2019. augusztus 22., csütörtök
A toleranciától egymás megbecsüléséig – Összefoglaló a Rimini Meeting negyedik napjáról
A toleranciától egymás megbecsüléséig – Összefoglaló a Rimini Meeting negyedik napjáról
Negyvenedik alkalommal rendezik meg az olasz tengerparti városban a Rimini Meetinget. Idén is a helyszínről tudósít Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora. A negyedik napról, augusztus 21-ről szóló beszámolót olvashatják.
Az idei
találkozó plakátjain egy arc, annak is egy része, egy szem látszik mely
pontokra esik szét. A kép jól kifejezi az idei mottót: „Neved azzal a
pillantással született”, vagyis azáltal alakulunk, amit, akit nézünk. Az, ha
egymás szemébe nézünk, a kölcsönösen figyelmes és szeretetteljes tekintet
alakít minket, segít azzá válni, akivé lehetünk és lennünk kell. Ennek
mélységeit, részleteit kívánják a szervezők a 40. jubileumi találkozó
programjaival megmutatni.
A
meeting egyik kiállítása, A hatalomnélküliek hatalma – Távkihallgatás
Václav Havellel a cseh politikus személyének állít emléket. Ehhez
kapcsolódott szerda délelőtt egy előadás. Francesco Occhetta SJ olyan embernek
nevezte Havelt, akinek hatalmában állt megváltoztatni a világot, mert a
végsőkig szabad volt, saját énjéből indult ki, és tett azért, hogy emberi
értékeket állítson helyre, mely munkában társakra is talált. Havel mindig
szelíden, de kérlelhetetlen keménységgel szállt szembe a totalitárius
rezsimmel. Emberi, közéleti, politikusi tanúságtétele, hogy nem emigrált, hanem
hazájában maradt, és vállalta akár a börtönt is. Számára fontos volt, hogy
minden politikai akcióban először a személyre, annak integritására gondoljon,
és csak utána arra a társadalmi környezetre, amelybe az ember beilleszkedik.
Havel nem volt katolikus, de kifejező kategóriái az emberek gondolkodásában és
a népek szabadságában tovább él – mondta a jezsuita újságíró.
Havel
volt munkatársa, Pavel Fischer a kiállítást megtekintve úgy nyilatkozott:
„Megmutatta számomra, hogy Havel gondolati örökségét teljes mértékben
továbbadták a mai ifjúságnak”.
Az Emberi
kreativitás és mesterséges intelligencia témában Paolo Benanti, a
Gregoriana Pápai Egyetem morálteológia- és bioetika-professzora, és Enrico
Cereda, az IBM Italia elnöke beszélt. Elhangzott: olyan mennyiségű adat áll
rendelkezésre, amit az emberi értelem képtelen átfogni. Létezik mesterséges
intelligencia, és már a mindennapok részéve vált, szinte nem lehet mellőzni, de
mindig fontos marad az ember, aki megalkotta és használja. A tavalyi meeting
mottójával szólva: „Az erők, amelyek a történelmet mozgatják ugyanazok, amelyek
az embert boldoggá teszik”.
Abból az
alkalomból, hogy negyvenéves az Európai Parlament, Paul Richard Gallagher
érsek, a Szentszék külügyminisztere tartott előadást, Jogok,
kötelezettségek, Európa 1979–2019 címmel. A bevezetőben Giorgio
Vittadini elmondta: „Ahhoz, hogy a polgárok a kötelességeket teljesítsék, nem
elegendőek a törvények. Szükség van a csodálatra, a lelkesedésre. Ez egy
nemzetek fölötti államban könnyen alábbhagy, csökken a felelősségtudat, gyengül
az együttműködés, a részvétel, ha nincs meg az a szenvedély, mint ami jellemző
volt a háború utáni években; ahogy De Gasperi meggyőződése is volt: »Ha nem
csináljuk meg Európát, Olaszországot sem fogjuk!«”
Gallagher
érsek idézte a pápa 2018-as beszédét Európa újragondolásáról: „Az első és talán
legnagyobb dolog, amivel a keresztények hozzá tudnak járulni a mai Európához,
az az, hogy emlékeztessék rá: Európa nem számok vagy intézmények összessége,
hanem emberekből áll.” Személyekből, akiknek méltóságát a transzcendessel való
kapcsolat adja meg. Nevük és arcuk van, ami a legintimebb és legmélyebb módon
határozza meg őket, létük kapcsolat Isten végtelen misztériumával. Erről szól
az idei meeting mottója: „Neved azzal a pillantással született.” A név, az arc
az Istennel való kapcsolatból születik, ami személlyé tesz minket. Ez a De
Gasperi-féle elv, az ember evangéliumi testvériséggel átjárt felelőssége.
Ferenc
pápa szerint: „Elismerni, hogy a másik mindenekelőtt egy személy, azt jelenti,
hogy értékelem azt, ami egyesít vele”. Az, hogy személyek vagyunk,
összekapcsol, közösséggé tesz minket. A közösség fontos kifejezés, mert Európa
terve abból a gondolatból származik, hogy népek közösségének adjon életet,
melyek kölcsönös kötelezettségekkel kapcsolódnak egymáshoz – hangsúlyozta a
Szentszék külügyminisztere.
A
migráció kérdése kapcsán kiemelte, hogy újra fel kell fedezni a kötelességeket,
jobban, mint a jogokat. A legnyilvánvalóbb kötelezettség az emberi szolidaritás
a szükséghelyzetben, veszélyben lévő emberek iránt. A felebarát segítésének
kötelességét egy másik, szintén fontos feladat kell, hogy kiegészítse az
államok részéről, az integráció lehetőségének felkínálása a migránsoknak,
valamint saját állampolgárai biztonságának biztosítása. Ebben az értelemben
hangsúlyozza a Szentatya a személyes törődést: nem szabad az egyik
kötelezettséget a másik elé helyezni, szükség van az óvatosság erényére, ami a
kormányzás része. Egy nép, amely nem képes integrálni, jobb, ha nem fogad be
senkit. Nem szabad azt gondolni, hogy a migráció kritika és szabályok nélküli
folyamat lenne – idézte a Gallagher érsek a pápát. Végül hozzá kell tenni, hogy
a migránsoknak is vannak kötelezettségeik, például integrálódni, ami mindig
lehetőséget is jelent.
A
vallásközi párbeszéd jegyében A toleranciától egymás megbecsüléséig
címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak szerda este. Hogyan lehetséges a
vallások közötti testvériség megélése a különbözőségek és a számtalan
ellentmondás ellenére? A bevezetőben elhangzott: az emberi testvériségről
szóló, Abu-Dzabiban aláírt történelmi jelentőségű
dokumentum egyértelműen mutatja a nyelvezet megváltozását, ami új
szemléletmódot is jelent az egyének és a vallások közötti találkozásban, kapcsolatban.
Alberto
Ortega Martín, Irak és Jordánia apostoli nunciusa elmondta: a beszélgetés címe
Ferenc pápa marokkói beszédéből vett idézet, amely kijelöl egy utat. Mert
természetesen fontos a tolerancia, és jó, hogy idáig eljutottunk, de nem
elegendő. Szükséges továbbmenni egymás igaz elismerése és megbecsülése felé.
Majd vázolta a Katolikus Egyház útját a II. vatikáni zsinat Nostra
aetate kezdetű dokumentumától – amely fontos és biztos
vonatkoztatás pont marad – kezdve, Szent VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI.
Benedek vallásközi erőfeszítésein keresztül Ferenc pápa tevékenységéig.
Alapvető fontosságú a személyes kapcsolatteremtés képessége, a baráti megbecsülés,
mert a vallásközi párbeszéd alapvetően nem vallások, hanem különböző vallású
emberek között zajlik. A meeting negyvenéves története, hozzájárulása a
vallásközi párbeszédhez is ezt mutatja – mondta a nuncius. Meghatározónak
nevezte Ferenc pápa egyiptomi útját, mert a vallásközi párbeszéd
nélkülözhetetlen a béke előmozdításának szolgálatában. Ott sok szó volt a
nevelésről, a közös kezdeményezésekről, az együttműködésről. Ferenc pápa
megnevezett néhány alapvetően fontos pontot, amelyek segíthetik a párbeszédet:
„az identitás kötelezettsége”, mert akkor tudunk párbeszédet folytatni, ha
tudatában vagyunk saját önazonosságunknak; „az eltérőség bátorsága”, annak
elismerése, hogy a másik fontos számomra, mert a szeretet azt jelenti, hogy
megerősítjük a másikat és „a szándékok őszintesége”. A Szentatya találóan
fogalmazta meg – emelte ki a nuncius –, hogy „a találkozás civilizációjának
egyetlen alternatívája az összecsapás civilizálatlansága”.
Egy
másik jelentős állomás ezen az úton a pápa 2019. februári rövid, de történelmi
útja az Egyesült Arab Emírségekbe, amely új fejezetet nyitott a kereszténység
és az iszlám történetében a testvériség megélésének tekintetében. Ennek
alapvető feltétele – idézte a nuncius a pápát –, egyrészt hogy „elismerjük,
Isten az eredete az emberiség egyetlen nagy családjának, Ő, Aki mindennek és
mindenkinek a Teremtője azt akarja, hogy testvérekként éljünk”. Másrészt az
ima, „a szívből jövő ima a testvériség helyreállítója”. A márciusi marokkói
apostoli látogatás a legutóbbi esemény ebben a folyamatban. Amit a pápa a
párbeszéd új szakaszának nevezett, hogy „a remény szolgálói legyünk a mai
világban. Nem szabad kigyomlálni a különbözőségeket, ezeket Isten akarta. Azon
kell csodálkozni, ha nem testvériségben járjuk együtt az élet útját.” Ferenc
pápa nagysága éppen ebben áll, hogy egy új látásmódot mutat, és nemcsak a
jövőre, hanem a múltra vonatkozóan is, hiszen Ahmad et-Tajjeb főimámmal való
találkozása Egyiptomban újraértelmezi Assisi Szent Ferenc történelmi tettét.
A
negyedik este a közkedvelt olasz komikus, Gioele Dix tartott előadást:
monológjának címe is beszédes volt – Szeretnék egy boldog ember fia lenni.
Évközi huszadik hét csütörtökje
Évközi huszadik hét csütörtökje
A
szőlőmunkásokról szóló példabeszéd után Jézus egy másik képet mond a királyi
menyegzőről, amelynek témája szintén az üdvösség. Kik jutnak el az örök életre?
Kiket hív meg Isten az üdvösségre? Kik méltóak arra, hogy eljussanak az örök
boldogságra? Ezeket a kérdéseket veti fel Jézus hasonlata.
Az ószövetségi választott nép jól tudta, hogy a mindenható Isten legnagyobb ajándéka az üdvösség. Az üdvözülhet, aki hűséges marad az Istennel kötött szövetséghez és megtartja Isten parancsait, azaz a törvényt. A nép azonban letér erről az útról, megszegi a törvényt és hűtlenné válik Istenhez. Hiába várakoznak hosszú időn, évszázadokon keresztül a Megváltóra, végül nem ismerik fel. Hiába küldi Isten időről időre a prófétákat, a nép nem hallgat a szavukra. Hiába ismétli el Isten visszavonhatatlanul újra és újra az ígéreteit, a választott nép értetlen szívű marad. Ezt a tapasztalatot foglalja össze Jézus így: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.” A példázat második részében már mindenkihez szól a meghívás, ami előrevetíti a krisztusi közösséget, az Egyházat, amely az Úr akarata és rendelése szerint a világ végéig az üdvösség közvetítője lesz. Keresztényként, az Egyház tagjaiként, az újszövetség népeként ne legyünk túlzottan magabiztosak, mert akár mi is ugyanarra a sorsra juthatunk, mint az ószövetségi nép! Legyünk hűségesek Jézushoz, aki elvezet minket az üdvösségre!
© Horváth István Sándor
Az ószövetségi választott nép jól tudta, hogy a mindenható Isten legnagyobb ajándéka az üdvösség. Az üdvözülhet, aki hűséges marad az Istennel kötött szövetséghez és megtartja Isten parancsait, azaz a törvényt. A nép azonban letér erről az útról, megszegi a törvényt és hűtlenné válik Istenhez. Hiába várakoznak hosszú időn, évszázadokon keresztül a Megváltóra, végül nem ismerik fel. Hiába küldi Isten időről időre a prófétákat, a nép nem hallgat a szavukra. Hiába ismétli el Isten visszavonhatatlanul újra és újra az ígéreteit, a választott nép értetlen szívű marad. Ezt a tapasztalatot foglalja össze Jézus így: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.” A példázat második részében már mindenkihez szól a meghívás, ami előrevetíti a krisztusi közösséget, az Egyházat, amely az Úr akarata és rendelése szerint a világ végéig az üdvösség közvetítője lesz. Keresztényként, az Egyház tagjaiként, az újszövetség népeként ne legyünk túlzottan magabiztosak, mert akár mi is ugyanarra a sorsra juthatunk, mint az ószövetségi nép! Legyünk hűségesek Jézushoz, aki elvezet minket az üdvösségre!
© Horváth István Sándor
Imádság
Uram és
Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged
mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek és egyre hívebben
kövesselek! Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem
legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok
önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és
üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már
ne én éljek, hanem te énbennem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)