Interjú a Papi
Kongregáció prefektusával azokról a papokról, akiknek gyermekük van
Andrea
Tornielli, a Vatikáni Rádió főszerkesztője február 27-én interjút készített
Beniamino Stella bíborossal, a Papi Kongregáció prefektusával arról az
eljárásmódról, ahogy az egyház a latin rítusú (nőtlen) katolikus papok ügyében
eljár, akiknek gyermekük van. A főszerkesztő szerint ezt a témát hosszú időn át
„tabuként” kezelték az egyházban.
A február végén a kiskorúak védelméről a
Vatikánban tartott találkozó kapcsán Rómába érkezett és számos hírügynökségnek
nyilatkozott Vincent Doyle pszichoterapeuta, aki maga egy ír katolikus papnak a
gyermeke. Doyle megalapította a „Coping International” (Nemzetközi Küzdelem)
társulatot, mely a katolikus papok gyermekeinek jogi védelméért száll síkra és
próbál nekik támogatást nyújtani. Doyle a nyilatkozataiban hivatkozik a Papi
Kongregáció egy bizonyos dokumentumára, melyet Tornielli szerint „valójában
belső használatra szántak, de semmiképpen nem titkos dokumentum”, és ami az
egyház eljárását írja le ilyen esetekben. A dokumentum belső irányelveit Doyle
2017 óta ismeri és a gyermekek védelméről szóló általános szempontot Alessandro
Gisotti, a Szentszék ideiglenes szóvivője is megerősítette. Andrea Tornielli a
Stella bíborossal készített interjúban erről a témáról kérdezi az illetékes
dikasztérium prefektusát.
Bíboros úr, milyen szempontok alapján járnak el
azon papok esetében, akiknek gyermekük van?
A dikasztérium azt a gyakorlatot követi, mely
évtizedek óta, Claudio Hummes bíboros prefektussága óta érvényben van. Ő még
XVI. Benedek pápa idején a Szentatya figyelmébe ajánlotta az ügyet a 40 évnél
fiatalabb, gyermekes papok esetében. Azt javasolta, hogy elérjék számukra a
papi szolgálat alóli felmentést, még 40 éves koruk elérése előtt. A rendelkezés
valójában a gyermek alapvető javát veszi figyelembe, vagyis azt a jogot, hogy
az anyjukon túl az apjuk is mellettük legyen. Ferenc pápa is ilyen értelemben
nyilatkozott még bíborosként Buenos Airesben az Abraham Skorka rabbival
folytatott beszélgetésben, mely „Az ég és a föld” című kötetben megjelent.
Ennek lényege, hogy a gyermekes pap figyelme elsősorban a gyermekére
irányuljon. Ez ne csak anyagi gondoskodást jelentsen, hanem a gyermek
növekedésének az elkísérését, érzelmi kapcsolatot, megfelelő nevelést és
mindazt, ami az atyaság érzelmi és felelős gyakorlatával együtt jár, főként a
gyermek életének első éveiben.
Mi is valójában ez belső dokumentum, ami szóba
került?
A dokumentum címe: „A Papi
Kongregáció gyakorlatát illető jegyzék a gyermekes papok esetében”, mely
összegyűjti és rendszerezi a kongregációban évek óta érvényben levő
gyakorlatot. Ez egy munkadokumentum, melyre hivatkozva eljárunk, amikor
egy ilyen ügy adódik, vagyis ez egy technikai szöveg a dikasztérium
munkatársai számára. Éppen ezért nem tettük közzé. Nyilvánvaló egyébként, hogy
Doyle úr két éve betekintést nyerhetett a dokumentumba. A szöveget a
kongregáció szokás szerint bemutatja a püspöki konferenciáknak és az egyes
püspököknek, akiknek ilyen ügyük van és segítséget kérnek az eljárásmódhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése