Ferenc pápa: Engedjük, hogy a feltámadás örömhíre átalakítsa egész lényünket!
Április 6-án, húsvéthétfőn délben a Regina Caeli imádságot mondta el Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. Arra buzdította őket, hogy egész életükkel hirdessék Krisztus feltámadását, és szorgalmazta, hogy a nemzetközi közösség ne nézze tétlenül a keresztények üldözését.
Kedves
Testvéreim, jó napot kívánok, és még egyszer: boldog húsvétot!
Ma,
húsvéthétfőn az evangélium (Mt 28,8–15) azt beszéli el, hogy az asszonyok Jézus
sírjához mennek, azt üresen találják, de látnak egy angyalt, aki meghirdeti
nekik: Jézus feltámadt. Amikor pedig futásnak erednek, hogy elvigyék az
örömhírt a tanítványoknak, magával Jézussal találkoznak, aki ezt mondja nekik:
„Menjetek, és mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, ott majd
viszontlátnak engem” (10. vers). Galilea az a félreeső térség, az a „periféria”,
ahol megkezdte Jézus prédikáló tevékenységét, most pedig onnan indul el a
feltámadás evangéliuma: hirdetni kell minden embernek, hogy mindenki
találkozhasson a történelemben jelenlévő és működő feltámadt Krisztussal. Ő ma
is velünk van itt, a téren!
A hír
tehát, amelyet az egyház kezdettől fogva hirdet, ez: „Krisztus feltámadt!” A
keresztség által mi is feltámadtunk őbenne, átmentünk a halálból az életbe, a
bűn szolgaságából a szeretet szabadságába. Ez tehát az az örömhír, amelyet a
Szentlélek vezetésével el kell vinnünk mindenkihez, minden környezetben. A
Jézus feltámadásában való hit és az általa hozott remény a legszebb ajándék,
amelyet a keresztény ember testvéreinek adhat és kell is adnia. Ne fáradjunk
bele tehát, hogy mindenkinek ismételten hirdessük: Krisztus feltámadt!
Ismételjük meg ezt most együtt mindnyájan, akik itt, a téren vagyunk: Krisztus
feltámadt! Újra meg újra hirdessük ezt szavunkkal, de mindenekelőtt életünk
tanúságtételével! A feltámadás örömhírének át kellene ragyognia arcunkon, érzelmeinken,
magatartásunkon, azon, ahogyan másokkal bánunk.
Krisztus
feltámadását akkor hirdetjük, amikor az ő fénye megvilágítja életünk sötét
időszakait, és amikor ezt a fényt meg tudjuk osztani másokkal; amikor tudunk
együtt örülni az örvendezőkkel és együtt sírni a sírókkal; amikor melléje
szegülünk annak, aki szomorú és reményvesztett; amikor elmeséljük
hittapasztalatunkat olyasvalakinek, aki keresi élete értelmét és boldogságát.
Magatartásunkkal, tanúságtételünkkel, életünkkel mondjuk el: Krisztus feltámadt!
Egész lelkünkkel hirdessük!
Húsvét
nyolcadában vagyunk, amikor a húsvét örömteli légköre vesz körül minket. Milyen
érdekes: a liturgia ezt a nyolcnapos időszakot egyetlen napnak fogja fel, hogy
segítsen minket belépni a misztériumba, hogy a feltámadt Krisztus kegyelme
bevésődjék a szívünkbe és életünkbe. A húsvét az az esemény, amely a legnagyobb
újdonságot hozta el minden embernek, az egész történelemnek és a világnak, ez
pedig az élet győzelme a halál felett, az életre támadás, az újjászületés ünnepe.
Engedjük, hogy a feltámadás birtokba vegye és átalakítsa egész lényünket!
Kérjük
a Szűzanyát, fia halálának és feltámadásának csendes tanúját, hogy növelje
bennünk a húsvéti örömet. Ezt most a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli)
elimádkozásával fogjuk megtenni, a húsvéti időben ugyanis ez az ima
helyettesíti az Úrangyalát (az Angelust). Ezzel az allelujákkal tűzdelt imával
örvendezni hívjuk Máriát, mert az, akit ő méhében hordott, ígéretéhez híven
feltámadt, és Mária közbenjárására bízzuk magunkat. A mi örömünk voltaképpen
Mária örömének visszhangja, hiszen ő az, aki megőrizte és megőrzi szívében
Jézus eseményeit. Mondjuk el most tehát ezt az imát azoknak a gyermekeknek a
meghatottságával, akik azért boldogok, mert anyjuk boldog.
Ferenc
pápa szavai a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) után:
Ebben
a szép húsvéti légkörben szívből köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok,
akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek, hogy részt vegyetek
ezen a közös imádságon.
Különösen
is örülök, hogy üdvözölhetem a Shalom Mozgalom küldöttségét: utolsó állomásához
érkeztek útjuknak, amellyel fel akarták hívni a közvélemény figyelmét a
világban zajló keresztényüldözésre. Utatok most véget ért az országutakon, de
mindnyájunknak folytatnunk kell ezt az utat azáltal, hogy buzgón imádkozunk, és
konkrét segítséget nyújtva, fogható módon védelmezzük testvéreinket és
nővéreinket, akiket üldöznek, száműznek, legyilkolnak, lefejeznek pusztán
azért, mert keresztények. Ők a mi mai vértanúink, nagyon sokan vannak,
kijelenthetjük, hogy sokkal többen vannak, mint az első századokban. Kérem,
hogy a nemzetközi közösség ne szemlélje szótlanul és tétlenül ezt a tűrhetetlen
bűncselekményt, amely a legalapvetőbb emberi jogok aggasztó semmibe vevése.
Tényleg kérem, hogy a nemzetközi közösség ne fordítsa el a fejét!
Kívánom
mindnyájatoknak, hogy derűsen és örömben töltsétek el ezt a hetet, amelyben
Krisztus feltámadásának öröme folytatódik. Hogy elmélyültebben tudjuk megélni
ezt az időszakot – mindig visszatérek ehhez a témához –, jót tesz, ha minden
nap elolvasunk egy részt az evangéliumból, amely a feltámadás eseményét beszéli
el. Mindennap egy kis szakaszt.
Boldog és áldott húsvétot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek titeket, ne
feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése