Zsolozsma CCCLXIII.

Szent Júdás apostol leveléből 

1-8. 12-13. 17-25
Óvás a tévtanítóktól, és buzdítás a hívekhez 

Júdás, Jézus Krisztusnak a szolgája, Jakabnak meg a testvére (üdvözletét küldi) az Atyaistenben szeretett és a Jézus Krisztusnak megtartott meghívottaknak. Irgalomban, békében és szeretetben bőven legyen részetek! Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, védjétek a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek. Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már régen megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat. Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők; kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák: saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár. Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek. De ti, szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek. Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, és bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Ámen. 

Zsolozsma CCCLXII.

Szent Péter apostol második leveléből

3, 1-18

Buzdítás Krisztus végső eljövetelének városára

Szeretteim! Ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta lelkületet, hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak, továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek. Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: „No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetén volt.”
     De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy az Isten szavára a vízből és a víz által létrejött, így pusztult el vízözönnel az akkori világ is. De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek.
     Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal megszakadnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.
     Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.
     Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket. Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi írást is.
     Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat. Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.

 

Zsolozsma CCCLXI.

Szent Péter apostol második leveléből

2, 9-22

A tévtanítók sorsa

Szeretteim! Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és az Isten felsőbbségét nem ismerik el.
     Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat, noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok nem vádolják őket az Úr előtt. De ezek – mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók – azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak. Megkapják gonoszságukért a bért. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny- és piszokfoltok ők, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: átkozottak! Az egyenes utat elhagyták, és eltévelyedtek, Boszor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, de bűne miatt rendreutasították: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét.
     Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte.
     Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek, és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”

Zsolozsma CCCLX.

Szent Péter apostol második leveléből 

2, 1-9
A tévtanítók 

Szeretteim! Akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urukat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igazi vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett; az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig. 

Zsolozsma CCCLIX.

Szent Péter apostol második leveléből

 1, 12-21
Az apostolok és a próféták tanúságtétele 

Szeretteim! 

Folyton rajta leszek, hogy emlékeztesselek benneteket ezekre, ha ismeritek is, és biztosak vagytok is a most felfogható igazságban. Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg élek, buzdítsalak és ösztönözzelek benneteket, mert tudom, hogy közel van életem vége, hisz Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta. De igyekszem, hogy ezekről halálom után is mindig megemlékezhessetek. Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, mert hiszen szemlélői voltunk nagyságának. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta, és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek. 

Zsolozsma CCCLVIII.

Kezdődik Szent Péter apostol második levele

1, 1-11

Buzdítás az üdvösség útjára

Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola (üdvözletét küldi) azoknak, akik velünk együtt ugyanabban a mindennél értékesebb hitben részesültek, Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus irgalmából. Töltsön el benneteket kegyelemmel és békével Istennek és Urunknak, Jézusnak az ismerete!
     Isteni ereje az Isten szerinti jámbor élethez mindent megadott nekünk: megismertük azt, aki dicsőségével és erejével meghívott minket. Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.
     Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem marad Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozó ismeretetek hatástalan és meddő. Az, akiben ezek nincsenek meg, vak és rövidlátó, mert megfeledkezett róla, hogy régi bűneitől megtisztuljon.
     Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha. Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.

Zsolozsma CCCLVII.

A Jelenések könyvéből 

 1, 4-6. 10. 12-18; 2, 26. 28; 3, 5b. 12. 20-21
Látomás a megdicsőült Emberfiáról 

Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a földi királyok fejedelmétől! Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, megszólalt egy hang. Erre megfordultam, hogy megnézzem, ki szól hozzám. Amint elfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap. Amikor megpillantottam, mint egy halott lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa. A győztesnek, aki mindvégig kitart szolgálatomban, hatalmat adok a népek fölött. Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt. A győztest oszloppá emelem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet. Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.

Zsolozsma CCCLVI.

Zakariás próféta könyvéből
Zakariás próféta könyvéből 14, 1-21
Jeruzsálem küzdelme és dicsősége az utolsó időkben

Ezt mondja az Úr: „Nézd, elérkezik a nap az Úr számára, amikor szétosztják zsákmányodat. Az Úr minden népet harcba gyűjt Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy. A lakosság másik részét azonban nem űzik el a városból. Akkor az Úr kivonul, és harcba száll: harcolni fog a népek ellen, amint háború idején szokás harcolni. Lába azon a napon az Olajfák-hegyére hág, amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre, s az Olajfák-hegye középen kelet-nyugati irányban kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik. A hegy egyik fele északra, a másik fele dél felé húzódik vissza. A Hinom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében. Az Úr, a te Istened pedig bevonul, és vele együtt a szentek is mindnyájan. Azon a napon nem lesz többé sem hideg, sem fagy. Csodálatos nap lesz, csak az Úr ismeri. Nem lesz nappal, és nem lesz éjjel; és este is világos lesz. Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemben. Az egyik fele a keleti tenger felé, a másik fele a nyugati tenger felé folyik: télen és nyáron így lesz. Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen. Az egész ország síkság lesz Gebától egészen Rimmonig, amely a Negeben van. Jeruzsálemet magasra emelik, de minden a maga helyén marad. Benjamin kapujától az Elsőkapu tájékáig, vagyis a Vártorony kapujáig, valamint a Hananél tornyától a királyi sajtóig mindenütt lakni fognak benne. Átok nem sújt többé semmit; biztonságban élnek majd Jeruzsálemben. Ez lesz a csapás, amellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem ellen harcolt. Szétmállik a testük még amikor lábon járnak, szétmállik a szemük a gödrében, szétmállik a nyelvük a szájukban. Ugyanez a csapás sújtja a lovakat és az öszvéreket, a tevéket és a szamarakat, és minden állatot, amely a táborukban lesz. Azon a napon nagy rémületet támaszt köztük az Úr: mindenki megragadja a másik kezét, és kezet emelnek egymásra. Júda is küzd majd Jeruzsálemben. Minden körülöttük élő népnek összehordják a kincsét: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. Aki életben marad azokból a népekből, amelyek felvonultak Jeruzsálem ellen, évről évre feljön, és leborul a Király, a Seregek Ura előtt, és megünnepli a sátoros ünnepet. S azoknak, akik a föld nemzetségei közül nem jönnek fel Jeruzsálembe, hogy leboruljanak a Király, a Seregek Ura előtt, nem esik majd eső. Ha Egyiptom népe nem vonul és nem jön fel, ugyanaz a csapás sújtja őket, amellyel az Úr azokat a nemzeteket fogja sújtani, amelyek nem jönnek fel, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet, így bűnhődik Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem jön fel, hogy megünnepelje a sátoros ünnepet. Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva: Az Úr szent tulajdona. Az Úr templomában pedig olyanok lesznek az edények, mint a csészék az oltár előtt. Minden edény, ami csak Jeruzsálemben és Júdában lesz, a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Azok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek, vesznek belőlük, és főznek bennük. Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon.

Zsolozsma CCCLV.

Zakariás próféta könyvéből 

12, 9-12a; 13, 1-9
Jeruzsálem megszabadulása

Ezt mondja az Úr: „Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak. Dávid házára pedig és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet. Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején. Gyászolni fog az ország, gyászolni fog minden törzs. Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – kiirtom a bálványok nevét az országból, úgyhogy nem is említik őket többé. Kiirtom az országból a prófétákat és a tisztátalanság lelkét is. Ha valaki jövendölni akar, a szülei, az apja és az anyja azt mondja majd neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében. Ezért, amikor jövendöl, a szülei, az apja és az anyja átszúrják. Azon a napon minden próféta szégyelli majd a látomását. Nem öltenek zsákruhát, hogy hazudjanak, hanem azt mondja mindegyikük: Nem vagyok próféta! Földműves vagyok, földem van gyermekkorom óta. Ha akkor valaki megkérdezi tőle: »Mik ezek a sebek a testeden? Azt feleli: Ezeket barátaim házában szereztem.Kelj fel, kard, pásztorom és társam ellen – mondja a Seregek Ura. Lesújtok a pásztorra, és szétszélednek a juhok: kezem a gyöngék ellen fordul. Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul és elvész, a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, mint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: »Ez az én népem!« Ő meg azt mondja:Az Úr az én Istenem.

