tehát azonnal visszaajándékozza Atyjának. És így örökös oda-vissza ajándékozással közös birtokuk marad. Az emberi szülésben a szülők adják a gyermek testét, Isten teremtéssel a lelkét (ez a kettő együtt jelenti az emberi természetet), ehhez Isten teremti az emberi személyt és a személynek ajándékozza a frissen teremtett emberi természetet. Az Atya és a Fiú szeretete a teljes önátadás, ami végtelen érték körül történik. A jézusi akarat: „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen”. Krisztusban szeretett Testvéreim! Képzeljük el Jézus Krisztus ellenségeinek nagypénteki örömét, és tanítványai végtelen szomorúságát. Velünk is gyakran előfordult már, hogy jóra törekvésünket kisiklatták. Úgy éreztük, minden és mindenki összefog ellenünk, itt a vég. A kétségbeesés helyett jobb ilyenkor Jézus Krisztushoz fordulni: kinyitni az evangéliumot, betérni egy templomba, elbeszélgetni egy pappal, vagy meggyónni. Hamar megtapasztaljuk, hogy bánatunk örömre változik. A lelki szárazságot betölti Isten kegyelmének éltető forrása. Mintha újjászülettünk volna! Jézus Krisztus rövid példabeszéde is erre utal. A szenvedés, a testi-lelki fájdalom nem a földi élet végét jelenti. Hasonlatos ez a szülő asszony kínjaihoz, melyből új ember születik a világra. Életünk során elszenvedett, megélt fájdalmak, kínok nem hiábavaló nehézségek, hanem mind arra vezetnek bennünket, arra segítik a lelkünket, hogy új ember szülessen belőle, rajta keresztül. A legfontosabb, hogy bármiként is éljük életünket, a szívünk szeretette sohase aludjon ki, soha ne üszkösödjön el, hanem mindig izzón parázslódjon, és ezt legyünk képesek tovább adni embertársainknak, ahogy Jézus Krisztus is kérte ezt az utolsó vacsorán tanítványaitól bár jól tudta akkor már, hogy néhány óra múlva a gyötrelmek napjai jönnek számára, és mégsem a bosszúra sarkalta apostolait, hanem az ellenség szeretetére. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.”

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, engedd, hogy mi, akiket a mennyei lakomában részesítettél, Néri Szent Fülöp példáját kövessük, és vágyva vágyódjunk az igazi élet után. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!

Húsvét ötödik hetének szerdája

Húsvét ötödik hetének szerdája

Római I. Szent Orbán pápa vértanú emléknapja

Szent Mónika az édesanyák emlékezete

Uram, töltse be ajkamat énekkel dicséreted.

Örvendezik ajkam,

Ha neked énekelek,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Istenünk, te kedveled az ártatlanságot, és kegyelmeddel visszaadod nekünk a lelki tisztaságot. Irányítsd magadhoz híveid szívét, akiket megszabadítottál a hitetlenség homályától, hogy mindig igazságod világosságában éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Ego sum vitis vera, et Pater meus agricola est.”

(János 15, 1.)

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves.” Jelenti ki a mi Urunk, Jézus Krisztus az utolsó vacsora termében tanítványainak, a tizenegynek, mert ekkor már Júdás az áruló apostol nem tartózkodott velük. Az evangélista ebben a fejezetben a Jézus Krisztussal való teljes egyesülést, a vele való totális titkos egységet írja le, amikor magát igazi szőlőtőnek, a tanítványokat pedig szőlővesszőnek, a mennyei Atyát pedig szőlőművesnek mutatja be. Erről szól a mai evangéliumi szakasz lényege, szemben az utolsó vacsora első beszédével, amely főleg az Atyával való viszonyt világította meg. Ma arról tanít a názáreti Mester, és arra tanít bennünket, hogy vele milyen kapcsolatban van, lesz a megkeresztelt hívő ember. Ennek titkát a szőlőtő és a szőlővessző hasonlata teszi számunkra leginkább felfoghatóvá, leginkább megérthetővé. Nem hiszem, hogy lennének itt Bátán olyan emberek, akár fiatalok, akár öregek, hogy ne jártak volna életükben még szőlőültetvényben, sőt biztos vagyok benne, hogy kevesen vannak, akik még valódi szőlőszüreten nem vettek részt. Ezzel szemben egy nagyvárosi embernek minden bizonnyal idegenül hathat ez a hasonlat, mert bizony szőlőt csak a nagy áruházak hűtött pultjain látott a valóságban pedig el sem tudja képzelni, hogy mi kell ahhoz, hogy az apró rügyekből termés legyen. Már pedig a természet törvénye az, hogy a szőlővesszőnek termést kell hoznia, mert ez a Mennyei Atya egyes-egyedüli akarata. A szőlőtőke, akik ápolnak ilyet, azok nagyon jól tudják, hogy a metszéstől függően mennyire sok hajtást, vesszőt képesek hozni. Jó időben, kedvező feltételek között a szőlővessző olyan erőteljes fejlődésen képes keresztülmenni, hogy bizony pillanatok alatt búja zöld vegetációt képes a szőlőtőkén létrehozni. Azonban nem minden hajtás hoz termést. Ilyenkor érkezik a szőlőműves és elkezdi a hajtásválogatást. Azokat a hajtásokat, amelyek meddőek, felfelé állnak, vagy éppen csokorban növekednek ki kell ritkítani, ki kell gyomlálni, ahhoz, hogy a jó vesszők megfelelően növekedhessenek, szép termést hozzanak, beérjenek, belőlük jó bor készülhessen, és jövőre ismét termőre fordulhassanak. Ez a művelet zajlik le Testvéreim minden nép, minden nemzet, minden család életében. A Mennyei Atya a szőlőműves, aki saját maga gondozza és tisztogatja a vesszőket, a terméketleneket levágja, és kíméletlenül tűzre veti. Minden hívő embernek tudatosítania kell a Jézus Krisztushoz való tartózását, és az ő kegyelméből kell élnie. Szintén azok, akik dolgoztak már szőlészetben, vagy gondoztak odahaza szőlőtőkét, azok tudják, hogy ha meg is hal egy tőke, nyomában mindig sarjadnak vesszők, amelyekkel pótolni lehet az eredeti tőkét. Csakhogy nem mindegy, hogy az új vessző a nemes részből származik, hajt, vagy pedig a vadból, mert ez utóbbi esetben termést sohasem fog hozni, csak gondot okoz állandóan a szőlőművesnek. Ilyen gondot okozó hajtások a bűnös emberek, akik bizony Testvéreim mindig gondot okoznak a Teremtő Atyának. A hívő ember mindig a nemes részből hajt, mert másként nem is lehetne hívő lélek. Saját erejéből azonban még ez a nemes részből eredő ember sem szerezhet az Üdvösség rendjében érdemeket. Egyes egyedül a szőlőműves segítségével lehet eljutni a termőre fordulásra. A szőlőműveshez való tartozás kifejezése pedig minden esetben, a mi életünkben a szeretet, amely a szőlőműves parancsainak megtartásában nyilvánul meg. Különös szeszélye, vagy éppen gondoskodó hozzáállása révén, talán nem véletlenül a mai napon olvassuk ezt az evangéliumi szakaszt, ma, amikor Szent Orbán pápa emléknapját üljük, akiben a szőlőművesek a legfontosabb védőszentjüket tisztelik. Krisztusban szeretett Testvéreim jól tudjuk, hogy minden egyházi közösség fennállása során vagy egyszer, vagy többször, de eljut egy olyan pontig, ahol vagy megáll, vagy újraértelmezi az addig megtett út következményeit, eredményeit, eredménytelenségeit. Úgy gondolom, hogy a mi egyház közösségünk is egy ilyen ponthoz érkezett el, vagy érkezik el ezekben a napokban, hetekben, években. Ennek jele az is, hogy új, fiatal püspökünk áll immár az Egyházmegye élén. Ez az új fiatal szőlőtő a nemes részből fakadt, és az ebből kibomló hajtások is mind újak és fiatalok lesznek. Egy ilyen fiatal reményteljes hajtás a mi Bátai Egyház közösségünk is ezen az új szőlőtőn. Ideje, hogy a körülötte nyomakodó vad és meddő hajtásokat immár letördeljük. Vannak itt olyanok, akik hosszú évek óta nem képesek új termést hozni, ezért ideje azokat a tűzre vetni. Ha nem tesszük meg, és az Egyházmegye, egyház közösségei nem fiatalodnak, nem újulnak meg, akkor hiába a fiatal szőlőtő, termés alig lesz rajta. Látjuk mindannyian a megtett út eredményeit, nem kételkedhetünk, de legfőképpen nem habozhatunk megtenni, amit meg kell tenni, még ha az drasztikus metszésnek is számít. Nem vagyunk ezzel természetesen egyedül, mert szerzetesek, és lelkiségi mozgalmak kerültek manapság hasonló helyzetbe, hogy a kor tényleges üzenetét olykor muszály egybe vetni az alapítók eredeti szándékával. Egy ilyen összevetés gyakran bizony felér egy újra alapítás karizmájával, összeigazítani a jelent és az eredeti szándékot. Mint mondottam a tő mindig ugyanaz, de a tőke időnként fel kell frissüljön ahhoz, hogy új, fiatal és termő vesszőket legyen képes hozni. Komoly feszültségek, olykor zavar és nagy viták támadnak, ha valóban őszinte a közösség, de ha nem az, akkor csak csend és fejet lehajtó hallgatás van, olykor sokat sejtető pusmogással vegyítve. Legyünk hát Testvéreim legalább mi katolikus keresztények egymáshoz teljesen őszinték, és akarjuk a megújulást, a változást, mert ha sokáig várunk minden új tőkét meghalasztunk a régi vesszők meghagyásával. Jézus Krisztus is ismerte a szőlőt, talán volt a családjának is szőleje. Nyilvános működése kezdetén, mint meghívott vendég vett részt Édesanyjával és tizenkét apostolával az egy hétig tartó lakodalomban, és Mária figyelmeztetése és ki nem mondott kérése után azonnal segített, hogy a Teremtő szándéka szerint a vidám életindítás csorbát ne szenvedjen, a feljegyzés szerint mintegy hatszáz liter vizet változtatott át a legfinomabb borrá. A zsidóknál a húsvéti vacsora terítékéhez isteni előírás szerint három kehely bor is tartozott. A Teremtő szándéka szerint a szívet kellett vidámmá tennie a bornak, az utolsóvacsorán pedig Jézus Krisztus a harmadik kehely borát saját vérévé változtatta át. A mai evangéliumban kezdő szó nekem azt sugallja, hogy nagyon messzire kell visszapillantanunk: „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves”. A szó szoros és léttani értelmében minden olyan bokor, amely tőkéből és vesszőből áll és szőlőnek nevezett gyümölcsöt terem, az igazán szőlőtő. De itt most Jézus Krisztus ugyanúgy kezd beszélni, mint a kafarnaumi zsinagógában az első csodálatos kenyérszaporítás után a megszokott értelmű öt kicsi kenyér, ennek csodával megszaporított több tonnát nyomó formája is kenyér, de a másnap beígért, égből szállott, örök életet adó kenyér mégis az, amit Isten ad: „Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak”. „Én vagyok az élet kenyere”. Össze is kapcsolja már ott, Kafarnaumban a kettőt: „Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon”. A földi és az örök élet, azok lényege valóság, realitás a maguk síkján. Sajnálom azokat a keresztény testvéreimet, akik nem tudnak, vagy nem akarnak az „e világ” és a „túlvilág” másságában megnyugodni, azokat elfogadni. Azt javaslom nekik, hogy vegyék a fáradságot és menjenek ki a valódi szőlőbe, töltsenek el ott egy pár hetet, vagy ültessenek maguknak szőlőt és annak gondozása közben ráébrednek az élet minden embere vonatkozó szabályaira, és akkor együtt mondhatjuk majd Jézus Krisztussal az ő szavait: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves.”

Imádkozzunk:

Istenünk, hallgasd meg könyörgésünket, hogy megváltásunknak ez a szent áldozata adjon segítséget jelen életünkben és szerezze meg az örök boldogságot. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!

Húsvét ötödik hetének keddje

Húsvét ötödik hetének hétfője

Húsvét ötödik vasárnapja