2019. június 28., péntek
Böjte Csaba Jézus Szíve ünnepén: Ne rákos daganatok legyünk, hanem Isten országát építő kisiparosok
Böjte Csaba Jézus Szíve ünnepén: Ne rákos daganatok legyünk, hanem Isten országát építő kisiparosok
Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk Böjte Csaba ferences szerzetes Jézus Szentséges Szívének ünnepére szóló írását.
Gyönyörű
kép... én is fényképeztem Máté Bence tóparti lesében kócsagokat, így tudom,
hogy amit látunk az egy háromdimenziós csatatér! Bármerre is nézel a
természetben, bármennyire is szép egy kép, tudnunk kell, hogy az amit látunk
nem más, mint harc az életért! Világunkban annak mi él, a létét fenn kell
tartania, semmi nem jár ingyen, hisz maga a létezés nem más, mint a létért való
szakadatlan küzdelem! Győzöl vagy legyőznek, zsákmányolsz vagy te magad leszel
a zsákmány, választhatsz! A történelmet ha olvassuk, láthatjuk, hogy ez így
volt az emberek világában is, sokfelé még ma is így van! Egy kegyetlen világban
élünk, a mi reményünk, hogy a megváltónk Jézus Krisztus eljött közénk, hogy ezt
a csatateret szentséges szívének szeretetével megszentelje!
Isten
azt akarja, hogy ne egymást győzzük le, hanem összefogva szárnyaljunk, a poros
földön való totyogásra kényszerítő nehézségek fölött együtt diadalmaskodjunk!
Nekünk nem egymást kell legyőznünk, hanem együtt kell Isten országát, az
általunk lerombolt, elvesztett Édenkertet felépítsük!
Testvérek
vagyunk, ne a mindennapi betevő falatokért, a kócként ellobbanó hatalomért, a
porladó anyagi javakért marakodjunk, hanem egymást megbecsülve, összefogva
építsük azt az országot, melynek királyi termében, a lelkiismeretünk
szentélyében trónoló Krisztus az Úr! Külön- külön elveszünk, de együtt, közösen
erősek vagyunk, ezért bizalommal összefogva az elveszett századik testvérünket
is keressük fel! Az elsodródott, leszakadó, magányos testvérünket jó szóval,
szeretettel, őszinte párbeszéddel győzzük meg, hogy szükségünk van rá!
Örvendjünk
a legkisebb testvérünknek is, annak, hogy ő megszületett, hisz benne olyan
értékeket, kincseket ajándékoz világunknak az Isten, melyek létéről lehet, hogy
még ő sem tud, de melyeknek ő az őrzőjük, ezért egyedül ő oszthatja szét!
Jézus
szentséges, dobogó, szerető szívének élő sejtjei vagyunk, összetartozunk!
Egymásba marva önmagunkat bántsuk, testvéremet megszólva, elítélve, kirekesztve
önmagamtól veszem el a levegőt, a fényt, a kibontakozás lehetőségét, hisz mi
csak csapatban, együtt létezhetünk! Krisztus dobogó, lángoló szíve az én szívem
is, hisz benne élek, általa, vele emelkedhetek az állatok szintjéről a
természetfölötti világba, a szeretet országába! A kereszténység nem egy
lecsengő múlt fáradt tanítása, hanem az egyetlen, – Mesterünk szerint
is – keskeny, meredek ösvény mely a holnapba vezet! Minden más,
rőzselángként ellobbanó tanítás, – legyen az kommunizmus, fasizmus vagy az
éppen áldozatait most szedő liberalizmus – zsákutca, vakvágány, mely az
embert önmagával, de a testvérével szembe is fordította, pusztítja!
Jézus
Szentséges szíve mely nagypéntekeken átdöfve is dobog, szeret, olyan csodálatos
szimbólum, melynek zászlaja alatt mi, az Isten országát építő jó szándékú
kisiparosok gyülekezhetünk! Jézus Krisztus mennybemenetele által megdicsőült,
töviskoronával ékesített szíve, mely mellett ott ragyog Mária hét tőr által
sebzett és mégis bennünket szerető szíve olyan szentély, melyben mi magunk is
újjászülethetünk!
Igen,
mert mi nem gyilkos, rákos daganatok akarunk lenni népünk életért küzdő, ziháló
testében, hanem Jézus szentséges szívének példájára, akár a kereszten is életet
osztó, irgalomért esdő őszinte Szeretet!
Mindaz
miben hiszek s mit, mint keresztény szerzetes pap zászlóként az emberiség előtt
magasba akarok emelni az nem más, mint Jézus Krisztus elutasított majd átdöfött
szíve mely harmadnap feltámadt, hogy mintha mi sem történt volna tovább
szeressen, bizalommal utat mutasson a Szentháromságos Egyisten
szeretetközösségének lakodalmas asztalához!
Kisebb
testvéri szeretettel,
Csaba testvér
Csaba testvér
* * *
Abban az
időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van,
és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem
megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében
vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja
nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek,
éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint
kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15,3-7)Jézus Szent Szíve
Jézus Szent Szíve
Keresztény
életünk és lelki fejlődésünk útját úgy tudjuk jellemezni, hogy Isten
folyamatosan feltárja magát előttünk, egyre jobban bevon minket az ő életébe,
érezteti velünk szeretetét. Ez mindig néhány lépést jelent előre. Közben persze
mi lázadásunkkal, engedetlenségünkkel, bűnünkkel teszünk egy-egy lépést
visszafelé, de azért haladunk előre, legalábbis, ha engedjük, hogy Isten
vezessen minket. Ezen az úton vannak olyan élményeink, amelyek során Isten
teljességét tapasztalhatjuk meg. Nem arra gondolok, hogy majd a túlvilágon, az
örök életben színről színre láthatjuk Istent a maga valóságában, teljességében
és dicsőségében, hanem arra, amit például a három apostol, Péter, Jakab és
János átéltek az Úr színeváltozásakor, aztán lejöttek a hegyről, a lelki
magaslatról, visszatértek a hétköznapok világába.
Isten teljességét akkor tapasztaljuk meg földi életünk során, amikor az ő szeretetével találkozunk. Amikor rácsodálkozunk arra, hogy életünket neki, az ő szeretetének köszönhetjük. Amikor megtapasztaljuk, hogy a bűntől Jézus önfeláldozó szeretetének, az ő kereszthalálának köszönhetően szabadulhatunk meg, ezt nevezzük megváltásnak. És amikor ráébredünk arra, hogy egyedül Isten szeretetének köszönhetjük majd azt, hogy eljuthatunk hozzá az örök üdvösségre.
Ma, Jézus szíve ünnepén erre a végtelen isteni szeretetre gondolunk. Isten szeretetére, amely mindig utánunk siet, mert mi bűneink miatt elveszett bárányok vagyunk. Isten szeretetére, amely a megváltó Jézus szívéből árad felénk.
© Horváth István Sándor
Isten teljességét akkor tapasztaljuk meg földi életünk során, amikor az ő szeretetével találkozunk. Amikor rácsodálkozunk arra, hogy életünket neki, az ő szeretetének köszönhetjük. Amikor megtapasztaljuk, hogy a bűntől Jézus önfeláldozó szeretetének, az ő kereszthalálának köszönhetően szabadulhatunk meg, ezt nevezzük megváltásnak. És amikor ráébredünk arra, hogy egyedül Isten szeretetének köszönhetjük majd azt, hogy eljuthatunk hozzá az örök üdvösségre.
Ma, Jézus szíve ünnepén erre a végtelen isteni szeretetre gondolunk. Isten szeretetére, amely mindig utánunk siet, mert mi bűneink miatt elveszett bárányok vagyunk. Isten szeretetére, amely a megváltó Jézus szívéből árad felénk.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!2019. június 27., csütörtök
Útravaló – 2019. június 27., Szent László király
Útravaló – 2019. június 27., Szent László király
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.
Egy győrinek Szent László ünnepe igazi ünnep. Gyönyörű hermáját itt őrzik a püspöki székesegyházban, és amikor elé áll a gótikus Héderváry-kápolnában, beleborzong a fenséges tekintetbe, és hálát ad azért, hogy ilyen uralkodót adott nekünk Isten. A lovagkirály élete és eszménye korához igazodik, de ma is szükség lenne a bátor kiállásra, a férfias viselkedésre, a lovagiasságra. Szükség lenne igazi és szent férfiakra, igazi és szent nőkre, akik vállalják magukat, küldetésüket, akik nemcsak magukra gondolnak, nemcsak egy-két évre terveznek, hanem már unokáikra is gondolnak. Este körmenetben viszik a hermát a győri belváros utcáin: milyen jó lenne, ha sokakat elgondolkodtatna e szent helytállása és példája, közbenjárása pedig megújítaná a magyar emberek lelki és szellemi életét!Szentszéki ENSZ-megfigyelő: A vallásellenes erőszakot néven kell nevezni
Szentszéki ENSZ-megfigyelő: A vallásellenes erőszakot néven kell nevezni
Bernardito Auza érsek New Yorkban fölszólalt az ENSZ ülésén, mely a
terrorizmus, és a vallásellenes erőszak megállításáról, a tolerancia és az
elfogadás elősegítéséről szólt. A vatikáni főpásztor rámutatott: a keresztények
elleni támadásokat még ma sem ismerik el, holott néven kell nevezni az
erőszakot, bármilyen vallás ellen irányul is.
Zsidók, muzulmánok és keresztények elleni erőszak
Auza
érsek üdvözölte az (73/285) ENSZ-határozatot, amely elítél minden
terrortámadást, amelyet vallási gyűlöletből követnek el istentiszteleti helyek
ellen. Az államok biztosítsanak egyenlő jogokat állampolgáraiknak –
szorgalmazta. Mindannyiunkat elborzasztottak a közelmúltban történt támadások:
Pittsburgh-ben, Poway-ban és Párizsban a zsidó közösségek ellen, Christchurch-ben,
Quensben, Quebec-ben és Londonban a muzulmánok ellen, míg Srí Lankán,
Nigériában, Irakban és Szíriában a keresztények ellen irányultak. Ahhoz, hogy
szembeszálljunk a terrorizmus gonoszságával és a minden vallás hívei elleni
erőszakkal, bátran és őszintén néven kell neveznünk a dolgokat.
Keresztények helyett „Húsvétimádók”?
Különösen
aljas az, hogy éppen imádkozó hívek csoportját támadják meg, és így az
istentiszteleti helyek a béke és a nyugalom szigetei helyett gyorsan
kivégzőkamrákká válnak. Védtelen gyermekek, férfiak és nők vesztik életüket
pusztán azért, mert összegyűltek, hogy gyakorolják vallásukat. Sok esetben
végre észreveszik, elítélik, és megfelelő válaszokkal kezelik ezeket a
támadásokat, köszönhetően többek között az ENSZ 73. ülésszakán elfogadott
határozatnak. Ez ugyanis elítél minden terrorcselekményt, amit vallási
indíttatásból követnek el, és fölsorolja az iszlamofóbiát, az antiszemitizmust
és a kereszténygyűlöletet. Most először nevezték meg a keresztényeket a zsidók
és a muzulmánok mellett a vallásellenes erőszak áldozatai között – mutatott rá
a szentszéki ENSZ-megfigyelő. Ennek ellenére sok állami vezető és média nem
ismeri el továbbra sem a keresztények elleni támadásokat. Az is előfordul, hogy
új, eufemizáló kifejezéseket használnak rá, mint például a Srí lankai áldozatok
esetében nem keresztényekről, hanem „Húsvétimádókról” beszéltek. Senkit nem
szabad kihagyni, ha vallásellenes támadás áldozata lesz – figyelmeztetett Auza
érsek.
Ellenséges nacionalizmus, megbélyegzés és megfélemlítés
Az egyes
államok felelőssége is fontos tényező a terrorizmusellenes küzdelemben. Az ő
feladatuk ugyanis egyformán megvédeni minden állampolgárt, és előmozdítani a
tolerancia és az elfogadás kultúráját. ENSZ-dokumentumok és más szervezetek,
mint például a Szükséget Szenvedő Egyház jelentéseiből kiderül, hogy egyes
országok megsértik a vallásszabadságot a belső törvénykezésen vagy
diszkrimináción keresztül. A gyűlölet olykor tömeges atrocitásokba, gyilkosságokba
és nemi erőszakba torkollik. Egyre agresszívabb a vallási kisebbségeket sújtó
ellenséges nacionalizmus, ami rendszeres megbélyegzésben és megfélemlítésben
ölt testet. Lényegi lépés tehát megvédeni az emberek vallási, lelkiismereti és
hitbeli szabadságának jogát. Így tudjuk megállítani a terrorizmust és a
különböző vallás hívei elleni támadásokat, előmozdítva a tolerancia és az
elfogadás kultúráját.
Egyenlő jogokat biztosítani minden állampolgárnak
A szentszéki ENSZ-megfigyelő rámutatott: fontos, hogy a törvény előtt minden állampolgár egyenlő jogokkal álljon. Kívánatos a vallás és az állam pozitív és tiszteletteljes szétválasztása. Nem általánosságban a vallásokat, hanem a rossz elkövetőit kell hibáztatni, akik a hitet értelmezik vagy manipulálják. Ténylegesen föl kell vállalni a kultúrák és vallások közötti párbeszédet, a békét és az együttélést szolgáló testvériség jegyében. Ezt fogalmazta meg a Ferenc pápa és az Al-Azhar egyetem főimámja által, Abu-Dzabiban aláírt nyilatkozat, amit a hatékony nevelésből kiindulva kell a gyakorlatba ültetni. A társadalom amint vet, úgy arat. Az iskolákban, a szószékeken és az interneten sem szabad megengedni a szélsőséges radikalizálódást. A diákokat a párbeszédre, a másik ember méltósága és a jogállam tiszteletére kell nevelni, mint ahogy a kiengesztelődés és az igazságosság alapelveire.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)