II. Tavadrosz pátriárka megtiltotta a közösségi média használatát a szerzeteseknek

Epifaniosz püspök vértanúsága után, akit a Szent Makariosz-kolostorban gyilkoltak meg július 29-én, a kopt ortodox egyház 12 új szabályt hozott a monasztikus életforma hagyományos formájának megőrzése érdekében: mindenekelőtt a világ forgatagától való elvonulást értve ez alatt.

Egy hónapot kaptak a szerzetesek, hogy töröljék magukat a közösségi médiából.

A kopt ortodox egyház szerzetesei és szerzetesnői, kivétel nélkül mindenki, egy hónapot kaptak, hogy töröljék felhasználói fiókjaikat és blogjaikat mindennemű közösségi médiáról, köztük a Facebookról és a Twitterről is. Ez időkereten belül minden olyan kommunikációs formától búcsút kell venniük, amely a monasztikus élettel összeegyeztethetetlennek tűnnek. Minden kihágás kánonjogi büntetést von majd maga után. II. Tavadrosz pátriárka 12 új szabályozása közül ez az, amely ellen majd a legtöbben emelik fel a szavukat. A szabályozás mindazokat érinti, akik a kopt ortodox egyházban monasztikus életformában élnek, azok után, hogy nemrég gyilkosság – valószínűleg késelés – áldozata lett Epifaniosz püspök a Szent Makariosz-monostorban, amelynek apátja volt.

Anba Epifaniosz erőszakos halála ugrásszerűen meggyorsította a monasztikus életforma alapos újragondolásának folyamatát, amelyet Tavadrosz pápa kezdeményezett a kopt ortodox egyházban. Az apát-püspök mártíromságáért nem dzsihadista orgyilkosok felelősek. Ez esetben a tettes valószínűleg egy a monostorban lakó, vagy azt gyakran felkereső személy.

Az elmúlt évtizedek során az újraéledő kopt monasztikus életforma több millió egyiptomi számára az egyetlen lehetőséget jelenti, hogy a keresztény hit kincseit újra felfedezhesse a több évszázados muszlim uralom után. Azonban félő, hogy különböző tényezők, akadályok, sőt az egyházon belüli ellenvélemények szétforgácsolják ezt a spirituális bőséget és termékenységet, ahogy ez egyházi és klerikális körökben oly gyakran előfordul, amelynek oka egyesek apátiája, tisztán a kegyelemtől függővé tett életet és az önreferenciális arrogancia formáit illetően.

A szerzetesekre vonatkozó 12 új szabályt a szent kopt szinódus Tavadrosz pátriárka által összehívott, a monostorokért és a monasztikus életformáért felelős bizottsága fogalmazta meg. Az összejövetelen 19 püspök és apát vett részt. A hivatalos intézkedés célja a monasztikus életforma hagyományos arculatának megőrzése: ennek elemei a világ forgatagától való elvonulás, a kifejezetten az imára fordított idő, a munka és a csönd. Ezzel indokolható, hogy a szerzeteseket most miért is kérik arra, hogy vonuljanak vissza a közösségi média használatától, amelyet a kopt egyházban nem egyszer arra is használtak, hogy „zavaros tanokat” terjesszenek, személyek elleni pletykákat tápláljanak és hittani ál-vitákat folytassanak.

Több más szabályozás mellett életbe lép a rendelet, miszerint egy évig nem lehet új jelentkezőket felvenni a monostorokba, illetve a szerzetesek pappá szentelése is szünetel három évig. Egy másik intézkedés szerint nem szabad alapítani új, nem-hivatalos monasztikus közösséget; a monostorokban szigorúbban szabályozzák a látogatók és a zarándokok fogadásának idejét, figyelembe véve a böjti, az ima- és a csendes napokat, amelyek a monasztikus életforma sajátjai; életbe lép a tiltás, hogy szerzetesek és szerzetesnők adományokat fogadjanak el hívektől – ezt ugyanis csak a monostor apátja és az apátnő tehetik meg –, és hogy olyan gazdasági projektekben és vállalkozásokban vegyenek részt, amelyet nem jeleztek előzőleg a közösségüknek és az elöljárójuknak; a monostor elhagyását és a kint eltöltött időt is engedélyeznie kell a monostor vezetőjének. Szabályok vonatkoznak ezentúl az egyes monostorok maximális létszámára is, hogy a nyugodt és békés együttélés mindenhol biztosított legyen.

Miután a pátriárka az új rendeleteket jóváhagyta, a kopt hierarchia néhány tagja – köztük Raphael püspök is – bejelentette személyes blogjának és online jelenlétének felfüggesztését, megerősítve ezzel, hogy ezek után csak hagyományos módon, például telefonon lesz lehetséges vele kommunikálni.

A kopt szerzetesek és nővérek online jelenlétének korlátozása egyértelműen kapcsolatba hozható a váratlan helyzettel a kopt egyházban, amelyet Anba Epifaniosz meggyilkolása okozott. Ezzel együtt azonban ez egy határozott figyelmeztetés is a terjedőben lévő közösségi médiának a hétköznapi egyházi életre kifejtett hatásait illetően, melyek egyes keresztény közösségekben igen érezhetőek. Miközben nyugaton az internet útján történő evangelizáció igen népszerű, a maronita egyház februárban közzétett egy hivatalos dokumentumot, hogy megpróbálja megfékezni az online egyházi civakodásokat és a hittani témájú heves vitákat, amelyekben általában papok, rajongók, önjelölt szakemberek és „insiderek”, guruk és billentyűzet-inkvizítorok vesznek részt.

A keresztény szavak hibás használatának jelensége online ál-doktrinális csatározásokban nemrég Ferenc pápa figyelmét is megragadta: „Keresztények is – írja Róma püspöke a Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdításában, amelyet március 19-én írt alá – áldozatai lehetnek verbális agressziónak az interneten vagy más digitális kommunikációs csatornán keresztül. Még a katolikus médiában is előfordulhat, hogy túllépünk bizonyos határokon, a rágalmazás és a becsületsértés már-már csaknem közhelyek, mindennemű etikai norma mások jó hírneve tiszteletben tartásának érdekében pedig szinte teljesen figyelmen kívül hagyható. Mindez veszélyes szakadásokhoz vezethet, hiszen olyan dolgok hangozhatnak el, amelyeknek publikus felületeken nincs helyük, illetve egyesek úgy próbálják kompenzálni saját csalódottságukat, hogy folyamatosan másokat ostoroznak. Meglepő, hogy néha, a többi parancsolat figyelembe vétele mellett milyen mértékben nem vesznek tudomást a nyolcadikról: »Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!«.”

Taps a meghívottaknak – Vértesaljai László SJ jegyzete

Vértesaljai László jegyzetét adjuk közre, mely a római ministránstalálkozó napjaiban született, az augusztus elsejei magyar szentmise rendkívüli eseményeinek hatására.

Ilyet se látott a római Szent Ignác-templom! Pár perc alatt a magyar ministráns fiatalokkal teli templomban kétszer is olyan tapsvihar tört ki, hogy kezdtem már a vakolatot félteni. S hogy miért is? Mert ezek a ministránsok az Úréi. Az Ő oltáránál állnak, Őrá hallgatnak, ismerik a Hangját, és megteszik, amit kér tőlük.

A szerda esti magyar szentmise végén a főcelebráns Ternyák Csaba egri érsek, itt Rómában a Papi Kongregáció egykori titkára, maga sem gondolta, hogy a hirtelen támadt ötlete nyomán felvetett kérdés mekkora pünkösdi vihart kavar...

Már csak az áldás hiányzott a mise teljességéhez, amikor Csaba érsek „csak úgy” megkérdezte és kérte: „Hányan vannak köztetek olyanok, akik már megéreztétek valamiként az Úr hívását, és gondoltatok arra, hogy az ő szolgálatába álljatok? Emeljétek fel a kezeteket!”„Hát, elég meredek kérdés!” – gondoltam magamban, de a valóság rögtön megcáfolta csírázó kicsinyhitűségemet, mert egyik kéz a másik után emelkedett fel. Nem számoltam a felemelt kezeket, mert amolyan tisztes kerek erdő kerekedett a kezekből. Legalább tíz-húsz százaléka a jelenlévőknek, azzal a felemelt kézzel vallomást tett. Vallomást az Úr mellett, hogy már hallották az ő Hangját, amint megszólítja és magához hívja őket. Pár másodpercig égbekiáltó jelként „lógtak” azok a kezek a magasban, mire a többiek, gondolom ők is döbbenten e tanúságtétel láttán, összeverték a tenyerüket és dübörgött a tapsvihar. Hosszan és kitartóan. De kinek is szólt a taps? Csak találgatni tudom: az Úrnak, aki ma is hív, és ma is bízik a fiatalokban! Aztán tapsoltak a meghívottaknak. Hogy észrevették a meghívást, hogy elfogadták, és hogy itt, ebben a sűrű levegőjű római Szent Ignác-templomban megvallották azt. Hányan is lehettek, akik a mellettük ülő tanúságtevő felemelt keze láttán ilyesfélét mormolgattak magukban: „Hát ezt nem gondoltam volna!” Vagy éppen fordítva: „Én ezt már sejtettem...!”

Ebben a mámoros légkörben Fülöp Ákos atya, a magyar ministránszarándoklat szervezője vette magához a kezdeményezést és tágította az isteni meghívás hatósugarát. Hogy senki ne maradjon ki a meghívásból, szólt az Úr rendelte szent házasságról, amely egyaránt érint ministráns fiúkat és lányokat. De olyan házasságról beszélt, melyben gyermekek születnek, olyan gyermekek, akik majd a maguk idejében meghallják az Úr örök hívó szavát, és elindulnak majd éppen úgy, ahogy a felemelt kezűek jelezték…

Még be sem fejezte, amikor újból felharsant a taps. De ezúttal még erősebb és olyan hosszantartó volt, hogy szinte elsöpörte Csaba érsek sűrű igyekezetét, aki záró áldást akart adni. Mert a hivatalos püspöki áldás helyett, onnan föntről, Pozzo mester freskói fölül, az atyai Házból csak úgy záporozott az áldás. Nem szűnt a taps, és éreztem, a ministránsokban felszabadul minden kegyelem, amit e pár nap alatt az Örök Városban kaptak.

Mise után azon frissiben riportot készítettem Csaba érsekkel, majd siettem ki a fiatalokhoz. Akik kijutottak a szűk kapun a Szent Ignác-templom előtti csodálatos barokk terecskére, azokat a kintiek tapsa fogadta, mire ők is beálltak közéjük, hogy az újonnan kilépőket köszöntsék. Nagy tömeg verődött össze, belőlünk, templomos magyarokból és római turistákból. Kérdezték is hangosan, nem értvén a magyar szót: „De hát kik ezek a lelkes fiatalok? Magyarok! – feleltem taljánul. Magyar, római katolikus ministráns fiatalok! Ahogy mondom ezt, meg is szédülök az örömtől és büszkeségtől, mert bizony mondom nektek: jó magyarnak lenni! És jó római katolikus magyarnak lenni. Az ilyenek meg sem öregszenek. Csillog a szemük, és tapsolnak. Van holnap, mert lám, készíti az Úr. Ne félj, Laci, én Velük, Veletek vagyok!

Évközi tizenhetedik hét szombatja

Évközi tizenhetedik hét szombatja

Az események menetét Máté evangélista megszakítja, mégpedig azért, hogy ismertesse Keresztelő János halálának körülményeit. Erre az ad alkalmat, hogy a helyi uralkodó, Heródes tudomást szerez Jézus jelenlétéről és különleges tetteiről, és azt gondolja, hogy az általa kivégeztetett Keresztelő János támadt fel a halálból. Heródes furcsa vélekedése ugyanarról árulkodik, mint a názáretiek botránkozása: nincsenek tisztában azzal, hogy ki Jézus.
Keresztelő János helytelenítette Heródes törvénytelen házasságát, ami az uralkodónak nem tetszett, ezért börtönbe vetette, majd később kivégeztette. A történet elismerően szól Jánosról, akit a nép prófétának tartott. János az igazság kimondója, a tiszta erkölcsiség képviselője, aki a hatalmi erőszak áldozata lett. János kivégeztetésével úgy tűnik, hogy a gonoszságtól sem visszariadó hatalmi önkény győzedelmeskedett az igazság képviselője felett. És úgy tűnik, hogy az igazságot kimondó embert el lehet hallgattatni. A gonosz győzelme azonban nem végleges, és ezt majd Jézus feltámadása fogja végérvényesen bizonyítani.
Az evangélista arról is beszámol, hogy amikor Keresztelő János haláláról hírt visznek Jézusnak, ő jobbnak látja más vidékre menni. Természetesen ez nem a félelem jele a részéről, hiszen még nem jött el az ő órája.

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!

Magyar zarándokok megajándékozták Ferenc pápát a szerdai általános kihallgatáson

Magyar zarándokok is részt vettek az augusztus 1-jei általános kihallgatáson, és egy ajándékot is átadtak Ferenc pápának. A csoport egyik tagja, Dombi János, a soproni Szent Pál Katolikus Szakkollégium vezetője számolt be a Vatikáni Rádióban az eseményről.

A magyar delegáció tagjai Dombi János mellett Kriston Pál, a győri Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság igazgatója és Henczel Szabolcs, a soproni Szent György-plébánia plébánosa voltak. Dombi János a soproni Szent Pál Katolikus Szakkollégium mellett egy hátrányos helyzetű családokat támogató alapítványt is vezet. Az alapítványt Henczel Szabolcs fogadta be a plébániára, helyet adva adományosztó tevékenységüknek. A magyar csoport tagjai az általános kihallgatáson a Szentatyához közel, az első sorokban kaptak helyet, és egy különleges mécsesadagoló-automatát ajándékoztak Ferenc pápának.

Hogyan tudjuk cselekvővé tenni az Egyházat? Hogyan tudunk jót, szépet és szeretetet adni és kapni? Hogyan tudjuk azt a fényt elvinni az otthonokba, amit a Szentatya át akar adni a mindennapokban? Ezeken a kérdéseken gondolkodva jutott el Dombi János Henczel Szabolccsal ahhoz a kérdéshez: valóságosan hol is gyújtjuk meg a fényt? A templomokban, mécses formájában. Ekkor merült fel a mécsesadagoló-automata ötlete, ami követhetőbbé teszi a templomokban az egyébként becsületkasszával kihelyezett mécsesek használatát. A soproni alapítvány munkahelyeket teremtett a hátrányos helyzetű családok tagjai számára: mécseseket készítenek. A mécsesadagoló jó az Egyháznak, mert átláthatóságot teremt, a gyártás pedig jó azoknak is, akik előállítják a mécseseket, mert így biztosítva van a mindennapi létfenntartásuk.

A pápai találkozó megszervezése már egy évvel ezelőtt elkezdődött Henczel Szabolcs plébános jóvoltából. Amikor a csoport megérkezett a Vatikánba az egy méter magas, becsomagolt mécsesadagolóval, a biztonsági ellenőrök örömmel fogadták a magyar küldöttséget, mondván, milyen innovatívak a magyarok.

Ferenc pápa az ajándék bemutatásakor megjegyezte, hogy örömmel adja a nevét a mécsesadagolóhoz, mert nemes célt szolgál. Majd gratulált, „mert a magyarok mindig a legjobb feltalálók közé tartoztak”.

Ferenc pápa és a nemzetközi ministránszarándoklat résztvevői együtt imádkoztak a békéért

A római nemzetközi ministránszarándoklat központi eseményére július 31-én, kedden este került sor a Szent Péter téren. Ferenc pápa találkozott a fiatalokkal, akik kérdéseket intézhettek hozzá. Ezután együtt imádkoztak a fiatalok a pápával a békéért.

„Keresd a békét, és a járj nyomában!” – ez a mottója a nemzetközi ministránszarándoklatnak – emlékeztetett a Szentatya. – A béke mindig Jézus Krisztus által születik. Mi tehát a békére kaptunk meghívást. Van egy ima, amelyet Szent Ferenc lelkisége hat át: ha Istenre bízzuk magunkat, ha átadjuk magunkat Isten kezébe, akkor a béke eszközeivé válunk. Imádkozzunk tehát Szent Ferenc nyomán: „Ó, Uram, te mindannyiunkat ismersz, ismered erősségeinket és gyengeségeinket, a rosszból a jóra hívsz minket. Arra bátorítasz, hogy szeressünk, hogy értsük meg felebarátainkat és bocsássunk meg. Tekintetünket az énről irányítsd a te felé. Küldj el bennünket, hogy megvédjük a békét, és azt elsőként éljük meg. Vezess bennünket, hogy eszközeiddé váljunk. Erre kérünk most és mindörökkön örökké. Ámen.”

Ferenc pápa homíliáját követően elhangzott a hívek könyörgése, majd a Szentatya így folytatta az imádságot: „Isten elküldte Fiát a világba, hogy hirdesse Isten országát és elvigye az embereknek az Ő békéjét. Mint ahogy a ministránsok az oltárhoz viszik az ajándékokat, így hozzuk mi is imáinkat eléd, ó Istenünk, aki a békét adod. Nagy Isten, itt állunk előtted szándékainkkal, reményeinkkel és vágyainkkal. Te már ismered őket, még mielőtt mi kimondanánk. Mindent, ami átsuhan fejünkben és szívünkben, belehelyezzük az imába, amit maga Jézus ajándékozott nekünk. Egymás kezét megfogva, egységben egymással, egységben otthoni szeretteinkkel, mindenki a saját nyelvén imádkozza el a Miatyánkot...”

Isten elé vittük imáinkat, mindent, ami betölti szívünket. Adjunk most közösen egy békejelet. Készítsünk helyet Isten szavának. Mindnyájan tartsunk egy perc csendet – kérte a pápa az Úr imádsága után.

Ezt követően a Nemzetközi Ministránsszövetség és a Nemzetközi Ministránszarándoklat elnöke, Német László püspök fordult a Szent Péter téren egybegyűlt fiatalokhoz: „Mindenkit megkérek, hogy mondjuk el együtt a zarándok imáját: »Jézus Krisztus, te vagy a mi békénk, szolgálatunk a tiéd, benned egységben vagyunk, elvisszük világosságodat. Ámen.«”

Az imatalálkozó végén Ferenc pápa áldását adta a Szent Péter téren összegyűlt ministránsokra. „És most, közös imánk végén misszióba küldelek benneteket: legyetek a béke keresői! Kötelezzétek el magatokat a kevésbé szerencsések érdekében, akiknek nincs hangjuk a világban! Tiltakozzatok, amikor az igazságtalanság és a viszály uralkodik! Éljétek meg a békét! Loyolai Szent Ignác és Isten Legszentebb Anyja közbenjárására áldjon meg benneteket a szentháromságos egy Isten. Menjetek és hirdessétek a békét!”