A vallások teológiájához: Jacques Dupuis SJ Krisztus-központú értelmezése

A vallások teológiájának alapvető kérdése a következő: Milyen a viszonya az emberiség vallási hagyományainak a hit alapjához, Krisztus elsőrendű misztériumához, nem pedig az Egyház misztériumához, amely már amabból ered. Vagyis az alapvető feladat: az egyház-központúságtól átmenni a Krisztus-központúsághoz.

Ez a szemlélet megköveteli a vallási hagyományok vertikális viszonyának elmélyítését a világban jelen levő és cselekvő Krisztus misztériumához, eltérően az Egyházhoz való horizontális viszonytól. Ezt kísérelte meg Jacques Dupuis[1] belga jezsuita, aki felsorakoztatja és megrostálja a különböző megoldási javaslatok/perspektívák színes spektrumát: Isten-központú, Krisztus-központú, egyház-központú, és mindez inkluzív – exkluzív.

Exkluzív = egyedül a kereszténység igaz vallás, és minden más vallás követője ki van zárva az üdvösségből: ez volt a zsinat előtti hagyományos felfogás; inkluzív = jóllehet a katolikus Egyház az üdvösség egyedüli eszköze, átmenetileg más vallások is lehetnek eszközei ennek az üdvösségnek, mert „tükrözik” az igaz és a jó „magvait”.