2019. május 18., szombat
A papnövendék válaszol – Hogyan kezeljem az összeütközéseimet Istennel és emberrel?
A papnövendék válaszol – Hogyan kezeljem az összeütközéseimet Istennel és emberrel?
Fiatalok kérdéseire keresi a választ Máté János Kristóf, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet ötödéves papnövendéke. Írásait rendszeresen közreadjuk oldalunkon.
Gyakran
vannak a másik emberrel vitáink, sokszor érezhetjük úgy, hogy a velünk szemben
megfogalmazott kritika nem igaz. Ilyenkor sértettség, harag van bennünk, ami
hosszabb idő után megmérgezheti az életünket.
Én is
küzdök ezzel. Talán néha túlságosan is belehergelem magam egy-egy helyzetbe, de
van egy módszer ami számomra igen bevált.
Egy
alkalommal nagyon komoly veszekedés alakult ki köztem és egy nagyon jó barátom
között. Hetekig nem szóltam hozzá. Egy alkalommal, amikor éppen panaszkodtam
nagybátyámnak – aki pszichiáter –, hogy milyen igazságtalan és mennyire nincs
igaza a barátomnak, ő csak annyit mondott tanácsként, hogy kezelni kell ezt a
helyzetet. Majd a kezembe nyomott egy lapot, amelyen öt pont volt felsorolva,
ezzel a címmel: „ez megoldás lehet minden veszekedésre”.
A
következő cikkekben ezt a megoldást szeretném megosztani. Nekem bevált,
remélem, másoknak is segítségére lesz. Nem pszichológiai előadást akarok
tartani, hiszen nem is vagyok benne kompetens, hanem azt szeretném megmutatni,
hogy az emberekkel való kibékülés „módszereit” lehet alkalmazni az Istennel való
kapcsolatunkra is. Ha konfliktus alakul ki, azt a bűn okozza. A konfliktus
megoldását pedig gyónásként ismerhetjük.
Mi az
első lépés? A konfliktus felismerése.
Egyszerűnek tűnik, de mégse olyan könnyű. Ha konfliktus van köztem és egy másik
ember között, akkor az esetek nagy részében önmagunk megnyugtatására azt
mondjuk, hogy ez a másik hibája.
Mindig
az első lépés megtétele a legnehezebb. Ha igazán szeretem a másikat, akkor
hajlandó vagyok lemondani önmagamról azért, hogy a másikkal való kapcsolatom ne
csupán megmeneküljön, hanem mélyülhessen.
Nagyon
nehéz kimondani, hogy én is hibáztam. Lehet, hogy nem azt kellett volna tennem,
amit tettem, vagy nem úgy kellett volna visszaszólnom, ahogy visszaszóltam.
Első lépésként tehát legyen meg bennem a hajlandóság arra, hogy meg akarjam
oldani a konfliktust.
A
konfliktushoz és annak megoldásához is két ember kell. Hiszen nem tudok
összeveszni egy bokorral vagy egy kaviccsal. Egy fa nem tud sértő szavakat
vágni a fejemhez, vagy egy nehezebb napomon indulatosabban visszaszólni. Erre
csak egy másik ember képes, és ennek a súlyát csak egy emberi személyen lehet
„számon kérni”. De ezt nemcsak a másik képes elkövetni, hanem én is. Ezt kell
elsőként észrevenni. Egy fával, bokorral vagy kaviccsal a feszültség forrását
sem tudom megbeszélni. Ezt is csak egy másik személlyel vagyok képes megtenni.
Összegezve tehát, a megoldáshoz is két ember kell. Első lépésként akarjam a
másik személlyel megoldani a problémát, merjek odalépni elé, és merjem
kimondani, hogy én is elrontottam valamit, nem csak a másik.
De mi a
helyzet az istenkapcsolat terén? Első lépésként merjem bevallani, hogy hibáztam
és akarjam megoldani ezt a helyzetet. Kicsit fura párhuzamnak tűnhet, de a
gyónás kapcsán is hasonló a feladat: a bánat felszítása. Szembenézek vele, hogy
megbántottam Istent a bűnnel, amit elkövettem. Észreveszem, hogy valami
piszkálja a lelkemet, valamit elrontottam. A gyónásnál a bánat felszítása a
lelkemben nem más, mint annak tudatosítása, hogy meg akarom oldani a bűnök
okozta „konfliktust” Istennel.
