Zsolozsma CCXXXI.

A királyok második könyvéből

 2, 1-15
Illés menybevitele 

Azokban a napokban, amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból. Illés így szólt Elizeushoz: „Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld.” Elizeus azonban ezt felelte: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!” Így hát elmentek Bételbe. A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és megkérdezték: „Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött?” „Tudom én is, csak hallgassatok!” – felelte. Illés meg így szólt hozzá: „Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr.” De az ezt mondta neki: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!” Így hát elmentek Jerikóba. A Jerikóban élő prófétatanítványok Elizeushoz fordultak, és azt mondták neki: „Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?” „Tudom én is, csak hallgassatok!” – válaszolta. Illés pedig így szólt hozzá: „Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld.” De ő azt mondta: „Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: Nem hagylak el.” Így mind a ketten elmentek. A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg. Illés fogta a köntösét, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!” Elizeus így felelt: „Hát akkor szálljon kétannyi rész rám lelkedből!” Azt mondta neki: „Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha nem, akkor nem kapod meg.” S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: „Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!” S többé nem látta. Akkor fogta ruháját, és kettérepesztette. Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult, és újra megállt a Jordán partján. Aztán fogta Illés köntösét, ráütött vele a vízre, és azt mondta: „Hol az Úr, Illés Istene?” Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment. Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: „Illés lelke leszállt Elizeusra!” S eléje mentek, a földre borultak előtte.

Ferenc pápa üzenete: Halljuk meg a bányászat áldozatainak kiáltását

Ferenc pápa üzenete: Halljuk meg a bányászat áldozatainak kiáltását

Istenhez csatlakozva halljuk meg a kiáltásukat címmel tartanak július 17. és 19. között tanácskozást Rómában a vatikáni dikasztérium és az „Egyház és Bányászat” latin-amerikai hálózat szervezésében. A Vatikáni Rádió tudósítása.

Az emberi méltóság tiszteletben tartása az első lépés a bányászati tevékenység által sújtott közösségek kiáltásának befogadásához és közvetítéséhez. Ez az egyik gondolata Ferenc pápa levelének, amelyet Peter Turkson bíborosnak, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnökének küldött.

Ferenc pápa arra hív, hogy közvetítsük azon családok, közösségek kiáltását, akik közvetlenül vagy közvetve szenvednek a bányászati tevékenység nagyon gyakori, negatív következményeitől. Továbbítsuk kiáltásukat az elvesztett földterületekért, a föld gazdagságának kitermelése miatt, amely paradox módon nem hozott gazdagságot a helyi szegény lakosságnak, tehát ez a fájdalom kiáltása az erőszak, a fenyegetés, a korrupció miatt.

Ez a felháborodás és a segítségkérés kiáltása is az emberi jogok megszegése miatt, amelyeket látványosan vagy diszkréten megsértenek a lakosság egészsége, a munkakörülmények terén, amely a rabszolgasághoz és az emberkereskedelemhez vezet, elősegítve a prostitúció tragikus jelenségét. A szomorúság és a tehetetlenség kiáltása is ez a víz, a levegő és a talaj szennyezése miatt. A meg nem értés kiáltása ez, mert hiányzik a polgári, helyi és nemzeti hatóságok részéről a szándék, hogy bevonják a folyamatba és támogassák az érintett közösségeket, pedig alapvető kötelezettségük lenne a közjó előmozdítása.

Ferenc pápa hangsúlyozza a Laudato si enciklikájában megfogalmazott felhívását: együtt kell működni közös otthonunk védelmében, szembe szállva a környezeti pusztulás drámai következményeivel a legszegényebbek és a kirekesztettek életében és előrelépve egy átfogó, befogadó és fenntartható fejlődés felé (vö. n. 13). A bányászati szektornak kétségtelenül radikális paradigmaváltásra van szüksége, hogy javítsa a helyzetet számos országban. Ehhez hozzájárulhatnak a multinacionális cégek anyaországainak kormányai, a bányákat működtető vállalkozók és befektetők, a helyi hatóságok, amelyek felügyelik a kitermelést, továbbá a bányászok és képviselőik, a nemzetközi értékesítők és közvetítők, a nyersanyag piacon kereskedők és a fogyasztók, akik számára a bányászat történik.

Mindannyian arra kaptak meghívást, hogy olyan viselkedést alakítsanak ki, amely abból a tényből indul ki, hogy egyetlen emberi család vagyunk, hogy „minden összefügg és, hogy életünk és a természettel való kapcsolatunk megfelelő gondozása elválaszthatatlan a testvériségtől, az igazságosságtól és a hűségtől, amely másokhoz köt bennünket” (uo. 70). Az emberi méltóságból kiindulva lehet létrehozni azt a kultúrát, amellyel szembe nézhetünk a jelenlegi válsággal – zárul Ferenc pápa üzenete.

A Megszentelt Élet Éve 197.

július 18.

Kármelhegyi Boldogasszony (július 16.)

Imádkozzunk a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérekért!

• Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelita Nővérek

Alapítójuk: Szent Józsefről Nevezett Boldog Mária Terézia

Fiatal, új hajtás a Karmel öreg törzsén. Az Alapítóanya Illés prófétától mondását, és Avilai Szent Teréz lelkiségét vette át. Az Alapítóanya a szenvedés és a belső imán keresztül Istent követve akarja a lelkeket Istenhez vezetni. Ő a Karmelből merítette a Jézussal való benső egyesülést. Ilyen kongregációt akart, de szigorú klauzúra nélkül. Elhagyott gyerekekkel kezdett foglalkozni Berlinben, és a családokkal, akik messze kerültek az Egyháztól és a Szentségektől. A nővérek buzgón imádkoznak a papokért és az Egyházért. Fontos a Szentségimádás, mint elégtétel a Jézus Isteni Szent Szíve elleni sértésekért.

Lelkiségünkből:

"Mindig áldjuk és magasztaljuk Istent!"

 

Évközi tizenötödik hét szombatja

Évközi tizenötödik hét szombatja

A mai evangéliumi részlet előzménye az, hogy Jézus meggyógyította egy ember béna kezét (vö. Mt 12,9-14). Mivel a gyógyítás szombaton történt, a farizeusok nehezményezték azt, mert munkának, a nyugalom megszegésének minősítették Jézus cselekedetét. Miközben ők félrevonulnak és arról beszélnek, hogy miként állítsák félre Jézust, az Úr továbbmegy, s a hozzá érkező újabb betegeket is meggyógyítja. Azt látjuk tehát, hogy az egyik oldalon a farizeusok szándékosan keresik az alkalmakat, hogy miként tudnának Jézus szavaiba és tetteibe belekötni, a másik oldalon pedig Jézus igyekszik elkerülni a vitalehetőségeket, ezért tiltja meg a gyógyult személyeknek, hogy beszéljenek arról, hogy mi történt velük, ki szüntette meg betegségüket.
A gyógyítást követően Izajás próféta egyik jövendölését olvassuk (vö. Iz 42,1-4), amely részlet Isten szenvedő szolgájáról szól. Nem Jézus mondja el, nem ő alkalmazza önmagára ezt a szöveget, hanem Máté evangélista illeszti be írásába. Az a szándéka ezzel, hogy bemutassa: az eljövendő Messiásról, Isten küldöttéről, Isten szolgájáról szóló prófétai jövendölések Jézus személyében teljesedtek be. Ezt igazolják az ő cselekedetei, gyógyításai és csodái. Jézus személyében az irgalmas Isten küldötte jár a földön és segít az embereken.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, taníts meg engem imádkozni! Vezesd szívemet, lelkemet, eszemet, akaratomat hozzád, hogy megtanuljak veled beszélni. Melegítsd fel benső világomat, amikor csak rád gondolok. Te bennem lakozol, így hát beszélj hozzám, teremts csendet bennem, hogy rád figyeljek. Add, hogy mindig jobban megismerjelek, és végül is egészen eggyé legyek veled.
A. Baum 

Zsolozsma CCXXX.

A krónikák második könyvéből

 20, 1-9. 13-24
Isten csodás győzelmet ad a jámbor Jehosafát királynak  

Azokban a napokban: Moáb és Ammon fiai egy csapatnyi meunitával együtt hadba vonultak Jehosafát ellen. Mentek és jelentették neki: „Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis Engediben vannak.” Erre Jehosafát megijedt, és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett. Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sőt Júda valamennyi városából egybegyűltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz. Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar előtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé. Így imádkozott: „Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erő és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni. Istenünk, te űzted ki e föld lakóit néped, Izrael elől, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre, ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek azzal a szándékkal: Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom előtt és a te színed előtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, és akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket.” Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt. Ekkor a sokaság közepette az Úr lelke leszállt egy Aszaf fiai közül való levitára, Jahazielre, Zekarjahu fiára, Bénája, Jeuel és Mattanja utódára, így kezdett beszélni: „Ide figyeljetek, egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is, Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek. Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevű domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben. Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!” Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte. Aztán a Kehát fiai és a Korach fiai közül való leviták felálltak, hogy emelt hangon, harsogva magasztalják az Urat, Izrael Istenét. Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás előtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak, és boldogultok.” Miután ezt a tanácsot adta a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy kivonuláskor a hadba keltek élén szent díszben magasztalják őt e szavakkal: „Dicsérjétek az Urat, mert irgalma örökkévaló!” Mihelyt felhangzott a dicsőítő és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen, így ezek vereséget szenvedtek. Aztán Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyének fiai ellen, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Miután végeztek Szeir lakóival, az egyik férfi a másikat segítette a pusztításban. Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: lám, azok holtan feküdtek a földön. Senki sem menekült meg.