Ferenc pápa:
Emlékezzünk meg imáinkban édesapánkról!
A Szentatya június 17-én, a déli Mária-ima
elimádkozásakor a napi evangélium alapján Isten országának növekedéséről és az
ember megfelelő hozzáállásáról, valamint több aktuális kérdésről beszélt.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumi szakaszban (vö. Mk 4,26–34)
Jézus Isten országáról és az ország növekedésének dinamizmusairól beszél a
tömegnek, mégpedig két rövid példabeszédben.
Az első példabeszédben (vö. Mk 4,26–29) Isten
országát a mag rejtélyes növekedéséhez hasonlítja: a magot a földbe vetik, az
kikel, növekszik, kalászosodik, függetlenül a földműves gondozó tevékenységétől,
aki a termés beérésekor nekilát az aratásnak. A példabeszéd üzenete a
következő: Jézus prédikálása és tevékenysége meghirdeti Isten országát, az
bekerül a világ talajába, és mint a mag kikel, önmagától kifejlődik, saját
erejéből és emberileg megfejthetetlen ismérvek szerint. Az, ahogyan kihajt és
növekszik a történelemben, nem annyira az ember tevékenységétől függ, hanem az
főleg Isten hatalmának és jóságának kifejeződése, a Szentlélek erejéé, aki a
keresztény életet előreviszi Isten népében.
Néha úgy tűnik, hogy a történelem a maga
viszontagságaival a mennyei Atya tervével ellentétes irányban halad, aki
viszont minden gyermekének igazságosságot, testvériséget és békét szán. Nekünk
pedig az a feladatunk, hogy az ilyen időszakokat a próbatétel, a remény és az
aratásra való virrasztó várakozás idejeként éljük meg. Isten országa ugyanis,
tegnap ugyanúgy, mint ma, rejtélyes és meglepő módon növekszik a világban, és
feltárja a kicsiny magban rejlő erőt, a mag győztes életerejét. A személyes és
társadalmi viszontagságok kalászain belül néha úgy tűnik, kudarcot vallottak
reményeink, mégis továbbra is bíznunk kell Isten halk, mégis hatalmas
működésében. Ezért a felhős és nehézségekkel teli pillanatokban nem szabad
csüggednünk, hanem továbbra is Isten hűségébe és mindig megmentő jelenlétébe
kell kapaszkodnunk. Emlékezzetek erre: Isten mindig megment! Ő a megmentő!
A második példabeszédben (vö. Mk 4,30–32) Jézus
mustármaghoz hasonlítja Isten országát. Pindurka magról van szó, amely mégis
annyira megnő, hogy a kert legnagyobb növényévé válik: előre nem látható,
meglepő növekedés! Nem könnyű megértenünk Isten előre nem láthatóságának eme
logikáját, és elfogadni azt életünkben. De az Úr ma hívő hozzáállásra bátorít
minket, mely felülmúlja terveinket, számításainkat, várakozásainkat. Isten
mindig a meglepetések Istene! Isten mindig meglep minket! Meghívás ez arra,
hogy nyitottabbak legyünk Isten terveire mind egyéni, mind közösségi szinten.
Közösségeinkben figyelnünk kell azokra az Úr által kínált kisebb-nagyobb
alkalmakra, amikor jót tehetünk, és engednünk kell, hogy ő bevonjon minket
mindenkire irányuló szeretetének, befogadásának, irgalmasságának dinamikáiba.
Az Egyház küldetésének hitelességét nem a siker
vagy a megelégedést adó eredmények adják, hanem az, ha Istenbe vetett
bátorsággal és az Istenre hagyatkozás alázatával haladunk előre. Ha annak
tudatában haladunk előre Jézus megvallásában és a Szentlélek erejével, hogy
kicsiny és gyenge eszközök vagyunk, akik Isten kezében és az ő kegyelmével nagy
dolgokra képesek, és így elősegítik országának növekedését, mely ország
„igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).
Szűz Mária segítsen minket, hogy tudjunk
egyszerűek és várakozók lenni, hogy hitünkkel és munkánkkal együttműködjünk
Isten országának növekedésében az emberi szívekben és a történelemben!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap Caracasban boldoggá avatták María Carmen
Rendíles Martínezt, a Siervas de Jesús de Venezuela [Jézus venezuelai
szolgálói] nővérek alapítóját. Carmen anya, aki a múlt században született és
halt meg Caracasban, nővértársaival együtt szeretettel szolgált a plébániákon,
az iskolákban és a rászorulók között. Dicsérjük az Urat eme hű tanítványáért,
és ajánljuk közbenjárásába a venezuelai népért mondott imáinkat! Köszöntsük
tapssal az új boldogot és a venezuelai népet!
Aggódva követem az évek óta konfliktusoktól
szenvedő jemeni lakosság drámai sorsát. Felhívást intézek a nemzetközi
közösséghez, hogy fáradságot nem kímélve sürgősen ültesse tárgyalóasztalhoz az
érintett feleket, hogy elkerülhető legyen a már most is tragikus humanitárius
helyzet súlyosbodása. Kérjük a Szűzanyát Jemenért!
[Üdvöz légy, Mária…]
[Üdvöz légy, Mária…]
Jövő szerdán lesz a menekültek világnapja,
amelyet az ENSZ vezetett be, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, amit
gyakran nagy szorongások és szenvedések közepette megélnek azok a testvéreink,
akik szülőföldjük elhagyására kényszerülnek az ottani konfliktusok és üldöztetések
miatt. Az idei világnapot akkor tartjuk, amikor épp tárgyalások folynak a
kormányok között egy menekültügyi világegyezmény elfogadásáról, melyet még az
idén el akarnak fogadni, és egy másik egyezményről, a biztos, rendezett és
szabályozott migráció egyezményéről. Kívánom, hogy az ezekben a folyamatokban
részt vevő államok megegyezésre jussanak, hogy felelősséggel és emberséggel
biztosítsák azok megsegítését és védelmét, akik hazájuk elhagyására
kényszerülnek. De mindnyájunknak egyenként is feladata, hogy közel kell legyünk
a menekültekhez, hogy időt szánjunk a velük való találkozásra, hogy
megbecsüljük hozzájárulásukat [a közösséghez], hogy ők is jobban be tudjanak
illeszkedni azokba a közösségekbe, amelyek befogadják őket. Ebben a
találkozásban, egymás tiszteletében és támogatásában rejlik sok probléma
megoldása!
Köszöntelek mindnyájatokat, kedves rómaiak és
zarándokok! Külön is köszöntöm azokat, akik Spanyolországból, Máltáról,
Brazíliából – zajosak ezek a brazilok! –, az Amerikai Egyesült Államokból jöttek;
a London Oratory School és a noveldai (spanyolországi) Colegio Oratorio Festivo
tanulóit.
Azt hallottam, van köztetek egy argentin
csoport. Ne felejtsétek el, hogy hazánkban ma tartják az apák, édesapák napját.
Emlékezzetek meg imáitokban édesapátokról!
Köszöntöm a teramói, francavillai és marei
híveket, a trentói Actio Catholica csoportját; a campobassói fiatalokat, akik
nemrég bérmákoztak; az Olasz Egyházi Könyvtárosok Egyesületét és az olbiai „Un
incontro, una speranza” [Egy találkozás, egy remény] csoportot.
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet!
A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése