A
fogyasztói társadalom törvényei nem a Szentírás törvényei – Beszélgetés Makláry
Ákossal
Idén ünnepli megalakulásának
30. évfordulóját az 1989-ben létrejött Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
(KÉSZ). Ebből az alkalomból szeptember 14-én, szombaton jubileumi kongresszust
rendeznek az Országházban. Makláry Ákos görögkatolikus parókussal, a KÉSZ
elnökével beszélgettünk.
–
Harminc év már nagy idő egy szervezet életében, alkalom egyfajta összegzésre
is…
– A
rendszerváltozás hajnalán a KÉSZ azért jött létre, hogy a kommunizmus bukása
után részt vegyen a magyar társadalom megújításában; Krisztus tanítását, az
evangéliumot élesztőként, tartóra helyezett mécsesként mutassa fel az
embereknek, más szóval „beleélje” a kereszténységet a hétköznapokba. Azóta
országszerte hetvenöt csoportunk, közösségünk e szerint az elv szerint
teljesíti küldetését. Az evangéliumot nemcsak a hívőknek és a vallásos életet
élőknek, hanem az Egyháztól és a hittől távol élőknek, a keresőknek és az
ateistáknak is szeretnénk megmutatni. Csoportjaink autonóm módon működnek,
senkinek nem írjuk elő, hogy mit tegyen. Mindenkinek egyetlen mércét kell szem
előtt tartania, az evangélium hirdetését. Közösségeink alulról szerveződnek,
mert ők tudják, hogy helyben mire van éppen a legnagyobb szükség. Ez a
szubszidiaritás elve, ami a kereszténydemokrácia egyik legfőbb alaptézise, és
az egyházak is így működnek.
– Az
egyes KÉSZ-csoportok tevékenységét hogyan kell elképzelni? Tegyük fel, ha egy
településen nagy a szegénység, akkor felerősödik a karitatív szolgálat?
–
„Szegények mindig lesznek köztetek…” Bárhol vagyunk a világon, mindig és
mindenütt találunk rászoruló embertársat a környezetünkben. Karitatív
tevékenységet bárki bárhol végezhet, és végezzen is. Ferenc pápa tanításának
egyik központi eleme ez. Emellett azonban az evangelizációnak rendkívül sok
módja és eszköze van. Úgy látom, manapság sokan azt szeretnék, hogy a
keresztények csak és kizárólag a fizikai értelemben rászorulókkal
foglalkozzanak, másra ne is figyeljenek. Jézus is sokat törődött a betegekkel
és szegényekkel, de mellettük gondja volt a középrétegre, a vezetőkre, az
értelmiségre is. A karitatív tevékenység mellett minden csoportnak és
közösségnek meg kell találnia sajátos feladatát: kulturálisan, ökumenikusan,
lelkiségileg vagy éppen a település életének alakításában szolgálnak az
evangélium alapján. Bármit is teszünk, az evangélium hirdetését kell, hogy
szolgálja.
–
Beletartozik ebbe az is, hogy a közelmúltban elítélték a közbeszéd durvaságát?
–
Foglalkozunk azokkal a jelenségekkel, amelyek a keresztény embereket is
érintik, amik között gyakran negatív témák is megjelennek. Rendszeresen
közlemény formájában fejezzük ki véleményünket egy adott kérdésben. Amikor a
közbeszéd tisztaságának védelméről szóltunk, a minden embernek kijáró tisztelet
és méltóság isteni törvényéből indultunk ki. Mindnyájan Isten képmásai vagyunk,
amiből következik, hogy a tiszteletet megnyilatkozásainkban és verbálisan is
meg kell adnunk egymásnak. Helytelen és káros, ha valaki úgy válik híressé és
közszereplővé, hogy trágárul beszél a másik emberről. Emellett azonban sok
mással is foglalkoztunk, például a környezetvédelemmel és a teremtésvédelemmel.
– Az
egyik helyi gond, a másik globális kérdés?
– Amikor
mi, keresztények teremtésvédelemről beszélünk, nem egyfajta új keresztény zöld mozgalom
nevében tesszük ezt. A teremtésvédelem az Isten által teremtett egészet
jelenti, melyben benne vannak az élőlények, benne van a Föld, a levegő, a
talaj, a víz védelme is, de beletartozik az életet vezérlő isteni törvények
megtartása is. Így az előbb említett emberi méltóság, a család védelme, a
házasság szentsége, az élet védelme, a helyesen értelmezett szexualitás stb. Az
isteni törvényeknek – amiket nevezhetünk természeti törvényeknek is – a
tiszteletben tartása. Ez a teremtésvédelem, ami tágabb kört jelent a
környezetvédelemnél.
–
Lehet-e a keresztény értelmiségnek kovász szerepe olyan értelemben, hogy a
hatalmon lévők lelkét jobban áthassa a krisztusi tanítás?
– Bő
háromezer KÉSZ-tag van az országban, a keresztény értékeket magáénak valló
értelmiség száma viszont ennek sokszorosa. A mi dolgunk, hogy feléjük is
sugározzuk az erőt és a biztatást, hogy nem szabad meghunyászkodni és passzív
maradni. Az ország vezetőiért a keresztények istentiszteleteiken rendszeresen
imádkoznak, ahogyan mindig is tették, mert ez a természetes és belülről fakad.
Ki az, aki nem szorul rá a Szentlélek bölcsességére? Ha megfigyeljük az USA
elnökeinek megszólalásait, minden esetben imádságot kérnek vagy ígérnek, és
Isten oltalmát kérik az országra. Vannak olyan helyzetek, amikor a vezetőknek
tudomására kell hozni, hogy az evangélium alapján mi az, amivel egyetértünk, és
mi az, amivel nem, mit tartunk jónak, és mit nem. A némaság, a vélemény
elhallgatása, egy visszás dolog tisztességes fel nem tárása a mulasztás bűne
lehet. Ezért szeretnénk minden időben a keresztény magyar értelmiségieket – ami
természetesen nem diplomafüggő státusz, hanem a gondolkodó, a közjót szolgálni
akaró emberekről van szó – erősíteni abban, hogy mindig mondják el őszintén
véleményüket az elöljáróknak; ha szükséges, fogalmazzák meg szolidáris
kritikájukat.
– Egy
alapvetően gazdasági–materiális elveken nyugvó világban vajon mi, keresztények
nem szorulunk-e törvényszerűen a társadalom peremére, mintegy gettóba?
– A
gettó kifejezéssel kapcsolatban fenntartásaim vannak, mert az egy külső
kényszer, egy kényszerített elkülönítés. „Nem ti választottatok engem, hanem én
választottalak titeket.” Nekünk, keresztényeknek nagyon fontos tudatosítanunk,
hogy ki vagyunk választva. Ez óriási öröm és megtiszteltetés, és ebből fakadóan
rendkívül nagy feladat. Ez a mi másságunk. Az egész világ arról szól, hogy a
másságot tisztelni kell, így természetesen elvárjuk, hogy a mi másságunkat is
tisztelje a világ. Mi nem csupán ebben a világban élünk, mert isteni törvényeket
tartunk elsődlegesnek, amelyek sokszor összeütközésbe kerülnek az evilági
trendekkel és törvényekkel. Ez feszültséget teremt, leginkább akkor, amikor az
adott politikai–gazdasági–társadalmi rendszer nem humánus. Amikor nem
szolgálja, hanem kihasználja az embert, és maga alá gyűri. Ilyen esetben
szikrázik ez a feszültség, mert kiütközik a keresztények mássága. Gondoljunk
csak a diktatúrákra, a mai világban is zajló keresztényüldözésekre vagy a
Benedek pápa által fókuszba helyezett relativizmus diktatúrájára. Mi mások
vagyunk, és ezt a másságot nem szégyellnünk kell, hanem büszkének kell lennünk
rá.
A
fogyasztói társadalom törvényei nem a Szentírás törvényei. A keresztény
embernek ebben a világban nehéz a dolga, mert nem látványos a szembenállás. Könnyen
belesodródunk mi is a fogyasztói társadalom folyamába, elvárásaiba és
megszokásaiba. Keresztény közgazdászok mondják, hogy mindenből eggyel több van,
mindenből elég lenne eggyel kisebb, mert túl sokat vásárolunk és fogyasztanunk.
A krisztusi alázatot és szegénységet a fogyasztói társadalomban sokkal nehezebb
megélni, mint korábban. Könnyebb azonban, ha a keresztények élő közösségekhez
tartoznak, mégpedig nem virtuális és az antiszociális média által létrehozott
közösségekhez, hanem hús-vér–lélek emberek által alkotott csoportokhoz. A mai
világban azért van nehéz dolgunk, mert elfelejtjük a közösséghez való tartozás
mély örömét, pozitív kontrolláló hatását, nevelését és evangelizáló hatását. Mi
ezért próbálunk meg minél több csoportot létrehozni. Ebbe a feladatba állunk
bele mi is, amikor azt szorgalmazzuk, hogy minél több hasonló értékrend alapján
élő keresztény ember találja meg egymást, és hozzon létre szigeteket a
társadalomban.
– Milyen
területeken lehet kiemelkedő a keresztény értelmiségiek szerepe a társadalom
megújításában?
– Ha mi,
keresztények egyénileg is felfedeznénk az imádság fontosságát és örömét, akkor
nagy lépést tennénk előre a társadalmi megújulás felé. Az Úr Jézus is gyakran
elvonult imádkozni, szüksége volt arra, hogy közösségben legyen az Atyával. A
második, amiről az imént beszéltünk, az értékeket megélő közösséghez való
tartozás. A harmadik pedig, hogy legyünk büszkék arra, hogy magyar keresztények
vagyunk, arra hogy ezer év után is a Kárpát-medencében élünk. Szent István
eszméje ma is él, ezt az örökséget büszke magyar keresztényként kell tovább
adnunk gyermekeinknek.
– A
KÉSZ jubileumi kongresszusát Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén tartják,
a következő mottóval: „Mert nem csak magadnak születtél.” Tömör megfogalmazása
a krisztusi tanításnak.
– Az
idézet alapítónk, Csanád Béla atya versének egyik sora. Benne van az a
krisztusi tanítás, hogy nem zárkózhatunk be a saját életünkbe, mert küldetésünk
van a másik ember felé. A kongresszus mindig ünnep, ami egyszerre múltidézés és
jövőbe tekintés. Számunkra fontos és hiteles embereket hívtunk meg, olyan
egyházi és állami vezetőket, akik az egész nemzetben gondolkodnak. Kíváncsiak
vagyunk a véleményükre, hogyan látnak bennünket és a mai magyar
kereszténységet. Természetesen az is érdekes és fontos, hogy a vezetők milyen
jövőképpel rendelkeznek.