Ferenc pápa: Sok keresztény Jézushoz való tényleges kapcsolódás nélkül él!
Július 8-án a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedve arra kérte a híveket, hogy tartsanak önvizsgálatot, és nézzék meg, észreveszik-e Isten jelenlétét, Jézus személyét a mindennapi életben, a konkrét valóságban. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
evangéliumi szakasz (vö. Mk 6,1–6) azt a Jézust állítja elénk, aki hazatér
Názáretbe és szombaton tanítani kezd a zsinagógában. Amióta elment és
prédikálni kezdett a közeli településeken és falvakban, egyszer sem tette be a
lábát hazájába. Most visszatért. Ezért az egész falu összeverődött, hogy
hallgassa a nép fiát, aki már egész Galileában és azon túl is bölcs tanító és
hatalmas gyógyító hírében állt. Csakhogy ami nagy sikernek nézett ki, csúfos
kudarcba fulladt, s így Jézus nem tudott ott csodát tenni, csak néhány
gyógyítást vitt végbe (vö. Mk 6,5). Márk evangélista részletesen bemutatja
ennek a napnak a dinamikáját: a názáreti emberek először hallgatják őt,
elképednek, aztán csodálkozva kérdezgetik egymástól: „honnét veszi ezeket?”,
ezt a bölcsességet, és végül megbotránkoznak, mert benne az ácsot, Mária fiát
ismerték fel, akit láttak felnövekedni (Mk 6,2–3). Ezért Jézus a szállóigévé
lett mondattal fejezi be beszédét: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában”
(Mk 6,4).
Tegyük
fel magunknak a kérdést: hogyan történhet, hogy Jézus falubelijei a
csodálkozásból hitetlenségbe esnek? Összehasonlítják Jézus egyszerű származását
mostani képességeivel: egy tanulatlan ács, aki mégis jobban prédikál az
írástudóknál és csodákat művel. És ahelyett, hogy megnyílnának a valóságra,
megbotránkoznak. A názáreti lakosok szerint Isten túl nagy ahhoz, hogy kicsinyé
válva egy ennyire egyszerű emberen keresztül beszélhessen! Ez a megtestesülés
botránya: egy testet felvevő Isten megdöbbentő eseménye, egy olyan Istené, aki
emberi értelemmel gondolkodik, emberi kézzel dolgozik és cselekszik, emberi
szívvel szeret, olyan Istené, aki fáradozik, eszik és alszik, mint bárki
közülünk. Isten Fia felborít minden emberi elképzelést: nem a tanítványok
mossák meg az Úr lábát, hanem az Úr az, aki megmossa tanítványai lábát (vö. Jn
13,1–20). Ez ad okot a botránkozásra és a hitetlenkedésre, nemcsak abban a
korban, hanem minden korban, ma is.
Az
elképzelések Jézus általi felborítása egyéni és közösségi önvizsgálatra
kötelezi az ő tegnapi és mai tanítványait. Napjainkban is megeshet ugyanis,
hogy előítéleteket táplálunk, melyek megakadályozzák a valóság megragadását. Az
Úr arra hív minket, hogy sajátítsuk el az alázatos odahallgatás és a tanulékony
várakozás magatartását, mert Isten kegyelme gyakran ér el minket meglepő módon,
ahogyan nem is várnánk. Gondoljunk csak például Kalkuttai Teréz anyára. Egy
aprócska nővérke – senki nem tett volna rá egy árva garast sem –, aki járta az
utcákat és összeszedte a haldoklókat, hogy méltó haláluk legyen. Ez a kicsiny
nővérke imájával és tetteivel csodákat művelt! Egy nőnek a kicsinysége
forradalmi változást hozott az Egyház karitásztevékenységében! Ez csak egy
példa napjainkból arra, hogy Isten nem alkalmazkodik előítéleteinkhez.
Törekednünk kell megnyitni szívünket és elménket, hogy be tudjuk fogadni a
velünk szembejövő isteni valóságot. Kell, hogy legyen hitünk: a hit hiánya
akadály Isten kegyelme előtt. Sok megkeresztelt úgy él, mintha Krisztus nem is
létezne: ismételgetik a hit mozdulatait és jeleit, de ezekhez nem társul a
Jézus személyéhez és az ő evangéliumához való tényleges kapcsolódás! Minden
kereszténynek – mindnyájunknak – feladata, hogy egyre ápolja ezt az alapvető
odatartozást, és igyekezzen tanúságot tenni róla következetes életvitelével,
melynek vezérfonala mindig a tevékeny szeretet.
Kérjük
az Urat, hogy Szűz Mária közbenjárására oldja fel szívünk keménységét és elménk
szűkösségét, hogy nyitottak legyünk kegyelmére, igazságára, jóságot és irgalmat
gyakorló küldetésére, mely kivétel nélkül minden ember felé irányul.
***
A
Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap
Bariban a közel-keleti egyházak pátriárkáival és képviselőikkel különleges
napot töltöttünk együtt, amelyen imádkoztunk annak a térségnek a békéjéért.
Hálát adok Istennek ezért a találkozóért, mely a keresztények egységének
beszédes jele volt, és Isten népének lelkes bekapcsolódása kísérte. Még egyszer
köszönetet mondok egyházvezető testvéreimnek és képviselőiknek, igazán sokat
épültem magatartásukon és tanúságtételükön. Köszönetet mondok Bari érsekének,
aki alázatos és szolgáló testvér, az összes munkatársnak és a hívőknek, akik
kísértek és támogattak minket imáikkal és derűs jelenlétükkel.
Mára
esik a „tenger vasárnapja”, amikor megemlékezünk a tengerészekről és a
halászokról. Imádkozom értük és családjaikért, ugyanígy a tengeri apostoli
szolgálatban működő papokért és önkéntesekért. Külön is gondolok azokra, akik
emberhez méltatlan körülmények között kénytelenek a tengeren dolgozni, és
azokra is, akik igyekeznek megtisztítani a tengereket a sok szeméttől.
Szeretettel
köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Köszöntöm a Lengyelországból
jött híveket, és külön gondolok azokra, akik részt vesznek a Mária Rádió
családjának éves nagy zarándoklatán a częstochowai kegyhelyre. Köszöntöm a Fülöp-szigetekről
érkezett ministráns gyerekeket, családjaikkal együtt; a padovai fiatalokat, a
bresciai tanulók és tanárok csoportját, valamint a Val d’Aosta-i
Pont-Saint-Martin cserkészeit. Brazil zászlókat is látok… Köszöntöm a
brazilokat, ne keseredjetek el, lesz még alkalom!
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni
értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése