Július 17. szombat

Az Úr az én örökrészem és kelyhem, te irányítod, Uram,
sorsomat. A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.



A farizeusi törvények szerint a gyógyítás olyan munkának, tevékenységnek számított, amelyet nem volt szabad szombaton a nyugalom napján végezni, mert ez már munkának számított. Ezért aztán alaposan felháborodnak a farizeusok azon, hogy a bénát Jézus Krisztus éppen szombaton gyógyította meg örökös bajából. A szombat persze csak ürügy lehetett arra, hogy egyre inkább kifejezhessék nem tetszésüket Jézussal szemben, hiszen ők még másik napokon sem tudtak ilyen tetteket végre hajtani, nehogy szombaton. Csoda-e hát, hogy elkezdenek tanakodni arról, hogy mit tehetnek a nyugalmat megszegő személy, a szombaton is jót cselekvő Jézus Krisztus ellen. Jézus Krisztus szemszögéből viszont ugyanez az esemény, tehát a béna szombati meggyógyítása az isteni irgalmasságnak a jele. Jézus tehát nem tesz mást szombaton, mint szeretetet gyakorol, s éppen ez a pihenőnap eredeti értelme. Valójában tehát nem megtagadja, vagy elutasítja a törvényt, hanem éppen annak a lényege szerint cselekszik, amikor jót tesz a bénával és visszaadja régen elvesztett egészségét. Felhasználom-e a felebaráti szeretet gyakorlására a vasárnapi pihenőnapomat?


Kérük, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek az ereje táplál, Szent Zoerárd-András és Benedek példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!

Július 16. péntek

Asszonyunk, Szűz Mária: - megáldott téged a magasságos
Isten, úgy, mint senki más asszonyt a földön,
nevednek olyan nagy fényt adott,
hogy dicséreted nem fogy el az emberek ajkán.


Az Úr napja nagyszerű lehetőség arra, hogy elsősorban ne a munkához való viszonyon keresztül szemléljük önmagunk és mások életét, hanem a Teremtő Isten szemével. Az ószövetségi időkben a szombat vallási céllal megtartott pihenőnap volt. Az ember a Teremtő Istent utánozta, aki a hetedik napon, munkája végeztével megpihent és elégedetten végig gondolta, végig szemlélte munkájának gyümölcsét. Az Úr napja elsősorban hálaadás a hat munkával töltött nap elismerésére és megáldására. A farizeusi törvényhozás idővel számos tiltást kapcsolt a szombathoz, s ennek köszönhetően a pihenő és áldásnap pusztán formai megtartása került előtérbe a valódi vallásos tartalom helyett. Ma amikor már az Újszövetségi időket éljük, az Úrnapja, a pihenés és hála napja a vasárnap lett. Jézus Krisztus azokat bírálja, akik ilyen kiüresedett módon tartották meg a szombatot, és megfeledkeztek annak igazi lényegéről, az Isten felé fordulásról, a hálaadásról, hogy egyáltalán életünk hat napja után elégedetten szemlélhettük, ami eltelt, a hetedik napon. A mi Urunk azokat bírálja, akik fizikailag ugyan megtartották a szigorú előírásokat, de közben nem teljesítették a szeretet kötelességét. Ma is nagyon sok ember, nagyon sok család akaratlanul is kénytelen megszegni a vasárnap törvényét. A megélhetés, a munkahelyi szabályok azonban nincsenek tekintettel vallási életünk szabályaira. A mi heti pihenőnapunk a vasárnap, Jézus Krisztus feltámadásának napja. De ha a beteg ápolást kér, a szőlő permetezést, a jószágok etetést, akkor a vasárnap lehet számunkra az a nap, amikor pihenünk, mert ilyen nap, azért mindenki számára van. És, hogy ezt a napot mire használjuk az már csak erkölcsi értékünkön áll.


Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük a mennyei eledelt. Könyörögve kérünk, hogy mi, akik most tisztelettel ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária emlékezetét, egykor a mennyei lakoma részesei lehessünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!

Július 15. csütörtök

Az Isten igazságaiban jártas emberek
ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt,
s akik igazságra tanítottak sokakat,
tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.


Sokféle energia, és sokféle vonzás erőterében kell valamennyiünknek élnie. Különféle érzések, tervek, szándékok vezetnek, irányítanak bennünket azon a titokzatos úton, amely a születésünktől a halálunkig tart és vezetnek bennünket embertársaink felé, hogy tőlük is energiát kapva, megint más irányba induljunk tovább. Sok esetben azonban csak saját érdekeinket nézzük, a magunk hasznát, vagy boldogságát keressük ezekkel a találkozásokkal. Az önzés mértéktelen és feneketlen ereje húzódik meg láthatatlanul embertársi kapcsolataink mögött. Máskor a természetes szülői, gyermeki, vagy hitvestársi szeretet köteléke segít ki minket az élet mindennapi gyötrelmeiből, nehézségeiből. Mindezek ellenére mindig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a legapróbb és legrövidebb beszélgetés, vagy utcai találkozás éppen annyira képes befolyásolni mindennapi életünket, ahogy képes azt befolyásolni egy tanár, egy oktató, vagy egy barát. De mindezeken túl ezt az egész bonyolult világot és mechanizmust egy természetfeletti erő vezérfonala irányítja életünkben, ez pedig Isten feltétel nélküli szeretete, amelyet Jézus nyilatkozott ki a világnak. A hit nélkül élő emberek ilyenkor a sorsot szokták felemlegetni. De mi hívő emberek vajon megérezzük-e Jézus Krisztus természetfeletti szeretetének vonzását? Át tudja-e törni ez az erő az önzésünkből erősödő páncélzatunkat? Engedelmeskedünk-e a szelíd, gyengéd vonzásnak? "Jöjjetek hozzám mindnyájan" - mondja Jézus Krisztus. Ígérete mindenkit bátorít: "...én felüdítelek titeket."


Mennyei lakomádból erőt merítve könyörögve kérünk, Istenünk: segíts, hogy Szent Bonaventura püspök tanítása szerint ajándékaidért szüntelenül hálásak legyünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!

Július 14. szerda

Jöjjetek, akiket megáldott az Atya - mondja az Úr,
szükséget szenvedtem, és gondot viseltetek rám.
Bizony mondom nektek, amit a legkisebb testvéreim közül
egynek tettetek, nekem tettétek.


Isten szeretetének titkát Jézus Krisztus által ismerhetjük csak meg. Azok azonban akik bölcsnek és okosnak gondolják magukat, s inkább arra törekszenek, hogy mindenre magyarázatot találjon értelmük, azok az emberek igencsak messze járnak ettől a titoktól. Ezer éveken keresztül igen sok racionálisan gondolkodó filozófus, politikus, tudós hitte azt, hogy megtalálta az élet törvényszerűségének magyarázatát. Aztán mégis mindig történt valami, ami keresztül húzta számításaikat, gondolataikat, elméleteiket, mindig akadt egy olyan faktor, amely ismeretlen maradt. Az isteni szeretet megtapasztalása, elfogadása és viszonzása sokkal inkább kíván tőlünk egyszerűséget, mintsem komoly értelmi megfontolást, tudós ismereteket. Hitünk természetesen értelmi megalapozást is kíván, de ennél fontosabb az Istenre való ráhagyatkozás, a kegyelem elfogadása, szívünk megnyitása az Úr felé. A mai evangélium alapján mondhatjuk, hogy aki Jézus Krisztust ismeri, az a Mennyei Atyát is ismeri. Sőt, talán még helyesebb azt mondanunk, hogy aki Jézus Krisztust szereti, azaz Atyát is szereti. A tudományt legfelülre helyező ember nem képes ezekre az érzésekre és tapasztalásokra. Ettől kezdve képtelen tisztánlátásra és gondolkodásra, mert önmagát helyezi a Teremtés fölé, amely alapvetően téves hipotézis.


Üdvösségszerző szentségeddel tápláltál minket, Istenünk. Kérve kérünk, hogy mi, akik Lellisi Szent Kamill áldozópapot a szeretetben követni igyekszünk, egykor dicsőségedben is részesedjünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!

Július 13. kedd

Magasztaljon téged, Uram, minden műved,
és szentjeid áldást mondjanak!
Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges,
és hatalmadról beszéljenek!


Jézus Krisztus soha nem beszélt feleslegesen munkálkodása során, hanem azt akarta, hogy tanításának hatása legyen az emberek életére, ezért igyekezett minél tömörebben, minél velősebben előadni mondanivalóját. Tanítását éppen ezért nem is elég hallgatni, hanem el kell kezdeni megvalósítani. Egyik legfőbb üzenete éppen a megtérés, a bűnbánat volt, amely feltétele annak, hogy az utolsó ítélet alkalmával esélyünk lehessen bejutni az örök életre. Az mindenesetre elég meghökkentő, hogy ő két ezer évvel későbbre is pontosan látta, tudta és érezte, hogy a megtérésre nagyobb szüksége lesz az embereknek, mint saját idejében. Az igehirdetésnek, amelyet az Egyház és szolgái Jézus Krisztus nevében végeznek, ma is ez az egyik legfontosabb témája. S, mint ahogy Jézus Krisztus korában, úgy ma is sokan hallják ezt az üzenetet, talán meg is értik a tartalmát és jelentőségét, de még sem indulnak el a megtérés úján. És hát bizony még hányan, de hányan vannak, akik meg sem akarják hallani ezeket a tanító és gyógyító szavakat, mert elkötelezettjei a gonoszság fennmaradásának. Jézus Krisztus joggal korholta azoknak a városoknak a lakóit, akik nem ismerték fel a jeleket és nem tartottak bűnbánatot. Szavai ezért nekünk is is szólnak, ha arra vetemednénk, hogy mi sem bánjuk meg bűneinket. Már pedig a mai világ még inkább nem bánja meg a bűneit és ezért a rájuk várható büntetés nem is lesz elkerülhető.


Mindenható, örök Isten, minden vigasztalás és béke Atyja, add, hogy házad népe, mely szentjeid ünnepén neved dicséretére összegyűlt, egyszülött Fiad testében és vérében részesedve elnyerje az örök élet zálogát. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!

Július 12. hétfő

Megváltottál, Urunk, véred árán
minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,
és Istenünk országává tettél minket.


Jézus Krisztus a tanítványi életről ad tanítást számunkra, amelynek mindenkor a kiindulópontja, hogy a hívást az ember elfogadja, és szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Természetesen nehogy egy pillanatra is azt higgyük, hogy Ő keveset kér, hanem azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Jézus Krisztus küldöttei vagyunk, az ő embersége és istensége révén, de ha nem őhozzá fűzne leginkább a szeretet köteléke, akkor tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan tanítást szeretnénk tovább adni, amelyet nem tekintünk vezérfonalnak saját életünkben, minden bizonnyal csak egy ellentmondásos, meghasonlott tanúskodásnak tűnne magatartásunk, amely aligha ébresztene bárkiben szeretetet, vagy hitet. Ha viszont mi magunk a hit engedelmességével fogadjuk Isten hozzánk szóló üzenetét és akaratát, Jézus Krisztus jelenlétének jeleivé, örökös tanúivá válhatunk.


Urunk, Istenünk, az üdvösség ételével és italával tápláltál minket. Kérünk, járja át bensőnket mindenkor Krisztus vére, és legyen az örök élet forrása számunkra. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!

Július 11. vasárnap

Igazságban lépek színed elé,
amikor dicsőséged megnyilvánul, örvendezem.


A törvénytudó tovább akadékoskodik. Ismerjük a mai világ jogászait, törvénytudóit és tudjuk, hogy ezek az emberek ma is ugyan olyanok. Ahelyett, hogy Jézus Krisztus válaszával megelégedve elhallgatott volna, mint aki megtalálta a tökéletességre vivő könnyebb utat. Tovább okoskodva, csűrve-csavarva az általa jól ismert szavakat, mindent elkövet, hogy ne ő maradjon alul, csakhogy mindhiába. Így azonban arra kap felszólítást, hogy a törvény legnagyobb előírásaihoz mérje önmagát.Hányszor járunk így magunk is! Amikor nem tudjuk abbahagyni okvetetlenkedésünket és újra meg újra a magunk elképzelése szerint igyekszünk alakítani másokat. Hogy az utolsó szó mindig a miénk legyen - egyszer aztán úgy kapjuk meg a választ, hogy az belénk fojtja a további szavakat és okoskodásokat: "Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"

Az irgalmas szamaritánus történetében a törvénytudó és Jézus Krisztus között ez zajlik le. A törvénytudó, mint megannyi más az evangéliumokban, a legfontosabb kérdést firtatja: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Az okvetetlenkedő, aki képes a szúnyogot kiszűrni és a tevét lenyelni megkapja a számára a legbonyolultabb magyarázatot. Már a pap és a levita személyében komoly intést kap: akikben a hivatástudat elfojtja az emberi érzéseket, azok bizony arra is képesek, hogy gondolkodás nélkül elmenjenek a bajba jutott embertársuk mellett. Jézus Krisztus azonban a különböző rendű egyházi személyek mellé harmadikként odaállít egy laikust is. A történetet tekinthetnénk akár úgy is, mint az akkori időben közismert antiklerikális sztorik egyikét, melyet Jézus Krisztus beemel a magyarázatai közé, ettől azonban nyilvánvalóan sokkal több. A történet ma talán még sokkal aktuálisabbnak tűnik, mint a kétezer évvel ezelőtti időben. A mai utak mellett sokkal több anyagilag és jogilag, erkölcsileg kifosztott ember fekszik segítségre várva, és az utakon ma is járnak komoly autókkal főpapok, politikusok, közszereplők. Csakhogy ezeknek az autói nem csak gyorsan, de ablakaik feketére vannak színezve, hogy se ők ne lássanak meg semmit a való világból, se őket ne ismerje fel senki a valóvilágból, hogy később szembesülniük kelljen tetteikkel. A példabeszéd esetéből kitűnik, hogy Jézus Krisztus válasza nem jogi fejtegetés, hanem mint mindig az élő emberre koncentrál. Az adott történetben azonban az igazi bravúr nem az egyházi személyek és a laikus szerepeltetése, hanem az, hogy ráadásul ez a világi egy szamaritánus személy. Nem kerülheti el figyelmünket a tény, hogy a zsidók abban az időben egyáltalán nem érintkeztek a szamariaiakkal. Így kell értékelnünk a szamaritánus irgalmát. Így lett ő a világ szemében az etalon, az igazi felebarát példaképe.

Napjainkra a sérült emberek megsegítése igazi iparággá fejlődött. Vállalkozások, cégek, alapítványok, jótékonysági szervezetek születnek csak azzal a céllal, hogy bajba jutott emberek megmentésére gyűjtsenek. Mindannyian ismerjük ezt. Ismerjük a színét és a fonákját is. Naponta csörögnek telefonjainkon, küldik leveleiket és kérnek és kérnek irgalmatlan kitartással, néha erőszakossággal. Már-már annyira, hogy azt érzed, nemcsak annak vagy oka, ha valaki meghal, hanem már annak is, ha bajba kerül. És miközben telefonon keresztül beszél hozzád az ügynök, aközben hallod azt is, hogy a szobában, ahonnan beszél, ülnek rajta kívül még néhányan, és azok is éppen próbálnak rávenni valakit, hozzád hasonlót, hogy segítsen. Még talán azt is elképzeled, tisztewsség szólván ne essék, hogy ezek a társaságok jobban rászorulnak a te támogatásodra, mint maga az az ember, akiért kiáltanak korunk irgalmatlan szamaritánusai.

Jézus Krisztus története másról szól. Itt a segítő valóban részese lesz a történetnek. Részese a gyógyításnak és részese a gyógyulásnak. Mert, aki segít máson, annak a lelke is változáson megy keresztül, nemcsak azé, akin segítenek. Ezért nagyon fontos, hogy a segítség nyújtás mindig közvetlen legyen, mert enélkül csupán olyan tranzakció lesz, amelynek lényege nem a segítség nyújtás, hanem annak eszköze. Jézus Krisztus történetéből az is kiderül, hogy az előítélet sebei adott esetben nehezebben gyógyulnak, mint azok a sebek, melyek a testünkön keletkeznek, vagy azok, amelyekkel születünk. És talán nem is gyógyul be minden seb, vannak be nem gyógyuló, be nem gyógyítható sebeink, hogy mindig lehessenek felebarátaink, és mi is azok lehessünk másoknak.


Részesültünk ajándékaidban, Istenünk. Kérve kérünk, hogy valahányszor bemutatjuk ezt az áldozatot, növekedjék bennünk üdvösségszerző kegyelmed. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!