Évközi tizenegyedik hét csütörtökje

Évközi tizenegyedik hét csütörtökje

Az adakozás és böjt után a vallási élet harmadik fontos elemével, az imádkozással kapcsolatban olvashatjuk Jézus tanítását a mai evangéliumban. Az előzményben említést tett a most is képmutatóknak nevezett írástudók és farizeusok szokásáról, miszerint a zsinagógákban, utcákon vagy más nyilvános helyeken imádkoznak. E szokásban azonban nem kell feltétlenül a feltűnési vágyat keresnünk. A vallásos zsidó ember a kötelező napi imádságait állva végezte, mégpedig a meghatározott időben. Ha éppen úton volt, bárhol is érte ez az idő, ő megállt és elmondta az imát. Így természetesen előfordulhatott, hogy imádságát nyilvános helyen, mások szeme láttára végezte. E szokás helyett Jézus azt javasolja, hogy az ő tanítványai inkább visszavonultan imádkozzanak.
Ezt követően tanítja meg övéinek a Miatyánk kezdetű imát. A korabeli rabbiknak volt egy-egy saját imája, amelyet megtanítottak tanítványaiknak. Jézus is ezt a szokást követi. A pogányok bőbeszédű imájával szemben egy viszonylag rövid imát tanít, amely összefoglalja az ember leglényegesebb kéréseit, amellyel Istenhez fordulunk. Az Isten felé fordulás alapja az, hogy Isten úgy tekint ránk, mint gyermekeire, tehát mi szólítsuk őt bátran Atyánknak. Ha istengyermeki bizalommal fordulunk hozzá, akkor számíthatunk segítségére.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.