Rorate,
coeli desuper, et nubes pluant justum
Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.
Advent 3. hete péntek
Amikor megtalálták a Megváltó születésének megünneplésére legalkalmasabbnak
vélt napot, örömmel szerkesztették meg a liturgiáját. A legmegfelelőbb időszak
egy nagyon régi pogány hit hűlt helyének felfedezése lett. A hatalmas Római
Birodalom első keresztény császára, hivatalosan még mint pogány ifjú,
váratlanul esélyt kapott arra, hogy a birodalom legfőbb ura legyen. A legutolsó
keresztényüldöző császár, Diocletianus ugyanis hiába döbbent rá kiváló
jogászként, hogy a birodalmat függetleníteni kellene a felkent személytől, aki
nagy méltósága ellenére előbb-utóbb meghalni kényszerül, mint a legegyszerűbb
rabszolga. A császárok halála után pedig rendszerint nagy lesz a
bizonytalanság: ki és miért éppen ő lesz a birodalom új és jó irányítója?
Diocletianus hatalma teljében úgy rendelkezett, hogy az ősi latin világ helyén
legyen a főcsászárság Róma székhellyel, és egy majdnem egyenrangú társcsászár
éljen az ősi görögök helyén. Ők lesznek az Augustusok, a felségek. Az ő fél
birodalmukból kiszakítottak egy-egy részt, azokat Augustus első római császár
atyai jó barátjának, a méltatlanul megölt Julius Caesar nevéről cézároknak
tisztelték (Ebből a személynévből keletkezett a legfelsőbb vezetők címe:
Kaiser, császár) A Gallia provinciát kormányzó caesar, Constans, nem hajtotta
végre igazán a keresztények üldözését. Titokban megismerte egyik alattvalóját,
Helénát, egy kocsmáros lányát, aki Jézuslángoló szívű tisztelője volt. Caesar,
a Birodalom negyedik legfőbb ura benne megtalálta szíve szerelmét, a hozzá
egyedül illő párt, akit hivatalosan nem, de titokban feleségének ismert el.
Saját nevéről kicsinyítő képzővel Constantínusnak nevezett el. Fiuk nevelését
az édesanya vállalta. Egyáltalán nem csoda, hogy ismerte és szerette édesanyja
Messiását, az Isten Második Személyét, aki érettünk emberré lett, és
szenvedésével, halálával és feltámadásával megváltotta a világot. Az Ő megváltó
keresztjét látta megjelenni a császári cím sorsát eldöntő csata elő estéjén, az
égen ezzel a körirattal: „In hoc signo vinces!” (E jelben győzni fogsz)
Parancsára az összes pogány jel eltűnt a fegyverekről, és az addig halált hozó
jézusi kereszt ragyogott Konstantin minden katonáján. Iszonyú küzdelem volt, de
legyőzték a keleti caesar fiát, Maxentius-t. Ezután a keresztények teljes jogú
állampolgárként éltek-haltak. (Róma, Milvius-híd, 312) 313-ban pedig Milánóban
kiadta császári rendeletét (Edictum Mediolanense), amely a kereszténységnek
minden jogot biztosított. A szó szoros értelmében élni kezdett a Katolikus
Egyház. Nem csodálom, hogy a megújult történelmi körülmények között az ősi
advent szerkesztői is az egész Szentírást akarták felvonultatni, és annak
fontos üzeneteit a Szűzanya ajkára adták. Szent Lukács ezt a gyönyörű éneket
magától Máriától hallhatta. Lehet, hogy benne is felmerült a csodálkozás, mint
az egyik beszélgető társamban: Mária énekében miért nincs egyetlen saját sora
sem? Én úgy gondolom, hogy az idézett személyek és gondolataik ismerete és
elfogadása azért történt, hogy az egész üdvtörténet benne zengjen a
Magnificat-ban, és az Újszövetség imádkozóiban zengjenek a gyönyörű gondolatok
a világ végéig.„Mária erre így szólt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem
ujjong megváltó Istenemben” (Hab 3,18) „mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát”(1Sám
1,11)„Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Ter 30,13),
„mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas,”(MTörv 10,21), „és szent az ő
Neve” (Zsolt 111,9). „Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll,akik őt
félik” (Zsolt 103,13.17).
„Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban
kevélykedőket” (Zsolt 89,11)„Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket
felemelt”(Zsolt 147,6)„Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el
gazdagokat” (Zsolt 107,9) Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve
irgalmasságáról”(Iz 41,8-9); (Zsolt 98,3), amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre” (Ter 17,7)