A lélek
gyávaságától
Könyörgéseddel ments meg minket!
Már a
tegnapi példabeszéd is rámutatott arra, hogy az apostolokban
személyiségfejlődés zajlott, azzal összefüggésben, hogy Jézus mellett élték az
életüket. De ez a személyiségfejlődés valami olyan, – teljesen ismerős - emberi
oldalát is előhozza, mely, ha akarom nevezhető biztonságérzetnek, de nevezhető
annak is, hogy felismerik önmagukban azt, hogy az eddig, számukra ismert,
tudott, vagy kénytelenül elfogadott határaik tágíthatók.
Mit mond
János, és testvére Jakab? Nehogy már, ezek a hitetlenek, ezek a tudatlanok az
utunkba álljanak, megmondhassák hova mehetünk, hova nem; nekünk, akik tudjuk a
tutit, az igazságot, mi a helyes, és a követendő tanítás! Önbizalom, biztonság,
bizonyosság, már majdnem gőg mutatkozik meg bennük, rajtuk. Hatalmat
képviselhetnek! És miért érzik ezt? Talán Jézus sugározza ezt feléjük? Nem!
Hanem az a tömeg, az a közeg, amelyik ekkorra már Jézust követi, akik Jézus
tanítását hallva, már talán irigykednek a tanítványokra, már őket ostromolják,
hogy segítségükkel maguk is közelebb kerülhessenek Jézushoz. A tömeg már a
tanítványok segítségével próbál személyes érdekérvényesítést elérni Jézusnál!
Amitől a hatalom ittas tanítványok többnek érzik magukat, korábbi énüknél!
Jézus,
erre a tanítványi gőgre, hogy válaszol? Nem enged. Nem engedi isteni
szolgálatát megalázni, aprópénzre váltani! Nem hatalmat akar magának, vagy Istennek
ebben a világban! Nem hajlandó ilyen tyúkperbe bocsátkozni. Számára a
küldetése, sokkal többet jelent, amit nem hajlandó odaáldozni egy személyes
érdekérvényesítésbe! Tovább áll. Oda megy. Egy ilyen pereskedés, egy ilyen
erőfitogtatás nem őrölheti fel, nem vonhatja el a figyelmet a lényegről, a
küldetés lényegéről, létjogosultságáról.
Megérteni:
mi fontos, és mi nem! Mit miért szabad árúba bocsátani?! Hol szabad, és hol nem
perbe szállni? Isten méltóságát nehogy az Ember méltatlansága értéktelenítse le!
Jézus
végtelenül nagy intelligenciája, ma úgy mondhatjuk, hogy IQ-ja, nem engedi meg
tanítványainak sem, hogy Isten léptékéből kizökkenjenek! Világossá kell tenni,
hogy Isten szolgálata nem cserélhető fel az egyéni érdek, vagy az éppen
aktuális helyi politika porondján! Isten igazsága, szándéka, terve, nem
személyeskedő, nem a napi politika érdekeit akarja szolgálni, hanem az Embert,
Aki örök érték Isten számára. Mert az Ember számára, az Emberért (!), és az
Emberrel közösségben valósulhat meg Isten terve! De ezért a tervért, mégis
Isten az, aki a legnagyobb áldozatot magára vállalja. Ugyanakkor, az az Ember,
aki Istennel közösségre lépni hajlandó, vegye tudomásul, hogy neki is vállalni
kell a terv teljesüléséért a maga áldozatát.
Veled,
Uram, és Érted, hogy Általad részesévé lehessek dicsőségednek! Add meg nekem!
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése