Ferenc pápa elfogadta a washingtoni bíboros érsek lemondását

Ferenc pápa elfogadta a washingtoni bíboros érsek lemondását

Ferenc pápa október 12-én, pénteken elfogadta Donald Wuerl bíboros lemondását a washingtoni főegyházmegye kormányzásáról. Utóda kinevezéséig a Szentatya kéri Wuerl bíborost, hogy maradjon a főegyházmegye apostoli adminisztrátora.

Donald Wuerl bíboros közel három évvel ezelőtt, 75 évesen már benyújtotta lemondását, életkorára való tekintettel.

Ferenc pápa a Donald Wuerl bíborosnak címzett levelében kiemeli: „a pásztor tudja, hogy Isten népének java és egysége értékes ajándékok, amelyekért az Úr könyörgött és életét is adta. Nagy árat fizetett ezért az egységért és a mi küldetésünk, hogy Isten népe ne csak egységben maradjon, hanem az evangélium tanúságtevőjévé is váljon. Ebből kiindulva kell megkülönböztetni lépéseinket.”

„Rendelkezel elegendő eszközzel, hogy »igazold« lépésedet és különbséget tégy aközött, hogy mit jelent egy bűntettet fedezni vagy nem foglalkozni a problémákkal, és mit jelent néhány hibát elkövetni. Mindenesetre nemes lelked nem engedte meg, hogy a védekezésnek ezt az útját válaszd. Erre büszke vagyok és köszönöm – írja Wuerl bíborosnak a Szentatya. – Ezzel is első helyre teszed Isten tervét a sajátod helyett. Lemondásod jele annak, hogy nyitott vagy a Lélek iránt, és engedelmeskedsz neki, amely továbbra is cselekszik Egyházában.”

Donald Wuerl bíboros a washingtoni főegyházmegye honlapján tette közzé nyilatkozatát. Ebben háláját fejezte ki Ferenc pápának a washingtoni főegyházmegye java iránti elkötelezettségéért és megértéséért. A pápa döntése – hogy új vezetést állít az érsekség élére – lehetővé teszi a hívek, a papság, a szerzetesség részére, hogy a gyógyulásra és a jövőre összpontosítsanak. A helyi egyháznak pedig lehetővé teszi az előrehaladást. Bocsánatot és megbocsátást kér a múlt esetleges hibái miatt. Lemondása a washingtoni egyház népe iránti szeretetének kifejeződése – írja a főpásztor.

Donald Wuerl bíboros érsek neve az utóbbi hónapokban a Pennsylvaniai-jelentés kapcsán került előtérbe, amely az egyháziak által elkövetett visszaéléseket tárta fel. A dokumentum szerint a pennsylvaniai Pittsburgh püspökeként 1988-2006 között Donald Wuerl nem kezelt megfelelően egyes visszaélési ügyeket. A napfényre került információkat követően többek között egyházmegyéje papjai is követelték lemondását – írja John L. Allen amerikai újságíró a Cruxnow amerikai katolikus hírportálon. A cikkíró rámutat, hogy Donald Wuerl az amerikai katolikus egyház egyik legbefolyásosabb személye volt az elmúlt 20 évben.

Ferenc pápa: Óvakodjunk a „jól nevelt ördögöktől”, akik megrontanak minket

Ferenc pápa: Óvakodjunk a „jól nevelt ördögöktől”, akik megrontanak minket

Az ördög el akar minket pusztítani: káros szenvedélyeket ébreszt, háborúkat gerjeszt, vagy éppenséggel jól nevelten próbálkozik és világias szellemre szoktat – figyelmeztetett Ferenc pápa az október 12-i péntek reggeli szentmisén.

A mai evangéliumi szakasz Szent Lukács könyvéből (Lk 11,15–26) arról szól, hogy Jézus isteni hatalommal űzi ki az ördögöt egy néma emberből. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban megjegyezte: az ördög, amikor hatalmába keríti egy ember szívét, ott marad, beleköltözik, mint egy házba, és nem akar kimenni onnan. A gonosz lelkek megpróbálják tönkretenni az illetőt, fizikailag is bántják. Jézus sokszor űzött ki ördögöket, akik ellenségei neki és nekünk is. A jó és a rossz közötti harc olykor túl elvontnak tűnik. Az igazi küzdelem az első, mely Isten és az őskígyó, Jézus és az ördög között dúl. És ez a harc bennünk zajlik – állapította meg a pápa. Valamennyien harcban állunk, talán tudtunkon kívül, de harcolunk. A mai evangélium elején azt olvassuk, hogy egyesek megvádolják Jézust azzal, hogy Belzebub segítségével űzi ki az ördögöket.

Az ördög lényege a pusztítás, az a hivatása, hogy tönkretegye Isten művét. A Szentatya szerint fennáll azonban a veszély, hogy olyanok vagyunk, mint az ujjszopó gyermekek, azt hívén, hogy ez nem így van, hogy csak a papok kitalációja. Az ördög pedig igenis rombol, és amikor nem tud szemtől szembe pusztítani, mert Isten erejével találja szembe magát, aki védelmezi az illetőt, akkor ravaszabb lesz a rókánál, furfanggal igyekszik hatalmába keríteni az adott személyt.

Szentbeszéde további részében a pápa az evangéliumi szakasz utolsó mondataira összpontosított, melyben a tisztátalan lélek, miután kiűzték, nyugtalanul bolyong, és megnyugvást keres. Mivel nem talál megnyugvást, azt mondja: „Visszamegyek házamba – ahonnan Jézus kiűzte –, ahonnét kijöttem”. Beszédében is jól nevelt, azt mondja „kijöttem”, holott kiűzték. Amikor látja, hogy házát kiseperték és rendbe hozták, elmegy, és hoz magával hét másik lelket, akik még nála is gonoszabbak. Bevonulnak a házba, és ott laknak, az illető sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban rámutatott: amikor az ördög nem tud a rossz szokásokon át erőt venni egy emberen, vagy háborúval és üldözéssel tönkretenni egy népet, akkor más stratégiát eszel ki, azt, amit valamennyiünkkel szemben használ.

Mi, keresztények, katolikusok eljárunk misére, imádkozunk… Látszólag minden rendben van. Persze, megvannak a magunk hibái, csip-csup bűnei, de úgy tűnik, hogy minden rendben. Az ördög pedig jól nevelten viselkedik: fogja magát, keres egy jó kis csapatot, bekopog az ajtón – Szabad? Bejöhetek? –,  megnyomja a csengőt. És ezek a jól nevelt ördögök rosszabbak, mint az elsők, mert nem is veszed észre, hogy benned laknak. Ez pedig a világias szellem. Az ördög vagy közvetlenül a káros szenvedélyeken át, a háborúkkal, az igazságtalanságokkal rombol, vagy pedig jól nevelten, diplomatikusan, ahogy Jézus mondja. Nem csap zajt, barátnak tetteti magát, meggyőző: „Nem, menj csak, nem nagy gond… Ennyi elmegy”, és szépen a középszerűség útjára visz, a világiasság langyos emberévé tesz.

A pápa tehát óva int minket attól, hogy ebbe a lelki középszerűségbe essünk, hogy a világ szemléletét magunkévá tegyük, ami belülről ront meg minket. Jobban félek ezektől az ördögöktől, mint az előbbiektől – jelentette ki a Szentatya. – Amikor azt mondják nekem: Szükségünk van egy ördögűzőre, mert valakit megszállt az ördög, akkor nem aggódom annyira, mint mikor látom azokat, akik kinyitották az ajtót a jól nevelt ördögöknek, akik belülről győzködnek, hogy nem is annyira ellenségeink. Sokszor azt kérdem magamtól: vajon mi lehet rosszabb egy ember életében? Egy nyilvánvaló bűn, vagy az, ha világias szellemben él? Hogyha az ördög ráveti magát egy bűnre, legyen az egy, húsz vagy harminc bűn, de egyértelmű bűn, ami miatt szégyenkezel – vagy ha az ördög egy asztalnál ül veled, együtt éltek, és minden rendben, viszont rosszindulatú tanácsokat ad, a világias szemlélettel tart hatalmában?

A világi szellem az, amit ezek a jól nevelt ördögök hoznak – fűzte hozzá a pápa. Emlékezzünk Jézus imájára az utolsó vacsorán: „védd meg őket a világ szellemétől”, amikor éberségre és nyugalomra intett. Ezekkel a jól nevelt ördögökkel szemben, akik úgy akarnak bejönni hozzánk, mintha meghívtuk volna őket, mondjuk mi is: éberség és nyugalom. Éberség: ez Jézus üzenete, a keresztény éberség. Mi történik a szívemben? Miért vagyok ilyen középszerű? Miért vagyok ilyen langyos? Hány jól nevelt lakik a házamban, anélkül, hogy fizetné a lakbért? – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Évközi huszonhetedik hét péntekje

Évközi huszonhetedik hét péntekje

Az evangéliumi jelenet egy csodával kezdődik. Valójában kettős csoda történik: Jézus kiűzi az emberből az ördögöt és megszünteti az illető némaságát. Az evangélista azonban nem részletezi a csodát, hanem rögtön rátér Jézus ellenfeleinek vádjára: „az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”, mások pedig égi jelet követelnek tőle. Jézus válaszát figyelemre méltó kifejezés vezeti be: „belelátott gondolataikba.” E gondolatolvasó képesség egyrészt azt jelentheti, hogy akkor is ismerte Jézus ellenfelei gondolatait, nézeteit, amikor azt nem mondták ki szavakkal. Másrészt azt is jelenti, hogy jól ismerte szándékaikat, azaz hogy miért fogalmaznak meg ilyen vádakat vele szemben, miért kérnek tőle különleges égi jelet. Harmadrészt azt is jelenti, hogy Istent nem lehet becsapni, nem lehet megtéveszteni, mert mindig felismeri az emberi rosszindulatból fakadó fondorlatokat, és minden helyzetben ismeri az igazságot.
Jézus válaszában, védekezésében az érvelés logikus és egyszerű. Az ördögök fejedelmének hatalma van a neki alárendelt ördögök felett. Megoszlás vagy lázadás bármikor előfordulhat, de ez a fennálló viszonyok, kapcsolatok megszűnéséhez vezet, tehát önmagában ellentmondás az, hogy az ördögök fejedelme segítené Jézust abban, hogy más ördögöket kiűzzön emberekből. Az ördögök fejedelme amúgy sem adna hatalmat ahhoz, hogy azt az ő uralma ellen fordítsák.
A váddal ellentétben Jézus isteni erejének birtokában szabadítja meg az embereket a gonosz hatalmától.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök hozzád, hogy a benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az engem felemésszen, és a te szeretetednek vértanújává tegyen. Igen, így akarok elkészülni rá, hogy előtted megjelenhessek: a szeretet mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a te irgalmas szereteted karjaiba repülni.
Lisieux-i Szent Teréz

Hogy változik meg viselkedésünk az interneten? A kiberpszichológus a gyermekek védelmében emel szót

Augusztus 21–26. között rendezték meg Dublinban a Családok IX. Világtalálkozóját. Az esemény keretében tartott háromnapos pasztorális konferencián az előadók az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás egy-egy témáját fejtették ki. A továbbiakban egy-egy előadás összefoglalóját tesszük közzé.

Mary Aiken kiberpszichológus, a Geary-intézet munkatársa, a dublini egyetem (UCD) oktatója, az Europol Európai Kiberbűnözés Elleni Központjának tudományos tanácsadója Jóra fordítani a technológiát – Hit, család és technológia címmel tartott előadást a dublini családtalálkozón.

A technológia negatív hatásaival kezdte előadását – azért a problémákat emelve ki, mert piaci szereplők hada mindent elkövet, hogy úgy állítsa be: a technológia és annak fejlődése kizárólag jó. A kiberpszichológus feladata azonban az egyensúlyteremtés, azzal együtt, hogy ő maga abszolút technológiapárti, ugyanakkor vitathatatlan, hogy az emberi viselkedés megváltozik online. Hogyan hat a technológia a fejlődésben lévő gyerekekre; milyen problémákkal szembesülnek a családok, és ezeknek milyen megoldási módjai lehetnek – erről beszélt előadásában.

Mary Aiken fő szakterülete az internetpszichológia, az úgynevezett kiberpszichológia, mely az alkalmazott pszichológia valószínűleg a jövőben egyre fontosabbá váló területe.

Az első dia a valós és a kibervilág szimbiózisát ábrázolja. „A kibertér önállóságát feltételező elképzelések hamis dichotómián alapulnak… a fizikai és a virtuális nem szemben áll egymással, hanem inkább kölcsönösen hatnak egymásra” – utalt Mary Aiken Slane 2007-es írására.

Hogyan viselkednek az emberek online? Az egyik legnagyobb súlyú változás, ami ránk is hat: az anonimitás (névtelenség), ami olyan, mint egy szupererő, egy emberfeletti képesség; olyan, mint a láthatatlanság. A láthatatlanság hatalom az online világban – viszont óriási felelősség is.

Ismeretes az online gátlásvesztés jelensége (Online Disinhibition Effect, ODE): az emberek online, a kiber kontextusban olyan dolgokat tesznek, amiket nem tennének a valódi világban.

Fontos kérdés, milyennek mutatjuk magunk az online térben: hogyan tálaljuk magunkat. Másnak mutatjuk magunk a LinkedIn-en, a Facebookon, a WhatsAppon – különböző perszónákat mutatunk, önmagunk gondosan manipulált verzióit.

Az online világra jellemző az is, hogy felnagyítódnak, felerősödnek a dolgok, sajnos a problematikus emberi viselkedés is, erről tanúskodnak például a heves online csatározások, az agresszív kommentek, sértő posztok. Jó irányban is hathat az emberi viselkedésre: az altruizmust, a jótékonyságot is felerősíti az internet.

Az előadó egyik céljaként azt jelölte meg: szeretné elérni, hogy másként gondolkodjunk az internetről, az online világról: hajtsunk végre paradigmaváltást. Most a valódi világban vagyunk – mondta a hallgatóságnak –, ha pedig fölmegyünk az internetre, a kibertérbe kerülünk. Gyakran csak öt percre megyünk fel, „csak megnézem a leveleimet” – mondjuk családtagjainknak, és hipp-hopp eltelt 40-50 perc… Mert az időérzékelést torzítja az online világ. Ha belegondolunk a szavakba: „fórum”, „világ” – ezek környezetekre, helyekre utalnak ; valaki szerint az internet hadműveleti terület, háborús zóna. Hasznos, ha a társadalom erre odafigyel, és helyként kezeli az online világot – és akkor rögtön látjuk azt is, hogy védelemre, szabályozásra is szükség van.

Amit mi internetként ismerünk, az az egésznek csupán egy százaléka – a többi 99 százalék pedig a deep web (szó szerint: mély web), és annak mélyén a dark web (sötét web): „az internetnek az a 99 százaléka, amit nem tudsz megguglizni”.

Mivel Mary Aiken gyermekvédelemmel is foglalkozik, gyakran kerül kapcsolatba a deep webbel, a bűnüldöző szervekkel együttműködve, akik (szexuális) „ragadozókra” és bűnözőkre vadásznak a deep weben. Ami ott történik, az hat a „felszíni internetre” (surface web) is – ami pedig a felszíni neten történik, hat a valódi világra.

A két web közötti különbség például, hogy a felszíni web kereshető; standardokat és protokollokat használ. A deep weben nem lehet keresni; mélyebben lévő bugyrában, a dark weben pedig a dark netek (sötét hálózatok) üzemelnek, amelyeket bűnözők népesítenek be; itt találni meg a gyermekbántalmazás nyomait, s az emberiség legrettenetesebb bűnei nyilvánulnak meg rajta. Tudományos környezetben nem használják az „ördögi”, „gonosz” (evil) szót – mondta az előadó –, mégis úgy érzi: a gonosz virágzik a deep weben. Ami nyugtalanító és ijesztő, hogy sok gyerek tisztában van vele, hogyan kell navigálni rajta… És így esély van rá, hogy „rossz társaságba” keveredjenek.

Egy dián a Hidden Wiki, a Rejtett Wikipédia menüjét mutatta meg a közönségnek az előadó, amelyből látható volt, bérgyilkosoktól kemény drogokig sok mindenhez hozzá lehet jutni, bárki számára elérhető. Mindez anonim doméneken, a törvény hatósugarán kívül. Hogy működhet így egy társadalom?

S mi történik az emberi személlyel ebben az egyenletben? Fizikai, viselkedési, fiziológiai, társadalmi, affektív és motivációs szempontból egyaránt hatással van ránk a technológia. Egy igazságügyi pszichiáter ezt úgy fogalmazta meg: „minden idők legnagyobb szabályok nélküli társadalmi kísérletét éljük át éppen”. Gyermekek olyan generációja nő fel, akik kiskoruktól ki voltak téve az internet legrosszabb túlkapásainak.

A 8–11 évesek 32 százalékának van okostelefonja, holott Bill Gates maga azt mondta, nem adna okostelefont 14 évnél fiatalabb gyerek kezébe. A 3–4 éves gyerekek 16 százalékának van tabletje vagy más eszköze az Egyesült Királyságban. Az 5–7 éves korosztály 3 százalékának csináltak saját közösségimédia-profilt a szüleik, vagy YouTube-csatornát – amire a szülők nagyon büszkék szoktak lenni, csak az ide feltöltött anyagokat felhasználhatják beteges hajlamú emberek is, és a gyermekre veszélyt jelenthet.

Az amerikai gyermekorvosok ajánlása (2016) szerint a 0–3 éves babáknak nem szabad a képernyőt nézniük az étkezések alatt és a lefekvés előtti egy órában; a 2–5 éveseknek napi maximum egy óra internet ajánlott; egyáltalán ne legyen digitális eszköz 18 hónapos életkor alatt (kivéve a videocsetet).

2014-es felmérések szerint a szülők és gondozók (a proximális fejlődés zónájának kulcsemberei) naponta nagyjából 200-szor nézik meg a telefonjukat, és 2614-szer érnek hozzá valamilyen okból – ennyiszer nincsenek szemkontaktusban a gyermekkel, és ennyiszer nem érnek hozzá… Az, hogy nincs szemkontaktus és érintés, végzetes következményekkel járhat az emberi fajra nézve.

Az előadó negatív példaként megemlítette a Fisher-Price cég babaülőkéjét, melyet Apptivity Seat néven forgalmaznak, bár Mary Aiken szerint a Captivity Seat (Fogság ülőke) megfelelőbb terminus lenne. A baba elé – aki még csak napi öt órát tölt ébren – egy iPad van rögzítve, amin Disney-videókat és más számítógéppel generált grafikákat néz. Nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy belássuk: ez biztos, hogy semmi jóra nem vezet. Lehet, hogy rendkívüli számítógépes képességei lesznek ezeknek a gyerekeknek, de nem tudnak majd elkapni egy labdát, vagy átmenni egy úton.

A 4–12 éves korosztály számára hozzáférhetőek legális, de nem az életkoruknak megfelelő tartalmak, így találkozhatnak pornográfiával, erőszakkal, önkárosításra, pl. öngyilkosságra buzdító oldalakkal, étkezési zavarokat kialakító, azt normálisnak feltüntető oldalakkal; olyan oldalakkal is, ahova friss vágott sebekről töltenek fel fotókat a fiatalok… Németország tiltakozott ezek ellen, levetette őket – az Európai Unió többi tagországa még nem tett lépéseket. Az ENSZ gyermekjogi konvenciójában még nem kerültek szóba ezek a kérdések, hiszen azt 1989 táján állították össze. Arról szó van benne azonban, hogy a gyermeknek joga van a gyerekkorhoz – és ennek része az is, hogy ne legyen kitéve ilyen tartalmaknak…

Mary Aiken az iskolákban tartott előadások során is mindig el szokta mondani, hogy az agynak nem lehet parancsba adni, hogy „delete file” (a fájl törlése) – ha például erőszakos videókat nézel, nem tudod kitörölni az agyadból, „a látottat nem tudod nem látottá tenni…” A szakemberek gyakran találkoznak poszttraumás stressz szindrómával olyan 11–12 éves gyerekeknél, akik ilyen tartalmakat néztek.

A szakember véleménye szerint protokollokat kell kidolgozni, hogy tanítani lehessen a gyerekeket a kibertérben való navigálásra, valamint digitális korhatárra van szükség, amely alatt csak a szülő beleegyezésével és felügyeletével mozoghat a gyermek az online felületeken – ne úgy legyenek jelen, mintha nem is lennének szüleik… A cégek szeretnek arra hivatkozni, hogy „van moderáció gomb” – de nem, nem lehet „kiszervezni” a szülőséget.

Létezik sajnos „dark Pepa Pig” is (a népszerű mesefigura „sötét” verziója), és elérhető a YouTube-on: a videóban az őrjöngő Pepa Pig legyilkolja a családot. És ehhez a videóhoz bármelyik gyerek eljuthat, miközben Pepa Pig-videókat néz a YouTube-on; vannak gyerekek, akiket traumatizált ez a – felszíni webhez tartozó – tartalom. Különösen veszélyben vannak azok a gyerekek, akiknek szülei virtuális bébiszitternek használják a videómegosztó portált.

A tizenéves korosztályban nagyon megnőtt a szorongásos fiatalok száma az elmúlt 25 évben – nem lehet mindent a technológiára és a közösségi oldalakra fogni; egy komplex, soktényezős modellről van szó, amelyben minden összefonódik. A korcsoportra jellemző alvászavarok, kevés alvás hozzájárulhat a szorongásos tünetekhez, depresszióhoz, a kiberbullying (cyberbullying) áldozatává váláshoz. Ha éjjel neteznek, másnap kimerülten ébrednek – és egy kimerült kamasz számára a világ nagyon sötét helynek tűnik…

Megemlítette az előadó a „fiatalkorú kiberbűnözés” problémáját, a virtuális bolti tolvajlást, azaz az illegális letöltéseket; illetve az aggasztó mértékben növekvő nárcizmust és az egyre csökkenő empátiát.

Mi lehet ezen a területen az Egyház szerepe, mit tehet az Egyház? Először is jelen kell lennie minden egyháznak a kibertérben, hiszen hiányzik onnan az erkölcsi integritás és tekintély. Óriási lehetőség az egyházak számára, és nagy szükség van rá, hogy megjelenjenek ebben a térben, s a keresztény értékek megnyilvánuljanak benne.

A szexting (szexuális tartalmú üzenetek) és a szexuális zsarolás („sextortion”) is terjedőben van: gyerekektől fotókat, webkamerás felvételeket, videókat zsarolnak ki, melyeket aztán értékesítenek a dark weben. Korábban ebben csak pedofilok voltak érdekeltek, napjainkban azonban emberek tömegének fűződik hozzá anyagi érdeke. Mary Aiken hangsúlyozta, az abúzus problémája nem korlátozódik a Katolikus Egyházra, hanem mindenhol jelenlévő népbetegségről van szó. A „hozzáférés” a probléma egyik gyökere: akár papról, akár cserkészvezetőről, akár úszóedzőről van szó, azért teheti ezt meg, mert tekintélyi pozícióban van. Ha okostelefont adunk a gyerekeinknek, azzal hozzáférést adunk nekik az online világhoz – de ezzel egyidőben az online világban jelenlévő deviánsoknak és bűnözőknek is hozzáférést adunk a gyerekünkhöz.

Bízik a szakember abban, hogy az Egyház, amely már annyi energiát fektetett gyermekvédelmi protokoll kialakítására a valódi világban, át tudja ültetni ezt a tudást az online világra is, hogy segítse a szülőket. Felhívta rá a figyelmet: hogy ha tudni szeretnénk, kivel van a gyerekünk kapcsolatban az interneten, akkor le kell ülni a gyerek mellé, és végigkérdezni, „lekáderezni” az ismerőseit.

Sok amerikai szülő szokott büszkélkedni vele, hogy a 3–4 éves gyereke többet tud az internetről, mint ő – de akkor hogyan fogjuk megvédeni őket?

A közösségi oldalakat működtető cégek ráadásul a virtuális valóságot, a fejre rögzíthető kijelzőket promotálják, ami oda vezet, hogy a gyerekeket pszichésen is elnyeli a kibertér. Nincs általánosan érvényes morális-etikai kód, és a hangsúly mindig a kiber-utópisztikus felszínre kerül, ignorálva a hátulütőket. Lehet előnye is egy ilyen headsetnek, de mi van például akkor, ha bullying áldozata lesz a 11 éves gyereked, ha háromszáz ismerőse fordul ellene a kibertérben, amelyet valóságosnak érzékel? „Nincs olyan felnőtt ebben a teremben, aki ezt kibírná” – figyelmeztetett a pszichológus.

Ferenc pápa buzdítása, az Amoris laetitia 275. pontját idézte Mary Aiken, melyben a Szentatya a kritikus gondolkodásra bátorít – ami védelem lehet sok minden ellen az online világban, többek között a fake news ellen is.

A kibertér mint kontinuum egyik végén a „billentyűzetharcosok”, digitális bennszülöttek állnak, másik végén pedig a nagy tech-cégek, akik a közösségi oldalakat üzemeltetik, és a szolgáltatók – mind a két hatalmas csoport a szabályozás ellen van, utóbbi csoport egyszerűen azért, mert nekik pénzbe kerül. Mi pedig a két csoport között helyezkedünk el, védelem nélkül a kibertérben… Nekünk is kell hogy szavunk legyen ebben a térben, hiszen a mi gyerekeink is ebben élnek!

Jelen pillanatban az internet nem gyerekbarát, nincs „kisvíz”. A szülői kontrollal kecsegtető szoftverek nem jelentenek megoldást, mert millió módot dob fel a Google, hogyan lehet kikerülni. Hardver és szoftver együtt működne csak, amire van is példa többek között katonai viszonylatban, ahol „intranetet” használnak, és az eszközeik csak erre a hálózatra csatlakoznak. Ha katonai célokra meg tudjuk ezt oldani, miért nem tudjuk a gyerekeink biztonsága érdekében? Mert nincs anyagi haszon belőle?

Mit tehetünk?

1. Fogjuk fel másképp az online világot: mint egy helyet, mint kiberteret.

2.Tisztítsuk meg a kiberteret: tüntessük el a deep webet és az extrém tartalmakat.

3. Követeljünk többet azoktól, akiknek hasznot hajtanak a közösségi technológiák.

4. Tegyünk érte, hogy megszűnjön a fake news, a trollkodás, a kiberbullying.

Mit tehet a család? Először is: vegyük észre a technológia hatását a fejlődésben lévő gyerekeinken. Ha mi magunk is folyton az okoseszközökön lógunk, nem vesszük észre. Elhanyagoljuk a gyerekeinket, és nem számíthatunk a nagyobb testvérekre sem, legfeljebb a kutyára…

Vegyük fontolóra a „digitális méregtelenítést”! Az Egyesült Államokban már kibontakozott egy mozgalom, amely a digitális szünnapot/ünnepnapot („digital sabbath”) propagálja: legyen „képernyőmentes” a vasárnap! Ezt például javasolhatná az Egyház is. Tegyünk félre minden eszközt, és legyünk jelen egymás számára!

Mit tehet az Egyház? Fontolóra kell venni, hogyan tud az etikai és erkölcsi tekintély megjelenni a kibertérben. Jótékonysági célokra, adománygyűjtésre hasznos terep, amellett az elszigetelődés és a magány ellen is segíthet. A gyermekvédelmet a kibertérbe is át kell ültetni. A jövőbe kell nézni, proaktívnak és előrelátónak lenni a társadalmi problémákban – nem utólag reagálni.

Ferenc pápa is rámutatott már: a hatalmas technikai fejlődés nem hozta magával az emberi felelősségérzet, az értékek és az értelem fejlődését. Habár az internetet úgy hozták létre, hogy „minden felhasználó egyenlő” – ez azonban nem igaz, ha egyes felhasználók sebezhetőbbek a többieknél.