A szerzetesek nevelői tanúságtevők, ne csak tanítók legyenek

Ferenc pápa a megszentelt élet nevelőivel a VI. Pál teremben

A megszentelt élet nevelőinek találkozója Rómában

Áprili 8-a és 11-e között római találkozón vettek részt a megszentelt élet nevelői. A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai által szervezett továbbképzésre a megszentelt élet pápai jogú intézményeinek nevelői voltak hivatalosak. A találkozóra a világ minden tájáról érkeztek szerzetesek és szerzetesnők, közel 1400-an. A továbbképzés fő témája a megszentelt élet önazonossága, és az erre való felkészítés módszertana a mai világban. Az előadások mellett a program része volt több mint ötven, aktuális témákhoz kapcsolódó csoportos tevékenység és a találkozó lezárásaként egy beszélgetőfórum a szerzetesi nevelés interdikaszteriális jövőképével kapcsolatban, amelyen részt vett Stella bíboros, a Kléruskongregáció prefektusa és Rodríguez Carballo, valamint Zani érsekek, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai, valamint a Nevelésügyi Kongregáció titkárai.

Pápai audiencia a Vatikánban

A találkozó résztvevői szombaton délben Ferenc pápával találkoztak a vatikáni VI. Pál teremben. A Szentatya hozzájuk intézett beszéde elején nevetve megjegyezte, hogy amikor hallotta, hányan lesznek, azt gondolta: furcsa, hogy több a nevelő, mint a szerzetes. Komolyra fordítva a szót, Ferenc pápa kiemelte, hogy a szerzetesi hivatások komoly számbeli csökkenésének vagyunk tanúi, és ez még inkább sürgeti a nevelők feladatát annak érdekében, hogy a fiatalok szívébe Jézus szívét ültessék.

Tanúságtevők, ne csupán tanítók legyenek

„Meggyőződésem, hogy ott, ahol olyan nevelők vannak, akik saját tanúságtételükkel képesek átadni másoknak a megszentelt élet szépségét, nincs hivatáskrízis. Erre kaptatok meghívást, kedves nevelők! Ne legyetek csupán tanítók, legyetek mindenekelőtt a krisztuskövetés tanúságtevői saját karizmátok által! És ez úgy lehetséges, ha minden nap újra felfedezitek azt az örömöt, hogy Krisztus tanítványai lehettek. Mindegyikünk életében van egy galileai tapasztalat, mint az első tanítványok életében. Ezt a Galileát, ahol találkoztunk Jézussal nem lehet elfelejteni. És a tanúságtétel akkor lehetséges, ha gyakran elzarándokolunk a mi Galileánkba, hiszen másként fennáll a veszélye annak, hogy nem tudjuk, miért vagyunk ott, ahol vagyunk” – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Misszióra nevelés a világ minden pontján

Beszédében továbbá kifejezte, hogy szép dolog szerzetesek nevelőinek lenni, hiszen a megszentelt élet az Egyház egyik legnagyobb kincse. „Fontos a misszió, de szintén fontos a misszióra, az evangelizáció szenvedélyére való nevelés, és arra, hogy el kell menni mindenhová, a perifériára, hogy mindenkinek beszélhessünk Krisztus szeretetéről. Mindez pedig szilárd alapokat igényel, a személyiségnek egy olyan keresztény struktúráját, amelyet a mai családok csak ritkán tudnak megadni. Ez növeli a ti felelősségeteket” – hangsúlyozta a Szentatya.

A türelem a nevelők erénye

„A nevelőknek nagy szívük kell, hogy legyen a fiatalok számára, hogy bennük is nagy szíveket tudjanak nevelni, irgalmasságban gazdag és gyengédséggel teli szíveket. Nem igaz, hogy a mai fiatalok középszerűek és nem nagylelkűek, de szükségük van arra, hogy megtapasztalják, nagyobb öröm adni, mint kapni (vö. ApCsel 20,35), hogy nagy szabadság rejlik egy engedelmes életben, hogy egy szűz szív nagyon termékeny lehet, és nagy gazdagságot jelent nem birtokolni semmit sem. Szükséges tehát szeretetteljes figyelemmel kísérni a nevelés útjának minden szakaszát, és odafigyelni a hivatásbeli megkülönböztetésre, hogy az esetleges számbeli krízis eredménye ne egy még sokkal nagyobb minőségbeli krízis legyen” – hangsúlyozta a pápa, majd rögtönözve hozzátette: „Fontos, hogy tudjunk nemet mondani. De nem elüldözni, nem-nem! Fontos, hogy amint kísérjük a belépést, kísérnünk kell a kilépést is, hogy a fiatalok a mi segítségünkkel megtalálják az utat, amelyen járni akarnak. Fájdalmas és kemény dolog, amikor egy tanítvány három-négy év után azt mondja, hogy ő nem bírja tovább, ő egy másik szerelmet talált, amely természetesen nem ellenkezik Isten szerelmével, de ő egy másik utat választ, és elmegy.” A Szentatya ezt egyrészt a nevelők mártíriumának nevezte, másrészt pedig hangsúlyozta, hogy a türelem a nevelők erénye. „Isten tud várni, tanuljátok meg ezt ti is!” – mondta.

Cenzúrázzák a pápát? A megszentelt élet tisztítótűz

A pápa mosolyogva jegyezte meg, hogy hiányzik egy részlet a beszédéből, amelyet ő beleírt: „úgy látszik, a pápát is cenzúrázzák”, majd így folytatta: „egyesek azt mondják, hogy a megszentelt élet a földi mennyország: nem. Legfeljebb a tisztítótűz, igaz? De haladjunk előre az úton, irány előre örömmel!”

Beszéde végén a Szentatya a résztvevők imáját kérte azért, hogy Isten adjon neki is abból az erényből, amit ő teljes mértékben birtokol, a türelemből. Végül pedig a Regina coeli közös elimádkozása után, áldását adta rájuk.

Zsolozsma CXXXIII.

Szent Péter apostol első leveléből

4, 12 – 5, 14

Buzdítás az elöljárókhoz és a hívekhez

Szeretteim! Ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke lebeg fölöttetek.
     Senki közületek ne szenvedjen azért, hogy gyilkos vagy tolvaj, gonosztevő vagy bujtogató. Ha pedig mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel.
     Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán. De ha mirajtunk kezdődik, mi lesz a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bűnösnek? Ezért azok is, akik az Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Teremtőnek azzal is, hogy jót tesznek.
     Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten (szándéka) szerint; ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
     Ugyanígy, ti, fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad. Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.
     Józanok legyetek, és vigyázzatok! Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések sújtják a világban.
     A minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztus Jézusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön örökké! Ámen.
     Szilvánusz által, akit hű testvérnek tartok, röviden írtam nektek, hogy buzdítsalak titeket, és bizonyítsam, hogy ez az Isten kegyelme. Ebben tartsatok ki. Köszöntenek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség nektek, akik Krisztus Jézusban éltek! Ámen.

A Megszentelt Élet Éve 99.

április 11.

Imádkozzunk a "Krisztus Ügye" Lelki Család férfi fogadalmas tagjaiért!

• "Krisztus Ügye" Lelki Család férfi fogadalmas tagjai

Alapítójuk: Julia Verhaeghe

A “Krisztus Ügye” (Familia Spiritualis “Opus” = FSO) Lelki Családunkat Julia Verhaeghe Anya alapította 1938-ban. 2001. augusztus 29-én II. János Pál pápa közösségünket a “megszentelt élet pápai jogú családjának” ismerte el.

Lelkiségünkből:

"Én semmit nem alapítottam. Amióta Jézus Krisztus megalapította a Szentegyházat, azzal mindent megalapított. Csak olyan emberekre van szüksége, akik ezt az alapítást alaposan megélik, vagyis azon az alapon és arról az alapról, melyet Ő fektetett." Julia Verhaeghe

Húsvét hetének szombatja

Húsvét hetének szombatja

Rövid, tényszerű felsorolást olvasunk a mai evangéliumban arról, hogy kiknek jelent meg feltámadását követően Jézus. Elsőként Mária Magdolnát említi, aki húsvét hajnalban találkozott a Feltámadottal és elmondta ezt az apostoloknak, akik kételkedve fogadták mindezt. Ezután a két tanítvány következik, akikkel útközben találkozott Jézus. Ők minden bizonnyal azok, akikhez az Emmausz felé vezető úton csatlakozott, s akik a kenyértörésben ismerték fel őt. A felsorolást a tizenegy apostol zárja, akik együtt voltak, amikor megjelent nekik az Úr.
E tényszerű felsorolás lejegyzésénél Márk evangélistát elsősorban az a szándék vezethette, hogy a feltámadás tényét igazolja. Ennyi ember már nem képzelődhet, ennyien már nem állíthatják egymástól függetlenül ugyanazt, hogy élőként látták a néhány nappal korábban kereszten meghaló Jézust.
Az evangélista másik indítéka az lehetett, hogy bátorítsa az olvasót, minket, akik néha kételkedünk. A felsorolt példák, főként az apostoloké azt igazolja, hogy az egykori tanúk is kételkedtek kezdetben és lassan léptek a hit útjára.
A harmadik lényeges mozzanat a feltámadt Krisztustól kapott új küldetés bemutatása. Elmenni a világba és mindenhol hirdetni Krisztus evangéliumát, örömhírét. Ez volt az egykori tanúk feladata és ez az én küldetésem is.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, egyszülött Fiad magára vette természetünket, ember-testben jelent meg közöttünk: segíts, kérünk, hogy akit magunkhoz hasonlónak ismerünk meg a test külső formája szerint, annak erejéből belsőleg újjászülessünk. Amen. 

Zsolozsma CXXXII.

Szent Péter apostol első leveléből 

3, 18 – 4, 11
Krisztus eljövetelének várása

Szeretteim! Krisztus meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik. Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. A vele jelképezett keresztség most titeket is ugyanígy megment, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által, aki (legyőzte a halált, hogy az örök élet örökösei legyünk). Azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek az ő uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet. Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is hasonló érzülettel teljetek el, mert aki testben szenvedett, szakított a bűnnel, hogy ne emberi vágyaitokat követve, hanem az Isten akarata szerint éljetek földi életetek hátralevő idejében. Épp elég, hogy eddigi időtöket a pogányokhoz hasonlóan töltöttétek el, kicsapongásokban, érzéki gyönyörökben, részegeskedésekben, nagy evés-ivásokat rendezve, és bűnös módon bálványokat imádva. Ezért csodálkoznak most rajtatok, hogy nem fetrengtek velük együtt a kicsapongások posványában, és szidnak benneteket. De számot adnak majd annak, aki készen áll rá, hogy ítélkezzék élők s holtak fölött. Mert azért hirdették az evangéliumot a halottaknak is, hogy ha mint emberek testben ítélet alá estek is, lélekben éljenek az Isten által. Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre. Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek. Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária 4.

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária
elmélkedés harmadik rész
Az újrakezdés barlangja

