Évközi tizenegyedik hét péntekje

Évközi tizenegyedik hét péntekje

Az evilági kincsek mulandóságára hívja fel a figyelmet Jézus hasonlata. Arról beszél, hogy a moly és a rozsda megemészti, értéktelenné teszi az ember által gyűjtött kincseket. A régebbi időkben egy-egy drága ruha is szinte kincsnek számított, de a moly könnyen tönkretette. A rozsda pedig tönkreteszi a pénzt. Emellett úgy is elvesztheti valaki a vagyonát, ha ellopják tőle a tolvajok. A bibliai időben az emberek kincseiket a földbe, sok esetben a lakóház alá ásták, mert ez számított biztos helynek. De ha rossz szándékúak tudomást szereztek róla, akkor kiásták és ellopták.
Az Úr szavai szerint az igazi kincs nem veszíti el értékét, azaz romolhatatlan, mások által nem tehető tönkre vagy nem lopható el. Egész életünket, gondolkodásunkat és természetesen a cselekedeteinket is meghatározza, hogy mit tartunk értéknek. Ha fontosnak tartom és értéknek tekintem Isten szolgálatát, akkor szívvel-lélekkel keresztény emberként élek, azaz ott van a szívem, ahol a kincsem. A mennyei kincsek gyűjtése a jócselekedetekkel egyrészt a jövő felé, az üdvösség elnyerésére irányul, másrészt hatása van a hívő ember életére a jelenben, mert lelki békével és nyugalommal tölti el. Isten el nem múló, örök javakat ad jutalmul mindazoknak, akik osztatlan szívvel és teljes odaadással érte élnek.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Jóságos Atyánk, váljék erősebbé a szeretet irántad és a felebarát iránt: Krisztus tanítványai támogassák az igazságosságot és a békét. A szegényeknek hirdettessék az evangélium, s az Anyaszentegyház mutassa meg különleges szeretetét a kicsinyek és kitaszítottak iránt. Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké!
Szent II. János Pál pápa