2013. július 12., péntek

MAGYAROK NAGYASSZONYA



MAGYAROK NAGYASSZONYA

A Szeplőtelen Fogantatás

„Kinek első Szent Királyunk felajánlott minket,
Boldogságos Szűz Mária tekintsd ügyeinket!
Fájó szívvel, könnyes szemmel Tehozzád menekszünk:
Magyarország Védasszonya könyörögj érettünk!”

Négy elmélkedésben keressük a választ, tulajdonképpen ki is az a csodálatos Védasszony, akihez szenvedésekben vergődő őseink ezzel és sok más gyönyörű énekkel fohászkodtak. Ki az, akiben bizalmuk akkor is volt, amikor rá kellett ébredniük, hogy a földön nem akad segítő készség egyetlen nemzetben sem, annak ellenére, hogy nemzetünk egy évezreden keresztül védte az európai keresztény népeket minden Keletről jövő pogány támadás ellen. Őseink első keresztény királyunk hitéből megtanulták, hogy „nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.” (Ef 6,12) Ezekkel a hatalmakkal szemben nem is lehet igazi segítségünk semmilyen Földi hatalom. Isten viszont már a bűnbe esett ősszülőknek megmutatta, hogy a felsorolt hatalmakkal szemben ki lehet hathatós segítség: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3, 15) Ez az ellenségeskedés abszolút módon a Megváltóban és Édesanyjában, a Boldogságos Szűz Máriában valósult meg. Maga Éva, az első asszony és minden leszármazottja elvesztette az istengyermekség ajándékát, a megszentelő kegyelmet. Isten ezt a nagy ajándékot Ádám és Éva lelkének teremtésekor azonnal lelkükbe rejtette, úgy adta nekik, hogy azt gyermekeik is örökölhetik, a szülők kegyvesztése utódaikat is sújtotta. Isten minden megfogant magzatnak a lelkét eme kegyelem nélkül teremtette és teremti a megszentelő kegyelem híján élő létmódot bűn állapotának, nevezzük. Mivel a magzat kegyelemtől fosztott állapota nem a saját személyes bűnének következménye, ezt megkülönböztetésül eredeti bűnnek vagy áteredő bűnnek nevezzük. Az ilyen lélekben nincs meg Isten szeretete- és igazság-országa, ezért szükségképpen a sátán országához tartozik. A sátánon tökéletes győzelmet arató Megváltó emberi lelke természetesen nem tartozott soha az ő birodalmához. Isten nem engedte meg azt, hogy Édesanyja akár egy pillanatig is a sátán vazallusa legyen. Mária bűn nélkül fogant, Isten Mária lelkét teremtése pillanatában feldíszítette a megszentelő kegyelemmel. ezt a nagy ajándékot Szeplőtelen Fogantatásnak mondjuk. Ezzel a kitűntetéssel Szűz Márián kívül senki emberfia nem dicsekedhet Jézus. Keresztelő Szent Jánost hathónapos magzatként ajándékozta meg a megszentelő kegyelemmel, minket pedig a keresztség szentségében. Szűzanyánk kiváltságát már a XII. században kezdték tanítani. A XIII. században Aquinói Szent Tamás úgy vélte, ha Mária valóban kivétel az eredeti bűn átka alól, akkor sérül Jézus megváltói küldetése. Ezt az aggodalmat a ferences hittudós,Boldog Dun Scot János hárította el, mondván: Jézus megváltó érdemét Isten elővételezhette Édesanyja kedvéért. „Illett, hogy ezt megtegye, meg is tehette, tehát meg is tette” Pázmány Péter esztergomi érsekként ezt a tanítást, mint Nagyasszonyunk kiváltságát szorgalmazta, és 1635 -ben, a nagyszombati egyetem alapításakor kikötötte, hogy csak az lehet egyetemi tanár, aki ezt a tanítást elfogadja. A tanítást IX. Pius pápa dogmaként 1854-ben hirdette ki.

275. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.12. péntek

Önátadás.

A papi hivatást elfogadó férfit éveken keresztül nevelik. Készítik, hogy a hivatását minél tökéletesebben tudja vállalni, feladatainak a lehető legjobban tudjon megfelelni. A papi hivatásnak azonban nem ez az egyetlen feltétele. Legfontosabb követelmény, hogy a papjelölt teljes akarattal és meggyőződéssel adja át magát hívójának, Istennek. A pap részéről ez az önátadás azt jelenti, hogy lemond önmagáról, nem keresi saját előnyeit, kész megtenni mindent, amit gazdája, a fölséges Isten kér tőle. Ezt mondhatjuk így is: Istennek szenteli önmagát, életét, képességeit, idejét. Odaajándékozza önmagát Urának. Isten részéről is szentelés történik. Csakhogy ott az Úr az ajándékozó. Már az ószövetségi papságnál is ez történt. Isten ott alapvetően felruházta a papi hivatással azt, akit az oltár szolgálatára rendelt, amikor egy papnak a családjában indította útnak egy kisfiú életét. Nem volt kötelező papi szolgálatot végeznie az ilyeneknek, de csak ők lehettek szolgálatot végző papok. Ott is megvolt tehát a döntés szabadsága, az önátadásé. Az Újszövetségben viszont bármelyik nép férfiait szabadon választja Isten. Akit pedig kiválasztott, felkészített, azt Egyháza valamelyik illetékes püspökével felszentelteti, vagyis átadja neki a papi hatalmat. Ezek között a legfontosabb, hogy jelenvalóvá teheti az Újszövetség örök Főpapjának keresztáldozatát. Ezen kívül az ő hatalmukban áll a szentségek kiszolgáltatása. A szentségek jelek, amelyeket Jézus Krisztus rendelt, hogy általuk meghatározott kegyelmeket nyerjünk el. A legtöbb szentség kizárólagos kiszolgáltatója a pap. De ez nem jogi, hatalmi kérdés csupán. A papnak kötelessége szentségi kegyelemben részesíteni a híveket, mert Isten erre rendelte, amikor a felszentelésben a papot erre hatalommal felruházta.

2013. július 11., csütörtök

274. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.11. csütörtök

Mit jelent a Messiás papi küldetése?

Dávid király, mint kiváló zsoltáros több ízben foglalkozik késői unokája, a Messiás papi küldetésével. Az 53. zsoltárban ezer évvel a megtestesülés előtt írja: „Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e még okos, aki Istenre gondol? Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien. Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem" (Zsolt 53, 3-4) Másik zsoltárában is erre figyel fel, mint mennyországi beszélgetésre: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat.Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van"(40,7-9) Félreérthetetlenül Dávid Uráról és Fiáról szól mindez: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Megesküdött az úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint". (110, 1. 4) Most is lenéz a Szentháromság, a panasza nyilván ugyanaz. Aki jót cselekedne, kevés, nagyon kevés. Adjátok oda a szíveteket neki, mert meg akarja menteni a megromlott világot.

2013. július 10., szerda

273. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.10. szerda

Megistenülni az egységben

Jézus utolsó vacsorai imájában szeretettel könyörögj Mennyei Atyjához, hogy tanítványai és azok, akik majd az ő hithirdetésük hatására hinni fognak benne, valamennyien eggyé legyenek. Jézus közben többször is hivatkozik arra, hogy Ő egy az Atyával, az Atya legyen egy Jézussal és a hívekkel. Innen lehet következtetni, hogy Istenben az egység egészen mély valóságot takar. Az Atya és Fia egységét biztosítja az egy természet (lényeg) Egyetlen lényeg van mindkettőjükben. Ugyanaz szám szerint is ez a lényeg, amely a két Isteni személy lényege, hiszen az isteni lényeg nem szaporítható, Ezt az immár közös kincsüket ajándékozzák tovább ketten egyszerre egyetlen leheléssel a Szentléleknek, aki ugyanúgy birtokolja öröktől azt az egyetlen isteni lényeget. Ebbe a tökéletes közösségbe hívja meg az Atya a Fiú kegyelméből az embereket. Igaz, mi nem azonos módon kapcsolódunk az egyetlen isteni természet birtoklásába, nem magát az isteni lényeget kapjuk meg, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek, de a megszentelő kegyelem révén részünk van csodálatos birtoklásában. Az Atya gyermekévé fogad minket. Jézus az Atyának természete szerinti Fia, mi pedig az Atyának fogadott gyermekei vagyunk. Aki kiszakad ebből az egységből, a kegyelem egységéből, elveszíti Istent és minden értéket vele együtt. Minden más kapcsolat alacsonyabb értékű, tehát bárkiért vagy bármiért veszítjük el az egységet Istennel, csak ráfizetünk. Ha viszont megmaradunk egységben a Szentháromsággal, az egymással való egység is tökéletes lesz.

2013. július 9., kedd

272. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.09. kedd

Szentnek lenni minden állapotba

Az emberek nagyon nehezen értik meg, hogy Isten minden embert gyermekének teremtett. Ez azt jelenti, hogy teremtő terve szerint Ádámnak a lelkét úgy teremtette meg, hogy azonnal, egyszerre hozzáteremtette az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet is. Ugyanígy adta meg Évának is ezt a nagy ajándékot. Azt a kiváltságot is biztosította az ősszülőkinek, hogy amikor ketten egy akarattal továbbadják Isten parancsa szerint test életüket utódaiknak, akkor Isten azoknak is olyan lelket teremt a semmiből, mint az ősszülőknek. Minden világra induló ember azonnal a szent Isten gyermeke lett volna, örökölte volna szentségét. Amikor az ősszülők az ős bűnt elkövették, akkor elvesztették ezt a szent állapotot maguk és utódaik kárára is. Amikor Isten minden büntetéssel ezt is tudomásukra hozta, atyai szíve melegével azt is közölte velük, hogy az idők folyamán majd Megváltót küld, aki kiváltja szenvedésével és halálával az embereket az ördög birodalmából, és aki akar, aki majd hisz ebben és megkeresztelkedik, az visszakapja elvesztett örökségét és Isten gyermeke, mindenben egyszülött Fiának, a Megváltónak társörököse lesz, tehát szent is. Ezt a szentséget mindaddig birtokoljuk, amíg saját döntésünkkel le nem mondunk szentségünkről, istengyermekségünkről és öntudatosan nem csatlakozunk a sátánhoz halálos bűn elkövetésével. Mindegy ilyen szempontból, hogy milyen családba született valaki, milyen küldetést kapott Teremtőjétől, az Egyház várja és felkínálja neki a világ legnagyobb méltóságát, a megszentelő kegyelmet, és ezzel együtt azt, hogy szentül,Istennek tetszőn, parancsai szerint tud élni hogy társa legyen az összes szenteknek. Mindenkinek a sorsa önmagán múlik.

2013. július 8., hétfő

271. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.08. hétfő

Krisztus jelenléte, az Egyház misztériuma

Jézus sokat imádkozott az utolsó vacsorán azért, hogy a tanítványai egy legyenek, ahogyan Ő és az Atya is egy. Az isteni személyek egysége gondolkodásban és akarásban természetesnek mutatkozik a maguk szentháromságos benső életében, hiszen ugyanazzal az egyetlen végtelen értelemmel rendelkeznek és azzal az egyetlen végtelen akarattal akarnak, ami az istenséget, más szóval az isteni természetet jelenti. Egészen más a helyzet az értelmes teremtményekben. Az ő értelmük nagyon is véges. A valóságnak csak részletét ismeri meg, csak azt érti. Ezért ha ketten vagy többen vannak együtt Jézus hívei, nem olyan egyszerű dolog egyetérteni, hiszen ki tudja, a másik értelme a megismerendő valóság melyik csücskénél tart, és azt milyen pontosan ismeri. Ezért olyan óriási ajándék, amit Jézus kifejezetten ígért: „Ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Mt 18,19-20) Jézus tehát külön kegyelemmel lép ilyenkor közénk, és teremti meg az egységet gondolatban és akarásban. Most döbbenek rá, miért nem tud nem tízmillió, de két vagy három magyar sem egyetérteni. Mai naptól kezdve meg kell sokszoroznom a magyarok egységéért végzett imámat.

2013. július 7., vasárnap

270. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.07. vasárnap

Mutassuk meg Krisztust!

Isten kell, de Egyház, templom, papok nem kellenek. Aztán magára, Krisztusra is gyanakodva néznek sokan: Isten kell, de Krisztus nem. Ez mind hibás állásfoglalás. Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. „Ő a testnek, az egyháznak a feje” (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva.” (24-25)Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát llegeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte: „és mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16,18-19) Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a tekintélye csorbát szenvedve füstté válna. De neki mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett!

Úrnapja után XX.



Úrnapja után

Elmélkedéseink során már felfigyelhettünk arra, hogy Isten egy ideig hagyta, hogy az egymás után születő nemzedékek érezzék meg: a teremtő Istentől elszakadt emberiség árva lett, és az élete alapja az istenhit megkérdőjeleződött. A sátán kiforgatta az embernek Istenhez való viszonyát. Minden család, minden egyén maga keresett valami örök biztonságot és azt az Istent, akit ősei elbeszélése alapján egyre halványabban ismert, teljesen elfelejtett. Így süllyedtek az értelmes emberek a bálványimádás útvesztőibe.Ábrahám fontos fordulópont lett az emberiség történetében. Az igaz Istennel való találkozásával kezdődött el az emberiség kiváltása a sátán hatalma alól. Bonyolult élete a sziklaszilárd hit és a több évtizedes gyermektelenség kínjai közt telt el. Izsák születése, neveltetése, az apa utolsó próbatétele fia feláldozásával, mindez bőven olvasható a Bibliában, igyekeztem bőven elemezni. Izsáknak ősei földjéről gondoskodott menyasszonyról, hogy tiszta hitű feleséget kapjon.127 éves korában meghalt hűséges felesége, Izsák édesanyja, Sára. Ábrahám a gyász első napjai után megvásárolt egy darab földet: saját földjébe akarta eltemetni hűséges asszonyát. Megvásárolt tehát egy darab földet, amelyen bőséges hely adódott a barlangokban eltemetni Sárát, aztán a jövendő választott nemzetség halottait. Az Istentől kapott régebbi garanciák mellé ezt a vásárlást gondolta utolsó biztonságnak, hogy ez a temetkezési hely lesz a központja a népe számára megígért örökös országnak, Kánaánnak. A kiszemelt földdarabot a tulajdonosa felajánlotta, hogy Ábrahám, mint köztiszteletben álló családfő Sárát, majd később minden halottját ebbe a földbe temesse, mert a föld ura a jövő időkre is garantálja ezt a lehetőséget. Ám Ábrahám ragaszkodott a föld reális értékének kifizetéséhez. Így volt megnyugtató a jövő biztosítéka. Istentől annak idején az örökös garanciát egy véres áldozattal megkapta, ezt sem hagyhatta valós fizetés nélkül megoldhatónak. Azokat az asszonyokat, akiket Sára halála után még feleségül vett, és gyermekei születtek tőlük, megfelelő ajándékokkal ellátva elküldte Kánaánon kívüli tájakra, hogy ott éljenek, és véletlenül se keveredjenek össze az új választott néppel. (Ter 23)„Ábrahám életkora 175 évet tett ki. Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. Fiai, Izsák és Izmael, a machpelai barlangban temették el. A hettita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre, azon a telken, amelyet Ábrahám a hettitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét. Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot”. (25,7-11)Izsák negyvenéves volt, amikor feleségül vette Rebekkát, a Paddan-Arámból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: Ha így áll a dolog, miért élek még? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr ezt válaszolta: Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak. Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami véres ruha. Ézsaunak (vörös) nevezték. Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak (csalárd) nevezték. A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere. Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt. Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette”. (Ter 25,20-28)

269. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.06.szombat

A pap korunk kihívásai között

A papi szolgálat teológiai önazonossága. A pap közvetítő Isten és emberek között. Istentől hozza a kegyelmeket, amelyeket Jézus Krisztus szenvedésével és kereszthalálával kiérdemelt. Nagyon érzékletes módon mutatják ezt a feladatot a szentségek kiszolgáltatásának előírásai: A bérmálás, az átváltoztatás, a bűnbocsánat szentségét, a szentkenet szentségét és az egyházi rend szentségét kiszolgáltatni csak az ő kizárólagos joguk és kötelességük. A keresztség szentségét bizonyos körülmények között az általános papság, és végszükség esetében bárki kiszolgáltathatja. A házasság szentségét a házasulók szolgáltatják ki egymásnak. A plébános vagy megbízottja minősített tanúként van ott és vezeti a szertartást. Második kihívó a mai kulturális környezet. Az a jó és szerencsés eset, ha a pap a saját népe körében teljesítheti papi szolgálatát. Ismeri népe nyelvét, kultúráját, a kereszténység tanítását a legalkalmasabb módon tudja közvetíteni. A magyarok ősi kultúrájukat is sok tekintetben megőrizhették. Ilyen volt a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete. Az ősi, nem-keresztény hit tökéletes egyistenhitet vallott. Volt azonban némi lényeges tévedésük: hogy az Istennek van egy ember-lánya, aki a nép napi gondjait viseli szívén. Ez tévedés. Istennek ilyen testi származású lánya nem lehet. Van azonban természete szerinti Fia, aki emberré lett, hogy a népet megválthassa. Ez a megtestesülés egy hús-vér asszony által mehetett csak végbe. Ez Mária, Jézus Édesanyja, aki személyesen ajánlotta fel segítségét, oltalmát a magyaroknak. Géza nagyfejedelem elfogadta. Fia országát végrendeletileg neki adta. Egész állami létünk ezer éven át élvezte hatalmát, jóságát. Más nép fia nehezen érti.