Cantalamessa harmadik
nagyböjti prédikációja a Vatikánban: A bálványimádás az élő Isten ellentéte
Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes
nagyböjt harmadik hetében, március 29-én az Apostoli Palota Redemptoris Mater
kápolnájában Ferenc pápa és a Pápai Ház tagjai számára tartott harmadik
nagyböjti elmélkedésében továbbra is a megtérés szükségességéről elmélkedett.
A Pápai Ház szónoka tanítása bevezető részében
a bálványimádás fájdalmas időszerűségére mutatott rá. Ma éppúgy van
bálványimádás, hamis istenek imádata, mint a régi időkben, csak a nevüket
változtatták meg – mondta Raniero Cantalamessa. – Ahogy egykor a próféták
harcoltak ellene, hogy Isten népét az igaz Isten igaz ismeretére vezessék,
ahogy Pál apostol küzdött Krisztus helyes megismeréséért, úgy ma is szükség van
arra, hogy fellépjünk korunk „aranyborjúi” ellen.
A kapucinus szónok főként Pál apostol Rómaikhoz
írt levelére hivatkozott, melyben a Népek apostola „Isten haragját említi azok
istentelensége és gonoszsága fölött, akik Isten igazságát rosszindulatból
elfojtják”. „Isten, művei alapján, megismerhetővé tette önmagát mindenki
számára” és ők, „noha fölismerik az Istent, nem dicsőítik, s miközben
bölcsességükkel kérkednek, a halhatatlan Isten dicsőségét fölcserélik halandó
emberek, sőt madarak és négylábúak imádatával” (vö Róm 1,18–23).
A mai legnagyobb kihívás az a magatartás mely
úgy tesz„mintha nem lenne Isten”. A bálványimádásban – a szónok szerint – az
ember nem fogadja el Istent, hanem maga csinál önmagának „istent”. Minden
megfordul: az ember lesz Isten fazekasa, ő formálja meg saját tetszése szerint,
a teremtéstörténet fordítottjaként: a teremtéssel Isten nekünk adta halhatatlan
képmását, és éppen ezt cseréljük be az ember romlandó képmására. Ahogy Isten
saját képére alkotta az embert, úgy most az ember a saját képére istent próbál
teremteni. Természetesen saját vonásaival ruházza fel. Minthogy a bűn miatt az
ember erőszakos, a harc Mars-istenét kovácsolja meg, s mert buja, Vénuszt is
teremt magának. E bálványisten-teremtésben az ember voltaképpen saját magát
vetíti bele az „istenébe” – összegezte tanítását Cantalamessa atya. – Ám az
igaz Isten a helyén marad, a trónfosztás nem őt érinti, csak az ő torz képét.
A Pápa Ház szónoka
kiemelte, hogy a keresztény ember számára követendő megoldás a megtérés, Dávid
király őszinte bűnbánata nyomán: ne forduljon önmagába, ne nézze mindig a saját
érdekeit, hanem egyenesedjen ki, ahogy Isten teremtette őt, és önimádata
helyett kezdje el dicsőíteni a teremtő Istent! Álljon úgy, mint egy fa, melynek
főgyökere mélyen a földbe fúródik, s ha ágait meg is kell metszeni időről
időre, nem dől ki, hanem hajtást és termést hoz – mondta harmadik nagyböjti
prédikációjában Raniero Cantalamessa.