332. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.07. szombat

Mária, az emberiség virága

Miután a XIII. században a ferencesek, élükön boldog Duns Scott Jánossal, hitünk titkaként mutatták be a Szűzanya Szeplőtelen fogantatását, még fél évezrednek kellett eltelnie, mire 1854-ben IX. Piusz pápa kimondta dogmaként, hogy Máriát lelke teremtése pillanatában éppen úgy feldíszítette az Úr a megszentelő kegyelemmel, mint az ősszülőik lelkét. Pillanatig sem volt tehát az eredeti bűn állapotában. Ennek a hosszú előkészítő időszaknak egyik fő magyar apostola volt Pázmány Péter. Egyetemének előírásai szerint csak olyan egyetemi tanár taníthat az intézményben, aki hiszi és védi a Szűzanya eme csodálatos kiváltságát. Volt szerzetesrendjének, a Jézus Társaságának is komoly küldetése volt hirdetni és tudományosan védeni ezt a nagy kegyelmet. De ő sem csak a tudományok módszerével terjesztette ezt a fontos tanítást. Mária, az emberiség Virága, azt már Pázmány Péter is hangoztatta: „Menny királynője, baj enyhítője, Égi sark erője, Tavaszi színben rózsa anyatője…Föld liliomja, rózsagally lombja, Szállj az égi honba! Melynek fényárját Szíved földre vonja.”. (Hozsanna 192,3.11.) A téli dísztelenség elmúltával igen lélekvidámító élmény megfigyelni, a tavaszi fényárban mint bontakoznak a rózsarügyek, szökken a szár, bontakoznak a levelek, és zöld köpenykében megjelenik a gallyak csúcsán a rejtett szépség, a rózsa virága. Kicsit később a termőföld barna tömegéből pedig az erős virágszár addig emelkedik a tűző napkorong felé, amíg gyönyörű fehér kelyhei ki nem bontakoznak a zöld pólyából. A neves tudós főpap sok-sok gyönyörű gondolata közé igen odaillenek ezek a virágpéldák. Mi magyarok is igyekeztünk ezek csokrával köszönteni az emberiség legszebb virágát.

331. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.06. péntek

Amikor nincs közöttünk Jézus

Jézus tartja magát ígéretéhez: „Mikor ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük (Mt 18,20) Kellemetlen belegondolni abba a helyzetbe, hogy ténylegesen együtt tartózkodó, esetleg együtt imádkozó katolikusok között nincs ott Jézus. Miért van szükség olyan testvérietlen, mondhatnám krisztustalan lelkületre, vagy helyesebb a kérdést így feltennünk: miért érünk rá, hogy jut eszünkbe Isten országának alapvető értékét kizárva, önzetlen szeretet helyett önzésre pazarolnunk a vissza nem térő drága időt? Egyik fiatalabb barátom tudatosan mereven nézett maga elé, amikor a szentmise alatt elérkezett a kézfogás ideje. Véletlenül kétszer is odanéztem az oltártól, hogy renden történik-e a békecsók modern formája. Szóvá tettem neki legközelebbi találkozásunkkor. Ezt felelte: Mit képzelsz! Mellettem esetleg egy csinos nő áll, én meg barátságosan parolázok vele? Mit szól hozzá a feleségem? Rokonok, jó barátok beszélgetnek együtt. Amíg a másik javára gondolnak, érezhetően féltő vagy boldogan jóváhagyó megnyilatkozások fogalmazódnak meg, Jézus nyilván ott van köztük. Amikor azonban ítéletek, elmarasztalások fogalmazódnak meg a távollevők kárára, Jézus eltűnik. Egy nem régi magán kinyilatkoztatás során jegyezte meg Jézus: Én még soha senkinek nem adtam megbízatást arra, hogy elítéljen bárkit is. Az ítélet az enyém. Jézus tehát elmegy, ha az Ő tisztét valaki felkérés nélkül gyakorolja. Nem hallgatja meg mások véleményét, mert az rendszerint nem igazságos a kellő információk hiánya miatt, vagy ha ezen a téren nem is lenne hiba, a kéretlen és illetéktelen bírálat egészen biztosan kap olyan kellemetlen felhangú zöngét, ami talán már nemcsak Jézus fülét bántja.

330. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.05. csütörtök

Te választottad őket, nem én

Istennek minden ember fogantatása előtt készen van az illető számára a pontos életterve. Ebben nemcsak a szüleik lénye, karaktere, jövő hivatása, saját családja lesz adott, hanem a mindenkori lelkipásztora, papja is benne szerepel. Minden, ami a lelke, egyéniségének ügye-baja, az ő gondja is. Jó barátként is ott kell lenniük az emberek mellett, nemcsak ismerősként. Isten elvárja, hogy a papok értsék meg, hogy küldetést vállaltak: minden melléjük rendelt embernek, a plébánia híveinek, gyóntatószéke vendégeinek, meg kell osztani aját-baját. Nem küldhetem el a hozzám jövőket máshová a bajaikkal. Isten hozta-küldte hozzám. Nincsenek véletlenek. Nekem kell kimondanom azt a szót, legyen vigasztaló vagy korholó, amire ott és akkor szüksége van, hogy a maga útját megtalálja és járni tudjon rajta. Eszembe jut, hogy Jézus is említi, milyen sokszor tanította őket az igazságokra, és végül mindig segített rajtuk. Nem váltotta le tanítványait sem, amikor kevésbé okosak voltak, szolgálat helyett a hatalom járt a fejükben. Nevelte őket. Egyetlen egy volt nevelhetetlen, aki még a legnagyobb szeretet szavát sem értette meg. Jézus nem küldte el: saját magát rekesztette ki Jézus baráti köréből. Az utolsó vacsorán még rengeteg jelét adja szeretetének, és hangsúlyozza: őket te adtad nekem, Atyám. Mi sem járhatunk el másként. Halálunk után már nem igazán kötelez bennünket a földiek gondja. A szentek imájára mindenkinek szüksége van, meg kell hallaniuk segélykérő szavukat, amikor Isten tudomásukra hozza a kérést. Én csak annyit ígérgettem tanítványaimnak: amikor majd a mennyország ajtaján kopogtattok, én is ott leszek és fogadlak benneteket. Mosolyogtak, de jólesett nekik.

329. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.04. szerda

Újfajta pasztorális terv

A pasztorális terv vagy új plébános elgondolásait, lelkipásztori tennivalóit összegező tervezet, vagy a régi lelkipásztor időközben felmerült gondok megoldását célzó szándéknyilatkozata. II. János Pál pápa a harmadik évezredre óhajtotta összegyűjteni a legfontosabbnak látott tennivalókat. Erre bizony nagy szükség volt. Bármennyire is tiszteletreméltó volt az Egyház törekvése minden időben, hogy a hitet, annak igazságait magyarázza, az sem volt elégséges a múlt század idején nálunk, Magyarországon. A kommunizmus halálos ellensége volt az istenhitnek. Ezért kíméletlen akadályokat gördített mind a hitoktatás elé, mind pedig a vallás gyakorlása útjába. Az iskolában csak az tanulhatott hittant, akit a szülei az előző iskolaév bezárása után kijelölt egy délután és a következő nap délelőttjén merészeltek beíratni. A többi kisiskolásnak engedélyeztek elsőáldozási előkészítő címén nyolc hétre heti két óra templomi oktatást. Bérmálásra négy hét, heti két órás oktatás járt. Szégyenletesen kevés lehetőség. Ennek eredménye lehetett utazás közben egy negyven év körüli hölgy hozzám intézett kérdése: Mondja meg igaz lelkére: Van Isten és van Jézus. Akkor mi van? Ezen a szégyenletes állapoton valamelyest könnyítettek 1989. után. A kereszténység a szeretet vallása is, nemcsak az isteni igazságoké. 1953-ban kezdtem el a hitoktatást általános és középiskolákban. Húsz év múlva jelent meg az első olyan általános iskolai hittankönyv, amelyben volt egy lecke a szeretetről. Azóta sem találkoztam olyan gyónásra előkészítő lelki tükörrel, amelyben ezt a kérdést tették volna fel. Életed legfontosabb, Isten által számodra készített élettervét, mások kötelező boldogítását hogyan teljesítetted? Mert az életünk első, idővel mért szakasza kizárólag arra való, hogy érdemeket gyűjtsünk a második, örökkévaló szakaszára: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is" (Mt 6,20-21) Az örök boldogságban mindenki akkora boldogságot kap intenzitásban, amennyi boldogságot (önzetlen szeretetet) adott másoknak. A boldogság hosszúsága egyforma minden üdvözültnek: időtlen, örökkévaló. A tartalma sem több, sem kevesebb, mint amit vissza nem fizetett szeretetgyakorlatainkkal itt a földön összegyűjtöttünk. Isten az egész elkótyavetyélt életünk minden bűnét pillanat alatt megbocsátja, ha megbánjuk. Igaz, a büntetéseket le kell vezekelni odaát, de el nem kárhozik, aki még idejében bűnbánatot tartott. Viszont az isteni szeretet-terv elhanyagolt lehetőségeit semmivel pótolni nem lehet. Örülök, hogy szentbeszédekben, gyóntatószékben, a honlapomon fel tudom hívni a figyelmet és tökéletesebben kezdem érteni Szent János apostolt, amikor a szeretetből következteti le a tökéletes istenismeretet: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!" (Jn 4,7-11) Úgy vélem, ha a világon segíteni akarunk, ezzel az új pasztorális gondolkodással kell kezdenünk.

A Szíria elleni fegyveres támadás világháborúhoz vezethet

Mario Toso prelátus: A Szíria elleni fegyveres támadás világháborúhoz vezethet

„Soha többé háborút!” – világszerte egyre többen kapcsolódnak be Ferenc pápa békefelhívásához.

Számos keresztény és világi csoport jelezte részvételét a szeptember 7-re meghirdetett böjt - és imanapra. Az elsők között találjuk az olasz Karitászt, amely eddig több mint 550 ezer eurót bocsátott a szíriai, a jordániai, a libanoni és a törökországi helyi Karitászok rendelkezésére.

Az összegből alapvető élelmiszereket, ruhákat és gyógyszereket biztosítanak a rászorulóknak. A szíriai Karitász önkéntesek bevonásával kitelepítettek ezreinek nyújt segítséget tekintet nélkül a vallási hovatartozásra. A Fokoláre valamint a Comunione e Liberazione mozgalmak, valmint az olasz Katolikus Akció tagjai is nagy számban részt vesznek majd szombaton, a béke imanapon mind a Szent Péter téren, mind pedig világszerte. A spanyolországi Santiago de Compostela érseke levélben szólította fel az egyházmegye híveit, hogy imavirrasztással csatlakozzanak a kezdeményezéshez.

A szíriai fegyveres beavatkozás világháborús veszélyeire hívta föl a figyelmet Mario Toso prelátus, az Igazságosság és Béke Pápai Tanács titkára, aki a Vatikáni Rádiónak elmondta: a konfliktus megoldása csak békés úton lehetséges: a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és a szeretet útján. Az erőszak erőszakot szül, ahogy Ferenc pápa figyelmeztetett, és a háború kirobbantása más nemzeteket is magával ránthat. A szíriai konfliktus magában hordozza egy világméretű háború reális lehetőségét, amelyből pedig senki nem kerülhet ki sértetlenül – fejtette ki a vatikáni prelátus.

328. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.03. kedd

Megosztás – a testvérek között

Isten a világ javait nem osztotta szét egyenlően. Azt akarta, hogy a szeretet, amelyre világát tervezte és létesítette, az legyen a kiegyenlítő erő: akinek több van valamiből, adjon annak, akinek kevesebb jutott. Jézus a példabeszédeiben is megpendíti ezt a gondolatot: a távolba utazó gazdag ember szétosztja vagyonát szolgái között, hogy forgassák tőkéjét. Adott többet és kevesebbet. A lényeg, hogy akinek van, az megtanulja az isteni stílust, tanuljon meg adni. Jézus az Atyától ajándékba kapja a végtelen isteni természetet. Amikor az embereken segíteni kell a megváltással, lemond arról, hogy istenségét zsákmányként szorongassa, egyszerű emberként is belép a történelembe Atyja akarata szerint. Engedelmesen mindent odaad, hogy a megváltás teljes és tökéletes legyen. Ezért Isten felmagasztalja minden lény fölé emberként is. (Fil 2,5-11) Ennek az önfeláldozásnak a csúcsa: életét is odaadja barátaiért (Jn 15,13; Fil 2,8) Példát adott nekünk! A gazdag ember is lemondhat bizonyos földi javakról, hogy másokon segítsen, de odaadhatja egész önmagát is mások szolgálatára Batthyány-Strattman László, vagy gyermekét áldozhatja a köz javára,de a csúcs mindig az önfeláldozás marad.

Az Élet Igéje – 2013. szeptember

„Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Jn 3,18)

Szent János írja ezt. Figyelmezteti a közösségeket, hogy ügyeljenek bizonyos emberekre, akik szavaikkal ugyan megvallják Jézusba vetett hitüket, de ezt a hitet nem követik tettek. Sőt haszontalannak és fölöslegesnek tartják ezeket a tetteket, mintha Jézus már mindent elvégzett volna. Az ő hitük így üres és terméketlen, mert hiányzik belőle az az elengedhetetlen hozzájárulás Jézus művéhez, amit Ő személyesen tőlünk kér.

„Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!”

Tettekkel szeressünk! Az apostol azt mondja, hogy az igazi hit bizonyítéka, ha úgy szeretünk, ahogy Jézus szeretett bennünket, ahogy Ő tanította nekünk. Ennek a szeretetnek egyik legfőbb jellemzője a konkrétság. Jézus nem szép szavakkal szeretett, hanem ahol csak járt, jót tett, mindenkit meggyógyított, készséggel rendelkezésére állt mindenkinek, aki hozzá fordult, kezdve a legelesettebbeken, a legszegényebbeken, a társadalom kivetettjein, és az életét adta értünk.

„Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!”

A tetteken kívül igazsággal is szeretnünk kell, mondja az apostol. A keresztény szeretet igyekszik konkrét tettekben megnyilvánulni, és a szeretet igazságából akar meríteni, amit Jézusban találunk meg. Az ő érzéseinek és az ő tanításának megfelelő tettekre törekszik. Oly módon és olyan mértékkel kell hát szeretnünk, ahogy azt Jézus megmutatta nekünk.

„Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!”

Hogyan éljük tehát ezt az életigét? A mondanivalója teljesen világos. Meghív a hiteles keresztény életre, melyet Jézus annyira hangsúlyozott. Vajon nem erre vár a világ is? Talán nem a jézusi szeretet tanúságtevőit szeretnék látni a mai emberek?
Tettekkel szeressünk tehát és ne szavakkal! Kezdjük a legalázatosabb szolgálatokkal nap mint nap a mellettünk lévő felebarátok felé!
Szeressünk igazsággal! Jézus mindig az Atya akarata szerint cselekedett, nekünk is mindig Jézus szavai szerint kell élnünk. Jézus azt akarja, hogy őt lássuk minden felebarátban, ugyanis amit a felebarátunkkal teszünk, azt úgy tekinti, hogy vele tettünk. Továbbá azt kéri, hogy úgy szeressük a többieket, mint önmagunkat, egymást pedig úgy szeressük, hogy készek legyünk az életünket adni egymásért.
Szeressünk hát eszerint, hogy mi is Jézus eszközei lehessünk a világ üdvösségére!

Chiara Lubich

327. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.02. Hétfő

Kétszeres közösség

A Szentírás szerint Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. (Ter 1,26) a Szentháromságban-közösségben élnek az isteni Személyek. Ez a legtökéletesebb szeretetközösség. Az öröktől fogva születő Fiú szükségképpen személy, akinek szüksége van természetre, amelyben élni tud. Istenben természet csak egyetlen van, és nem is lehet sem kettő sem több, mert ez a természet (isteni lényeg) végtelen, és két végtelen nem létezhet, mert ahol a második lennek kezdene, ott az elsőnek szükségképpen véget kellene érnie. Ezért az Atya odaadja az Ő kizárólagos örök és végtelen isteni természetét a Fiúnak. Ő ezt végtelen örömmel fogadja el. De azonnal vissza is adja Atyjának, mert az Ő személye sem élhet természet nélkül. Aztán ketten adják az immár közös kincset a Szentléleknek, a harmadik isteni Személynek. Ő pedig azonnal visszaajándékozza az Atyának és a Fiúnak. Ez igaz közösség, amely szeretetközösség is a szó legteljesebb értelmében, mert mindegyik Személy kizárólag a másik igényét, boldogságát tartja szem előtt. Az embereknek ezt a mintát nyújtja a teremtéskor a Szentháromság. Minden személynek örök boldogságra van hivatása. Az életét ezért kapta minden ember, hogy ebben az első, idővel mért szakaszban gyűjtsön mindenki rengeteg mennyei kincset. Mert ki mennyit gyűjt, a végtelen örök boldogságból intenzitásban annyit kap minden személy, amennyi szeretetet gyakorolt önzetlenül itt a földön azok javára, akiket Isten melléje rendelt a családban, iskolában, munkahelyen, nemzetben. Azt tapasztaljuk, hogy az embereket becsapják Isten és az emberek ellenségei (ördögök és emberi segédcsapatai): ne törődj senkivel, tedd boldoggá magadat. Élj szabadosan. A családot hagyd ott nyugodtan, a hűség teher, unalmas, változtasd a partnereket, meg se nősülj, férjhez ne menj. Aki elfogadja ezt a mákonyt, nincs igai közössége senkivel, mert nem a másik javát szolgálja, nem az önzetlen szeretet a célja: nem lehet boldog soha. Csak Istennel és egymással való közösségünk, értük vállalt önzetlen szeretetszolgálatunk tehet boldoggá.

326. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.09.01. Vasárnap

Eucharistia mások számára

Az atyák szívükön viselik a szegény és rászoruló honfitársaik sorsát. Segíteni akarnak rajtuk. Ezért arra a szintre kell állniuk, amelyen a rájuk bízott szegények tartózkodnak. Nehezen tudjuk Urunkat, Jézus Krisztust olyan tökéletesen megjeleníteni, ahogyan Ő, aki az Eukarisztiában nemcsak emberi termetét tudta teljesen megjeleníteni, hanem minden morzsájában tökéletesen jelen is van. Még kevésbé tudjuk az Úr istenségét pótolni, hiszen az eukarisztikus látogatásnak az az értelme, hogy emberségével egyesült istenségét ajándékozza az áldozónak. Sok esetben úgy tudunk segíteni legjobban, ha sikerül éreztetni testvéreinkkel, hogy mi nem akarunk a fejük felett feltűnni. Pár esztendeje annak, hogy a ferences tartományfőnökök hat évente esedékes nagykáptalanját a legfőbb elöljáró Braziliába hívta össze. Annak az egyházmegyés főpásztornak az egyházmegyéjébe kaptak meghívást, amelynek főpásztora Lorscheider bíboros eredetileg ferences misszionárius volt. Amikor véget ért a nagykáptalan, a bíboros kivitte a világ minden tájáról egybegyűlt tartományfőnököket a székváros szélén létesített nyomortelepre. Ott beszélgettek a sorsüldözött szegény emberekkel. Az egyik így nyilatkozott: Atyák, nekünk nem az fáj igazán, hogy nincs elegáns márkájú autónk, sem fényes lakásunk. Az szégyenít meg bennünket, hogy a gazdagabbak nem néznek minket embernek. Maguktól ezt kérjük: kezeljenek bennünket emberként! Íme, a testvériség igénye valóban nagy, és Jézus papjaitól elvárható, el is várják jogosan. Jézus a lábmosás után az utolsó vacsorán félreérthetetlenül adta parancsba: „Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek!” (Jn 13,15)

325. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.08.31. szombat

A termékenység forrása

Jézus szenvedéseivel váltotta meg a világot, ennek a folytatása sem lehet más, csak szenvedés. Ezt az Úr nyíltan meg is mondta apostolainak, amikor a megváltó szenvedéseiről először beszélt nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap és kövesen engem” (Mt 16,24) a teremtéskor Isten a lét és élet ajándékait ingyen adta a világnak. Az ember még a természetfeletti életet, az istengyermekséget is ingyen kegyelemből kapta. A földi életben sem számolt a szenvedéssel, főként nem a halállal. Amikor az ember eladta magát a kísértőnek, megváltoztak az élet körülményei. Bűnükkel Istennek igen nagy fájdalmat, a fájdalom mennyire borzasztó. Az asszony fájdalommal fog szülni, pedig a legnagyobb gyönyörűsége, hogy kicsinyének az az édesanyja, a mindene. A férfi kemény munkában görnyed, hogy előteremtse családjának és magának a mindennapi kenyeret. Jön sok betegség, testi, lelki szenvedés. A természetfeletti élet visszaszerzése borzalmas szenvedést, iszonyú kereszthalált követelt a Megváltótól. Alkantarai Szent Péter átérezte mindennek igazságát. Sok szenvedést kapott az Úrtól, és sokat okozott önmagának. Halála után mennyei fényben jelent meg ismerősének, és azt mondta: Ó boldog szenvedés! Ha újra kezdhetném, sokkal többet vállalnék, mert ilyen csodálatos boldogságot érdemel ki nekem.