Kránitz Mihály: Az Úr
közel van
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE)
Hittudományi Karának dékánja adventi útikönyvet ad a kezünkbe, amely minden
napra tartalmaz egy rövid mondatot a napi szentírási olvasmányokból és ezek
feldolgozását az elmélkedés útján.
Részleteket olvashatunk a kötetben Ferenc pápa
tanításából, melyet Kránitz Mihály professzor a Szentatya idén megjelent, Örüljetek
és ujjongjatok (Gaudete et exultate) kezdetű apostoli buzdításából
válogatott. Végül lelki feldolgozásként minden napra egy-egy ősi magyar
Mária-ének kerül, mely Szili Ernő novai kántor Az egyházi év népénekei
című énekeskönyvéből való.
Advent első hétfőjének szentírási olvasmánya
Izajás könyvéből: „Az Úr ítéletet tart majd a nemzetek fölött, és igazságot
szolgáltat számtalan népnek. Ők meg beolvasztják ekevasnak kardjukat, és
sarlóknak lándzsáikat. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé
hadviselést. Jákob háza, gyerünk, járjunk az Úr világosságában!” (2,4–5).
Kránitz Mihály elmélkedésében kifejti: ahogy
egy betört ablak javításra szorul, úgy a bűneinket is helyre kell hozni. Az
egészséges lelkiismeret azonnal jelez, ha nem Isten akaratának és tetszésének
megfelelően cselekszünk. „A mennyei Atya éppen azért küldte el Fiát, a Messiást,
hogy bűneinket elvegye, és megtisztult szívvel tudjuk őt képviselni a
tisztaságra rászoruló világban.” Ferenc pápa tanítása szerint a szentek, akik
már elérkeztek Istenhez, „a szeretet és a közösség kapcsolatában vannak
velünk”. Erről tanúskodik a Jelenések könyve, amikor az ötödik pecsét
feltörésekor közbenjáró vértanúkról beszél: „az oltár alatt azoknak a lelkét
láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval
kiáltották, mondván: Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel?
Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” (6,9; 19,10;20,4) A Szentatya
mindehhez hozzáfűzi: körülvesznek, kísérnek és vezetnek bennünket „Isten
barátai. Nem egyedül kell hordoznom azt, amit valójában egyedül nem tudnék
hordozni. Isten szentjeinek serege oltalmaz, támogat, hordoz a tenyerén.” A
Lelki olvasmány pedig a Tengernek csillaga, Mária kezdetű népének, amely
Jézus édesanyjának égi közbenjárásáért fohászkodik: „Szent Szűz, légy jó
Anyánk, Mária! / Légy kegyelmes hozzánk, Mária! / Kérünk, hallgass minket, /
vidd mindig ügyünket, Mária!”
A gyönyörű borítójú kötet – Siklósi Pétert
illeti ezért dicséret – felépítése mindvégig ezt az elvet követi. Kránitz
Mihály rámutat, hogy a természetélmények vagy az embertársainkkal való
találkozások, de még inkább az imádság Isten közelébe visz bennünket, „aki
megérint, és szinte felráz minket, figyelmeztetve az ő állandó jelenlétére”.
Ahhoz, hogy a Teremtőt valóban megláthassuk, nem szükséges nagy dolgokat
végrehajtanunk, „elég, ha életállapotunkból és hivatásunkból fakadó
feladatainkat hűséggel teljesítjük. A Messiás ilyenkor megelőz minket, és már
ott van az előttünk lévő eseményekben, megóv a kísértésben, és bátorít a jóra,
hogy mindig erővel és örömmel teljék el a szívünk.” Kránitz professzor
leszögezi: a Szentírás alapján egyértelmű, hogy Isten mindig megtartja szavát,
amelyet ígért, így erre biztosan ráhagyatkozhatunk. A kinyilatkoztatást az
Egyház őrizte meg, azt mindenkihez eljuttatja. „A hit letéteményével vagyunk
gazdagok, amely olyan útmutató számunkra, mely mindig tartja az Isten felé
vezető irányt, és ezáltal értelmessé teszi egész életünket. Amint a Messiás
egészen odaadta magát az emberiség megváltására, úgy kell nekünk is Istent és
embertársainkat szolgálni a legnagyobb ügy, az üdvösség érdekében.”
Ferenc pápa kiemeli a szeretet központi
szerepét. Szent Pált idézi, aki szerint igazában csak a hit számít, „mely a
szeretetben teljesedik ki”. Arra kaptunk meghívást, hogy gondosan gyakoroljuk a
szeretetet, mert „Aki embertársát szereti, a törvényt is megtartja. A törvény
tökéletes teljesítése a szeretet. Mert az egész törvény ebben a mondatban
teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” A Szentatya
emlékeztet rá, hogy Jézus csak két parancsot hagyott ránk: az Úr imádatát és a
felebarát szeretetét. Ez a két gazdagság valóban maradandó, soha nem enyészik
el. Ferenc pápa Szűz Mária különleges szerepére is rávilágít: olyan fokon élte
meg Jézus boldogságmondásait, mint senki más. „Ő az, aki zavarba jött Isten jelenlétének
örömétől, aki mindent megőrzött a szívében, és engedte, hogy tőr járja át.
Szent a szentek között, a legáldottabb, aki megmutatja számunkra az
életszentség útját, és kísér rajta.” Amikor elesünk, Mária nem engedi, hogy a
földön maradjunk, „és néha ölében hordoz anélkül, hogy ítéletet mondana
fölöttünk. A vele való együttlét vigasztal, megszabadít és megszentel minket.”
Az Adventi útikönyv
lelkünket gazdagító olvasmány, segítségével a nap minden szakaszában
eltűnődhetünk ég és föld szerves összetartozásán, azon, hogyan jelenik meg a
természetfölötti az életünkben, és hogy mi a karácsony igazi, egyedülálló
jelentősége: a szeretet-Isten földi megtestesülése, közénk érkezése.