Húsvét negyedik hét szombatja
Húsvét negyedik hét szombatja
A mai evangélium Jézus bátorító és útmutató
kijelentésével kezdődik: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De
mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Jézus az út mindenki számára,
amelyen eljuthat Isten szeretetébe, közösségébe. Az „ismeret”, amiről Jézus
beszél nem megtanulható tudást vagy annak elsajátítását jelenti, hanem olyan
tapasztalatot, amely túlmutat az evilági valóságon, a földi
törvényszerűségeken, és ajtót nyit a természetfeletti valóságra, amelyet a hit
szemével, a hit által ismerünk meg. Fülöp apostol bizonyosságot kér Jézustól,
mégpedig olyan bizonyítékot, ami már a földi életben kétségbevonhatatlanul
igazolná az ember számára Isten létezését és szeretetét. „Mutasd meg nekünk az
Atyát, és ez elég nekünk” – hangzik Fülöp kérése, amire Jézus megerősíti imént
mondott szavait, miszerint az ő személyében megismerhető az Atya.
Keresztény hitünk lényegéhez, Isten utáni vágyakozásunk, Isten-keresésünk lényegéhez értünk itt. Istennel, akiben nem csak a világ teremtőjét ismerhetjük fel, hanem életünk ajándékozóját és Urát is, az ő Fia, Jézus Krisztus által találkozhatunk. Jézus arcára tekintve megláthatjuk Isten arcát. Jézus tekintetén keresztül az irgalmas Isten néz ránk. Jézus önfeláldozó szívén keresztül Isten szeret minket. Jézus szava által Isten közli velünk az üdvösségre vezető igazságot.
© Horváth István Sándor
Keresztény hitünk lényegéhez, Isten utáni vágyakozásunk, Isten-keresésünk lényegéhez értünk itt. Istennel, akiben nem csak a világ teremtőjét ismerhetjük fel, hanem életünk ajándékozóját és Urát is, az ő Fia, Jézus Krisztus által találkozhatunk. Jézus arcára tekintve megláthatjuk Isten arcát. Jézus tekintetén keresztül az irgalmas Isten néz ránk. Jézus önfeláldozó szívén keresztül Isten szeret minket. Jézus szava által Isten közli velünk az üdvösségre vezető igazságot.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Az
igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás
és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az
evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő
segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd
számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a
tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek
gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok
szívébe, akikhez te küldesz minket!2019. május 17., péntek
Útravaló – 2019. május 17.
Útravaló – 2019. május 17.
Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.
Kovács Gergely posztulátor: Ferenc pápa mártírnak tartja Mindszenty bíborost
Kovács Gergely posztulátor: Ferenc pápa mártírnak tartja Mindszenty bíborost
Kovács Gergellyel, a Mindszenty Alapítvány ügyvezetőjével, Mindszenty bíboros boldoggáavatási eljárásának viceposztulátorával beszélgetett Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának vezetője május 10-én.
Az ezt
megelőző este, május 9-én a római Santo Stefano Rotondo-bazilikában Angelo
Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja nyugalmazott prefektusa
szentmisét mutatott be Mindszenty bíboros emlékére.
Kovács
Gergely beszámolt arról, hogy május 8-án, szerdán az általános kihallgatás
végén találkozott Ferenc pápával, melynek két apropója is volt. Az egyik, hogy
Böjte Csaba ferences szerzetes vezetésével egy erdélyi küldöttség érkezett a
Szentatyához, az Esztergomban kezdett Mindszenty nagy zarándoklat
folytatásaként, aminek kiemelkedő eseménye volt a Santo Stefano
Rotondo-bazilikában, Mindszenty bíboros egykori címtemplomában bemutatott
szentmise, ami szintén sokéves hagyomány. A másik apropó pedig az volt, hogy
Esztergom és Csehimindszent polgármesterei az esztergomi Mindszenty-szobor
alkotójának jelenlétében az eredeti szobor kicsinyített másolatát adtak át a
Szentatyának. Idén február 12-én Ferenc pápa elismerte Mindszenty bíboros
hősies erényeit, életszentségét, ezt szerették volna megköszönni a
Szentatyának.
Kovács
Gergely számára óriási élmény volt a találkozás, amelynek során a Szentatyának
a szobor mellett átnyújtották Mindszenty bíboros ruhaereklyéjét is. A pápa,
ahogy kézbe vette, nagy áhítattal megcsókolta, majd azt mondta: „Mindszenty
bíboros mártír volt, vértanú.” Ezt igen nagy meggyőződéssel mondta és nagyon
mélyről fakadt.
