Böjte Csaba Jézus Szíve ünnepén: Ne rákos daganatok legyünk, hanem Isten országát építő kisiparosok
Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk Böjte Csaba ferences szerzetes Jézus Szentséges Szívének ünnepére szóló írását.
Gyönyörű
kép... én is fényképeztem Máté Bence tóparti lesében kócsagokat, így tudom,
hogy amit látunk az egy háromdimenziós csatatér! Bármerre is nézel a
természetben, bármennyire is szép egy kép, tudnunk kell, hogy az amit látunk
nem más, mint harc az életért! Világunkban annak mi él, a létét fenn kell
tartania, semmi nem jár ingyen, hisz maga a létezés nem más, mint a létért való
szakadatlan küzdelem! Győzöl vagy legyőznek, zsákmányolsz vagy te magad leszel
a zsákmány, választhatsz! A történelmet ha olvassuk, láthatjuk, hogy ez így
volt az emberek világában is, sokfelé még ma is így van! Egy kegyetlen világban
élünk, a mi reményünk, hogy a megváltónk Jézus Krisztus eljött közénk, hogy ezt
a csatateret szentséges szívének szeretetével megszentelje!
Isten
azt akarja, hogy ne egymást győzzük le, hanem összefogva szárnyaljunk, a poros
földön való totyogásra kényszerítő nehézségek fölött együtt diadalmaskodjunk!
Nekünk nem egymást kell legyőznünk, hanem együtt kell Isten országát, az
általunk lerombolt, elvesztett Édenkertet felépítsük!
Testvérek
vagyunk, ne a mindennapi betevő falatokért, a kócként ellobbanó hatalomért, a
porladó anyagi javakért marakodjunk, hanem egymást megbecsülve, összefogva
építsük azt az országot, melynek királyi termében, a lelkiismeretünk
szentélyében trónoló Krisztus az Úr! Külön- külön elveszünk, de együtt, közösen
erősek vagyunk, ezért bizalommal összefogva az elveszett századik testvérünket
is keressük fel! Az elsodródott, leszakadó, magányos testvérünket jó szóval,
szeretettel, őszinte párbeszéddel győzzük meg, hogy szükségünk van rá!
Örvendjünk
a legkisebb testvérünknek is, annak, hogy ő megszületett, hisz benne olyan
értékeket, kincseket ajándékoz világunknak az Isten, melyek létéről lehet, hogy
még ő sem tud, de melyeknek ő az őrzőjük, ezért egyedül ő oszthatja szét!
Jézus
szentséges, dobogó, szerető szívének élő sejtjei vagyunk, összetartozunk!
Egymásba marva önmagunkat bántsuk, testvéremet megszólva, elítélve, kirekesztve
önmagamtól veszem el a levegőt, a fényt, a kibontakozás lehetőségét, hisz mi
csak csapatban, együtt létezhetünk! Krisztus dobogó, lángoló szíve az én szívem
is, hisz benne élek, általa, vele emelkedhetek az állatok szintjéről a
természetfölötti világba, a szeretet országába! A kereszténység nem egy
lecsengő múlt fáradt tanítása, hanem az egyetlen, – Mesterünk szerint
is – keskeny, meredek ösvény mely a holnapba vezet! Minden más,
rőzselángként ellobbanó tanítás, – legyen az kommunizmus, fasizmus vagy az
éppen áldozatait most szedő liberalizmus – zsákutca, vakvágány, mely az
embert önmagával, de a testvérével szembe is fordította, pusztítja!
Jézus
Szentséges szíve mely nagypéntekeken átdöfve is dobog, szeret, olyan csodálatos
szimbólum, melynek zászlaja alatt mi, az Isten országát építő jó szándékú
kisiparosok gyülekezhetünk! Jézus Krisztus mennybemenetele által megdicsőült,
töviskoronával ékesített szíve, mely mellett ott ragyog Mária hét tőr által
sebzett és mégis bennünket szerető szíve olyan szentély, melyben mi magunk is
újjászülethetünk!
Igen,
mert mi nem gyilkos, rákos daganatok akarunk lenni népünk életért küzdő, ziháló
testében, hanem Jézus szentséges szívének példájára, akár a kereszten is életet
osztó, irgalomért esdő őszinte Szeretet!
Mindaz
miben hiszek s mit, mint keresztény szerzetes pap zászlóként az emberiség előtt
magasba akarok emelni az nem más, mint Jézus Krisztus elutasított majd átdöfött
szíve mely harmadnap feltámadt, hogy mintha mi sem történt volna tovább
szeressen, bizalommal utat mutasson a Szentháromságos Egyisten
szeretetközösségének lakodalmas asztalához!
Kisebb
testvéri szeretettel,
Csaba testvér
Csaba testvér
* * *
Abban az
időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van,
és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem
megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében
vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja
nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek,
éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint
kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15,3-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése