2019. május 18., szombat

Útravaló – 2019. május 18.



Útravaló – 2019. május 18.


Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Jézusról mint Isten Fiáról kapott hírt a názáreti Mária az angyali üdvözletben, de ő is csak a hitével ismerte őt Isten Fiának, hiszen nem látott mást, mint a mellette felnövő gyermeket, kisfiát, majd a fölnőtt férfit. Ám Jézus kijelentette: „Az Atya és én egy vagyunk.” Ma olvassuk, amit az utolsó vacsorán válaszolt Fülöp kérdésére: „Aki engem lát, látja az Atyát.” Valóban így van ez, mert csak egy Isten van, aki második személyében emberré lett, és látható formában megmutatta a világnak, hogy milyen a láthatatlan élő Isten. Üzenete van hát ennek a kijelentésnek. Amikor imádkozunk, a történelmi Jézus Krisztusra irányítsuk a figyelmünket, az Úr Jézusra, e számunkra kedves képre, így az imában kevésbé kalandozik el esendő figyelmünk Istentől.


A papnövendék válaszol – Hogyan kezeljem az összeütközéseimet Istennel és emberrel?



A papnövendék válaszol – Hogyan kezeljem az összeütközéseimet Istennel és emberrel?


Fiatalok kérdéseire keresi a választ Máté János Kristóf, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet ötödéves papnövendéke. Írásait rendszeresen közreadjuk oldalunkon.


Gyakran vannak a másik emberrel vitáink, sokszor érezhetjük úgy, hogy a velünk szemben megfogalmazott kritika nem igaz. Ilyenkor sértettség, harag van bennünk, ami hosszabb idő után megmérgezheti az életünket.
Én is küzdök ezzel. Talán néha túlságosan is belehergelem magam egy-egy helyzetbe, de van egy módszer ami számomra igen bevált.
Egy alkalommal nagyon komoly veszekedés alakult ki köztem és egy nagyon jó barátom között. Hetekig nem szóltam hozzá. Egy alkalommal, amikor éppen panaszkodtam nagybátyámnak – aki pszichiáter –, hogy milyen igazságtalan és mennyire nincs igaza a barátomnak, ő csak annyit mondott tanácsként, hogy kezelni kell ezt a helyzetet. Majd a kezembe nyomott egy lapot, amelyen öt pont volt felsorolva, ezzel a címmel: „ez megoldás lehet minden veszekedésre”.
A következő cikkekben ezt a megoldást szeretném megosztani. Nekem bevált, remélem, másoknak is segítségére lesz. Nem pszichológiai előadást akarok tartani, hiszen nem is vagyok benne kompetens, hanem azt szeretném megmutatni, hogy az emberekkel való kibékülés „módszereit” lehet alkalmazni az Istennel való kapcsolatunkra is. Ha konfliktus alakul ki, azt a bűn okozza. A konfliktus megoldását pedig gyónásként ismerhetjük.
Mi az első lépés? A konfliktus felismerése. Egyszerűnek tűnik, de mégse olyan könnyű. Ha konfliktus van köztem és egy másik ember között, akkor az esetek nagy részében önmagunk megnyugtatására azt mondjuk, hogy ez a másik hibája.
Mindig az első lépés megtétele a legnehezebb. Ha igazán szeretem a másikat, akkor hajlandó vagyok lemondani önmagamról azért, hogy a másikkal való kapcsolatom ne csupán megmeneküljön, hanem mélyülhessen.
Nagyon nehéz kimondani, hogy én is hibáztam. Lehet, hogy nem azt kellett volna tennem, amit tettem, vagy nem úgy kellett volna visszaszólnom, ahogy visszaszóltam. Első lépésként tehát legyen meg bennem a hajlandóság arra, hogy meg akarjam oldani a konfliktust.
A konfliktushoz és annak megoldásához is két ember kell. Hiszen nem tudok összeveszni egy bokorral vagy egy kaviccsal. Egy fa nem tud sértő szavakat vágni a fejemhez, vagy egy nehezebb napomon indulatosabban visszaszólni. Erre csak egy másik ember képes, és ennek a súlyát csak egy emberi személyen lehet „számon kérni”. De ezt nemcsak a másik képes elkövetni, hanem én is. Ezt kell elsőként észrevenni. Egy fával, bokorral vagy kaviccsal a feszültség forrását sem tudom megbeszélni. Ezt is csak egy másik személlyel vagyok képes megtenni. Összegezve tehát, a megoldáshoz is két ember kell. Első lépésként akarjam a másik személlyel megoldani a problémát, merjek odalépni elé, és merjem kimondani, hogy én is elrontottam valamit, nem csak a másik.
De mi a helyzet az istenkapcsolat terén? Első lépésként merjem bevallani, hogy hibáztam és akarjam megoldani ezt a helyzetet. Kicsit fura párhuzamnak tűnhet, de a gyónás kapcsán is hasonló a feladat: a bánat felszítása. Szembenézek vele, hogy megbántottam Istent a bűnnel, amit elkövettem. Észreveszem, hogy valami piszkálja a lelkemet, valamit elrontottam. A gyónásnál a bánat felszítása a lelkemben nem más, mint annak tudatosítása, hogy meg akarom oldani a bűnök okozta „konfliktust” Istennel.


Húsvét negyedik hét szombatja



Húsvét negyedik hét szombatja




A mai evangélium Jézus bátorító és útmutató kijelentésével kezdődik: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Jézus az út mindenki számára, amelyen eljuthat Isten szeretetébe, közösségébe. Az „ismeret”, amiről Jézus beszél nem megtanulható tudást vagy annak elsajátítását jelenti, hanem olyan tapasztalatot, amely túlmutat az evilági valóságon, a földi törvényszerűségeken, és ajtót nyit a természetfeletti valóságra, amelyet a hit szemével, a hit által ismerünk meg. Fülöp apostol bizonyosságot kér Jézustól, mégpedig olyan bizonyítékot, ami már a földi életben kétségbevonhatatlanul igazolná az ember számára Isten létezését és szeretetét. „Mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk” – hangzik Fülöp kérése, amire Jézus megerősíti imént mondott szavait, miszerint az ő személyében megismerhető az Atya.
Keresztény hitünk lényegéhez, Isten utáni vágyakozásunk, Isten-keresésünk lényegéhez értünk itt. Istennel, akiben nem csak a világ teremtőjét ismerhetjük fel, hanem életünk ajándékozóját és Urát is, az ő Fia, Jézus Krisztus által találkozhatunk. Jézus arcára tekintve megláthatjuk Isten arcát. Jézus tekintetén keresztül az irgalmas Isten néz ránk. Jézus önfeláldozó szívén keresztül Isten szeret minket. Jézus szava által Isten közli velünk az üdvösségre vezető igazságot.
© Horváth István Sándor

Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!


2019. május 17., péntek

Útravaló – 2019. május 17.



Útravaló – 2019. május 17.


Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.


Az apostolok először a zsinagógákban hirdették az evangéliumot, s ezért az Ószövetségben megjövendölt messiásra utaltak, amikor Jézusról beszéltek hallgatóságuknak. A Római Birodalomban istenfélő pogányok is éltek, s miután megtudták, hogy a megváltás minden emberre vonatkozik, nem csak a zsidókra, közülük is többen eljártak a zsinagógába, hogy hallgassák az evangéliumot. Az apostolok hirdetőtevékenysége nyomán Krisztushoz fordultak. A jó szándékú pogányokat nem a pénz, a hatalom vagy a könnyű élet ígérete vonzotta, hanem az apostolok hiteles élete és szavai nyomán lettek Krisztus követői. Csak ilyen hiteles, valóban krisztusi keresztények hozhatnak megújulást a megrokkant Európában. Különben mások jönnek napkeletről, napnyugatról, és elfoglalják a helyünket.


Kovács Gergely posztulátor: Ferenc pápa mártírnak tartja Mindszenty bíborost



Kovács Gergely posztulátor: Ferenc pápa mártírnak tartja Mindszenty bíborost


Kovács Gergellyel, a Mindszenty Alapítvány ügyvezetőjével, Mindszenty bíboros boldoggáavatási eljárásának viceposztulátorával beszélgetett Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának vezetője május 10-én.


Az ezt megelőző este, május 9-én a római Santo Stefano Rotondo-bazilikában Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja nyugalmazott prefektusa szentmisét mutatott be Mindszenty bíboros emlékére.
Kovács Gergely beszámolt arról, hogy május 8-án, szerdán az általános kihallgatás végén találkozott Ferenc pápával, melynek két apropója is volt. Az egyik, hogy Böjte Csaba ferences szerzetes vezetésével egy erdélyi küldöttség érkezett a Szentatyához, az Esztergomban kezdett Mindszenty nagy zarándoklat folytatásaként, aminek kiemelkedő eseménye volt a Santo Stefano Rotondo-bazilikában, Mindszenty bíboros egykori címtemplomában bemutatott szentmise, ami szintén sokéves hagyomány. A másik apropó pedig az volt, hogy Esztergom és Csehimindszent polgármesterei az esztergomi Mindszenty-szobor alkotójának jelenlétében az eredeti szobor kicsinyített másolatát adtak át a Szentatyának. Idén február 12-én Ferenc pápa elismerte Mindszenty bíboros hősies erényeit, életszentségét, ezt szerették volna megköszönni a Szentatyának.
Kovács Gergely számára óriási élmény volt a találkozás, amelynek során a Szentatyának a szobor mellett átnyújtották Mindszenty bíboros ruhaereklyéjét is. A pápa, ahogy kézbe vette, nagy áhítattal megcsókolta, majd azt mondta: „Mindszenty bíboros mártír volt, vértanú.” Ezt igen nagy meggyőződéssel mondta és nagyon mélyről fakadt.
Mindszenty bíborosról már életében is kimondták sokan, halála után pedig még többen, hogy fehér vértanú. Hosszú éveken át börtönben szenvedett, megkínozták testileg-lelkileg, megrágalmazták. Az üldöztetése – ami az Egyházat is érte, melynek ő pásztora volt az Anyaszentegyház bíborosaként – felér egy vértanúsággal. Mindszenty mártírságának elismerése egybecseng azzal a próféciával, melyet XII. Piusz pápa a bíborosi beiktatásakor mondott neki: „A 32 új bíboros közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot.”
„Ugyanilyen prófétai szavakat hallottunk Angelo Amato bíborostól, aki csütörtökön a Santo Stefano Rotondo-bazilikában bemutatott szentmise homíliájában ugyanezt emelte ki: ez vértanúi sors, és Mindszenty fehér vértanúsága egyenértékű a véres vértanúsággal.” A fehér vértanúság a huszadik századi egyház életében jelent meg, amiatt, hogy a legújabb kor diktatórikus rendszerei nagyon odafigyeltek, hogy ne teremtsenek vértanúságot. Nem tudták, hogy a vértanúság egy isteni ajándék, nem ők teremtik a vértanúkat. Csak a látszatra ügyeltek, hogy az üldözés ne tűnjön hitellenes üldözésnek. Nem véletlen, hogy az Egyházban nemrég vezették be a hitvalló életáldozat fogalmát, amelyre Maximilian Kolbe atya életáldozata hívta fel figyelmet. Mindszenty bíboros iylen hitvalló életáldozattal fogadta a bíborosságot, vele együtt a vértanúságot vállalva.
Az évenkénti Mindszenty-misének helyet adó Santo Stefano Rotondo-templom volt a bíboros címtemploma. Ezt a templomot kérte XII. Piusz pápától, mivel szerette volna, hogy Róma legmagyarabb templomát kapja meg címtemplomaként. A kerektemplom fala tele van az ősegyház vértanúi legkegyetlenebb üldöztetéseinek freskóival, ami ugyancsak párhuzamba állítható a magyar bíboros fehér vértanúságával.
Szentbeszédében Amato bíboros külön megemlített egy epizódot, amikor az egyházüldöző hatalom egyik képviselőjétől, Biszku Bélától megkérdezték, hogy miért üldözték Mindszenty bíborost, aki elgondolkodva töprengett, majd hosszú hallgatás után így szólt: „Nem tudom.” Ha ez tényleges bűnügy lett volna, akkor pontosan lehetett volna tudni, hogy kit miért ítélnek életfogytiglani börtönre. Elítélésének oka az egyház- és hitellenes szándék. Mindszenty bíboros a hitéért szenvedett, a hazájáért és az egyházáért.
Angelo Amato nagyon személyes hangon beszélt. Ahogy nyugdíjba ment a Szentek Ügyeinek Kongregációja éléről, az első lehetséges alkalommal elvállalta ezt a szentmisét, amit korábbi funkciójában egy folyamatban lévő ügyben nem tehetett volna meg. A kongregáció főpapi ülése, azt megelőzően pedig a kongregáció teológusai egyhangúlag elismerték Mindszenty bíboros életszentségét. Mindez nemcsak a magyar egyház számára tündöklő példa, hanem a világegyház számára is nagyon fontos példamutatás.
„Mindszenty bíboros eljövendő boldoggá avatásának nincs többé akadálya. Miközben otthon mi még bizonytalankodtunk, a Szentek Ügyeinek Kongregációja teológusai egyhangúlag elismerték az ő életszentségét, hogy az evangélium élő szószéke volt, hogy Krisztus küldetése folytatódik az ő életében, hogy egész életében az evangéliumot és a hitet szolgálta. Hűséges ember volt, ahogy a boldoggáavatási imája mondja: hűség egyháza és hazája iránt. Világszerte nagy a tisztelete, ennek tanúja az a sok levél, amit a Mindszenty Alapítvány kap mindenhonnan, benne az ő közbenjárását kérik és ereklyés szentképet” – számolt be a posztulátor.