Ferenc pápa megemlékezett Boldog Toniolo halálának századik évfordulójáról
Ferenc pápa november 24-én levelet küldött Mario Delpini milánói érseknek, melyben alapos áttekintést nyújt a tudós életművéről, koráról és napjaink feladatairól.
Száz
évvel Boldog Giuseppe Toniolo halála után a milánói Szent Szív Katolikus
Egyetem is konferenciát szervezett, mely egyszerre tiszteleg a társadalomtudós
és neves közéleti személyiség előtt, ugyanakkor példájából erőt, ösztönzést és
útmutatást merít a jelenkor kihívásaival szemben.
Ferenc
pápa levele kiemeli, hogy Boldog Toniolo szent életű hitvalló apa és férj volt,
aki szenvedélyesen szerette és tisztelte az Eucharisztiát, és éppen a személyes
hitéből erőt és indíttatást merítve kapcsolta össze a hit, a kultúra és a
közélet világát, szem előtt tartva a társadalmi igazságosság alapelveit.
Boldog
Giuseppe Toniolo korát 1845 és 1918 között az iparosodás és a munkástömegek
megjelenése adta nagy változások jellemezték, melyről XIII. Leó ezt írta a Rerum
novarum kezdetű, úttörő enciklikájában: „Dúsgazdagok parányi
csoportja proletárok végtelen nagy számú sokaságára terheli rá a szolgai
jármot.” A pápai tanítás hatására Giuseppe Toniolo pragmatikus választ keresett
az új társadalmi jelenségre (res novae), hogy a magára hagyott munkásvilágot
kiszabadítsa az ideológiák fogságából.
Boldog
Toniolo ebben az új helyzetben, az új hangú pápai tanítás missziós lelkületével
távlatokat nyitott kora szociális, gazdasági és kulturális kérdéseire.
Középpontba állította a társadalmi kérdést, felismerve, milyen veszéllyel jár
az etikától elszakadt gazdaság, melyet csak a nyereség érdekel. Ennek
kivédésére lett a támogatója azoknak, akik a társadalom leggyengébb rétegét
alkották. Giuseppe Toniolo a Lélek és a természetfölötti dolgok erejével
küzdött az individualizmus, a határtalan és önkényes egyéni szabadság
érvényesítése ellen, másfelől pedig élesen bírálta az önkényes és zsarnoki
államhatalmat. Ezekkel a téves utakkal szemben a katolikus társadalmi tanítást
hangsúlyozta: társulásokkal, felvilágosító közleményekkel és konferenciákkal
keresték a szolidaritás megfelelő formáit, például népbankok, vidéki
takarékszövetkezetek hálózatának megteremtésével.
Boldog
Toniolo meglátta annak a fontosságát is, hogy tudományos síkon is elő kell
készíteni a katolikusok politikai szerepvállalását. Gondolkodása
sarkcsillagának a közjót nevezte, melynek szolgálatában együtt kell működniük a
társadalom különféle rétegeinek és erőinek. „A szentek társasága vagyunk, és
azzá kell lennünk, mert a jólét társadalmi humusza a szentségre törekvés” –
írta. Ferenc pápa levelében végül arra buzdít, hogy napjainkban, a mai
kihívásokkal szemben Boldog Giuseppe Toniolo prófétai tanítását kövessük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése