Útravaló – 2019. március 9.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Tryphonem)

Rómában már a VI. századtól kezdődően minden nap egy-egy úgynevezett stációs, kijelölt templomban gyülekezett össze e szent időben az Egyház. A megszentelt hely vértanú patrónusa, lelkisége sokszor befolyásolta és értelmezte a nap evangéliumát, liturgiáját. Márciusban mi is ezekre a római bazilikákra utalva és vértanúiknak példája, közbenjárása által kísérve közeledünk megváltásunk ünnepéhez, hiszen a szentek különféle élethelyzeteiben a Lélek újraolvassa számunkra Krisztus misztériumát.

* * *

Ma Szent Trifon (†250), Respiciusz és Nimfa (IV. sz.) mára elfeledett vértanúk ereklyéi mellett időzik az Egyház. Trifon kivégzésének Respiciusz megtérése volt a gyümölcse, Nimfa pedig szűzi életével készült elő vértanúságára: mindkét állapotban testét ajándékozta Istenének. Az előző napok harciassága után most a megvívott harc gyümölcseiről beszélnek az igehelyek is: ha megteszed… akkor... Jézus pedig a bűnössel étkezik, közel kerül hozzá. A veszteség, amely a rosszal vívott harcban ér bennünket, csak látszat, sokkal többet nyerünk, ha a lemondás, a változás küzdelmében győzünk: lelkeket mentünk az Úrnak, megnyílunk a vele való találkozásra, és egy olyan életet hagyunk magunk mögött, amely hosszú idők után is elevenen tartja az Egyházban a hit, a teljes odaadás és az Úr köré csoportosulás tapasztalatát.

Különféle vallások közös összefogással az átfogó fejlődésért - a pápa a vallási képviselőkhöz

A világ különféle vallási közösségeinek mintegy 400 képviselőjét fogadta Ferenc pápa március 8-án pénteken délben a vatikáni Kelemen-teremben, akik ezekben a napokban vettek részt a „Vallások és a fenntartható fejlődés célkitűzései” témát tárgyaló konferencián. A pápa hozzájuk intézett beszédében a fejlődés emberi arcát hangsúlyozta, mely mindenki és az egész ember javát szolgálja. Ebben a közös célkitűzésben a vallások különleges helyet foglalnak el, amennyiben a testvériség, az igazságosság és a másik iránti hűség jegyében lépnek fel.

A fenntartható fejlődés témáját Ferenc pápa beszéde elején a bevonás és a részvétel fogalmával egészítette ki, melynek jegyében „a rendszerint peremre szorítottak, a szegények, a migránsok, a bennszülöttek és a fiatalok is hallathatják hangjukat”. Különféle vallási közösségek, köztük a katolikus egyház is elfogadta az ENSZ 2015-ös közgyűlésén a 2030-ig előirányzott célkitűzéseket, a maga részéről annak a reményében, hogy az az ember átfogó, integráns fejlődését szolgálja.

Mindenki és az egész ember javát szolgálni, közös hivatás szabad és felelős válaszával

Ferenc pápa határozottan elutasítja a fejlődés puszta mennyiségi értelmezését, mely csak a GDP-re, a „bruttó hazai termékre” figyel a határtalan gazdasági növekedés „mitikus reménye” értelmében. Ez egy „veszélyes ösvény”, melyen járva esztelen módon kihasználják mind a természetet, mind magát az embert. Szent VI. Pál idézve Ferenc pápa a fejlődés emberi arcát emelte ki, mely „mindenki és az egész ember javát szeretné szolgálni”. Benedek pápa tanításából arra utalt, hogy „az emberi fejlődés nem csak gazdasági kérdés, és nemcsak szakemberek dolga, hanem mindenekelőtt egy hivatás, mely szabad és felelős választ igényel”. A föld és a szegények kiáltása igazságos elosztást követel, amit már XVI. Benedek is sürgetett: „A gazdagság nagy újraelosztását világviszonylatban eddig soha nem tették meg”.

Minden összefügg mindennel

A pápa örömének adott hangot, hogy a fenntartható fejlődésről szóló konferencia meghallgatja a vallások képviselőinek a hangját. Nekik pedig ki kell lépniük saját jellegzetességeik világából, hogy választ találjanak a föld és annak szegényei kiáltására, de úgy, hogy magukkal viszik legjobb hagyományaik kincseit, azok közös megosztása reményével. Az ENSZ fenntartható fejlődési célkitűzései eléréséhez az „emberi személy, a föld, a növekedés, a béke és az együttműködés” öt szempontját kell összehangolni es együtt figyelembe venni. Így elkerülhetővé válik a növekedés mitikus álma, a technológiai fejlődésbe vetett hiú remény és a megoldás etika nélkül való keresése. Szent II. János Pál pápa szavával „ökológiai megtérésre van szükség” és ebben a vallások különleges szerepet játszanak. Ha szeretnénk elérni az Agenda célkitűzéseit, akkor el kell utasítani a technokrácia, a technika uralmának a kísértéseit – szögezte le a pápa.

Szenteljünk külön figyelmet a bennszülöttekre

Külön kitért Ferenc pápa a bennszülöttek és a fejlődés kérdésére. Jóllehet a világ összlakosságának csak 5 százalékát alkotják, de a föld felszínének 22 %-át gondozzák, Amazóniától kezdve egészen az Antarktiszig, miközben a föld biodiverzitásának 80 százalékát védelmezik. A pápa sürgette, hogy a föld ősi szakralitását tisztelő bennszülött népcsoportokat az Agenda figyelme középpontjába kell helyezni. Záró gondolatában a pápa a világméretű  összefogást hangsúlyozta, melyből nem hiányozhat a vallások részvétele sem. „A vallások segíthetnek abban, hogy az átfogó valódi fejlődés útján járjunk, aminek a neve béke” – utalt végül VI. Pál Populorum progressio, „A népek haladása” kezdetű  enciklikájára.

Nagyböjt 4. napja

Nagyböjt 4. napja

A mai evangéliumban Jézus kijelenti: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!” A megtéréshez, bűneink megbánásához és megvallásához alázatra, Isten előtti alázatra van szükség. A gőgös ember képtelen erre, tökéletesnek, hibátlannak, bűntelennek tartja magát. Önteltsége és elvakultsága megakadályozza abban, hogy alázattal és őszintén beismerje bűneit. Aki gőgösen kihúzza magát és felemeli fejét, azt Isten nem tudja felemelni, kiemelni bűneiből. Aki viszont alázattal meghajol előtte, azt Isten felemeli.
A helyes böjtölés alázatossá teszi az embert. A böjt szembesít minket önmagunkkal, gondolatainkkal és érzéseinkkel, helyes és helytelen szándékainkkal, vágyainkkal és igényeinkkel. A böjt segít feltárni gyenge pontjainkat, azokat a „sötét” helyeket, ahová nem engedjük bevilágítani Isten kegyelmét. Csak az alázatos ember képes kimondani azt, hogy rászorul Isten kegyelmére. Csak az alázatos ember vágyakozik arra, hogy Isten begyógyítsa lelkének sebeit. Csak az alázatos ember érzi azt, hogy bűneivel megbántotta Istent. Csak az alázatos ember kéri és várja reménykedve Istentől a bocsánatot. Csak az alázatos ember szívében ébred fel annak vágya, hogy Isten megtisztítsa lelkét. Csak az alázatos ember tud hinni Isten végtelen irgalmában. Csak az alázatos ember tud igazán örülni annak, hogy Isten megbocsát neki.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

Igazi különlegességgel segít Útravaló rovatunk a nagyböjti készületben

Idén januártól „Útravaló” címmel napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM budapest-pasaréti plébános elmélkedéseit tesszük közzé.

(Stazione a San Pietro in Vaticano)

A ferences szerzetes elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek. Nagyböjtben a pápai szentmisére mindig egy-egy előre meghirdetett pápai bazilikában (úgynevezett stációs templomban) került sor. A II. vatikáni zsinatig a misekönyvekben jelezték egy-egy nap és ünnep stációs templomát, melynek helyi adottságai tükröződtek a liturgia szövegeiben. Ferenc pápa idén hamvazószerdán is ennek a hagyománynak a jegyében vezette a nagyböjti szertartást a római Aventinus dombon álló Szent Szabina-bazilikában.

Kálmán Peregrin az elmélkedések előtt így fogalmaz: „Rómában már a VI. századtól kezdődően mindennap egy-egy úgynevezett stációs, kijelölt templomban gyülekezett össze e szent időben az Egyház. A megszentelt hely vértanú patrónusa, lelkisége sokszor befolyásolta és értelmezte a nap evangéliumát, liturgiáját. Márciusban mi is ezekre a római bazilikákra utalva és vértanúiknak példája, közbenjárása által kísérve közeledünk megváltásunk ünnepéhez, hiszen a szentek különféle élethelyzeteiben a Lélek újraolvassa számunkra Krisztus misztériumát.”

Ferenc pápa: Ne sminkeljük ki a lelkünket!

A Szent Márta-ház kápolnájában március 8-án reggel bemutatott szentmise homíliájában Ferenc pápa az életünkben jelen levő valóságos és formális viselkedés közötti különbségről beszélt, az Izajás próféta könyvéből vett napi olvasmány (Iz 58,1–9a) alapján.

A nagyböjt idején újra fel kell fedezni a megjelenés egyszerűségét a böjtölés, a jótékonyság és az ima által – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya. – A keresztények örömmel tartsanak bűnbánatot, legyenek nagylelkűek a rászorulókkal, de ne verjék mindezt nagydobra. Rejtve forduljanak az Atyához, nem várva, hogy mások megcsodálják őket. Jézus idejében nyilvánvaló volt a farizeusok és az írástudók viselkedéséről szóló példa. Ma a katolikusok „igaznak” tartják magukat, mert úgy gondolják, hogy egyfajta „társulathoz” tartoznak, minden vasárnap mennek templomba, és nem olyanok, mint azok a szerencsétlenek, akik nem értenek semmit – figyelmeztetett a pápa.

Azok az emberek, akik a látszatot, a külsőséget keresik, soha nem ismerik fel, hogy bűnösök. Amikor azt mondod nekik, hogy bűnösök, azt válaszolják, hogy igen, de mindannyian azok vagyunk, és továbbra is „igaznak” érzik magukat. Igyekeznek szentnek mutatkozni, de mindez csak látszat – szögezte le a Szentatya. – Amikor pedig eltér a valóság és a látszat, az Úr azt mondja: álszent.

Mindenkit megkísért az álszentség, de a húsvéthoz vezető idő alkalom arra, hogy felismerjük saját következetlenségeinket, és azonosítsuk a valóság elrejtése céljából használt smink rétegeit. A fiatalokról és a hitről tartott tavalyi püspöki szinóduson felmerült az álszentség témája. A fiatalokra nem tesz mély benyomást az, aki a külsőségeket keresi, de viselkedésében nem következetes. Ez elsősorban akkor zavaró, amikor a „vallás szakemberei” viselkednek álszent módon. Az Úr ehelyett azt kéri tőlünk, hogy legyünk következetesek. Sok keresztény, hívő katolikus kihasználja az embereket, a dolgozókat – mutatott rá a pápa. – Nyár elején elküldik, majd ősszel újra felveszik őket, hónapokig nem fizetik utánuk a járulékokat, így nem tudnak előrehaladni az életükben. Sok ilyen munkaadó katolikusnak vallja magát, vasárnapi misékre jár… Ez halálos bűn! Milyen sokan megalázzák a dolgozókat!

Nagyböjt idején fedezzük fel újra az egyszerűség, a valóság szépségét, amelynek egységben kell lennie a látszattal. Kérjünk az Úrtól erőt, és alázattal haladjunk előre úgy, ahogy tudunk. Ne sminkeljük ki a lelkünket, mert ha ezt tesszük, az Úr nem ismer fel minket. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy következetesek tudjunk maradni, s ne legyünk hiúak, ne mutassuk magunkat méltóbbnak, mint amik vagyunk. A nagyböjtben kérjük a kegyelmet, hogy életünkben legyen következetesség a valóság és a formalitás, valamint a valóság és a külsőség között – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.