Zsolozsma CCCLIV.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből 

 12, 31 – 13, 13
A legkiválóbb adomány a szeretet Testvéreim! 

Törekedjetek az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkot és mind a tudományt, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet. 

Zsolozsma CCCLIII.

Zakariás próféta könyvéből

10, 3 – 11, 3

Izrael megszabadul, és visszatér

Ezt mondja az Úr: „A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a Seregek Ura a nyáját, Júda házát, s megteszi dicsőségének paripájává az ütközetben. Tőle származik a bástya, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt, mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezők szégyent vallanak. Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket (mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket).
     Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban.
     Összegyűjtöm őket sípszóval, mert megváltottam őket: olyanok lesznek, mint régen voltak. Szétszórtam őket a népek közé, de a távolban megemlékeznek rólam; fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.
     Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád és a Libanon földjére. De ez még nem lesz elég. Átkelnek Egyiptom tengerén, és ő szétválasztja a tenger hullámait, s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát. Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében – mondja az Úr.”
     Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz! Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok. Jajgassatok, Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt. Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Hallga! Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!

 

Zsolozsma CCCLII.

Zakariás próféta könyvéből 

 9, 1 – 10, 2
Ígéret Sion megszabadulására 

 
Jövendölés. 

 
Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkuszon és lakóhelyén; mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei. Hamat is az övé, amely szomszédos vele, Tirusz és Szidon is, bár nagyon bölcsnek tartja magát. Erődöt épített magának Tirusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint utcán a sár. De lám, tulajdonába veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja. Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik, és Asdódban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom, kiragadom a vért a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták. Házam mellé rendelem őrnek a csavargók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert lám, most tekintetbe vettem nyomorúságát. Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes; alázatos ő, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig. Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, amelyben víz sem volt. Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza. Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; meglengetem a fiadat, Sion, (a te fiad ellen, Jáván,) s mint a hősök kardja, olyanná teszlek. Az Úr, az Isten megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében. A Seregek Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai. Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, (mint a ragyogó drágakövek a fejéken) a saját földjén. Ó, milyen jó lesz! Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól. Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek, és füvet a juhoknak. A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk. 

Zsolozsma CCCLI.

Joel próféta könyvéből

4, 1-3. 9-21

Utolsó ítélet és örök boldogság

Ezt mondja az Úr: „Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor helyreállítom Júdát és Jeruzsálemet, összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt, amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat. Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak.
     Hirdessétek ki a népek között: Készüljetek fel a harcra! Jöjjenek, és álljanak csatasorba mind a harcosok! Öntsetek kardot az ekevasból, lándzsát a sarlóból! Mondja az erőtlen is: »Hős vagyok!« Siessetek, gyertek, minden népek, körös-körül, és gyűljetek ott egybe! Vezesd elő, Uram, a hőseidet!
     Keljenek fel, vonuljanak fel a népek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nép felett. Lendítsétek meg a sarlót, mert megért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó, és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk! Egyre több a nép a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében.
     Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom. Szent hely lesz akkor Jeruzsálem, nem léphetnek be többé oda idegenek.
     Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok völgyét. Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban. Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké. Megbosszulom vérüket, nem kegyelmezek, és az Úr Sionon fog lakni.” Megmutatta nekem az angyal az élet vizének a folyóját, amely kristálytisztán fakadt az Isten és a Bárány trónjából.

Zsolozsma CCCL.

Joel próféta könyvéből 

 2, 21 – 3, 5
A végső idők leírása 

Ezt mondja az Úr: „Ne félj, termőföld, ujjongj, és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr! Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését. Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert igazságosságban megadja nektek az őszi esőt; esőt küld nektek: tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában. A szérűk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat. Kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jelek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem. Ehettek és jóllakhattok, s akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. Népem soha többé nem vall szégyent. És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen. Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban. Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat. A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék – amint megmondta az Úr – a menekültek számára, akiket meghív az Úr.” 

Zsolozsma CCCIL.

Dániel próféta könyvéből

12, 1-13

Jövendölés a végső időkről és a feltámadásról

Ezt mondta nekem az angyal: „Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.
     Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog.”
     Ekkor én, Dániel azt láttam, hogy két másvalaki is áll ott: az egyik a folyó innenső partján, a másik pedig a folyó túlsó partján. Akkor megszólítottam azt a gyolcsruhába öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött állt: „Mikor lesz vége ennek a sok csodálatos dolognak?” Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: „Egy idő, két idő, és egy fél idő múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé.”
     Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: „Uram, hogyan állunk ezekkel a végső dolgokkal?” Így válaszolt: „Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. Sokat kiválasztanak, megtisztítanak, és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki sem jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Attól az időtől kezdve, hogy megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.
     Te meg csak menj, és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra.”

Zsolozsma CCCIL.

Dániel próféta könyvéből 

10, 1-21
Angyal jelenik meg a prófétának

Cirusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét. Azokban a napokban, én, Dániel három hétig gyászoltam. Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt. Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. De csak én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak, és elrejtőztek. Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem. Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam, és elvágódtam arccal a föld felé. Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. Majd azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem!” Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól.” Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam. S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő. Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem.” Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott, és megerősített. Így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!” Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam, és szólni tudtam hozzá: „Beszélj, uram, mert erőt adsz nekem!” Ekkor megkérdezte: „Tudod már, miért jöttem el hozzád? Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme. És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek.”

Zsolozsma CCCIIL.

Dániel próféta könyvéből 

9, 1-4a. 18-27
Dániel imádsága és látomása  

Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a kaldeusok birodalma fölött uralkodott. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis, hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam, és esdekeltem hozzá. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez, és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: „Istenünk, fordítsd felénk füled, és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért, és ne késlekedj!” Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet s népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért. Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. Megszólított, és azt mondta: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást! Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt, és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét. Tudd meg, és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a felkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, bírói ítélet nélkül. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.” 

Zsolozsma CCCIIIL.

Dániel próféta könyvéből 

5, 1-2. 5-9. 13-17. 25 – 6, 1
Isten ítélete Baltazár lakomáján 

Azokban a napokban Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek – szám szerint ezren voltak –, és ezer ember előtt itta a bort. A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany és ezüst edényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek. A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, kaldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy arca belesápadt; de főemberei is megrémültek. Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, lángész, értelem és kiváló bölcsesség található benned. Az előbb ide rendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, de nem tudták megmondani a dolog értelmét. De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.” Dániel erre azt felelte a királynak: „Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét. Az írás, amelyet felrótt: »Mené, mené, tekél és parszin«. A szavaknak ez a jelentésük: »Mené«: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. »Tekél«: megmért a mérlegén, és könnyűnek talált. »Parszin«: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.” Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába, és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó. Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát. Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában.

Zsolozsma CCCIVL.

Dániel próféta könyvéből

3, 8-12. 19-24. 91-97

Az aranyszobor. Az ifjak menekülése a tüzes kemencéből

Abban az időben kaldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat. Így szóltak Nebukadnezár királyhoz: „Király, örökké élj! Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. Aki nem borul le, és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni. Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó, király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet, és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál.”
     Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszer jobban fűtsék be. Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe.
     Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett. Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent, és áldották az Urat.
     Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: „Nemde három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó, király!” Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.”
     Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához, és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki, és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijött a lángok közül. A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűznek szaga sem járta át őket.
     Nebukadnezár ekkor így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból.”
     Ekkor a király Bábel tartományában előléptette Sadrakot, Mesakot és Abednegót.

Zsolozsma CCCVL.

Szent Péter apostol első leveléből

2, 1-17

Mint élő kövek, épüljünk Krisztusra!

Szeretteim! Szakítsatok minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre, hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr.
     Menjetek hozzá, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – az Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élő kövek, épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Ezért van benne az Írásban: „Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.” Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.
     Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent, épp, amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket.
     Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött, hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék. Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát. Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái (úgy éljetek vele). Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt!