Vigyük el Krisztus reménységét a teremtett világnak: Ferenc pápa 2019-es nagyböjti üzenete
Február 26-án tették közzé Ferenc pápa 2019-es Nagyböjti üzenetét:
„A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja” (Róm
8,19) - címmel. A Szentszék sajtótermében Peter Turkson bíboros, az Átfogó
Emberi Fejlődés dikasztériumának prefektusa és Segundo Tejado Muñoz prelátus, a
dikasztérium altitkára mutatták be a dokumentumot, amelynek címe Szent Pál
Rómaiakhoz írt leveléből vett idézet és amelyet a Szentatya 2018. október 4-én,
Assisi Szent Ferenc liturgikus ünnepén keltezett.
Vertse
Márta – Vatikán
Turkson
bíboros az üzenet logikájára rámutatva hangsúlyozta: az emberi cselekvés
hatással van a teremtett világ sorsának alakulására, az emberiség megváltása, a
gonosztól és a bűntől való megszabadítása pedig az egész teremtésre vonatkozik.
Ha cselekedeteink hatással vannak a teremtésre, ez azt jelenti, hogy a
megváltásnak hatalmában áll megváltoztatni tetteink következményeit.
Muñoz
prelátus a pápai üzenetből a Húsvétra való felkészülés három fontos feladatát
emelte ki: böjtölés, alamizsnálkodás és ima. Akkor lépünk valóban a megtérés
útjára, ha kilépünk önzésünkből és tekintetünket felebarátaink felé fordítjuk.
Az alábbiakban közzé tesszük az üzenet teljes szövegét:
Kedves
Fivérek és Nővérek!
Évről-évre
az Anyaszentegyház révén Isten megadja hívő népének, hogy „a megtisztult
lélek örömével várják Húsvét szent titkának ünnepét: […] hogy a megváltás
misztériumaiból merítve eljussanak a Krisztusban való új élet teljességére”
(Nagyböjti I. prefáció). Így előre haladhatunk Húsvétról Húsvétra, annak az
üdvösségnek a beteljesedése felé, amelyet már megkaptunk Krisztus húsvéti
misztériumának köszönhetően: „Mert üdvösségünk távlata a remény” (Róm
8,24). Ez az üdvösség misztérium, amely már működik bennünk a földi élet során,
dinamikus folyamat, amely magába foglalja a történelmet és az egész teremtett
világot. Mint ahogy Szent Pál mondja: „A sóvárgással eltelt természet Isten
fiainak megnyilvánulását várja (Róm 8,19)”. Ennek távlatában szeretnék
felkínálni néhány kiindulási pontot elmélkedésünkhöz azzal a céllal, hogy a
közelgő Nagyböjtben kísérjék el a megtérés felé vezető utunkat.
1. A teremtett világ megváltása
Krisztus
kínszenvedése, halála és feltámadása, Húsvéti Szent Háromnapjának ünneplése, a
liturgikus év csúcspontja minden alkalommal arra szólít bennünket, hogy járjuk
végig a felkészülés útvonalát, annak tudatában, hogy hasonulásunk Krisztus
képmásához (vö. Róm 8,29) Isten irgalmasságának felbecsülhetetlen
adománya.
A bűn negatív ereje még mindig jelen van világunkban
Ha az
ember Isten gyermekeként él, ha megváltott személyként él, aki hagyja, hogy a
Szentlélek vezesse (vö. Róm 8,14) és fel tudja ismerni és a gyakorlatban
meg tudja valósítani Isten törvényét, kezdve attól, amely beleíródott szívébe
és a természetbe, akkor jót tesz a teremtett világnak is, együttműködve
megváltásában. Ezért a teremtett világ – mondja Szent Pál – sóvárogva vágyik az
után, hogy megnyilvánuljanak Isten gyermekei. Vagyis mindazok, akik élvezik
Jézus húsvéti misztériumának kegyelmét, azok éljék meg teljesen annak
gyümölcseit, amelyek elrendeltetése, hogy elérjék teljes érettségüket az emberi
test megváltásában. Amikor Krisztus szeretete átalakítja a szentek életét –
szellemét, lelkét és testét – ezek dicsőítik Istent és az imával, a
szemlélődéssel, a művészettel ebbe bevonják a teremtményeket is, mint ahogy ezt
csodálatraméltón mutatja Assisi Szent Ferenc „Naphimnusza” (Naptestvér éneke)
(vö. Laudato si’ Enciklika, 87). De világunkban a
megváltás által teremtett összhangot még továbbra is mindig fenyegeti a bűn és
a halál negatív ereje.
2. A bűn romboló ereje
Valóban,
amikor nem élünk Isten gyermekeiként, gyakran romboló magatartással fordulunk
felebarátunk és a többi teremtmény felé, – de saját magunk felé is – többé
kevésbé tudatosan azt vélve, hogy saját akaratunk szerint bánhatunk velük.
Ekkor a féktelenség kerekedik felül, olyan életstílushoz vezetve, amely túllép
azokon a határokon, amelyeket tiszteletben kellene tartanunk emberi létünk és a
természet érdekében. Ez az életstílus azokat az ellenőrizhetetlen vágyakat
követi, amelyeket a Bölcsesség könyve az istenteleneknek tulajdonít, vagyis
azoknak, akiknek nem Isten jelenti cselekedeteik vonatkozási pontját, és
reményük sincs a jövő számára. (vö. 2,1-11). Ha nem irányulunk szüntelenül
Húsvét felé, a Feltámadás látóhatára felé, akkor világos, hogy végül a mindent
és azonnal, a mindig többet birtokolni logikája érvényesül.
A teremtett világ kertje pusztasággá válik a bűn hatására
Tudjuk,
hogy minden baj oka a bűn, ami attól kezdve, hogy megjelent az emberek között,
megszakította a szeretetkapcsolatot Istennel, a többiekkel és a teremtett
világgal, amelyhez mindenekelőtt testünk révén kapcsolódunk. Miután megtört
a szeretetkapcsolat Istennel, csorba esett azon a harmonikus kapcsolaton
is, amely a környezethez fűz, amelyben élnünk kell, így a kert
pusztasággá alakult át (vö. Ter 3,17-18). Arról a bűnről van szó, amikor
az ember azt képzeli, hogy a teremtett világ istene, annak abszolút ura és azt
nem a Teremtő által akart célnak megfelelően, hanem saját érdekét követve
használhatja, a teremtmények és a többiek kárára.
Amikor
felhagynak Isten törvényével, a szeretet törvényével, akkor az erősebbnek a
gyengébb feletti törvénye érvényesül. A bűn, amely az ember szívében lakozik
(vö. Mk 7,20-23) – és úgy nyilvánul meg, mint birtoklási vágy,
mértéktelen jólét után sóvárog, figyelmen kívül hagyja a többiek javát és
gyakran a sajátját is – a teremtett világ, a személyek és a környezet
kihasználásához vezet, a szerint a kielégíthetetlen kapzsiság szerint, amely
minden vágyat jognak tekint és amely előbb vagy utóbb azt is elpusztítja, aki
uralma alá vetette.
3. A bűnbánat és a megbocsátás gyógyító ereje
Ezért a
teremtett világnak sürgető szüksége van rá, hogy megnyilvánuljanak Isten
gyermekei, azok, akik az „új teremtmények” lettek: „Mindaz, aki Krisztusban
van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg” (2Kor
5,17). Valóban, megnyilvánulásukkal maga a teremtett világ is „ünnepelhet
egy húsvétot”: megnyílva új egeknek és az új földnek (vö. Jel 21,1).
És a Húsvét felé vezető utunk éppen arra szólít bennünket, hogy újítsuk meg
keresztény arcunkat és szívünket a bűnbánat, a megtérés és a megbocsátás révén,
hogy megélhessük a húsvéti misztérium kegyelmének teljes gazdagságát.
Nagyböjt a megtérés szentségi jele
A
teremtett világnak ez a „türelmetlensége”, ez a várakozása akkor teljesedik be,
amikor Isten gyermekei megnyilvánulnak, vagyis amikor a keresztények és minden
ember határozottan belép ebbe a „vajúdásba”, ami a megtérés. Az egész teremtett
világ, velünk együtt, arra kapott meghívást, hogy felszabaduljon „a mulandóság
szolgai állapotából” és belépjen „Isten fiainak dicsőséges” szabadságába (Róm
8,21). A Nagyböjt szentségi jele ennek a megtérésnek. Arra szólítja a
keresztényeket, hogy még buzgóbban és konkrétabban testesítsék meg személyes,
családi és társadalmi életükben a húsvéti misztériumot, különösen a böjtölés,
az ima és az alamizsnálkodás révén.
Böjtölni azt
jelenti, hogy megtanuljuk megváltoztatni magatartásunkat a többiek és a
teremtmények felé: a kísértésből, hogy mindent „felfaljunk”, hogy kielégítsük
falánkságunkat jussunk el ahhoz a képességhez, hogy szeretetből szenvedünk, ami
betöltheti szívünk ürességét. Imádkozni azt jelenti, hogy le
tudunk mondani a bálványimádásról és énünk önelégültségéről és kimondjuk, hogy
szükségünk van az Úrra és irgalmasságára. Alamizsnálkodni pedig
annyit jelent, hogy kilépünk abból az ostoba életből, hogy mindent magunknak
halmozunk fel, abban a tévhitben, hogy biztosíthatunk magunknak egy olyan
jövőt, ami nem a miénk. És így ismét megtaláljuk annak a tervnek az örömét,
amelyet Isten helyezett el a teremtett világban és szívünkben, azt, hogy
szeretjük Őt, testvéreinket és az egész világot, és ebben a szeretetben
megtaláljuk az igazi boldogságot.
A teremtett világ váljon ismét az Istennel való szeretetközösség kertjévé
Kedves
fivérek és nővérek, Isten Fiának „nagyböjtje” az volt, hogy belépett a
teremtett világ pusztaságába, hogy az ismét az Istennel való szeretetközösség
kertjévé váljon, amilyen volt a kezdetek bűne előtt (vö. Mk
1,12-12; Iz 51,3). A mi Nagyböjtünk legyen ugyanennek az útnak a
végigjárása, hogy elvigyük Krisztus reménységét a teremtett világnak is, amely
„a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges
szabadságára” (Róm 8,21). Ne hagyjuk, hogy hiába múljon el ez a kedvező
időszak! Kérjük Istent, segítsen nekünk, hogy megvalósítsuk a valódi megtérés
útvonalát. Hagyjunk fel az önzéssel, a magunkra szegezett tekintettel és forduljunk
Jézus Húsvétja felé; legyünk felebarátai nehézséggel küzdő fivéreinknek és
nővéreinknek, osszuk meg velük spirituális és anyagi javainkat. Így, konkrétan
befogadva életünkbe Krisztus győzelmét a bűn és a halál felett, a teremtett
világra is ráirányítjuk átalakító erejét.
Vatikán,
2018. október 4.
Assisi
Szent Ferenc ünnepén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése