Seregély István: Útravaló – 2019. január 5.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

A szeretet ingyen jóság. Mondom a jót, és teszem, viszonzásra nem számító önzetlenséggel. Isten emberek iránti szeretete abszolút, mert neki nincs és nem is lehet hiánya, amit pótolni kellene. Ennek bizonyítéka Krisztus keresztje. Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja barátaiért. Ő értünk adta, amikor az ellenségei voltunk. Ha azt kérdezzük, miben lehetünk Istenhez hasonlók, hiszen saját képére és hasonlatosságra teremtett minket, könnyű a válasz. A keresztények főparancsának, a szeretetnek a teljesítése jóságban és irgalomban – ez az, ami Isten örök életére elvezet bennünket. Szeretjük Istent, ha szeretjük az embereket, mert amit egynek a legkisebbek közül teszünk, neki tesszük.

(Jn 1,43–51)

Joseph Ratzinger – XVI. Benedek: Végidő

Az emeritus pápa végidőről (eszkatológia), a végső időkről szóló könyve 1977-ben jelent meg először, azóta számos kiadást ért meg, a teológia alapművei közé tartozik. A Jel Kiadó által a közelmúltban magyarul is megjelentetett kötetet Török Csaba fordította.

Joseph Ratzinger az Isten országára vonatkozó jézusi igehirdetés jelentőségével kapcsolatban emlékeztet: az Újszövetségben 122 alkalommal fordul elő a kifejezés, ebből 99-szer a három szinoptikus evangéliumban, s ezek közül 90-szer maga Jézus említi. A teológus professzor rámutat: míg Jézus húsvét előtti igehirdetésének Isten országa a tengelye, addig az apostoli, húsvét utáni igehirdetésben a krisztológiáé lesz ez a szerep. Kifejti: Jézus jelen időben beszél, Isten országa nem megfigyelhető, azok között van, akikhez szól, méghozzá benne magában. „Jézus személyében az ’Isten országának titka’, melyet Isten adott át a tanítványoknak… Őbenne a jövő jelen; Őbenne Isten országa már itt van, mégis úgy, hogy lehet, az ember észre sem veszi.” Jézus „személyesen az ország”, ahogy azt Órigenész írta. Joseph Ratzinger idéz Lukács evangéliumából, amelyben Jézus azt mondja: „De ha én az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa” (11,20).

A könyv írójának elemzése szerint Jézus nem egyszerűen fizikai jelenlétében az ország, hanem a Szentlélek kisugárzó ereje által, amely kiárad belőle. „Pneumatikus működésében, amely véget vet az ember démonok közötti szolgaságra vettetésének, Isten országa valóság, Isten kezébe veszi a világ fölötti uralmat... Jézus ő maga Isten országa, mivel Isten Lelke általa működik a világban” – írja XVI. Benedek. Hozzáteszi: mindebben előttünk áll a húsvét előtti és utáni üzenet közötti belső egység. „A Feltámadott a Lélek forrása a világ számára. Az ország-tematika krisztológiává alakul át, mivel Krisztustól kiindulva jön el a Lélek, aki Isten országa.”

A halál és az élet teológiájának kérdéskörét vizsgálva Joseph Ratzinger elemzi többek között a 73. zsoltárt: a zsoltáros látja a bűnösök jó sorát, akikkel szemben tehetetlen, a vallásosság látszólag értelmetlen, hasztalan. A templomban imádkozva, Istenre tekintve azonban ráébred a válaszra, felismeri, „mennyire látszólagos, semmis és nyomorúságos ez a jó sors…” És ekkor teljesen új dimenzióban lája a világot: „Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe. Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön. Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.” Az imádkozó zsoltáros megtapasztalja, hogy az Istennel való közösség a valóság. „Ez a tulajdonképpeni valóságos. Ez a tulajdonképpeni valóságként értett kommunikáció valósabb, mint a kommunikációmentes halál.” A könyv szerzője rámutat: az Ó- és az Újszövetség e kérdéskörben egységet alkot, utóbbi újdonsága abban az új tényben áll, „amely minden korábbit felölel, egybegyűjt és csak így vezet el saját magához: a hűséges tanú, Jézus vértanúságában és az ő feltámadásában”. Jézussal maga Isten szállt le a seolba, „a tisztátalan országba, ahol nem dicsérik Istent… ezzel azonban a halál megszűnik Istentől elhagyatott árnyékországnak és az irgalmat nem ismerő Istentől való távolság vidékének leni. Krisztusban maga Isten lépett be a halál birodalmába, és a kommunikációmentesség terét jelenléte terévé tette. Ez nem a halál megdicsőítése; amikor Isten Krisztus által háborgatta, valójában eltörölte mint halált, s leküzdötte azt.”

Az örökléttel kapcsolatban Joseph Ratzinger kifejti: a halhatatlanság nem magában az emberben rejlik, egy viszonyon alapul, az ahhoz való kapcsolaton, ami örök, és ami értelmessé teszi az örökkévalóságot. Ez pedig nem más, mint az életet adni tudó „Igazság, a Szeretet. Az ember azért élhet örökké, mert képes az ahhoz való kapcsolatra, ami örökkévalóságot ad.” Ennek a viszonynak az emberben meglévő támaszkodás pontját nevezzük „léleknek”. „A lélek nem más, mint az ember képessége arra, hogy kapcsolatba lépjen az Igazsággal, az örök Szeretettel.” Az Igazságot, amely Szeretet, Istennek nevezzük. Ő ad az embernek örökkévalóságot, és mivel az emberi szellemben, az emberi lélekben anyag integrálódott, ezért benne az anyag is eljut a feltámadásban megvalósuló beteljesíthetőségre. Joseph Ratzinger rámutat: Ha viszonyban állunk azzal, ami örök, ha közösségben vagyunk Vele, az azt jelenti, hogy részesedünk örökkévalóságából. Az örök életnek ez a párbeszédes felfogása magában foglalja Istenbe vetett hitünk krisztológiai konkretizálódását: Krisztusban Isten velünk folytatott párbeszéde öltött testet. Ha Krisztus testéhez tartozunk, akkor egyesülünk a Feltámadott testével, az Ő feltámadásával, ahogy erre utal Szent Pál apostol az Efezusi levélben: Isten „feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket” (2,6).

A teológus Ratzinger emlékeztet rá: Platón felismerte, hogy a halhatatlanság csakis attól jöhet, ami halhatatlan, az Igazságtól, és hogy az ember számára az Igazsághoz való viszonya alapozza meg az örök élet reményét. Az Igazság azonban végül elvont fogalom maradt. Amikor azonban a világba lépett az, aki azt mondhatta magáról: „Én vagyok az Igazság…” (14,6), alapjában változott meg ezen kijelentés értelme. A Krisztushoz való viszonyban szerethetjük az Igazságot, és ezért „az Úrnál való lét” élet, „akár élünk, akár meghalunk” (1Tesz 5,10; Róm 14,8). Joseph Ratzinger hozzáteszi: Mivel így áll a dolog, a halhatatlanságba és a feltámadásba vetett hit azonos az Istenbe vetett hittel, és csakis Isten felől megalapozható, belőle kiindulva pedig teljességgel logikus.

Vízkereszt előtti szombat

Vízkereszt előtti szombat

Újabb tanítványok Jézushoz csatlakozásáról olvashatunk a mai evangéliumi részben. Fülöpöt Jézus hívja, de az evangélista nem tartja szükségesnek a hely vagy a körülmények ismertetését. Csupán annyit tudunk meg, hogy Fülöp engedelmeskedett a hívásnak, majd pedig rögtön ezt követően egy új személyt, Nátánáelt vezeti el Jézushoz, azaz ő is ugyanúgy tesz mint András, aki testvérét, Pétert vitte rögtön az első személyes találkozást követően az Úrhoz. Mindkét esetben azt látjuk tehát, hogy aki felismeri Jézusban a Messiást, az nem tartja ezt titokban, hanem meghív másokat is.
Nátánáel esetében egy új mozzanatra is felfigyelhetünk, mégpedig arra, hogy a bizonytalanságból, a kételkedésből hogyan jut el valaki a hitre. Nátánáel érdeklődését ugyanis az ébreszti fel, hogy Fülöp összeköti a Messiás személyét és Názáret városát. Nátánáel ugyanis azt gondolja, hogy az említett vidéki városból aligha érkezhet a Messiás. Fülöp azonban nem kezd el magyarázkodni, hanem arra buzdítja őt, hogy jöjjön és személyesen ismerkedjen meg Jézussal és majd eldöntheti ő maga, hogy valóban Jézus-e a Messiás. A személyes találkozás és rövid beszélgetés hamar annak megvallására készteti a nemrég még bizonytalankodó Nátánáelt, hogy valóban Jézus az Isten Fia, Izrael Királya. Ez utóbbi megszólítás Jézus egyik messiási címe.
Felismerem-e Jézus személyében a Messiást, a világ Megváltóját?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel. Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 4.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

Keresztelő János Jézus előfutára volt. Nemcsak hirdette a Messiást, mint a régi próféták, hanem be is mutatta a világnak az Üdvözítőt. „Nézzétek! Ő az Isten Báránya!” Szavai nyomán a két igaz életutat kereső ember, Keresztelő János tanítványai – András és János – Jézus nyomába szegődtek. Az evangélium leírása szerint később a Genezáreti-tó mellől hívta meg őket, hogy emberek halászai legyenek. Ők lettek Jézus kiválasztott első apostolai. Fölkészítette őket. Földi küldetése végén rájuk bízta életének és élőszóval hirdetett evangelizációjának folytatását. Megígérte nekik ehhez segítségül Szentlelkének erejét. Rájuk bízta, hogy ezt az egész életet igénylő apostoli missziót továbbadják majd Istentől elhívott utódaiknak. A meghívást Isten ma is bőven adja, de soha senkit sem kényszerít arra, hogy elfogadja.

Ferenc pápa levelet küldött az USA püspökeinek – kijelöli a kiutat

Az amerikai főpásztorok január 3-án, csütörtökön levelet kaptak a pápától abból az alkalomból, hogy január 2-8. között Illinois állam északi részén a Mundelein Szemináriumban lelki gyakorlaton vesznek részt. Az egyhetes visszavonulást a Szentatya hívására szervezték, aki arra kérte a püspököket, hogy merüljenek el az imában, miközben az egyház keresi a választ az idők jeleire.

A lelkigyakorlatot Raniero Cantalamessa kapucinus atya, a Pápai Ház prédikátora vezeti Márk evangéliumának egy részlete alapján: „Tizenkettőt válaszott ki, hogy vele tartsanak és hogy igehirdetésre küldje őket.” (Mk 3,14) A lelkigyakorlaton közös és személyes elmélkedések, csendben elfogyasztott ebédek, mindennapi szentmisék, vesperások, gyónási lehetőségek váltják egymást, illetve személyes és közösségi imák az Oltáriszentség előtt. A Mundelein Szeminárium a Tavi Szűz Mária Egyetem területén található. Ez a chicagói érsekség legfőbb szemináriuma és teológiai iskolája, ahol közel 200 szeminarista tanul 34 egyházmegyéből az USA-ból és a világ különböző részeiről.

Tornielli vezércikke

Ferenc pápa hosszú levele az amerikai püspökökhöz kijelöli az utat az egész egyház részére - fogalmaz Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium új főszerkesztője, aki ezzel kapcsolatban január 3-án vezércikket írt, amelyet itt ismertetünk. A pápa lelki közelségének jeleként küldte levelét az amerikai főpásztoroknak, akik lelkigyakorlaton vesznek részt Chicagóban – kezdi cikkét Tornielli. A dokumentum értelmezési kulcsot nyújt ahhoz, hogy megértsük a Szentatya álláspontját a visszaélési válságról a közelgő februári vatikáni találkozó előtt. A Római Kúriához intézett karácsonyi beszédében december 21-én Ferenc pápa határozottan és keményen fogalmazott a téma kapcsán. Most üzenetében nem vizsgálja a kiskorúak és sérülékeny felnőttek ellen hatalommal, lelkiismerettel vagy szexuálisan végrehajtott visszaélések jelenségét, hanem a probléma gyökerére tapint és kijelöli a kiutat.

Humánerőforrás ügynökség helyett bizalom a kegyelem üdvözítő erejében, a Szentlélekben

„Ezek a bűnök és bűntettek, illetve különösen is az a szándék, hogy ezeket eltitkolják vagy elrejtsék erősen vitatottá tették és meggyengítették az egyház hitelességét” – hangsúlyozza a pápa. Az erre adott válaszban keresendő azonban a levél lényege. Ferenc pápa óv attól, hogy túl sok bizalmat fektessenek olyan cselekvésekbe, amelyek hasznosnak, jónak és szükségesnek, vagy méginkább helyesnek tűnnek, de nincs „evangéliumi ízük”, mert a rosszra adott választ pusztán szervezeti problémává redukálják. Nincs „evangéliumi íze” annak az egyháznak, amely humánerőforrások ügynökségévé alakul át és amely bizalmát pusztán stratégiákba, szervezeti ábrákba, legjobb üzleti gyakorlatokba (best practices) fekteti ahelyett, hogy mindenekelőtt annak a jelenlétében bízna, aki kétezer éve vezeti, a kegyelem üdvözítő erejében, a Szentlélek csendes és mindennapi működésében.

Az orvoslat hatástalan lehet, ha nem kíséri el a megtérés

Évek óta a pápák már bevezettek egyre megfelelőbb és szigorúbb előírásokat a visszaélés jelenségével szemben. További útmutatásokra kerül sor a kollegiális megbeszélésen Péter utóda és a világ püspökei között. Az orvoslat azonban hatástalan lehet, ha nem kíséri el az értelem, az ima módjának, a hatalom és a pénz kezelésének, a tekintély megélésének, valamint az egymáshoz és a világhoz való kapcsolatunknak a megtérése (metanoia).

A hitelességet nem lehet marketing stratégiákkal újjá építeni

A hitelességet nem lehet marketing stratégiákkal újjáépíteni. A hitelesség csak egy olyan egyház gyümölcse lehet, amely képes túllépni a belső megosztottságokon és ellentéteken. Egy olyan egyházé, amelynek cselekvése abból ered, hogy visszatükrözi a világosságot, amely nem a sajátja, hanem amelyet folyamatos ajándékba kap. Egy olyan egyházé, amely nem önmagát és saját nagyszerűségét hirdeti, hanem amely pásztorokból és hívekből áll, akik bűnösnek ismerik el magukat és megtérésre hívnak, mert megtapasztalták és megtapasztalják magukon a megbocsátást és az irgalmasságot – zárja vezércikkét Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium új főszerkesztője.