Ferenc pápa: A
diktatúrák a rágalmazó kommunikációval kezdődnek
A botrányról szóló hírek vonzzák az embereket,
és ezt a rossz szándékú hatalom kihasználja, hogy lerontsa mások hírnevét.
Innen már csak egy lépés, hogy ténylegesen elpusztítsa az embert, mint az a
zsidókkal történt az elmúlt évszázadban – mondta Ferenc pápa június 18-i
reggeli homíliájában.
A mai olvasmány a Királyok könyvéből arról
szól, hogy Ácháb király és felesége, Jezabel kivégeztetik az ártatlan Nábótot,
és elveszik szőlőjét. Először pénzt kínál Nábótnak a szőlőért a király, de
mivel a terület atyái öröksége, Nábót nem adja el. Ekkor Ácháb – aki szeszélyes
volt, mint a gyerekek, amikor nem kapják meg, amit akarnak – sírni kezd.
Kegyetlen felesége tanácsára hamisan megvádoltatják Nábótot, meggyilkoltatják
és elveszik a szőlőjét.
Nábót az örökséghez való hűség vértanúja –
állapította meg a Szentatya. – Hű maradt atyái örökségéhez, ami nem pusztán a
szőlőt jelentette, hanem a szív öröksége volt.
Története Jézusét példázza, Szent István
vértanúét és minden mártírét, akit rágalmazás alapján ítéltek el. Maga a
módszer is paradigmaszerű, amit sok ember, államfők vagy kormányok folytatnak.
Először egy hazugsággal indul, majd miután tönkretették az adott személyt vagy
helyzetet a rágalmazással, megbélyegzik és elítélik. Sok országban ma is ezt a
módszert alkalmazzák: megölik a szabad kommunikációt – mutatott rá a pápa. –
Gondoljuk végig például: van egy médiatörvény, egy törvény a kommunikációról,
amit aztán eltörölnek. A teljes kommunikációt egy cégre bízzák, egy vállalatra,
amelyik rágalmaz, valótlant állít, és meggyengíti a demokratikus életet. Aztán
jönnek a bírók, hogy elítéljék ezeket a meggyengült intézményeket, a tönkretett
személyeket. Elmarasztalják őket, és így halad előre a diktatúra. Minden
diktatúra így kezdte: a kommunikáció meghamisításával, hogy aztán egy
gátlástalan ember, egy lelkiismeret nélküli kormány kezébe adja a
kommunikációt.
A hétköznapi életben is így van ez – folytatta
gondolatmenetét Ferenc pápa. – Ha tönkre akarnak tenni egy személyt, a
kommunikációval kezdik: kibeszélik, megrágalmazzák, botrányt emlegetnek. A
botrányok közlésének óriási vonzereje van, nagyon csábító hatású. A botrányokkal
csábítanak. A jó hírek nem vonzzák az embereket: „Igen, milyen szép dolgot is
csinált!” És elmúlik. Ha azonban botrányról van szó: „Láttad? Láttad ezt?
Láttad azt a másikat, hogy mit csinált? Azt a szituációt? Na nem, ez nem mehet
így tovább!” És így növekszik ez a fajta kommunikáció, az az ember, az az
intézmény vagy ország pedig romokban végzi. Végül nem az embereket ítélik meg,
hanem a személyek vagy intézmények romjait, mert nem tudják megvédeni magukat.
A botrány a kommunikációban sarokba szorít,
tönkretesz, amint az Nábóttal történet, aki hű akart lenni ősei örökségéhez, és
nem akarta azt elkótyavetyélni. Példaértékű ebből a szempontból Szent István
vértanú története is, aki hosszú beszéddel igyekszik védekezni, de vádlói
inkább halálra kövezik, mint hogy meghallgassák az igazságot. Ez az emberi
kapzsiság drámája – jelentette ki a pápa. – Sok embert tettek tönkre a
rosszindulatú kommunikációval. Sok személyt, sok országot pusztítottak el
gonosz és rágalmazó diktatúrák. Gondoljunk csak a múlt századi diktatúrákra.
Gondoljunk a zsidóüldözésre: ellenük is rágalmazó kommunikációt alkalmaztak,
aztán Auschwitzban végezték, mert, ahogy mondták, nem érdemelték meg, hogy
éljenek. Ez szörnyű! De ez a szörnyűség ma is megtörténik a társadalmakban, az
emberek között, számos országban. Az első lépés a kommunikáció kisajátítása,
aztán jön a rombolás, az ítélet és a halál.
Jakab apostol a gonosz kommunikáció pusztító
erejéről beszél – emlékeztetett a Szentatya, majd homíliája végén arra
buzdított, hogy olvassuk újra a Nábótról szóló részt a Királyok könyvének 21.
fejezetében, és gondoljunk arra a sok tönkretett emberre, elpusztított
országra, a sok fehér kesztyűs diktatúrára, mely lerombolta az országokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése