MAGYAROK NAGYASSZONYA
A Szeplőtelen Fogantatás
„Kinek első Szent Királyunk felajánlott minket,
Boldogságos Szűz Mária tekintsd ügyeinket!
Fájó szívvel, könnyes szemmel Tehozzád menekszünk:
Magyarország Védasszonya könyörögj érettünk!”
Négy elmélkedésben keressük a választ, tulajdonképpen ki is az a csodálatos Védasszony, akihez szenvedésekben vergődő őseink ezzel és sok más gyönyörű énekkel fohászkodtak. Ki az, akiben bizalmuk akkor is volt, amikor rá kellett ébredniük, hogy a földön nem akad segítő készség egyetlen nemzetben sem, annak ellenére, hogy nemzetünk egy évezreden keresztül védte az európai keresztény népeket minden Keletről jövő pogány támadás ellen. Őseink első keresztény királyunk hitéből megtanulták, hogy „nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.” (Ef 6,12) Ezekkel a hatalmakkal szemben nem is lehet igazi segítségünk semmilyen Földi hatalom. Isten viszont már a bűnbe esett ősszülőknek megmutatta, hogy a felsorolt hatalmakkal szemben ki lehet hathatós segítség: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3, 15) Ez az ellenségeskedés abszolút módon a Megváltóban és Édesanyjában, a Boldogságos Szűz Máriában valósult meg. Maga Éva, az első asszony és minden leszármazottja elvesztette az istengyermekség ajándékát, a megszentelő kegyelmet. Isten ezt a nagy ajándékot Ádám és Éva lelkének teremtésekor azonnal lelkükbe rejtette, úgy adta nekik, hogy azt gyermekeik is örökölhetik, a szülők kegyvesztése utódaikat is sújtotta. Isten minden megfogant magzatnak a lelkét eme kegyelem nélkül teremtette és teremti a megszentelő kegyelem híján élő létmódot bűn állapotának, nevezzük. Mivel a magzat kegyelemtől fosztott állapota nem a saját személyes bűnének következménye, ezt megkülönböztetésül eredeti bűnnek vagy áteredő bűnnek nevezzük. Az ilyen lélekben nincs meg Isten szeretete- és igazság-országa, ezért szükségképpen a sátán országához tartozik. A sátánon tökéletes győzelmet arató Megváltó emberi lelke természetesen nem tartozott soha az ő birodalmához. Isten nem engedte meg azt, hogy Édesanyja akár egy pillanatig is a sátán vazallusa legyen. Mária bűn nélkül fogant, Isten Mária lelkét teremtése pillanatában feldíszítette a megszentelő kegyelemmel. ezt a nagy ajándékot Szeplőtelen Fogantatásnak mondjuk. Ezzel a kitűntetéssel Szűz Márián kívül senki emberfia nem dicsekedhet Jézus. Keresztelő Szent Jánost hathónapos magzatként ajándékozta meg a megszentelő kegyelemmel, minket pedig a keresztség szentségében. Szűzanyánk kiváltságát már a XII. században kezdték tanítani. A XIII. században Aquinói Szent Tamás úgy vélte, ha Mária valóban kivétel az eredeti bűn átka alól, akkor sérül Jézus megváltói küldetése. Ezt az aggodalmat a ferences hittudós,Boldog Dun Scot János hárította el, mondván: Jézus megváltó érdemét Isten elővételezhette Édesanyja kedvéért. „Illett, hogy ezt megtegye, meg is tehette, tehát meg is tette” Pázmány Péter esztergomi érsekként ezt a tanítást, mint Nagyasszonyunk kiváltságát szorgalmazta, és 1635 -ben, a nagyszombati egyetem alapításakor kikötötte, hogy csak az lehet egyetemi tanár, aki ezt a tanítást elfogadja. A tanítást IX. Pius pápa dogmaként 1854-ben hirdette ki.
A Szeplőtelen Fogantatás
„Kinek első Szent Királyunk felajánlott minket,
Boldogságos Szűz Mária tekintsd ügyeinket!
Fájó szívvel, könnyes szemmel Tehozzád menekszünk:
Magyarország Védasszonya könyörögj érettünk!”
Négy elmélkedésben keressük a választ, tulajdonképpen ki is az a csodálatos Védasszony, akihez szenvedésekben vergődő őseink ezzel és sok más gyönyörű énekkel fohászkodtak. Ki az, akiben bizalmuk akkor is volt, amikor rá kellett ébredniük, hogy a földön nem akad segítő készség egyetlen nemzetben sem, annak ellenére, hogy nemzetünk egy évezreden keresztül védte az európai keresztény népeket minden Keletről jövő pogány támadás ellen. Őseink első keresztény királyunk hitéből megtanulták, hogy „nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.” (Ef 6,12) Ezekkel a hatalmakkal szemben nem is lehet igazi segítségünk semmilyen Földi hatalom. Isten viszont már a bűnbe esett ősszülőknek megmutatta, hogy a felsorolt hatalmakkal szemben ki lehet hathatós segítség: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3, 15) Ez az ellenségeskedés abszolút módon a Megváltóban és Édesanyjában, a Boldogságos Szűz Máriában valósult meg. Maga Éva, az első asszony és minden leszármazottja elvesztette az istengyermekség ajándékát, a megszentelő kegyelmet. Isten ezt a nagy ajándékot Ádám és Éva lelkének teremtésekor azonnal lelkükbe rejtette, úgy adta nekik, hogy azt gyermekeik is örökölhetik, a szülők kegyvesztése utódaikat is sújtotta. Isten minden megfogant magzatnak a lelkét eme kegyelem nélkül teremtette és teremti a megszentelő kegyelem híján élő létmódot bűn állapotának, nevezzük. Mivel a magzat kegyelemtől fosztott állapota nem a saját személyes bűnének következménye, ezt megkülönböztetésül eredeti bűnnek vagy áteredő bűnnek nevezzük. Az ilyen lélekben nincs meg Isten szeretete- és igazság-országa, ezért szükségképpen a sátán országához tartozik. A sátánon tökéletes győzelmet arató Megváltó emberi lelke természetesen nem tartozott soha az ő birodalmához. Isten nem engedte meg azt, hogy Édesanyja akár egy pillanatig is a sátán vazallusa legyen. Mária bűn nélkül fogant, Isten Mária lelkét teremtése pillanatában feldíszítette a megszentelő kegyelemmel. ezt a nagy ajándékot Szeplőtelen Fogantatásnak mondjuk. Ezzel a kitűntetéssel Szűz Márián kívül senki emberfia nem dicsekedhet Jézus. Keresztelő Szent Jánost hathónapos magzatként ajándékozta meg a megszentelő kegyelemmel, minket pedig a keresztség szentségében. Szűzanyánk kiváltságát már a XII. században kezdték tanítani. A XIII. században Aquinói Szent Tamás úgy vélte, ha Mária valóban kivétel az eredeti bűn átka alól, akkor sérül Jézus megváltói küldetése. Ezt az aggodalmat a ferences hittudós,Boldog Dun Scot János hárította el, mondván: Jézus megváltó érdemét Isten elővételezhette Édesanyja kedvéért. „Illett, hogy ezt megtegye, meg is tehette, tehát meg is tette” Pázmány Péter esztergomi érsekként ezt a tanítást, mint Nagyasszonyunk kiváltságát szorgalmazta, és 1635 -ben, a nagyszombati egyetem alapításakor kikötötte, hogy csak az lehet egyetemi tanár, aki ezt a tanítást elfogadja. A tanítást IX. Pius pápa dogmaként 1854-ben hirdette ki.
Bejegyzések
