Jézus személyének titkáról szólt az októberi püspöki katekézis Pécsen

Október 18-án a 18 órakor kezdődő szentmise után Udvardy György pécsi megyéspüspök tartott katekézist a Dóm Kőtárban. A katekézis középpontjában Jézus személye állt: kicsoda ő, hogyan ismerhetjük meg?

A megyéspüspök három szentírási szakaszt vett alapul, amelyek ugyanazt a történetet írják le Jézus személyéről, mégis különböznek egymástól, ugyanakkor egytől egyig Isten titkát hangsúlyozzák. Máté evangéliumában így hangzik el: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia” (Mt 16,16) míg Márk evangéliumában a „Messiás” (Mk 8,29) szó szerepel, Lukács evangélista pedig az „Isten Fölkentje” (Lk 9,20) kifejezéssel él.

Ezek a válaszok különböznek egymástól, mégis ugyanazt a krisztusi valóságot emelik ki. A főpásztor arról is beszélt tanításában, hogy Jézus személyének ismerete azért is fontos, mert ő az út az Atyához: ahogyan mi Jézust ismerjük, úgy fogjuk megismerni az Atyát. Jézus személye, tanítása azonban az emberhez is utat nyit, hiszen, ha meg akarjuk ismerni saját magunkat, akkor is szükséges Jézust jól ismerni, mert ő az út saját magunkhoz is.

Az előadás hanganyaga ITT hallgatható meg.

Püspöki katekézisen legközelebb november 22-én vehetnek részt Pécsett a hívek, amelynek témája ez lesz: Jézus Krisztus lelkülete, a hegyi beszéd.

Ferenc pápa: A Szentlélek a keresztények kovásza

A Szentlélek kovász, aki segít növekedni, hogy elérjük az Úr által ránk hagyott örökséget – fogalmazott október 19-én reggel Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.

Jézus kovászról beszél, amely segíti a növekedést, de van egy „rossz” kovász is, amely „pusztít”. Ez a farizeusok, a törvénytudók, a szadduceusok kovásza, vagyis az álszentség. Olyan emberekről van szó, akik bezárkóznak, a külső megjelenésre helyezik a hangsúlyt, úgy tesznek, mintha..., alamizsnát adnak, aztán pedig megzendítik a harsonákat, hogy tudassák ezt mindenkivel. Ezeknek az embereknek az önző céljuk az, hogy megvédjék az integritásukat, a saját biztonságukat – mutatott rá a pápa. Amikor valami nehéz helyzetbe hozza őket, mint a banditák által megtámadott és félholtan hagyott ember, vagy egy leprás, akkor ők elfordítják fejüket saját belső törvényeik szerint.

Ez a kovász veszélyes – mondja Jézus. Ez az álszentség. Jézus pedig ezt nem tolerálja. Ő maga mondja: kívülről szépek vagytok, mint a sírok, de belül rothadás, pusztítás, romhalmaz van. Ez a kovász befelé nő, jövő nélkül, mert az önzésben, az önmagunk felé fordulásban nincs jövő – nyomatékosította homíliájában Ferenc pápa. Van azonban egy másik fajta ember, akit egy más, ezzel ellentétes kovász segít a kifelé növekedésben. Ez örökösökké változtat minket.

A pápa emlékeztetett Szent Pál efezusiaknak írt levelére, amely elmagyarázza, hogy Krisztusban örökössé is váltunk. Ez a kifelé forduló emberekre igaz. Előfordul, hogy hibáznak, de kijavítják azt; van úgy, hogy elesnek, de aztán újra felállnak. Megesik, hogy vétkeznek, de aztán megbánják. Mindig kifelé fordulnak, az örökség felé, mert ígéretet kaptak rá. Az ilyen emberek örömteliek, mert megkapták az ígéretet a nagy boldogságra, amely Isten dicsőítése. Az ilyen embereknek a kovásza a Szentlélek, aki arra ösztönöz minket, hogy dicsőítsük Istent.

A Szentlélek pecsétje az ígéret, az örökségünk letéteményese, míg várjuk a teljes megváltást. Jézus azt akarja, hogy mindig úton legyünk, növekedjünk a Szentlélek kovászával. A Szentlélek kifelé, a horizont felé ösztönöz minket – hangsúlyozta a pápa. Jézus ilyennek akarja látni a keresztényeket a nehézségek, a szenvedés, a problémák és a botlások ellenére is. Haladjanak mindig előre a reményben, hogy megtalálják örökségüket, mert rendelkeznek a kovásszal, ami az előleg, vagyis a Szentlélek.

Az egyik fajta embert tehát saját önzése vezeti, befelé növekszik. Az önzés a kovásza, amely befelé növeszti, és csak azzal foglalkozik, hogy szépnek és kiegyensúlyozottnak tűnjön, hogy ne lássák a rossz szokásait. Ezek az álszentek, és Jézus óva int tőlük. A másik fajta ember a keresztény. Vannak álszent keresztények is, akik nem fogadják el a Szentlélek kovászát. Ezért Jézus figyelmeztet: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától.” A keresztények kovásza a Szentlélek, aki segít növekedni az úton, a nehézségek és bűnök ellenére, de mindig reménnyel eltelve. A Szentlélek ennek a reménynek és örömnek a letéteményese. Az olyan embernek, akinek a Szentlélek a kovásza, örömmel telt a szíve a problémák és a nehézségek közepette is. Az álszentek pedig megfeledkeztek arról, hogy mit is jelent örömtelinek lenni – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában.

Évközi huszonnyolcadik hét szombatja

Évközi huszonnyolcadik hét szombatja

A keresztény tanúságtétel fontosságára hívja fel figyelmünket Jézus kijelentése: „Aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.” Szavainak nyomatékot ad, hogy a kijelentést negatív formában is megismétli: „Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.” A keresztény ember hűsége és a hitben való kitartása nem marad titok és nem marad jutalom nélkül. Nem marad rejtve, mert az emberek észreveszik hit szerinti életét, de természetesen ez nem válhat soha képmutatássá. És nem marad el Isten jutalma sem, hiszen ő minden emberi jóságot lát, elismer és megjutalmaz. Botlások, tévedések, a hitben való ingadozások azonban előfordulhatnak egyeseknél. Nekik szól az ígéret, miszerint mindig lehetőség van a bűnbánatra, a jóvátételre és az újrakezdésre. Ne legyünk tehát túlzottan magabiztosak! Emlékezzünk Szent Pál apostol szavaira: „Hitünk kincse cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk” (2Kor 4,7).
A mai részlet záró kijelentése azokhoz a keresztényekhez szól, akik hitük miatt üldözést szenvednek. Bátorító számukra, hogy a Szentlélek velük lesz akkor, amikor eljön a hitben való kitartás és a hitről való tanúságtétel órája.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget! Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket! Add, hogy e világ zűrzavarában téged hirdethessünk az aggódóknak, téged, aki ma is megszólítasz minket: ne féljetek!

Ferenc pápa: Jézus tanítványa ne féljen a szegénységtől

Ferenc pápa a szegénység három formájáról elmélkedett október 18-án, csütörtökön reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A mai evangéliumi szakasz Szent Lukács könyvéből a hetvenkét tanítvány kiválasztásáról szól (Lk 10,1–9), amikor Jézus elküldi őket „erszény és saru nélkül”. Az Úr tehát azt akarta, hogy a tanítványok szegények legyenek, ne ragaszkodjanak a gazdagsághoz, máskülönben nem igazi tanítványok – mutatott rá a pápa. Ez az első csapda, amit a keresztényeknek ki kell kerülniük. Aki igazi tanítvány akar lenni, annak szegény a szíve. Ezért az apostoli munkában szükséges struktúrákat és szervezeteket, melyek a gazdagság jeleinek tűnhetnek szamunkra, jól, vagyis távolságtartással kell használni. Az evangéliumban a gazdag ifjú megindította Jézus szívét, de az ifjú mégsem volt képes követni az Urat, mert a szíve ragaszkodott a gazdagsághoz. Ha követni akarod az Urat, válaszd a szegénység útját. Ha pedig gazdag vagy, mert az Úr elhalmozott, tartsd szem előtt, hogy azért kaptad a jólétet, hogy szolgáld a többieket, de a szívednek el szakadnia az anyagiaktól. A tanítvány ne féljen a szegénységtől, sőt: legyen szegény – figyelmeztetett Ferenc pápa.

A szegénység második formája az üldöztetés. A mai evangéliumban az Úr úgy küldi tanítványait, „mint bárányokat a farkasok közé”. És ma is sok keresztényt üldöznek és rágalmaznak az evangélium miatt – mutatott rá a Szentatya, majd elmesélte, amit a most folyó szinódus szerdai ülésén az egyik püspöktől hallott. Olyan országból érkezett, ahol üldözik a keresztényeket. Itt történt, hogy egy katolikus fiút kiszemelt egy szélsőséges fiatalokból álló csoport, melynek tagjai gyűlölték az Egyházat. Megverték a katolikus fiút, és egy ciszternába lökték. Sarat dobáltak rá, és amikor már a sár a nyakáig ért, azt kiáltották: „Utoljára kérdjük: megtagadod Jézus Krisztust?” – „Nem!” Akkor követ dobtak rá, és megölték. És ez nem az első századokban történt, hanem két hónappal ezelőtt! Ez egyetlen példa, de sok keresztény szenved ma fizikai üldöztetést.

Ferenc pápa az üldöztetés más formáiról is szólt. A rágalmazás, a kibeszélés is üldözés, amit a keresztény csöndben tűr, ez is egy „szegénység”, amit el kell viselnie. Persze néha védekezni kell, hogy ne botránkoztassunk meg. Ezek a kis üldöztetések, amik a közvetlen környezetünkben, a plébánián történnek… Aprók, de próbára tesznek: ez is egyfajta szegénységi próba. Ez a második szegénység, amit az Úr kér tőlünk.

A szegénység harmadik formája a magány, az elhagyatottság – mondta Ferenc pápa. Erről a mai szentleckében olvastunk Szent Pál apostol Timóteushoz írt második levelében. Ebben a „nagy Pál”, aki nem félt semmitől, azt mondja, hogy a bíróságon első védekezése alkalmával senki nem állt pártjára: mindenki cserbenhagyta. De hozzáteszi, hogy az Úr mellé állt, és erőt öntött belé. Ferenc pápa a tanítvány magárahagyatottságáról szólva elmondta: ez megtörténhet bárkivel, aki lelkesen otthagyja a gazdagságot, hogy kövesse Jézust, aztán szilárdan és hűségesen állja a rágalmazásokat, a mindennapos üldözést, a féltékenységet, a kis és nagy üldöztetést, majd a végén az Úr még a végső magányt is kérheti tőle.

Keresztelő János jut eszembe – mondta a Szentatya –, akiről maga Jézus mondta, hogy „az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb”. Nagy prédikátor volt, az emberek követték, hogy keresztelje meg őket. És mi lett a vége? Egyedül végezte a börtönben. Gondoljatok bele, milyen lehetett egy cella, milyenek lehettek abban az időben a börtönök, ha a maiak olyanok, amilyenek… Egyedül, elfeledve, egy király gyengesége, egy házasságtörő asszony gyűlölete, egy lány szeszélye miatt fejezték le: így végezte be a történelem legnagyobb férfija. De nem kell ilyen messze mennünk, hányszor látjuk az idősotthonokban a papokat vagy apácákat, akik egész életüket az igehirdetésnek áldozták, és most egyedül érzik magukat, mert senki nem emlékszik rájuk. Csak az Úr maradt mellettük.

Jézus magának Péternek is megígérte a szegénység egy fajtáját: „Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” (vö. Jn 21,15)

A tanítvány tehát szegény abban az értelemben, hogy nem ragaszkodik a vagyonhoz, ez az első lépés. Aztán szegény azért is, mert türelemmel viseli a kisebb-nagyobb üldözéseket. Harmadszor pedig szegény, mert élete végén elhagyatottnak érzi magát. Jézus életútja is ezzel az imával végződik: „Atyám, Atyám, miért hagytál el engem?”

Ferenc pápa szentbeszédét egy felhívással zárta: imádkozzunk minden tanítványért, papokért, apácákért, pápákért, világi hívőkért, hogy végig tudják járni a szegénység útját az Úr szándéka szerint.

Szentmise a Koreai-félszigetért a Vatikánban: a béke Isten ajándéka

Pietro Parolin bíboros államtitkár október 17-én, szerdán este szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában a Koreai-félsziget békéjéért Mun Dzsein dél-koreai elnök részvételével, akit csütörtökön fogadott Ferenc pápa.

„A világegyetem teremtő Istene, add meg a nyugtalan emberiségnek a béke valódi ajándékát, hogy felismerje árnyékmentes örömben irgalmad jelét” – fohászkodott Parolin bíboros a szertartáson. Az elnökhöz, a püspöktársakhoz és a diplomáciai testület tagjaihoz fordulva a vatikáni államtitkár Jézus első szavaiból indult ki, amelyekkel tanítványaihoz szólt feltámadása után illetve az utolsó vacsora alkalmával: „Békesség nektek” (Jn 20,19) és „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon!” (Jn 14,27) Az Úr által az emberi szívnek felkínált béke az a spirituális misztérium, amely a Kereszt áldozatát egyesíti a feltámadás megújító erejével – hangsúlyozta homíliájában Parolin bíboros.

Istentől kérni kell a béke ajándékát

A jelenlevőknek koreai nyelvre fordított szavaiban a vatikáni államtitkár rámutatott arra a nehéz valóságra, amelyet ma az egész világ megél és annak a szükségességére, hogy Istentől kérni kell a béke ajándékát, különösképpen is utalva a Koreai-félszigetre, hogy a feszültség és a megosztottság hosszú éveit követően végre ismét felcsendülhessen a béke szava. Csak az értheti meg igazán, hogy mit jelent az, hogy ismét felcsendül ez a szó, aki megtapasztalta Isten látszólagos távollétének kifürkészhetetlen misztériumát a szenvedés, az elnyomás, a gyűlölet láttán.

A béke természete

A béke természetét elemezve a bíboros megkülönböztette jelentését a jóakaratú emberek és a hívők számára. A jóakaratú emberek szerint a békét a mindennapi döntésekkel építjük, az igazságosság és a szolidaritás szolgálatában, a jogok és a méltóság előmozdításával, a leggyengébbek gondozása által. A hívek számára a béke mindenekelőtt ajándék, amely Istentől származik. Sőt Isten jelenlétének teljes megnyilvánulása, akit a próféták a Béke fejedelmeként hirdettek.

A kereszt nélküli béke nem Jézus békéje

Isten ajándéka nem elvont és távoli elképzelés, hanem konkrétan megélt tapasztalat, béke a nyugtalanság közepette. Ferenc pápa gyakran óv bennünket egy olyan világtól, amely elérzéstelenít minket, hogy ne lássuk meg az élet egy másik valóságát: a keresztet. Tehát az Istentől származó béke túllép a pusztán földi számításokon, nem egy egyszerű kompromisszum eredménye, hanem egy új valóság, amely az élet minden dimenzióját magába foglalja, még a kereszt titokzatos dimenzióját és földi zarándoklatunk elkerülhetetlen szenvedéseinek dimenzióját is. Ezért a keresztény hit megtanítja nekünk, hogy a kereszt nélküli béke nem Jézus békéje.

VI. Pál meghívása a békére

Parolin bíboros ezt követően megújította a vasárnap szentté avatott VI. Pál pápa meghívását arra, hogy a világot a béke szeretetére, építésére és védelmére kell nevelni. VI. Pál továbbá azt kérte, hogy korunk embereiben és a következő nemzedékekben fel kell kelteni az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló béke értelmét és szeretetét.

A béke váljon a mai világ hiteles küldetésévé

Homíliája végén a vatikáni államtitkár így imádkozott: az Úr adja meg a kegyelmet, hogy a béke váljon a mai világ hiteles küldetésévé, bízva Krisztus keresztjének és feltámadásának titokzatos erejében. Isten kegyelmével lehetővé válik a megbocsátás útja, a népek közötti testvériség konkrét ténnyé alakul, a béke pedig közös távlattá válik még a nemzetközi közösséget alkotó államok sokszínűségében is.

A koreai elnök szavai

A szentmise végén Mun Dzsein dél-koreai elnök háláját fejezte ki Pietro Parolin bíborosnak, amiért ő vezette a szertartást. Az államfő Ferenc pápának pedig megköszönte, hogy imáival támogatta a két Korea közötti közeledés útját és, hogy bátorságra és reményre buzdította a koreaiakat, akik a békére vágynak és akik ismét felfedezték a testvériség értelmét.