2016. január 21., csütörtök

Ökomenikus imahét 4.



Imahét 2016 - Harmadik nap

TANÚSKODÁS A KÖZÖSSÉGRŐL

Jer 31,10-13 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán.
Zsoltár 122 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek.
1Jn 4,16b-21 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, s a testvérét viszont gyűlöli, az hazug.
Jn 17,20-23 Teljessé legyenek, hogy felismerje a világ,hogy te küldtél el engem.

Krisztus előtt kétezer évvel az ősszülők bűnbeesése után az emberek egyöntetűen bálványimádók lettek. Isten egy ismeretlen időszak eltelte után az elszakadt emberiségből kiválasztotta Ábrahámot, hogy hagyja el a bálványozást, imádja az egy igaz Istent, aki a világot teremtette, aki vissza akarja venni maga mellé őt és a feleségét, Sárát. Az addig gyermektelen házaspárnak fiú utódot ad, hogy majd a családtagok nagy néppé szaporodjanak, és közösségükből szülessék a világ Megváltója, aki minden embert megvált szenvedésével és halálával. Ebből a családból kétezer év múlva megszületik az egész világ Megváltója. „Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját. Mert az Úr megváltotta Jákobot és kiszabadította egy nálánál erősebb kezébő. Eljönnek és ujjonganak majd örömükben a Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és a bánat nem éri őket. Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után”. Jeremiás a szigetek s távoli tájak lakóinak jövendöl. Megérzi, hogy népe nem fogadja el rögtön a belőle született Jézust a saját Megváltójának. Harcol ellene, de megtér és boldog lesz. Előre látja Szent Pál is: utoljára tér meg, de boldog lesz.



LIV. Himnusz



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Háromszor három óra már
az Úr kegyelméből lejár:
ki három és egy teljesen,
őt áldjuk dallal lelkesen.
Isten szentséges titkait
hűséggel tartsa tiszta szív:
Szent Péter itt a mesterünk,
gyógyító csodával tanít.
Lélekben zsoltározva így
a szent apostolok nyomán,
Krisztustól kérjünk általuk
a gyenge lábnak új erőt.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.


Ferenc pápa: A féltékenység és az irigység ronda bűnök, amelyek szavakkal ölnek



Ferenc pápa: A féltékenység és az irigység ronda bűnök, amelyek szavakkal ölnek


Ferenc pápa prédikál a Szent Márta-házban - OSS_ROM



A pápa Szent Ágnes szűz és vértanú liturgikus emléknapján bemutatott szentmiséjében a Szent Márta-házban a féltékenységről és az irigységről beszélt homíliájában. Az Úr mentsen meg minket ezektől a ronda bűnöktől, amelyek léteznek keresztény közösségeinkben és a nyelvet használják arra, hogy másokat megöljenek.
Az irigység csúnya bűn, amely gazként nő
Az első olvasmány (1Sám 18,6-9; 19,1-7) elmondja Saul, Izrael királya féltékenységét Dáviddal szemben. A filiszteusok ellen aratott győzelmet követően az asszonyok örömmel énekelnek, mondván: ,,Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret.'' Ettől a naptól kezdve Saul gyanakvással tekint Dávidra, gondolva, hogy megcsalhatja és elhatározza, hogy megöli. Majd követi fia tanácsát és meggondolja magát. Ezután azonban visszatér gonosz gondolataihoz. A féltékenység „betegség”, amely visszatér és irigységhez vezet.
Az irigység csúnya viselkedés és bűn! A szívben a féltékenység és az irigység gazként nő, nem hagy helyet a jó hajtásnak. Ami úgy tűnik, hogy beárnyékolja, az fáj neki. Nem hagyja nyugodni, nincs békében. Egy meggyötört, csúnya szív! Az irigy szív is öl, a halálhoz vezet – ahogy hallottuk az olvasmányban. A Szentírás világosan fogalmaz: az ördög irigysége miatt lépett a halál a világba.
Az irigység közösségeinkben is öl
Az irigység öl és nem viseli el, hogy a másiknak legyen valamije, ami neki nincs. Mindig szenved, mert az irigy és féltékeny ember szíve szenved. Olyan szenvedés ez, amely mások halálát akarja. Hányszor fordul ez elő közösségeinkben és nem kell túl messzire menni, hogy találkozzunk vele! Látjuk, hogy a féltékenység a nyelvvel öl. Valaki irigykedik erre és arra, aztán elkezdődik a pletyka, ami öl! – állapította meg Ferenc pápa.
Ezen a szentírási idézeten gondolkodva és erről elmélkedve arra hívom magamat és mindenkit, hogy keressük meg, van-e valami féltékenység és irigység a szívünkbe, amely mindig a halálhoz vezet és nem tesz boldoggá. Ez a betegség viszi arra az embert, hogy a másik javára úgy tekintsen, mintha az ellene lenne. Ez csúnya vétek! Sok bűntett kezdete. Kérjük az Urat, adja meg a kegyelmet ahhoz, hogy ne nyissuk meg szívünket a féltékenységnek és az irigységnek, mert ezek a halálhoz vezetnek – hangsúlyozta a Szentatya.
Jézust irigység miatt adták át Pilátusnak
Pilátus intelligens volt és Márk evangéliuma mondja, hogy Pilátus rájött: az írástudók vezetői irigység miatt adták át neki Jézust. Pilátus értelmezése szerint, aki nagyon intelligens, de gyáva ember volt, az irigység vezetett Jézus halálához. Ez volt az eszköz. Irigységből adták át neki. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy irigységből sose juttassuk halálra testvérünket, plébániai vagy közösségbeli társunkat, vagy szomszédunkat. Mindenkinek megvannak a saját bűnei és erényei. Lássuk meg a jót és ne öljünk az irigységből és a féltékenységből fakadó pletykával – zárta csütörtöki homíliáját Ferenc pápa.
 
 

Évközi második hét csütörtökje



Évközi második hét csütörtökje


Mai elmélkedésünkben azokból a szavakból induljunk ki, amelyek leírják a néptömeg kapcsolatát Jézussal. Nagy tömeg „követte” őt, nagy sokaság „csatlakozott” hozzá, mind ott „tolongtak” körülötte. Láthatjuk, hogy aki otthon marad vagy kényelmes helyzetéhez ragaszkodik, az nem fog hallani semmit az Úr tanításából és nem lesz részese a csodáknak. A vallásos élet és főként a vallásosságban való megújulás megkívánja az elindulást és az állandó úton levést. Sok hívő ember valójában éppen akkor érez csalódást, amikor megáll a lelki életnek egy szintjén és nem érzi, hogy tovább kellene lépnie. Az ilyen esetekben érthető az illető csalódottsága, lelki szárazsága, vallási hiányérzete, de ezek ellen egyedül ő tehet.
Miként az úton lévő embert az jellemzi, hogy nem kételkedik haladási irányában, ugyanúgy a lelkiekben előrehaladó ember is biztosan tudja, hová akar megérkezni. Élete irányát az határozza meg, hogy mindent Isten akaratának megfelelően tegyen. Az evangélium, Jézus örömhíre megvilágítja ezt az utat, az Isten-keresés és az Istenre találás útját. Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha nap mint nap elindulunk ezen az úton, ha egyének és közösségek Jézus Krisztust, az Isten Fiát követik, aki az üdvözítő Atyához vezet minket.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Vedd el, Uram, egész szabadságomat! Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat! Amim van és amit birtokolok, te ajándékoztad nekem. Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom, hogy te irányítsd akaratod szerint. Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást.
Loyolai Szent Ignác
 


2016. január 20., szerda

Ökomenikus imahét 3.



Imahét 2016 - Második nap

ELHÍVATOTTAN AZ ÖRÖM HIRDETÉSÉRE

Iz. 61,1-4 - Az én Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.

Zsoltár 133 Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!

Fil 2,1-5 Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok. Ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.

Jn 15,9-12 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.

Az első nap elmélkedései arra hítvák fel figyelmünket, hogy ne vitatkozzunk egyéni vágyálmok,önző, elgondolások, sokoldalú érvényesülés, gőgös törekvések pocsolyáiban, hanem a testvérünkké lett Jézus alázatával, őszinte szívvel gondolkodjunk azon, hogy mire tervezte az Úr az egyéni és közösségi életünket.A hosszú elszakadás Istentől, szembefordulás ember testvéreimmel nem adott, és soha nem is adhat boldogságot. Ezért kell Istentől őszintén tanulni, aki végtelen, örök istenségét fenntartás nélkül odaajándékozta „a hajnalcsillag megteremtése előtt született Fiának”, ezáltal nem lett kisebb személy szerint. Sőt ketten együtt egy leheléssel még tovább adták az isteni akarat működése során származó Szentléleknek és így vég nélkül mindhárman boldogok. Izajás,a próféták legdicsőbbje mintegy záróakkordként mivel indítja könyvének 61. fejezetét? „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyyógyítsam a megtört szívűeket Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el, az ő dicsőségére”(Iz 61,1-3) Az emberi élet egyéni és családi szenvedéseit, vezekléseit Isten gyermekeinek örömére fordítja.„Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyre állítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek” (4) Természetesen előbb-utóbb a rokonok, népek, szerzetesi közösségek boldogan élik meg összetartozásukat. Az utolsó vacsora szomorú élmény lett, amikor az Úr Jézus búcsúzása tudatosult a tanítványokban. Ennek mindent örömre fordító ereje a napi szentmise, szentáldozás és az Úr állandó testvéri jelenléte a szentségházban. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,9) Ő a tökéletes összekötő a hívek között, akik benne éltek, élnek odaát végleg találkoznak.