Amikor elérkezett a Megváltó születésének ideje, elkészítették József házában a szerény otthont a mennyei vendég számára. A kis Jézus azonban még ezt a meghitt ágyat is túl-gazdagnak találta. Igaz, ez a kérdés nem ott és nem akkor dőlt el, hanem hatszáz évvel korábban, amikor már négy próféta könyvében írva volt Jeruzsálem pusztulásáról az isteni döntés (Kr.e. 587-586). Mikeás próféta kapta az üzenetet: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza”. (Mik 5,1) Az Egyház újjászületésének idején, (1858) az Úr úgy döntött, hogy Édesanyját, a magváltásban Nemes Társát az elpogányosodó Európa egyik nagyobb országának, Franciaországnak kis városkájába, Lourdes-ba küldi. Oda tervezte a vallási megújulás kiindulópontját. Itt is egy városszéli barlang lett a központ, mint annak idején Betlehemben.A Pireneusok hegyláncának egyik sebes és bő vizű folyója, a Gave, minden áradáskor ide, a Massabielle barlangba hordta sok-sok szemetét. Aki csak tehette, messze elkerülte ezt a barlangot. A vallási és szociális állapotok hű képét mutatta.A barlangnak egy nagy nyílása van. A város felől válik el a talajtól és emelkedik a barlang mennyezete, és legmagasabb pontján kis ívvel a talaj felé fordul a barlang szája. Ennek a felső fordulónak közelében található az a mélyedés, amelyik a Szűzanya trónfülkéje lett a látogatások idejére. Talán azt hangsúlyozta, hogy Ő kiemelkedik már a földi kellemetlen, főként istentelen talajából, de legfőbb törekvése most is az, hogy a bűnbe süllyedt emberiséget kimentse és megmentse a mennyországnak. A barlangban régtől kezdve volt egy kis gödör. Abban mindig volt egy kevés víz. Isten talán a keresztség vizére akarta felhívni a figyelmet. Hiszen a katolikus hittan azt tanítja, hogy aki „megkeresztelkedik, mert hisz Jézus Krisztusban, az üdvözül. Azért az a jó, ha minél előbb felvesszük keresztség szentségét. Mivel a keresztségben kapjuk vissza a megszentelő kegyelmet, attól kezdve van lehetőségünk arra, hogy a jócselekedeteink érdemszerző tettek lesznek. A Szűzanya ezért hamarosan azt parancsolja Bernadette-nek, hogy igyék a forrásból és mosakodjék meg benne. A kislány engedelmesen szétnéz a barlangban, de csak kis sarat talál néhány szál növény között. A folyó felé tekint, el is indul, de amint a Hölgyre fölnéz, a látomás fejét rázza: A patakot mondtam! Amikor aztán lekuporodott a gödröcske mellé, néhány marok nedves földet kikapart, gyűlt össze annyi víz, hogy arcára tudta kenni. Mivel azonban a folyadék nem volt tiszta, maszatos lett tőle az arca, kinevették a kísérletezést figyelő egyszerű emberek, mindenki csalódottan hazament.Másnapra aztán meglepődtek az odagyűlt emberek, mert frissen, elevenen folydogált a kis forrásból kibuggyanó víz, és folyt bele a Gave folyóba. Az igazi meglepetés pedig akkor robbant ki, amikor a Soubirous család szomszédjában nagy eseményt észleltek. A szomszéd asszonynak néhány éve született kisfia nem tudott lábra állni. Rosszul is volt néha. Olyankor Bernadette édesanyja kezelgette, dörzsölgette, rázogatta, hogy meg ne haljon. Egy alkalommal senki nem volt a környéken otthon. A szegény fiatalasszony kétségbe esetten futkosott haldokolni kezdett kisfiával. Aztán, mint aki eszét vesztette, betakarta a beteg fiúcskát a kötényébe és rohant a Massabielle barlang felé. Az ismerősök, amint meglátták a szinte eszelős rohanást, futottak utána. Akadt néhány jámbor imádkozó a barlangban is, amikor Bouhouhort-né feldúltan odaérkezett. Rémülten nézték, hogy a kötényéből kibontotta a halálra vált kisfiút és felkiáltott: „Szűzanyám, vagy gyógyítsd meg a kisfiamat, vagy vedd el!” Azzal többször is belemártotta a jéghideg forrásvízbe. A környezete azt suttogta: Megöli a gyermekét a hideg vízzel! Aztán egyszer csak felsírt a kisfiú. Az anya gyorsan újra a kötényébe csavarta és elrohant hazafelé. Mire az ismerősök odaértek az ajtajukhoz, az édesanya eléjük lépett, csendet intett: Vigyázzatok, mert a kisfiam meggyógyult. Mélyen alszik. Néhány óra múlva a konyhában dolgozgató édesanya mocorgást hallott, és amikor odanézett, a kisfiú saját lábán egyedül kiballagott a szobából és mosolyogva enni kért. Az orvos elment hozzájuk. Megvizsgálta és teljesen egészségesnek találta azt a kisfiút, akit ő és kollégái nem egyszer életképtelennek nyilvánítottak.

A Megszentelt Élet Éve 98.

április 10.

Imádkozzunk a Mária Iskolatestvérekért!

• Mária Iskolatestvérek

Alapítójuk: Champagnat Szent Marcellin

A marista testvérek Istennek szentelt szerzetesek, akik Mária példája alapján Jézust követik. Közösségben élnek, a nevelésnek szentelik életüket, külön szeretettel figyelnek azokra a gyerekekre és a fiatalokra, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

A világ 76 országában, öt kontinensen, 4300 marista testvér él. Munkájukat több mint 40 000 laikussal közösen megosztva végezik, mintegy 50 0000 gyermek és fiatal körében.

Lelkiségünkből:

"Ha jól akarjuk nevelni a gyermekeket, szeretni kell őket, és mindenkit egyformán." Champagnat Szent Marcellin

 

Húsvéti idő péntekje

Húsvéti idő péntekje

Péter apostol, aki egyszer már otthagyta a halászatot Jézus hívására, most újra halászni indul. A jelenet Jézus halála és feltámadása után játszódik, még az Úr mennybemenetele előtt. Péter úgy érzi, hogy a három évig tartó tanítványi élet a Mester halálával véget ért, és az a legjobb, ha visszatér eredeti foglalkozásához, a halászathoz. Apostoltársai szintén ezt gondolják vagy legalábbis viselkedésükben követik Pétert. Halászni indulnak, de munkájuk teljesen eredménytelen. Talán elfelejtették a három év alatt foglalkozásukat? Talán elfelejtették a mesterfogásokat?
Péter és a többiek számára a halászat most létkérdés. Dolgozni akarnak, hogy megéljenek, eltartsák a családjukat. A sikertelen halászat után egy gondolat járhatott a fejükben: mit fogunk most enni? Bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a kérdés, de biztosan ez foglalkoztatta őket, amikor az üres hálót megpillantották és elindultak a part felé. Nem gondoltak ők ebben a pillanatban arra, hogy mi mindent éltek át Jézus mellett az elmúlt három év során, nem járt az eszük a jeruzsálemi eseményeken, hanem az a gond nyomasztotta őket, hogy mit fognak most enni. Mert a háló üres. Egyetlen hal sincs benne.
Jézus fejében is ez a gondolat járt. Mit fognak most enni az apostolok? Ezért várja őket frissen sült hallal és kenyérrel a parton. És ezért gondoskodik csodával a halfogásról.
Ha éhes vagy, vagy ha éppen azon gondolkozol, hogy mitévő legyél, nézz fel, mert hátha valaki vár a parton! Ő majd megmondja, mit kell tenned.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Te Krisztus áldozatával folytonosan megtisztítod és megszenteled egyházadat. Add, hogy a te néped a Fővel, Krisztussal együtt önmagát is fölajánlja Neked és tisztult akarattal tetszésedhez igazodjék. Amen. 

Zsolozsma CXXXI.

Szent Péter apostol első leveléből 

3, 1-17
Krisztus követése 

Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem hisznek is az Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket. Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra, vagy drága ruhákat viselnek. Az Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív a maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában. Hajdan így ékesítették magukat a szent asszonyok is: reméltek az Istenben, és engedelmeskedtek a férjüknek. Így engedelmeskedett Sára is Ábrahámnak, akit urának nevezett. Az ő leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmiféle fenyegetéstől nem riadtok vissza. Hasonlóképpen, ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal, mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet, mint a kegyelmi életben örököstársatoknak, hogy az imádságnak ne legyen bennetek akadálya. Végül mindnyájan legyetek egyetértők, együtt érzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek. Mert aki az életnek örülni szeretne, és jó napokat látni, az óvja nyelvét a rossztól, ajkát a hamis szótól. Forduljon el a gonosztól, tegye a jót, keresse a békét, járjon utána. Mert az Úrnak rajta a szeme az igazon, hallja imádságát, s a tekintete a gonosztevő ellen fordul. Ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban? De még ha szenvedtek is a jóságért, boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktől, és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket! Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak. Jobb ugyanis, hogy inkább a jótetteitekért szenvedjetek, ha az Isten úgy akarja, mintsem gonoszságaitokért. 

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária 3.

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária
elmélkedés második rész

A rőzseszedő három kislány újra találkozott a Savy-pataknál. Az egészségesek nagy csomagot hoznak a patakhoz. Bernadette, az asztmával gyötrődő legidősebb egy Csoda-csodaszép Hölggyel van elfoglalva, aki a Massabielle- barlang bejárata fölött áll mezitláb, fehér ruhában, derekán kék övvel és rózsafüzérrel. Éppen végeztek a közös imával, azaz Bernadette mondta hangosan, a Hölgy pedig csak számolta az elmondott Üdvözlégyeket. A szorgalmas lányok újra visszaértek, átdobták a patakon a rőzse-kötegeket, és a patak jéghideg vízétől jajongva keresték harmadik társukat. Bernadette erre kizökkent az ájtatos imából, zavartan társaira nézett, és rákérdezett: Mit láttatok? Azok semmi különöset nem észleltek, hiszen nem emelték fel a fejüket a sziklafülke felé. Bernadette szűkszavúan beszámolt a gyönyörű Hölgyről, az elmondott rózsafüzérről, aztán a miatta aggódó pajtásoknak bejelentette: ő bizony újra eljön ide, mert úgy érzi, hogy erre a szemétgyűjtő helyre valami nagy céllal jött, valakit, vagy valakiket keresett a különös jelenség. A két rőzse-gyűjtő kislány közül az egyik, Bernadette húga, Marie, otthon nem tudta megállni, hogy édesanyjuknak el ne árulja: Bernadette az elhagyott Massabbielle-nél látott a sziklaüregben egy nagyon szép és mezítlábas Hölgyet, és együtt mondták el a rózsafüzért. Ez a hír annyira hihetetlen volt, hogy senki sem el nem hitte. Tiltották neki, hogy újra oda menjen. Ő azonban a vasárnapi mise után mégis kiment. Ott találta a Hölgyet. Elimádkozták ismét a rózsafüzért, és a látomás eltűnt. A harmadik találkozó alkalmával aztán megszólalt a Hölgy, és kérte Bernadette-et, hogy két hétig menjen ki a Massabielle-barlanghoz. Egyik alkalommal többszöri érdeklődésre mondta meg a nevét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Mária, aki a bűn elleni harcban a Megváltó Nemes Társa, immár másodízben látogat el Franciaországba. Küldetése: visszavezetni Istenhez a lecsúszott szegényeket, hitüket vesztett tömegeket. Ez az ország jólétet ígért a „föld rabjainak, az éhes proletároknak”, és a nagy francia forradalomban (1789) tömegével irtott ki rengeteg embert a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jel-szavát ordítozva. A Szűzanya ehhez a társadalmi csoporthoz kopogtatott be támogatókat keresve. Az édesapa három vízimalmot vesztett el egymás után Kénytelen volt a nincstelen városiak közé beköltözni, holott malomtulajdonosként tisztességgel tudta fenntartani négy gyermekét. A jó levegőjű molnárlakásból át kellett költöznie Lourdes város kiöregedett börtönépületébe, amelyet azért zárt be a városvezetés, mert évszázadok alatt a levegője is romlott lett. Pedig jól tudta a családfő, hogy Bernadette-nek igen súlyos asztmája van. A Szűzanya tehát nem szép elmélettel, hanem Isten gondoskodó szeretetével mutatta meg, hogy az emberi önzés millió bűnhajtását élő szeretette kell fölcserélni. Magához ölelte a hattagú családot, pedig csak ennyit ígérhetett: A földön nem ígérhetek anyagi boldogságot, csak majd odafenn. Bernadette láthatta a világ Királynőjét. Talán ő volt a legboldogabb ember a világon. Pedig eleinte senki nem hitt neki. Csodálkozó szemét le nem vette róla. Pedig eleinte csak így tudta említeni: „Az” Az iskolában, a hittancsoportban is, ő volt a legidősebb és a leggyengébb tanuló. Apáca osztályfőnöke sem hitt neki. Gyakorta kipellengérezte. Franz Werfel: Bernadette című regényében nagyon találóan adja a Nővér ajkára: „Bernadette-nek az angyalok kenyerét is megsózták” De őt semmi kellemetlenség nem keseríti el: A „Szeplőtelen Fogantatás”-t látni, kéréseit végrehajtani olyan tökéletes öröm, amilyen majd minden üdvözült embernek a mennyei istenlátás lesz, persze megértve azt, hogy ott majd a boldogító istenlátás milliószor tökéletesebb és boldogítóbb lesz az ő itteni öröménél. Érthető, hogy a világon segíteni akaró Istenanya egész lényével emeli ennek a kiválasztott kislánynak a boldogító látás meg-megújuló örömét, egyben a gondolkodó, elmélkedő mostani olvasókat is fel akarja emelni ezzel a módszerrel a Szűzanya. Hiszen Ő „csak” követ. Fia megváltó és boldogító megismeréséhez Ő csak szerény eszköz akar maradni. De Bernadette arcán, alakján az oda gyülekezett hívek és istenkeresők, mint ragyogó tükörben látják magát a hívő lelkek újjászületésének beteljesülését. Ahol ilyen a Királynőből kisugárzó visszfény ragyogása, milyen jó lesz majd látni Istent.

A Megszentelt Élet Éve 97.

április 9.

Imádkozzunk a Krisztus Király Misszionárius Nővérekért!

• Krisztus Király Misszionárius Nővérek a Külföldön Élő Lengyelek Számára

Alapítójuk: Ignacy Posadzy

Isteni dolgokban határtalan szeretettel működni a külföldön élő lengyelek között, az Egyház egyetemes üdvösségi küldetésében a lengyel emigránsok hitéért és lelki üdvéért való fáradozás.

Lelkiségünkből:

"Na wychodźstwie polskie dusze giną. Az emigrációban a lengyel lelkek elvesznek." Ignacy Posadzy rendalapító

Húsvét hetének csütörtökje

Húsvét hetének csütörtökje

Az emmauszi tanítványok története után ma újabb megjelenésről olvasunk az evangéliumban. A feltámadt Krisztus megmutatja magát az apostoloknak. Az elbeszélés első lényeges eleme, hogy Jézus testi valóságában mutatkozik meg, beszél az apostolokhoz és a szemük láttára eszik. Ugyanakkor ebből a szempontból a legfontosabb jelek a sebhelyek, amelyeket megmutat nekik. A sebek, amelyeket bántalmazása, kereszthordozása és kereszthalála során szerzett bizonyítékul szolgálnak a jelenlévők számára, hogy valóban az Úr áll előttük testi valóságában, és nem egy szellemet vagy kísértetet látnak. Félelmük, rémületük érthető, mert erre a fordulatra, tudniillik a feltámadásra nem számítottak.
Lukács leírásának másik fontos eleme az, hogy az ószövetségi prófétai jövendölések teljesedtek be Jézus sorsában, szenvedésében és halálában. Jézus kifejti számukra e jövendölések értelmét, amelyek egyértelműen igazolják, hogy az események nem véletlenszerűen történtek, nem csupán az emberi gonoszság irányította azokat, hanem minden Isten terve szerint történt, aki ilyen módon látta jónak megvalósítani a megváltást.
A harmadik lényeges eleme a leírásnak a Krisztustól kapott küldetés: mindazok, akik találkoztak a Feltámadottal, azt a küldetést kapják, hogy legyenek a feltámadás tanúi és hirdetői. Én is ezt a küldetést kapom.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékezetét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Amen. 

Zsolozsma CXXX.

Szent Péter apostol első leveléből 

2, 11-25
A keresztények csak zarándokok a földön 

Szeretteim! Kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent, épp amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket. Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött, hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék. Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát. Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái (úgy éljetek vele). Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt! Szolgák, köteles tisztelettel vessétek alá magatokat uratoknak, nemcsak a jóknak és a szelídeknek, hanem a durváknak is. Mert érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel türelmesen elviseli a fájdalmat, még ha igazságtalanul szenvedi is el. Mert milyen dicsőség az, ha mint bűnösök eltűritek az arcul ütést? Ha ellenben jót tesztek, és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt. Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, nektek példát hagyva, hogy az ő nyomdokait kövessétek, ő sohasem vétkezett, és szájában hamisságot nem találtak. Amikor szidalmazták, nem szitkozódott, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem az igazságos bíróra bízta magát. A mi bűneinket maga fölvitte saját testében a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz életet éljünk. Az ő sebei által nyertetek gyógyulást. Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához. 

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária 2.

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária
„Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. 

Este lett és reggel: a hatodik nap. Így készült el a föld és az ég minden benne levővel együtt. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt.” (Ter 1,31-2,4a) Majd jött az ősbűn és az ember kemény büntetése: „Mivel hallgattál az asszony szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Arcod verejtékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza. Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, amelyből lett. Amikor az embert elűzte az Éden kertjétől keletre, odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (3,17. 19. 23-24) Az idő multával minden ember elhagyta az igaz Istent, és ócska földi dolgokat tartott isteneknek,és ezeket imádta helyette. Jöttek az újabb büntetések: vízözön (6,13-8,22), majd a bábeli nyelvzavar (8,1-9). Isten kiválasztott egy derék, de bálványimádó férfit, Ábrahámot és szövetséget kötött vele. Ennek a lényege: Ábrahám csak az igaz Istent imádja, ezért az Úr megáldja, nagy nép atyjává teszi és benne nyer áldást a föld minden népe (12,1-3). Ez azt jelenti, hogy az Áldottban, a Messiásban megnyeri az emberiség a Megváltót, „Aki pap lesz mindörökké Melkizedek rendje szerint: „Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint. Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban fekszenek, szerte a földön fejeket zúz szét. Útközben a patakból iszik, és újra felemeli a fejét”. (Zsolt 110,4-7) Az emberiség megmentésének ez az egyetlen járható útja. Isten tudta ezt kezdettől fogva, de a történelem sok próbálkozása volt hivatott arra, hogy beláthassa minden ember, hogy meg tudja bántani az Istent, de az Istent kiengesztelni csak Isten tudja. Az is óriási ajándék az Úrtól, hogy Fiát emberré téve a nagy műbe minket, az emberiséget ilyen módon bevont. Az elvilágiasodás idejében többek között a böjt kérdése is elgondolkodtatott. A pénteki hústól való megtartóztatást nevezték száz éve pénteki böjtnek. Ezt a 2. világháborúban már nagyon nehéz volt megtartani: amit venni tudtak a családok, azt fogyasztották. A Szentséges Atya, XII. Pius pápa feloldotta a böjtöket, hogy ezzel az intézkedéssel könnyítsen a rengeteg bajjal küszködőkön. Így a régi böjtből, vagyis a koplalásból csak a hamvazószerda és a nagypéntek maradt kötelező, a többi napon pedig egyénileg döntöttek a tizennyolc-hatvan évesek, mivel tudnának a két csodálatos szeretet által kijelölt úthoz társulni. Minden katolikus és más krisztuskövető kell, hogy felfigyeljen: Jézus és Mária most is vállalja a vezeklés, engesztelés túlnyomó részét, de igen örül annak, ha a keresztények egyre többen, egyre öntudatosabban kezdenének felnőni hozzá!Rengeteg a bűn, igen sok engesztelésre lenne szükség, ezért próbálom ezt a felséges Isten végtelenül megértő szeretete által kigondolt módszert ajánlani. Íme, most csak röviden egy-két üzenet tőle: Vért izzadó haláltusájában: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” (Lk 22,46) „Mi Atyánk! szenteltessék meg a te neved,jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 7,9-10) „Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek, és egy lélekként ugyanarra törekedtek”. (Fil 2,1-2)„letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte”(Lk 1,52) Vegyünk részt Szűzanyánk másfél évszázados könyörgő,figyelmeztető missziós útjain 1858. febr.11-júl.16.között 18 alkalommal Lourdesban.

A Megszentelt Élet Éve 96.

április 8.

Billiart Szent Júlia ünnepe

Imádkozzunk a középiskolai kollégiumokat fenntartó rendekért!

• Boldogasszony Iskolanővérek
• Congregatio Jesu
• Don Bosco Szalézi Társasága
• Gödöllői Premontrei Perjelség
• Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
• Konventuális Ferences Minorita Rend
• Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság
• Magyar Bencés Kongregáció Szent Mór Perjelség
• Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
• Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata
• Misszióstársaság
• Notre Dame Női Kanonok - és Tanítórend
• Piarista Rend Magyar Tartománya
• Római Unióhoz Tartozó Szent Orsolya Rend Magyar Tartománya
• Zirci Ciszterci Apátság

Idézet az imaszándékhoz:

„Nem lehetséges valódi nevelés az igazság fénye nélkül.” XVI. Benedek

Húsvét nyolcadának szerdája

Húsvét nyolcadának szerdája

Gondolatban évről évre végigjárjuk az emmauszi utat. A két tanítvánnyal együtt elindulunk Jeruzsálemből Emmausz felé. Csalódottság, keserűség, tehetetlenség, értetlenség van szívünkben. Nagy reményeket fűztünk Jézushoz, de minden remény szertefoszlott. A kudarcot nem az emberi képességeink gyengesége vagy a körülmények hirtelen megváltozása okozta, hanem a halál. Erőnket tudtuk volna növelni, megtaláltuk volna az új irányt, de a halálon nem tudunk változtatni. Az eseményeket már nem mi befolyásoljuk, hanem az embernél nagyobb erő irányít mindent.
Lélekben újra és újra átéljük az emmauszi utat. A lelki sötétség, a magány, a csüggedés, a reménytelenség útját. Azt hisszük, hogy Isten nincs velünk, elhagyott minket, s csak az ajtóban, a nagy megérkezés pillanatában döbbenünk rá, hogy mindvégig velünk volt. És akkor majd visszaemlékezünk életünk útjaira és tévútjaira, a fontosnak vélt állomásokra és a kitérőkre, a felesleges keresésekre és a szükséges útbaigazító tanácsokra. Megvilágosodott értelemmel látjuk, hogy mikor ismertük fel őt és mikor nem. Látjuk, hogy mikor utasítottuk ki életünkből és mikor mondtuk neki: „Maradj velünk, Urunk!” Lélekben újra átéljük az emmauszi utat, a hit útját, az Istenhez vezető utat. És akkor majd Isten szól hozzám: „Maradj velem, gyermekem, mert lenyugodott már a nap!”
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, szenteltessék meg a te neved! Nemcsak szavakkal kell imádnunk Téged, hanem méltókká kell lennünk Hozzád, közelebb kell jutnunk Hozzád erősebb szeretettel. Mert Te nem vagy immár a bosszúálló, a csaták ura, hanem az Atya, aki a béke ölén a boldogságra tanít. Amen. 

Zsolozsma CXXIX.

Szent Péter apostol első leveléből

1, 22 – 2, 10

Isten gyermekeinek élete

Szeretteim! Miután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte szeretetre, hűségesen szeressétek egymást, tiszta szívből. Nem pusztulásra ítélt, hanem elpusztíthatatlan magból születtetek újjá, az Isten élő és örök szava által. Mert: „Az ember olyan, mint a fű, a dicsősége, mint a rét virága. Elhervad a fű, s lehull a virága, de az Úr szava örökre megmarad.” Ez a tanítás, amelyet hirdettek nektek.
     Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre, hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr.
     Menjetek hozzá, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetették – az Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élő kövek, épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Ezért van benne az írásban: „Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.” Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak.
     Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária 1.

Lourdes-i Boldogasszony

 
A Teremtés könyvének két csodálatos fejezete (1-2) Isten nagy művét mutatja be nekünk, és ennek részleteit az Úr mindig így zárja le: „Isten látta, hogy ez jó”Ennek a felsorolásnak a vége az emberi közösségnek létrehozása: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkossunk neki segítőtársat, aki hozzá illő”(Ter 2,18) „Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve (ísa), mivel a férfiből (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (szervezet) lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt”(18. 22-25)Az ember boldog volt, mert az Úr mindent neki adott, hogy uralkodjék rajta: a termőföldet, minden növényt és állatfajtát, a mérhetetlen csillagvilágot is,bár csak pazar látványosságnak, aztán a földi élet befejeztével a mennyországot is neki szánta mint az angyalok testvéreinek. Ennek a sok értéknek a betetőzése lett az emberi lélekhez teremtett megszentelő kegyelem, amely az egyszerű teremtményt Isten fogadott gyermekévé avatta. Ennek a kegyelemnek csúcspontja, hogy Isten a majdani jövőben születő gyermekeiknek, unokáiknak és azok minden ivadékának is megadta ezt a hatalmas értékű ajándékot. Ezzel a határozatával minden emberi ivadéknak örökségül adja az Úr, hogy az isteni műhöz, az új ember lelkének teremtéséhez velejáró jogként rendeli ezt az adományt. Pillanatra sem szabad elfeledni, hogy mind a lelket, mind az istengyermekség kegyelmét csak az Úr tudta megteremteni, mert a teremtés Istennek másokkal közölhetetlen képessége.Ezt nyomatékosan közölte Isten az ősszülőkkel: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”(2,16-17) Amikor tehát Éva, majd Ádám evett a tiltott fáról, hogy azzal megszerezze magát az isteni hatalmat is, elvesztették az istengyermekség ajándékát és vele azt a kiváltságot, hogy gyermekeik és minden leszármazottjuk megszentelő kegyelem birtokában kapja teremtésükkor a lelket. Ez az eredeti bűn. Ezt eltüntetni és visszaszerezni az elvesztett jussot, Isten csak a Megváltó halálával és feltámadásával tudta visszaadni. Amikor tehát Isten Fia meg akart testesülni, hogy megváltson minket, nem akarta megengedni, hogy Édesanyja a sátán birodalmához tatozzék a megváltói halál bekövetkeztéig. Ezért Mária fogantatása alkalmával az Ő lelke teremtését úgy vitte végbe, hogy a lelkéhez azonnal, egy-időben megteremtette a megszentelő kegyelmet is. Tehát az Ő lelke a bűnös, kegyelemfosztott állapotot nem szenvedte meg, Szeplőtelenül Fogantatott. Ezt a kiváltságot a Krisztus születése után a X. században kezdték megfontolni, lehetőségét megvizsgálni. A XIII. században a ferencesek, főleg Boldog Duns Scot János védelmezte és ezzel az indokkal alapozta meg: „Isten az Édesanyjával megtehette, hogy az eredeti bűntől megóvta; illett is megtennie, tehát meg is tette”. Mi magyarok Nagyasszonyunk kiváltságát sok-sok vitában védtük, imával támogattuk, a Pázmány Péter alapította egyetemen vallani és védeni kellett. Végül 1854-ben VIII. Pius pápa hirdette ki kötelező hittitokként (dogma). Mária végül 1858.február 11-én Lourdes nevű francia kisvárosban Soubirous Bernadette-nek először jelent meg a Gave nevű folyó partján a Massabielle-barlang bejárata fölött egy sziklamélyedésben. Harmadik alkalommal megszólította a kislányt, és sok-sok imát kért, hogy a földön élő emberek gonoszságaikat bánják meg, térjenek meg, mert különben Isten súlyos büntetésekkel látogatja meg őket. A kislány sokszor kérte, mondja meg a nevét. Végül azt válaszolta égre emelt szemmel: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” Korunk istentagadó, sokan ölnek, rabolnak, hazudnak, lopnaK. Engeszteljünk Máriával és Fiával együtt hazánk és minden ember bűneiért.

 

A Megszentelt Élet Éve 95.

április 7.

De la Salle Szent János ünnepe

Imádkozzunk az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérekért!

• Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja

Alapítójuk: Eppinger Erzsébet Mária Alfonza

Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja pápai jogú, apostoli tevékenységet folytató szerzetesintézmény, nyilvános örökfogadalmakkal. Általános célja Isten dicsőségének előmozdítása a keresztény szeretet tökéletességére való törekvés által Krisztus követésében az evangéliumi tanácsok útján. (vö. CIC 573) Sajátos apostoli küldetésünk láthatóvá tenni Jézus Krisztus irgalmas és megváltó szeretetét pasztorális, pedagógiai, karitatív és szociális tevékenység által.

Lelkiségünkből:

"Mindent Isten által, Istennel, és Istenben az ő nagyobb dicsőségére és dicsőitésére."

 

Húsvét nyolcadának keddje

Húsvét nyolcadának keddje

A gyász és a fájdalom, a Jézus iránti szeretet és ragaszkodás vezeti Mária Magdolnát a sírhoz, akiről a mai evangéliumban olvasunk. Természetes érzés és viselkedés ez. Nehéz feldolgozni valakinek az elvesztését, halálát. Különösen az első napok nehezek. A házastárs, a szülő vagy a gyermek elvesztése felfoghatatlan az ember számára. Napokig el sem hiszi, fel sem fogja, hogy már nem él, akit szeret. Hányszor látni embereket, akik szerettük halála után napokig, hetekig ilyen gondolatokkal járnak a temetőbe.
Mária Magdolna viselkedése érthető. Fájdalmát tovább fokozza, hogy Jézus teste nincs a sírban és semmit nem tud annak holléte felől, nem érti, hová tűnhetett Jézus, akit ide temettek. Jelenléte a sírnál a gyász és a fájdalom kifejezése. Ugyanakkor ez a valóban emberi és valóban érthető érzés elhomályosítja látását, leszűkíti értelmét, megbénítja cselekvését. Eluralkodik rajta a tehetetlenség érzése, nem ismeri fel az angyalokat, s fel sem merül benne a kérdés, hogy kik lehetnek ezek az ismeretlenek a sírnál. Sőt még Jézust, a Feltámadottat sem ismeri fel, őt is idegennek, a kertésznek nézi.
Fájdalmából és gyászából az mozdítja ki, hogy az Úr a nevén szólítja. E személyes találkozás és megszólítás teszi őt tanúvá, tanúságtevővé. Ennek hatására alakul át fájdalma örömmé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Tartsd meg, Urunk, húsvéti szent örömben hívő népedet! Legyen velünk, édes hazánkkal és az egész világgal a te békéd! Szítsd fel a keresztség kegyelmét mindnyájunkban, akik a keresztvízen meghaltunk a bűnnek és feltámadtunk az új életre! Föltámadásod győzelme bátorítsa a betegeket, öregeket és szenvedőket! A halálon aratott diadalod juttassa el megholt testvéreinket a föltámadás dicsőségére! Amen.

Zsolozsma CXXVIII.

Szent Péter apostol első levele 

1, 1-21
Üdvözlés és hálaadás 

Péter, Jézus Krisztus apostola a zarándokoknak, akik Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén szórványokban élnek, s akiket az Atyaisten előretudása birtokában kiválasztott a Lélek megszentelő erejéből az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Kegyelemben és békében bőven legyen részetek! Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában új életre hívott Jézusnak a halálból az élő reményre való feltámadása által, hogy a mennyben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon. Ezért örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. Noha nem láttátok, mégis szeretitek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek. Töprengtek rajta, vajon milyen időpontra vagy milyen korra mutat Krisztusnak bennük működő Lelke, előre megmondva a Krisztusra váró szenvedéseket és a nyomukba lépő dicsőséget. Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetői most közöltek veletek az égből küldött Szentlélek erejéből. Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani. Ezért legyetek lélekben készségesek, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek, hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket; legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; mert meg van írva: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” Ha Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei alapján, éljetek istenfélelemben zarándoklásotok idején. Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy higgyetek, és reméljetek az Istenben.

Ferenc pápa: Engedjük, hogy a feltámadás örömhíre átalakítsa egész lényünket!

Április 6-án, húsvéthétfőn délben a Regina Caeli imádságot mondta el Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. Arra buzdította őket, hogy egész életükkel hirdessék Krisztus feltámadását, és szorgalmazta, hogy a nemzetközi közösség ne nézze tétlenül a keresztények üldözését.

Kedves Testvéreim, jó napot kívánok, és még egyszer: boldog húsvétot!

Ma, húsvéthétfőn az evangélium (Mt 28,8–15) azt beszéli el, hogy az asszonyok Jézus sírjához mennek, azt üresen találják, de látnak egy angyalt, aki meghirdeti nekik: Jézus feltámadt. Amikor pedig futásnak erednek, hogy elvigyék az örömhírt a tanítványoknak, magával Jézussal találkoznak, aki ezt mondja nekik: „Menjetek, és mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, ott majd viszontlátnak engem” (10. vers). Galilea az a félreeső térség, az a „periféria”, ahol megkezdte Jézus prédikáló tevékenységét, most pedig onnan indul el a feltámadás evangéliuma: hirdetni kell minden embernek, hogy mindenki találkozhasson a történelemben jelenlévő és működő feltámadt Krisztussal. Ő ma is velünk van itt, a téren!

A hír tehát, amelyet az egyház kezdettől fogva hirdet, ez: „Krisztus feltámadt!” A keresztség által mi is feltámadtunk őbenne, átmentünk a halálból az életbe, a bűn szolgaságából a szeretet szabadságába. Ez tehát az az örömhír, amelyet a Szentlélek vezetésével el kell vinnünk mindenkihez, minden környezetben. A Jézus feltámadásában való hit és az általa hozott remény a legszebb ajándék, amelyet a keresztény ember testvéreinek adhat és kell is adnia. Ne fáradjunk bele tehát, hogy mindenkinek ismételten hirdessük: Krisztus feltámadt! Ismételjük meg ezt most együtt mindnyájan, akik itt, a téren vagyunk: Krisztus feltámadt! Újra meg újra hirdessük ezt szavunkkal, de mindenekelőtt életünk tanúságtételével! A feltámadás örömhírének át kellene ragyognia arcunkon, érzelmeinken, magatartásunkon, azon, ahogyan másokkal bánunk.

Krisztus feltámadását akkor hirdetjük, amikor az ő fénye megvilágítja életünk sötét időszakait, és amikor ezt a fényt meg tudjuk osztani másokkal; amikor tudunk együtt örülni az örvendezőkkel és együtt sírni a sírókkal; amikor melléje szegülünk annak, aki szomorú és reményvesztett; amikor elmeséljük hittapasztalatunkat olyasvalakinek, aki keresi élete értelmét és boldogságát. Magatartásunkkal, tanúságtételünkkel, életünkkel mondjuk el: Krisztus feltámadt! Egész lelkünkkel hirdessük!

Húsvét nyolcadában vagyunk, amikor a húsvét örömteli légköre vesz körül minket. Milyen érdekes: a liturgia ezt a nyolcnapos időszakot egyetlen napnak fogja fel, hogy segítsen minket belépni a misztériumba, hogy a feltámadt Krisztus kegyelme bevésődjék a szívünkbe és életünkbe. A húsvét az az esemény, amely a legnagyobb újdonságot hozta el minden embernek, az egész történelemnek és a világnak, ez pedig az élet győzelme a halál felett, az életre támadás, az újjászületés ünnepe. Engedjük, hogy a feltámadás birtokba vegye és átalakítsa egész lényünket!

Kérjük a Szűzanyát, fia halálának és feltámadásának csendes tanúját, hogy növelje bennünk a húsvéti örömet. Ezt most a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) elimádkozásával fogjuk megtenni, a húsvéti időben ugyanis ez az ima helyettesíti az Úrangyalát (az Angelust). Ezzel az allelujákkal tűzdelt imával örvendezni hívjuk Máriát, mert az, akit ő méhében hordott, ígéretéhez híven feltámadt, és Mária közbenjárására bízzuk magunkat. A mi örömünk voltaképpen Mária örömének visszhangja, hiszen ő az, aki megőrizte és megőrzi szívében Jézus eseményeit. Mondjuk el most tehát ezt az imát azoknak a gyermekeknek a meghatottságával, akik azért boldogok, mert anyjuk boldog.

Ferenc pápa szavai a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) után:

Ebben a szép húsvéti légkörben szívből köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek, hogy részt vegyetek ezen a közös imádságon.

Különösen is örülök, hogy üdvözölhetem a Shalom Mozgalom küldöttségét: utolsó állomásához érkeztek útjuknak, amellyel fel akarták hívni a közvélemény figyelmét a világban zajló keresztényüldözésre. Utatok most véget ért az országutakon, de mindnyájunknak folytatnunk kell ezt az utat azáltal, hogy buzgón imádkozunk, és konkrét segítséget nyújtva, fogható módon védelmezzük testvéreinket és nővéreinket, akiket üldöznek, száműznek, legyilkolnak, lefejeznek pusztán azért, mert keresztények. Ők a mi mai vértanúink, nagyon sokan vannak, kijelenthetjük, hogy sokkal többen vannak, mint az első századokban. Kérem, hogy a nemzetközi közösség ne szemlélje szótlanul és tétlenül ezt a tűrhetetlen bűncselekményt, amely a legalapvetőbb emberi jogok aggasztó semmibe vevése. Tényleg kérem, hogy a nemzetközi közösség ne fordítsa el a fejét!

Kívánom mindnyájatoknak, hogy derűsen és örömben töltsétek el ezt a hetet, amelyben Krisztus feltámadásának öröme folytatódik. Hogy elmélyültebben tudjuk megélni ezt az időszakot – mindig visszatérek ehhez a témához –, jót tesz, ha minden nap elolvasunk egy részt az evangéliumból, amely a feltámadás eseményét beszéli el. Mindennap egy kis szakaszt.

Boldog és áldott húsvétot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

A Megszentelt Élet Éve 94.

április 6.

Húsvét hétfő

Imádkozzunk a hitoktatásban szolgáló szerzetesekért!

Idézet az imaszándékhoz:

A katekézis célja, hogy a Szentlélek kegyelme által az embert elvezesse Jézus Krisztus személyéhez, aki által „a régiből új emberré válik” (KÁD 67); beavassa az Ő életébe, hogy „egészen bensőséges kapcsolatba kerüljön az Úrral”( KÁD 80), közösségre lépjen Jézus Krisztussal és általa az Atyával. Úgy éljen, gondolkodjon, úgy ítéljen, döntsön és cselekedjen, mint Jézus Krisztus.

A történelem folyamán a szerzetesek mindig sokat tettek az Egyház kateketikai tevékenységéért. A szerzetesek, a szerzetesnők és az apostoli élet társaságai tagjainak sajátos részvétele a katekézisben különleges életállapotukból fakad. A szerzetesek laikusokéval egyesült tanúságtétele mutatja az Egyháznak mint Isten országa jelének egyetlen arcát (vö. KÁD 228-229). Magyar Kateketikai Direktórium