Mindszenty
bíborosról már életében is kimondták sokan, halála után pedig még többen, hogy
fehér vértanú. Hosszú éveken át börtönben szenvedett, megkínozták
testileg-lelkileg, megrágalmazták. Az üldöztetése – ami az Egyházat is érte,
melynek ő pásztora volt az Anyaszentegyház bíborosaként – felér egy
vértanúsággal. Mindszenty mártírságának elismerése egybecseng azzal a
próféciával, melyet XII. Piusz pápa a bíborosi beiktatásakor mondott neki: „A
32 új bíboros közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel
jelzett vértanúságot.”
„Ugyanilyen
prófétai szavakat hallottunk Angelo Amato bíborostól, aki csütörtökön a Santo
Stefano Rotondo-bazilikában bemutatott szentmise homíliájában ugyanezt emelte
ki: ez vértanúi sors, és Mindszenty fehér vértanúsága egyenértékű a véres
vértanúsággal.” A fehér vértanúság a huszadik századi egyház életében jelent
meg, amiatt, hogy a legújabb kor diktatórikus rendszerei nagyon odafigyeltek,
hogy ne teremtsenek vértanúságot. Nem tudták, hogy a vértanúság egy isteni
ajándék, nem ők teremtik a vértanúkat. Csak a látszatra ügyeltek, hogy az
üldözés ne tűnjön hitellenes üldözésnek. Nem véletlen, hogy az Egyházban nemrég
vezették be a hitvalló életáldozat fogalmát, amelyre Maximilian Kolbe atya
életáldozata hívta fel figyelmet. Mindszenty bíboros iylen hitvalló
életáldozattal fogadta a bíborosságot, vele együtt a vértanúságot vállalva.
Az
évenkénti Mindszenty-misének helyet adó Santo Stefano Rotondo-templom volt a
bíboros címtemploma. Ezt a templomot kérte XII. Piusz pápától, mivel szerette
volna, hogy Róma legmagyarabb templomát kapja meg címtemplomaként. A
kerektemplom fala tele van az ősegyház vértanúi legkegyetlenebb üldöztetéseinek
freskóival, ami ugyancsak párhuzamba állítható a magyar bíboros fehér
vértanúságával.
Szentbeszédében
Amato bíboros külön megemlített egy epizódot, amikor az egyházüldöző hatalom
egyik képviselőjétől, Biszku Bélától megkérdezték, hogy miért üldözték
Mindszenty bíborost, aki elgondolkodva töprengett, majd hosszú hallgatás után
így szólt: „Nem tudom.” Ha ez tényleges bűnügy lett volna, akkor pontosan
lehetett volna tudni, hogy kit miért ítélnek életfogytiglani börtönre.
Elítélésének oka az egyház- és hitellenes szándék. Mindszenty bíboros a hitéért
szenvedett, a hazájáért és az egyházáért.
Angelo
Amato nagyon személyes hangon beszélt. Ahogy nyugdíjba ment a Szentek Ügyeinek
Kongregációja éléről, az első lehetséges alkalommal elvállalta ezt a
szentmisét, amit korábbi funkciójában egy folyamatban lévő ügyben nem tehetett
volna meg. A kongregáció főpapi ülése, azt megelőzően pedig a kongregáció
teológusai egyhangúlag elismerték Mindszenty bíboros életszentségét. Mindez
nemcsak a magyar egyház számára tündöklő példa, hanem a világegyház számára is
nagyon fontos példamutatás.
„Mindszenty
bíboros eljövendő boldoggá avatásának nincs többé akadálya. Miközben otthon mi
még bizonytalankodtunk, a Szentek Ügyeinek Kongregációja teológusai egyhangúlag
elismerték az ő életszentségét, hogy az evangélium élő szószéke volt, hogy
Krisztus küldetése folytatódik az ő életében, hogy egész életében az evangéliumot
és a hitet szolgálta. Hűséges ember volt, ahogy a boldoggáavatási imája mondja:
hűség egyháza és hazája iránt. Világszerte nagy a tisztelete, ennek tanúja az a
sok levél, amit a Mindszenty Alapítvány kap mindenhonnan, benne az ő
közbenjárását kérik és ereklyés szentképet” – számolt be a posztulátor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)